Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-02 / 31. szám

31-ik szám. N Y I R Y I D É K 1908. augusztu

s 2. 4 gondolt, amiről nagyszakálu papája a gondolkozást önnek eltiltotta ? Lássa őrnagyom, igy 'zsibong a maguk vére az alkotmány, meg a szabadság sejtelmei nyomán. Hanem aztán később, mikor már annyiszor lehullott a lepel, és őrnagyi leleménye kifogyott az iiiusiókból, akkor ön bizonyára rájött, hogy az ezer és egy tündérország olyan egyforma, mint ahogy egyik nyugodalmasan szortyogó nargilé a "másikhoz hasonlít, és hogy a török honleány sok igyekezetére van szükség, míg Allah növendéke szabadságharcra gyul. Lássa őrnagyom, igy lesznek maguk az alkotmánynyal is idővel. Ezt legjobban meglathatja a vitáz okatootáiaiaknál. akiknek egyebük nincs, mint az alkotmányuk. A vitéz okatootáiak költségét és fáradságot nem kimtlve küzdenek az alkotmányukért, es egyik jogot a másik után csikarják ki a minisztereik, a képviselőik és más nagy prófétáik számára, Ausztráliától, akik azokat épolyan török nyugalommal vágják zsebre, mint az Allah birodalmának bármely hivatalnoka. Szóval a török nép ott lenne, ahol az okatootáiai nép, az pedig csakugyan izlés dol^a, hogy jó-e ott lenni, ahol az okatootáiai nép van. Őrnagyom, »z alkotmány és szabadság önmagában véve nem sokat ér. A fejlődés nagy útjában ez olyan kis bakterház féle, ahol, ha önök kiskarnak szállani, hat napi járóföldre nem látnak mást. csak sarat és nem hallanak csak kutyaugatást, mint Konstantinápolyban. Azért azt tanácsolom önnek, hogy szállítsanak ki magukkal egy kis elemózsiát is a nép számára s ne elégedjenek meg avval, hogv a lörök urak elvesznek valamit a szultántól, hanem mindjárt dézsmálják tovább a zsákmány! a nép javára. Hiszen dézsmálni csak tudnak maguk is öregem ? Mivel ha nem tudnának, akkor maguknak még olyan magas valami az .alkotmányos S'abadság" mint a praepanak a logaritmus. Allah növessze meg szakálának árnyékát! El tv Tamás Uj bortörvényünk előtt Irta: Murányi Ödön, uradalmi szőlőiatézö. I. Szőlőbirtokosok régi óhaja teljesedik, amidőn az orszagg\űlés a nyári szünet után az új bortörvényt elfogadja és törvényes erőre emeli. Az új bortörvény tervezetének egyes részleteibe nem bocsájtkozom, csakis azt kell kiemelnem, hogy a szőlőbirtokosoknak sürgősen keli kérniük a bortörvény tervezetének valóságban el fogadását. Az új bortörvény benyújtott tervezetenek törvénybe iktatása érdekében a nyírségi összes szőlőbirtokos közönség is nyilatkozzék és csatlakozzanak a .Magyar szőlősgazdák országos egyesülete" által indított mozgalomhoz. Ugyancsak most nyilik alkalom arra is, hogy felteijesszék kérelmüket gazdáink kormányunkhoz a bor ital és fogyaszlási adek ieszállitasa végett. Amint ismeretes, az új bortörvény tervezetét az érdekeltek vegyes érzelmekkel fogadták. Míg azt a termelő és fogyaszíó közönség, sót meg a vendéglős ipar is örömmel üdvözölte, addig a borkereskedésfel foglalkozók egy része minden követ megmozdít, hogy annak bizonyos határozatai módosíttassanak. Az új bortörvény tervezet altal vetett hullámok még ma sem csendesedtek el és konstatálni lehet, hogy a borok közvetítésével foglalkozó körök nehezen tudnak megnyugodni az új bortörvény tervezetében. Nap-nap után üléseznek a különböző kamarák, csarnokok stb. és égbe törő jajveszékelést mivelnek a bor kezelést szabályozó új ir^ézkedesek miatt. Érthetetlen a bor közvetítők jajveszékelése a bor kezelése és előállítására vonatkozó intézkedéseknél, mert az épen úgy szól a termelőre is. Es ha a termelők bele tudnak nyugodni, sőt ennek életbelépését óhajtják, valóban megfoghatatlan, miért tartják azt a borkereskedők magukra nézve sérelmesnek. Annál szomorúabban jellemző gazdasági viszonyainkra, hogy szőlőbirtokosaink a kereskedők mozgalmaival szemben közönyösen viselkednek. Közvetlenül bortermelőink túlnyomó részét a borközvetitők mozgalmának határozatai nem érdeklik (a tokaji bortermelők kivételével). Mondjuk meg az igazat, a nyíri szőlőbirtokosok nagy része szintén nem törődik sem az új bortörvény tervezetével, sem pedig a borital és fogyasztási adók leszállításának kérelmezésével. Nálunk a homoki boraink 90°/o-a must vagy rámpás korában gazdát cserei, sőt van olyan szőlőbirtokos, aki már 2 -3 évre előre eladja termését. Sok szőlőbirtokos pincéjét kiadja bérbe, miután a termését must képében — szerinte elég jó árban értékesítette. Nem gondolnai azutau arra s/.