Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-09 / 32. szám

Nyíregyháza, 1808. XXIX. éYfolyam, 32 szám. yasárnap, augusztus 9. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Elífaetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor , Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YAROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 4-0 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Nyíregyháza— Hajdúnánás. Ha egy pillantást vetünk Szabolcsvármegye vasúti hálózatának térképére, önkénytelenül is ielvetődik az a kérdés: hogyan történhetett, hogy Nyíregyházáról Hajdúnánás felé mind ez ideig nincs vasút? A debrecen szerencsi vonaltól kelet felé elterülő félkörben a aombrádi keskeny vágányu vasúttal együtt négy vasútvonal ágazik el szinte legyezőszerüleg. A nyugot felé eső félkörben is találunk ugyan egy vonalat, a Görögszállás állomásból kiágazó polgári vasutat. Ez a vasút azonban nem csak arról nevezetes, hogy az elnevezése nem a kiágazási ponttal, hanem végpontjával kezdődik, neveztetvén Tiszapolgár— Görögszállási vasútnak, — ami szintén unikum a maga nemében, — hanem arról is, hogy a' fővonalba való szerencsétlen becsatlakozásánál fogva és annálfogva, hogy szándékosan akarták elterelni teherforgalmát Nyíregyházától: egyike az ország legrosszabb vicinálisainak Ennek a nyugoti nagy félkörnek a többi része aztán teljesen nélkülözi a Nyíregyházával való közvetlen vasúti összeköttetést. Hogy mi lehet az oka és magyarázata ennek, azt megfejteni se lehetne talán. Ne is keressük. Ellenben örvendenünk lehet és kell azon, hogy ez a vasút nélküli állapot, ha a jelek nem csalnak, immár nem sokáig marad így. Szőnyegre került és napirenden van egy rendes nyomtávolságú helyiérdekű vasút létesítése Nyíregyháza és Hajdúnánás között Hajdudorog érintésével. Nyíregyháza—Hajdudorog - Hajdúnánás! Már maga ez a három szó, ez a három név kell hogy megragadja a figyelmét mindazoknak, akik a vasút tervének figyelmet szentelni akarnak és készek. Aki ismeri ennek a három, egyrmshoz aránylag elég közel fekvő városnak egymáshozi viszonyát a múltban; akik tudják, hogy ez a három város milyen élénk érintkezésben és összeköttetésben állott még nem is uagyon régen, azok előtt aligha szorul bővebb magyarázatra az, hogy ezt a három várost egymással vasúti összeköttetésbe hozni elsőrendű és nagygazdasági jelentőségű általános közérdek. Az érdekeltség mind a három városra nézve meg van egyaránt. Nyíregyházának igen nagy érdeke, hogy Hajdudorog és Hajdúnánás vasúttal idecsatoltassék, mert két népes és termékeny nagy határu városról van szó. A legutolsó népszámláláskor a közel tizennyo'cezer katasztrális holdnyi határu Hajdudorognak közel tízezer, a negyvenhatezer kataszteri holdat meghaladó határu Hajdúnánásnak közel tizenhatezer lakosa volt. Mind a két város határa kitűnő termőföld. E mellett mind a kettőben kifejlett állatés baromfitenyésztést űz a lakosság. Nyíregyháza tehát, amelynek piaca ma egyike a legdrágábbaknak az országban, olyan összeköttetést nyer az uj vasút által, amelynek áldásos hatását megérzi mindenki: a kereskedelem, ipar és a fogyasztó közönség egyaránt. Ezenfelül a vasút átszeli a Simapusztát, ahol egy rendes rakodó állomást terveznek. Még elébb, az Ujtelek-bokortanya tájékán egy megállóhely lesz, ahol az ottani környékbeli tanyai lakosok szállhatnak fel a vonatokra és le a vonatokról. A Simapusztát elhagyva, megállóhelye lesz a parcellázott és Kálmánházának elnevezett Bogárházán. Onnan tovább menve rakodó állomása lesz a Nagyszegegyházán, amely állomás közvetlenül érdekli nemcsak a Kisszegegyházát. hanem a többi közeli ujfehértói nagybirtokokat is, amelyek ma távol esnek a vasúttól. Mindezeknek a birtokoknak és tanyáknak valóságos áldása lesz az uj vasút, mert nemcsak olcsóvá, de lehetővé teszi a közlekedést és szállítást olyan időben is, amikor eddig az utak járhatlausága miatt sokszor lehetetlen volt. Viszont mindezeknek Nyíregyházára való közlekedhetése az itteni piacnak lesz kiszámithatlan előnyére. Hajdudorog és Hajdúnánás ha semmi egyébben, már magának az eladásra kerülő terményeknek a jobb értékesithetésében fogják megtalálni a vasút nagy előnyeit. A nagy magyar Alföld északkeleti részének természetszerűleg legkiválóbb fogyasztója és piaca: Galícia és Szilézia. Ez a kitűnő piac