Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-26 / 30. szám

28-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. julius 12. 7 megválasztott tisztviselők egy év alatt szak­vizsgát is kötelesek tenni s csak ekkor végle­gesíthetők. A testületek felett az állami felügyeletet első fokon az illetékes vármegyei alispán, illetve törvényhatósági joggal biró városokban a vá­rosi tanács gyakorolja. A felügyeletre illetékes hatóság a testület ügyeinek közvetlen ellenőrzése és a gyűléseken, illetve üléseken való részvétel végett iparható­sági biztost rendel ki a testület székhelyen levő közigazgatási hatóság valamely tisztviselője vagy valamely más köztisztviselő személyében. A kirendeléssel járó költségek a felügyelő ható­ságot terhelik. Az iparhatósági biztost minden ülésről a tárgysorozat közlésével három nappal előbb értesíteni keli, különben érvényes határozatok nem hozhatók. Amely ülésen az iparhatósági biztos meg nem jelent, annak jegyzőkönyvét 8 nap alatt hozzá be kell mutatni. Amely hatá­rozat ellen az iparhatósági bi/.tos kitogást emel, az a kifogásnak a felügyeleti hatóságok jog­erős elbírálásáig végre nem hajth tó. A testületek feletti másodfokú felügye­letet a kereskedelmi miniszter gyakorolja. A kereskedelmi ós iparkamarák a keres­kedelmet és ipart érintő általános vagy közös érdekű ügyekben a testületekkel negyedeven­ként értekezleteket kötelesek tartani. A testületek az iparosokról, illetve keres­kedőkről, az ezek személyében beállott válto­zásokról, a tanulókról, segédekről, gyárimunká­sokról és a miniszter által rendeleti uton megállapítandó adatokról nyilvántartásokat kö­telesek vezetni. Ezek azok a fontosabb adatok, amelyek az uj ipartörvény tervezetében a testületekre vo­natkoznak. A testületek különböző irányú feladatait a törvénytervezet egyéb részei részletezik. Egy szóban akként fejezhetők ki ezek, hogy az ipar­testületek lesznek jövőben az elsőfokú iparha­tóságok, illetőleg a kereskedelmi testületek az első fokú kereskedelmi közigazgatási hatóságok. A törvénytervezet természetesen számtalan retortán megy még keresztül, mielőtt törvény­nyé válik. S bármilyen sürgősen óhajtandó volna is, hogy ez mihamarabb bekövetkezzék, nagyon hamar alig ha lesz törvény belőle. Amire nézve elég rámutatni arra a kö­rűim ínyre, hogy a törvénytervezetnek a tavasszal megjelent első része is minő ellentétes felfogá­sokat váltott ki a közvéleményből. Meg aztan, hogy az egész törvénytervezet nem kevesebb, mint 816 §-t tartalmaz. Szőlomegmunkáló gépek a Sóstón. Kedvező időben és a gazdakőzönség szor­gos elfoglaltsága dacára is igen nagyszámú erdeklődő jelenlétében tartotta meg a M. Szőlős­gazdák Országos Egyesülete és vármegyei gaz­dasági egyesületünk f. hó 19-én a sóstói szőlő­telepen Csázik Péter ur szőlőjeben szőlőmeg­munkáló gépek és permetezők bemutatását. Egyrészt a kézi munkaerő megdrágulása s általában a munkásviszonyok nehézségei, de másrészt culturális fejlődés iránti hajlama iga­zolja e bemutatáson még a szomszédos var­megyékből is megjelent nagyszámú szőlőbirtokos érdeklődése. Habár a sóstói szőlőtelep ültetési méretei (általában 100 cm. sor- és nővénytávolság) — valamint bakhát művelésenél fogva a fogatos munkára alkalmatlan, mégis az érdeklődők kenyel­mes oda utazhatása végett kellett e bemutatót ez emiitett helyen tartani. Kétségtelen ugyan, hogy egy na?yobb ter­jedelmű — mondjuk 120 cm.