őlőbirtokosaink, hogy a sajat tulajdonukat képező pincéjükbe mit is kotyvasztanak ? Az uj bortörvény I. fejezet, áltaiunos rendelkezések 1. §-a szerint bor elnevezese alatt az e szeszes ital értendő, amely kizárólag a szőlőlevéból (szőlőmustból) erjesztes úlján állíttatik elő. Ha már most a vármegye területere kinevezett pincefelügyelő a bor kezelése körül szabálytalanságot találna, igy nem lesz-é kompromiláló a szőlőbirtokosokra, hogy a gazdaságban lévő tulajdonát kepező, nérbe adott pineejében történne oly valamelyes dolog, ami a bor törvenybe ütközne. A kellemetlenseg kikerülése szempontjából a szőlőtermés értékesítésénél, két eltogadható módot ajánlok szőlőbirtokosainknak. Nagyobb szőlőgazdaságok birtokosai, de úgyszintén a kisebb szólóbirtokosok is a leghelyesebben akkor tennének, hogy ha a szőlő termésüket nem mint mustot, hanem az első leszineles után, vagy meg jobb kifejezéssel élve, a bor teljes atérese 2-ik 3-ik fejtésének befejazése után értekesitenék. E/.en eljárással elsősorban is szőlőbirtokosaink sokkal jobb árt érnének el és ami pedig a feltöltésnél használt apadó es csorgasra felmenne a borból, valamint a fáradságuk is a jobb arbani bor értékesítésénél duplán megtérülne. Masodsorban a bornak fenti eljárás szerinti értekesitesével a magyar borok régi jó hírnevét helyreállítani, minden stfilőbirtokos hazafiúi kötelessege. De szükséges a szőlőbirtosok segítsége az új bortörvény végiehajtásának szempontjából is. Igy először is a nagyobb t. szőlőbirtokosokhoz lenne par szavam. A termésüket — amint fentebbi soraimban is emiitettem, csakis borképen értékesítsék és az eladást ezután csakis a vármegyei pincefelüsjyelők közbejöttével csináljak, az ily módon kötött üzlet azután a termelőt teljesen mentesiti és bármi is történne a földbirtokos tulajdonát képező pinceben, úgy egyedül a borvevőt terheli a felelősség. A bor értékesítésénél már a pincefeiúgyelő teljesen megtudja állapítani, hogy a termelő tisztán kezeit, hamisítatlan bort adoH-e el? igy a további ellenőrzés is az eladott bornál sokkal könnyebb lesz, mert a borvevőnek esetrői-esetre elszállitoit bornu-nnyiségét a pincében elhelyezett borral könnyen összehasonlíthatja a pincefelügyelő. A második elfogadható dolog, amit szintén ajánlok : a saját pincével nem bíró kisebb szőlőbirtokosok közös erővel alakítsanak pinceszövetkezeteket, melybe a nagyobb szőlőbirtokosok is beléphetnek. A pinceszövetkezetek létesitését évről-évre a földmíveléaügyi kormány költségvetesébe föl szokta venni, az 1908-ik évre is a bor eriékesités előmozditasa végett alakuló pinceszövetkezetek beruházási és felszerelési kölségek fedezésére 15—20 év alatt törlesztendő kamatmentes kölcsönöket vettek fel. Ez évben is 300000 korona áll a létesítendő pinceszövetkezetek részére, tehát ezt kérniök kell szőlőbirtokosainknak a földmivelésügyi kormánytól idejében, úgy bízhatnak, hogy kérésük elutasítva nem lesz. (A pinceszövetkezetek felállítására különben is a költségvetésről szóló 1907: IX. t.