az uj vasúttal és NyiregyAz utolsó görög. A fővárosi ember megszokta, hogy mint idegen elszigetelten él az ő falai között, hogy még a legközelebbi szomszédait is alig ismeri. Mindenki csak magával törődik, semmi köze máshoz. De nem is lehet ezen Cíodálkozni, hisz egy-egy bérkaszárnya maga felér egy kis vidéki városkával, hogy i>merhetnék tehát egymáit az emberek, kik nagyrészt bár egy födél alatt is élnetc, esztendők multa alatt még csak nem is látják a többi sok ezer bérlaktanya népét. Annál inkább, hogy ismernék ? Igy aztán nem csoda, ha elbámul a fővárosi ember amint a videkre kerül, legyen az falu, vagy akár város is, hogy ott mindenki ismeri egymást, tudja hol lakik miből él, mennyi a vagyona, adóssága. Engem is, mint aféle pesti benszülöttet, ki vidékeken alig járt még, mikor X tiszamenti város felé utaztam, az egész úton aggodalom fogott el. Farkas barátomat mentem látogatni, kiről csak azt tudtam, hogy ott lakik s mi a foglalkozása. Érthető tehát aggodalmam, hogy e csekélynyi adatok birtokában, nem egykönnyen fogom őt feltalálhatni, mert azt tudtam, hogy rendőri bejelentő hivatal ismeretlen fogalom vidéken. Különösen neve miatt féltem. A Farkas nev igen gyakori hangzású, ki sem fogja őt ismerni, vagy pedig ötven Farkast is fognak elsorolni, ami igen kellemetlen ienne, mert sorba kellene járnom az össze* Farkas-tanyákat. Azonban bámulatosan csalatkoztam. A legelső ember kivel az indóházban találkoztam, már is ntha iránvitott. — Farkas urat tetszik keresni ? ... A ki Pestről jött ? ... Oh igen jól ismerem . . . Nemde olyan sovány, fekete ? . . . Igen, igen . . . ő lesz az. Hej jó mulatós gyerek, tegnapelőtt is együtt voltunk Ott lakik a görög udvarban, mindenki megmondja csak görög udvart tessék keresni. . . . Rendben vagyok már, jó helyen járok — gondoltam magamban s aggodalmam is végleg megszűnt. Tehát nem őt hanem uz udvart kellett keresnem. Azt pedig hamar megmutatták s negyed óra múlva Farkasomat üdvözöltem is otthonában. Hogy a viszontlátás örömén túlestünk, menten neki is estem : — No pajtás, jó pipa lehetsz, szép hírnevet szereztél, alig vagy itt pár honapja már is ismernek. . . . Farkas arca elmosolyodott. — Ismernek hát, ha egy hétig itt leszel, téged is mint a rossz pénzt. Mert itt vidékén az a szokás divik, hogy ha egy idegen telepszik le, legott körülszimatolják az emberek s nem nyugosznak, mig ki nem ismerik kivül-belül. Csak azutan fogadják be a társaságokba, mi nem lévén sok, egy hét alatt ismerői az ember. Ha pedig megesik, hogy mulató kompániában látják, már kész a vélemény, ismét egy korhelyIyel szaporodott a város. Ezután bemutatott házigazdájának, ki ép a szobába lépett, kiről inlajdonképpen be»zélni is akarok. Alacsony, kopasz öreg úr volt, apró kis szemei alig látszottak ki kampós orra mögül. Trifanidesz Anasztáz volt az öreg úr neve, mely után itélve. sejtem hoev ?órőer emberrel van dolgom, annál is inkább, mert ezt a hazat nevezik görög udvarnak. Alkalmasint ő róla — gondoltam. — A görög katholikus kántor-tanitó volt az öreg. Barátságos, beszédes vala az öreg ur, bár törte is kissé a magyar szót, mégis megérdemelte a hallgatást, mert igen érdekes volt az előadása. Macedóniából került ide valamikor, több mint husz év előtt, az öreg Trifanidesz. Tanár volt odahaza, mondá, s el kell hinnem, mert öreg ember mondta, ámbár azt hiszem csak afele falusi tanító volt. Különben tanult, értelmes^ember volt az öreg s mint büszkén mondá, az ó klasszikus hellén nyelvet birja. Meghalt a felesége otthon, a leányát pedig elvette s^y kereskedő, ki Magyarországon telepedett le, azok miatt hagyta oda hazáját s jött ide utánuk. Itt is ragadt végkép. Véletlenül épen megüresedett a kántori állás, megkínálták vele s elfogadta. Azóta itt él, nem is látta régi hazáját s nem is fogja. — S van-e sok dolga tanitó uram ? — kérdém. — Nincs-e terhére a gyermekekkel való vesződés ? Az öreg végigmért szúrós tekintetével aztán halkan mormogta : — Nem tanitok már . . . van annak vagy tiz esztendeje. Farkas világosított fel, mikor elment az öreg, hogy azért nem tanit már a vén Trifanides, mert nincs tanítványa, mert egyetlen görög sincs a városban, az utolsó is az ö unokája volt. — De hát akkor mit csinál itt az öreg ? — kérdem, — Orgonál a templomban a miséhez, ez az ecrész napi munkája. Mai számunk 14 oldal.