-es — sortávolságu és sima talaj műveletü szőlőterületen az egyes gépek bemutatása tökéletesebben lett volna végezhető, amidón azok folytatólagos munkában foglalkoztatva nemcsak munkaképességéről, de munkaminőségére, annak idejére, a vonó erő mérvére s a munka értékére nézve is tökélete­sebb és tisztább képet nyújthattak volna; de ellenben alig hihető, hogy e nehezebb hozzá ­férhetés mellett ily nagy szamu érdeklődőnek lett volna alkalma azt megtekinteni. Ellenben e megejtett bemutatáson is bő alkalma volt az érdeklődőknek az egyes gépeket es eszközöket, azok legnagyobb részét munká­ban látva, munkáját az adott viszonyokhoz képest mérlegelve s mások véleményeit s ebbeli tapasztalatait hallva, tüzetesen megismerni. A fogatos szölöföldmunkáló gépek közül ez alkalommal is legjobbnak bizonyult a Planet Junior lejárt szabadalmi mintája után készült Kühne-féle általános kapáló eke, melynek mély­ségre és szélességre könnyen állitható gerendely­vázára bármely (saraboló, kapáló, porhanyitó, nyitó vagy töltő) felszerelés tetszés szerint alkalmazható. — Méltán nevezhető universalis kapának, mert különböző felszereléseivel úgy­szólván minden — sorba* ültetett — kapás növény műveletnél használható. A fogatos permetező gépek közül a 70 és 120 literes töltésű Magyar Mezőgazdák Szövet­kezete Rendi Ödön-féle permetezőt találta az erdeklődők többsége legjobbnak, mely egyszerű­ségével, súlypontjának mély elhelyezéséből folyó célszerűségével, végűi aránylag legcsekélyebb vonóerő-szükségletével tünt ki. Ez is azonban 120, illetve 140 cm. sortávolságot igényel s azon általános nézetből folyólag, hogy a foga­tos permetezők tökéletes munkához aránylag több anyagot hasznainak, alkalmazásuk a nagy birtokosoknál is csak a nagyon drága kézi erő esetében lehet indokolt. A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete Kendi Ödön-féle lóra alkalmazott nyereg-háti permetezője mai constructiójában még kevesbé elégitheti ki ma már számítani is kezdő birtokosokat, mert csekély — 32 liter — űrtartalmával és ennek folytan csekély munkaképességgel szemben a töltéssel járó sok időveszteség, a gép és folya­déknak együttesen nagy súlya (circa 62 klg.) complicált és drága munkája áll szemben. A kézi permetezők közül ez alkalommal különösen kiérdemelte a babért Nagy Ákos „Superior" permetezője, melyet a tulajdonos társával, Haller Ödönrn.1 ujabb, a biztosító sip szelep beillesztésében és a szélkazánként is szol­gáló folyadéktartánynak szög^cseléssel történt legtőkéieteseDb^ s legerősebb ujitott alakjában mutattak be. Őszinte őrömmel látták ez alka­lommal a legrigorozusabb bírálók is tartósság tekintetében előbbi kételyeiket tel;esen elosz­latva ; mig több jelenvolt tekintélyes szőlőtulaj­donos a már előbb végzett összehasonlító kísér­letek alapján tetemes anyag megtakarításról számoltak be. Egy jelenvolt. Az állattenyésztő szövetkezetről. Amidőn olvasgatom Darányi földmivelés ügyi miniszternek az állattenyésztés fejlesztéséről a képviselőház ele terjesztett törvényjavaslatát, amely a kisbirtokos osztálynak lehetővé teszi, hogy egy jobb, jövedelmezőbb tenyészanyaghoz jusson, kénytelen vagyok bevallani, hogy e nagy fontosságú intézmény is csak akkor válhat mie­lőbb üdvőssé és hasznossá reánk nézve, ha emel­lett a társadalom is tevékeny munkát fejt ki. Ugyanis a falusi kisgazda a mai viszonyok kőzött a nehéz megélhetés folytán, csekély jöve­delméből első rendű tenyészállatot beszerezni nem képes, sőt egyes községek, különösen ha elhúllot bikájuk beszerzési árát újonnan kellett fedeznie, mindennek nevezhető volt, amit vett, csak bikának nem Természetesen az ilyen viszonyok között, az állattenyésztés országos fellendülést nem vett és vehetett. Fenti törvényjavaslat módot nyújt arra, hogy kisgazdák is, községek, vagy szövetkezetek kedvezményes áron, részlet fizetésre tenyész­állatokat vásárolhassanak. Ez oly előny, hogy ennél többet kívánnunk a tőrvényhozástól nem lehet, különben önálló­lóságunkat elvesztenénk, hanem igenis ezen Ked­vezményeket olymódon kell igénybe venni, hogy bátran belemehessünk a legjobb tenyészanyag­nak vásárlásába és pedig, úgy ennek, mint a meglevőnek az elpusztulása ellen való biztosí­tásával. Erre szolgálna áz állattenyésztő szövetkezet megalakítása. Ez szerintem ez felette üdvös és a kisgazdára nézve megbecsülhetetlen hasznú intézkedés lenne. A szövetkezés főcélja a kölcsönös állatbiz­tosításban magaslana ki, s ez a ténykedés lenne az, amivel a