-c. 11. §-ába oly rendelkezés vétetett fel, mely szerint ereactileg csak pinceszövetkezeteknek adandó kamatmentes kölcsön s az erre szánt 2.000,000 korona csakis borok értékesítésének előmozdítására használható fel.) A pinceszövetkezeteket föl kell állítani szőlőbirtokosainknak, így azután egyöntetű, tiszta kezelésben részesített bortermés fog a borkereskedőknek rendelkezésre állani. Szakítsanak tehát szőlőbirtokosaink a mai must képeni eladási rendszerrel és hogy a termelők még a feltevés látszatát is kikerüljék, mint ha a bor kezelése körül szabalyellen-s dolgoi követnének el a borkereskedő rovasara. tehát itfen ajanlom fenti soraimban kifejezettek megvalósítását. (Folyt, kóv.i A. kutyákról. (Rendőrségünk figyelmébe) Mikor az első kőkorszí'sbeli ember az első kő-baltára, az első hajlékra, az első asszonyra rátette a kezét, mondván: ,ez az enyim", azóta szakadatlanul folyik a küz^ sin « magántulajdon és a közérdek közt. A rendőrseg, mikor a kutyákat a közérdek szempontjából pusztíttatja, a kutyakedvelő vadász ki kedves kutyájáért sikra száll, az ősrégi harcnak két modern bajnoka. Ki tagadhatná, hv,gy mind a kettőnek van igaza — a maga szempontjából? Akinek a kutyatartásban kedve telik, ám tartson kutyát. Ezt megtiltani senkinek se lehet. Valakinek a lakásába behatolni s onnan a kutyát erőszakkal elvinni és elpusztítani, olyan erőszakoskodás volna, mit a lu'ósag — a tulajdon szentségének őre és védője — magának mag nem engedhet. De az, akinek kutyája van, tartsa a kutyáját magának s gondja legyen ra, hogy az senki másnak se terhére, se veszedelmére ne legyen. Éi ebben vétenek a üutyak tulajdonosai. Az a kutya amennyi örömet tud okozni gazdájának, éppen annyi alkalmatlanságot, kárt bosszúságot és veszedelmet másoknak. Az eb az embernek legregibb és leghivebo társa az allatok kőzött — ez igaz. De az idők nagyot valtoztak. Ma nem elünk már nomád népek módjára sátrak alatt, nem alszunk fegyverrel kezünkben, hű ebeink őrizete alatt. Amit hajdan a bátor ebe< végeztek, azt jobban elvégzi ma egy bezárt kapu, a csendőrség, a bünteió bíró, egy Wertheim-likat es végső esetben egy hatlövetű revolver. A kutya, mely hajdan nélkülözhetlen társa volt az embernek, ma — luxuscikké változott. A kuliura gyökeresen megváltoztatta az eb életviszonyait, csak egy nnradt a régiből változatlan, a — veszettség. Es igy vált a luxuscikk állandó veszedelemmé a nagy közönségre, melynek sorából éve'nkint 10 ezer számra küldik a betegeket a Pasteur-intézetóe. Hí a kutya csak saját gazdaját marná meg, még akkor is köze van hozzá az egészségügyi rendészetnek. Pedig a kutya legtöbb esetben másokat mar meg. Itt aztan már senki se hivatkozzék a tulajdon szentsegere. Több az elet, mint a tulajdon. Inkább ne legyen kedvtelés, mint a legborzasztóbb halál. Akinek a kutyában kedve telik, tartson kutyát — otthon. De az utca mindnyájunké s a városi hatóság kötelessége, hogy bennünket az utcai ebek állandó veszedelme ellen megVtidjen, nemcsak kihirdetve adott esetekben az ebzárlatot, hanem gondoskodva arról is, hogy az ezt ellenőrizni hivatott közegek ne csak a látszat kedvéért jelenjenek meg egy-kétszer a piacon, hanem teljesm megtisztítsák a várost a kóbor és gazdátlan ebektől. Giardinettó. Pénteken reggel táviratot hozott a pósta szerkesztőségünknek: „Hét oldal kéziratot most adtam a postára. Jóska.'

1 A tavirat Egerből jött. Kezről-kezre adtuk, senki sem tudta kisütni, ki lehet az a Jóska. — Pedig tisztán, olvashatóan volt az aláírás irva, ahoz nem fért kétség. Meggyanúsítottunk minden Jóslat, asi él. Uüorka szezon lévén, örültünk is a dolognak — de csak ismeretlen maradt a Jóska. — Az utolsó stáció Vietórisz Jóskánál volt. Biztosan ő lesz. Hiába mondogattam, hogy ő és vakációban cikket irni, ez hihe es lehetetlen. De azért őt gyanusitottuk, míg — nem jött .Bunda* és fel nem világosított, hogy Jóska nem lehet most Egerben, ergó : nem ő irta a cikket! Mit volt mit tenni, vártuk a s'.ombat reggeli postát! És mit hozott az, egy kis .Csevegést mu/.eumunk érdekében is!" Igy csináltak a tavirdán Andris bácsiból „Jóskát", (aki most Egerben a vejénél üdül). Egy ismerősünknek van egy éleseszü fia, Laci. Az elkényeztetett gyermeknek múltkor olyan súlyos nézeteltérése támadt az édesapjával, amit csak a porolópálcávai lehetett eligazi-