Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-12-25 / 52. szám

Syíregjháia, 4508. XXDL évfolyam, 52, szám. péntek, deeember 25. Megjelenik hetenként egysier vasárnapon. M festési fettftatak: Efész érre 8 kor., Tél évre 4 fcor.> ISefTed évrr 2 kor., E^yes szára ára 20 fillér. Szerkesstcfcéj és Kiadóhivatal: YAROSHÁZ-TÉR e. S;;ÁM. Telefon teám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. A nyHt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szú 4 fillér. Vastag betfivel szedett kétszeresen számit

. i felső-szabolcsi ref. egyházmegye kettéválásl kérdése. ii. A nyíri traktus végleges szervezésének dejét tehát pontosan megmondani nem ehet, azonban az igazságtól alig térünk el, ha ezt a bécsi békét követő évekre esszük, mely béke hazánk tiszántúli részeinek Erdélyhez lett kapcsolatával a vallási viszonyokat megszilárdította, vagyis annyira kedvezett a ref. egyház érdekeinek bogy ezen időtájon vármegyénk köznemessége — majdnem az egész főnemességgel -— tisztán református lett, csak Kisvárdán is Nagykállóban volt fen tartható a régi üit. A XVII. században Bethlen G. és I. Rákóczy Gy. sikerei ulán elég virágzó állapotban volt e. megyénk, leszámítva a gyász évtizedet, mikor Bátori Zsófia Nyíregyházán, Nyírbátorban, Pócson a ref. egyházak javadalmait erőszakosan elvétette, eSt az akkori pócsi ref lelkészt több beregmegyei pap társaival a munkácsi várban két évig sanyarú fogságban tartatta. (E. m. ievéliár). A II. Rákóczy F. szabadságharca után is tűrhető volt az állapot ; bár III Károly és M. Therézia idejében a lábra kapott katholicismus folytán végleg elveszett baklai, leveieki, m.-pócsi, napkori, pócspetri és bélleki egyházunk. (E, m. levéltár). A bodrogkereszturi zsinat 1734. nov 8. a nyiri traktuson se