törvényhozás által biztosított segély igénybe vételét biztosítanánk az esetleges ele­nyésztéstől. Megye, avagy egy járás gazdái szövetkezetté alakulnak s ha szövekezeti tag biztosított állatja elpusztul, annak ára a többi tagok filléreinek összeadásából 24 óra alatt megtérül, igy a kár megoszlik s még a legszegényebb kisgazda is képes 3—4 koronát évente fizetni, tudva azt, hogyha tehene elpusztulna is, annak ára bizto­sítva van s az igy megtérülve neki nem lesz földönfutóvá. Amidőn tehát a főldmivelésügyi kormány támogatásai igénybe óhajtjuk venni, először is biztosítsuk magunkat az esetleg elvi­selhetetlen károk ellen, tömörüljünk és társuljunk állattenyésztési szövetkezetté, hogy állattenyész­tésünk mielőbb fellendülhessen. Bem Lajos. G-iardmettó. Fürdői levél. Ószölöfüred, julius hó végén. Belejön az ember a levélírásba is, (ha akar,) mint a macska — mondjuk — az időjóslásba. Eszemágába sem volt az idei ószőlőfüredi fürdő­idény kezdetén, hogy szabad óráimat fürdői levelek írásával töltsem el. Kivált mert hogy sok minden egyebek mellett a Bandi gyerek miatt se marad valami sok órám szabadon. De már raesmeg elővett az irás ördöge. A levélírásé. Ez pedig tudvalevőleg a fürdőzőket ősi idők óta békén hagyja. Legfentebb egy-egy ánzikcz­kártya útnak eresztésére ösztökéli őket nagy­néha. Épen egy ilyen ánzikcz adta most kezembe a tollat. Szovátáról gyütt. Arról szól a panasz benne, hogy ott mindig esik az eső. Sétálni se lehet, mert az ember cipője az agyagba ragad. Köszönöm alásan az ilyen fürdőzést! Ha csak azért, hogy az ember egész nap a szobá­ban üljön, bizony kár olyan messzire menni. Ha mindjárt Szovátára is. De hát kicsoda-micsoda voltaképen az a hires Szováta? Egy eldugott hely valahol az Isten háta mögött az erdélyi sódombok között. Távol az Ici-pici valamennyi állomásától. Ahol meg az útszélen heverő sot sem szabad meg­nyalni sem, nem hogy törni belőle emlékül, vagy ablakbetörési szándékkal egy pár darabot, — mint ezt Kovács Dénes meg Szesztay Bandi urak panaszolják. Ha tehát Szovátán a sót sem szabad nyalni, (bizonyára a felnőtteknek és azoknak a bizo­nyos vén kecskéknek sem), sétálni sem lehet, kalucsnit kell a fürdőzőknek maguk után kül­detni, az Ici-picitől is olyan távol esik: ugyan mitől jött annyira divatba az a Szováta ? Talán ott igazán csudák tőrténnek ? Csudát művel a levegő ? Vagy a víz ? Vagy azok a bizonyos .Naptól felmelegedő sóstavak" ? Na hát kíváncsiak vagyunk és leszünk mi ószőlőfürediek azokra a csudakra. Számon tartjuk a Szovátán fürdőzőket. Lám az ószőlőfüredi bennszülöttek soha sem voltak Szovátán. nem is vágynak oda, még is kevés volna Ószőlő­füreden egy óvoda. Egy azonban bizonyos igaz. És ez az, hogy itt Ószőlőfüreden szakadó esőben sincsen szükség kalucsnira. Ahogy az eső megáll, akár lakcipő­ben végig lehet menni nemcsak a szőlősorok közt, hanem a hársfa-allée alatt is. Ott is leg­feljebb vízbe merülne meg. A kigődrözőtt he­lyeken összefu'ó viztócsákban. Hanem sárnak hire sincs. Pedig mostanában itt is esős idők járnak. Hol kiderül, hol beborul. Hol a nap süt, hol zuhog a zápor. Van is kelete a „Surányi­menház"-nak. Meleg elől, eső elől odamenekül az emberiségnek az a része, amely közel éri. Pedig sokan .közel érik", mert a városhoz is közel van, meg az úthoz is. Amint hirlik, a csalóköziek rövidesen egy gyaluforgács cégérrel lepik meg a menház szíves vendéglátó tulajdo­nosát. Viszonzásul a „Csalóköz" feliratú táblával tanúsított gyöngéd figyelemért. Ez a menház ujabban veszíteni kezdi .táv­beszélő központ" jellegét. Örvendetesen szapo­rodnak a távbeszélő állomások. Csakhogy azok az istenadta, boldogult Sexty Gyula bácsi ültette hársfák adják meg az árát. Azokat dibolják, darabolják-sarabolják a vezetékek kedvéért. Miként ha a hársfa is tűrné a nyomorékká nyesést. Pedig a gömbákác is idő előtt belevénül, mint azt a város utcáin a vak is láthatná, ha nézni tudna.

Next

/
Thumbnails
Contents