1 sem ttímmmmmm^mémmmmimm^mmmíámmt / .,1 A kartdzsurtl Khubiláni Iíjász haláláról való nóta. Feljegyezte és magyarra fordította: Dr. Prőhlt Vilmos. Amióta világra izült édes anyám, Csak lóháton jártam én a Kubán partján. Ha ez egyszer el nem hagy a jó szerencse, Sok jószágom soh'se karill muszka kézre. Hogy a golyó áltáléit, az aranyórám. Összezúzva hullott szét az út homokján ; Padig éppen kettő híján harminc marhát Tereltem a Lábán mag a Geginen át. Alláh adja meg lelkednek nyugodalmát ! Erre mentél, sok jó vitéz szállt utánad, Visszajövet hűlt tetemed terhali a. paripádat ! Erre menet paripádra négy kemény patkót verettél, Visszajövet paripádnak a marjáról caorog a vér ? Nem tudom én, hogy mi lelt, d« vas bordám az Orosz golyót fel nem tartja, Acélkarom jóparipám kantárszárát alig birja IIjász meghalt! A Lábánál a méntat ki dézsmálja meg ? Gegin völgyét, mint a csillag, sötét éjjel ki járja meg ? G-yaur muszkák templomának ki lesz a látogatója, Oroaz generálisok szép lovainak elrablója, A labai ökröknek a Terek vizén áthajtója? Cserkesz lányok cirógatta, fésülgette szép szakállad [porba hullott. Bús halálod, kimúlásod, hogy olvassák', Dzsamegajben [újságba Íródott! Arra kérem kartdzsurtbéli nemes atyámfiait: Vigyék haza, temessék el tisztességgel szegény Iljász [hamvait ! JEGYZET. Az ilyenfajta daloknak karacsáj neve „dzsir." Iljász, kiről itt szó van, kartdzmrtbau született, s jómódú köznemes volt; de az orosz uralom nem tatszett változtatott, csakhogy véglegesen a tiszántúli kerületbe kebelébe be. II. József császár türelmi rendelete, s az 1790/1. országgyűlés vallásügyre vonatkozó XXVI. törvénycikke után, szabadabb szellők kezdvén fújdogálni : megtartatott a budai zsinat, mely semmi változtatást sem tett ugyan az e megyékbeosztásán, de annál gyökeresebben látott a dologhoz az 1821-iki generál konvent, melynek végzéseit még ugyanezen év végén hajtotta végre a tiszántúli e. kerület. Az ide vonatkozó munkálatok ugyan már előzőleg 1818-ban elkészültek, de a kerület kilenc traktusa azok elleu tiltakozott a Helytartó Tanácsnál, mely vizsgálatot is rendeli, el. A generál konvent végzései folytán elvétetett e. megyénktől: Jármi, Papos, M.-Szalka, Meggyes, Hodász. K.Jánosi, Parasznya, Jék, Vitka, Apáti, Oicsva, Gebe, JAnd, Szamoneg. Ügornya, Gergelvi, V -Narnény, Nagy-Dobos. Ellenben a debreceni e. megyétől ide kapcsoltatott: Téglás, Ujfehértó. Geszteréd, Balkány, Szakoly. Gelse. Mihálydi, Balsa a timári fiókegyházzal. — (T. T. e. ker. tört. II. kötet.) Ez a rendezés fennáll a mai nap is. Az e. m. közvélemény már a 60-as években hangoztatni kezdi a kettéválasztást. 1866-ban a kanyári gyűlés jegyzőkönyvének 42. sz. szerint, egy indítvány adatik be, mely az e. megye szertelen nagyságát hozza fel indokul a kettéválásra. Az indítvány a következő nyíregyházai gyűlés 18. sz. szerint a presbitériumnak szavazata alá bocsáttatott. A szavazatok aztán a kislétai gyűlésen 1867. jun. 18-áu bontattak fel. Bejött 65 szavazat. 28 egyh. nem szavazott. Nemmel szavazott 49 egyház, igennel 16 s igy ekkor a kettéválás jobb időre maradt. Az 1870. évben Dr. Heiszler József dombrádi lelkész veti fel ismét a kérdést, a nyíregyházai szept. 2-án tartott gyűlésben. Indokai: a sokszori gyűlésezés mellett is nagyszámú skontró, az iskolaügy pangása, több életre való indítvány eltemetése, e. rn. könyvtár, papi s lanitói értekezletek hiánya, a gyűlések néptelensége, az e. m. területének nagysága, a közlekedési viszonyok kedvezőtlensége stb. Ezen gyűlésen az előmunkálatok megtételével egy bizottság lett kinevezve, mely megbízatást nyert arra is, hogy miután némelyek a háromfelé osztást is hangoztatják, két irányban is adjon javaslatot, illetve ugy a két — mint a háromfelé osztást kisértse meg. A bizottság 1871. márc. 14 Nyíregyházán terjeszti be munkálatát. Idő és tér kímélése végett a tervezetből csak egv részt idézek, a többi ugy is érthető lesz. Háromfelé osztatván az e. megye, a második traktust képezné (a mostani e. megye közepe) közép beakola név alatt: Szabolcs, Balsa, Vencsellő, Bercel, Paszab, Gáva, Ibrány, Buj, Kótaj, Nyiregyháza, Oros, Pazony, Tura, Sényő, Bogdány, Kemecse, Halász, Megyer, Raád. Beszterec, Keék. Demecser, Gégény, -mm* neki s azért adta fejét a betyár életre. A karacsájok tisztelték és bámulták a da'iás szagény legényt, de annál jobban gyűlöljék és üldözték az orosz zsandárok. Vagy tiz éve, hogy a lakoncátlan vitézt utóiérte a végzet, mikor éppen egy sereg ökröt, persza nem a magáéit, akart vásárra hajtani. E nótát a betyárnak egyik rokonától hallottam, ki igen művelt és kedves ernber és okleveles néptanító. A Labu meg a Gegin: folyók a kaukázúsban; Dz.semegej.'egy kis város. * Szürkegémek tanyáján. Irta: Bárd Babarczyné Jósa Jolán. Érdekes nézni, ahogy a szürkegém életfenntartó mesterségét: a halászatot űzi. Néha órák hoeszat elácsorog a vizek szélén. Egykedvű mogorvasággal, mélabús tartással, szinte megfeledkezve magáról ábrándozik a víz fölött. De ez a nemtőrődő nyugalom ciak látszólagos ; egyszerre hirtelen előrelép, villámgyorsan lecsap s mint szigonyozó halász, bámulatos biztonsággal bök prédája felé, amelyet ritkán téveszt el. Ez a színlelt egykedvűség váltakozva a lecsapásokkal addig tart, mig fölférne rá az a nevezetes római pávatoll. Már pedig ehhez még a néha 20 cm.-es halakból is jó adag szükséges, aztán meg hárman-hatan is összeállnak halászni; mig aprók a kicsinyek, haza is szállitgatnak ; szóval veszedelmes konkurrensei a halásznak, es biztosak benne, hogy az ékes fészekalja mindig jó lerakóhelye a portékának. Igy többnyire a hopp jegyében él, de ha ritkán beüt az éhkopp ideje, békával, egérrel meg nagy vizibopárral is beéri. Ha megszorul, a mezőre megy portyázni; itt alábbhagy komorságából és meggörnyedve, szaporán keresgél valami ehető után. A bősé? napjaiban még a döglött halat is megveti. És mert fél az éhségtől, október közepe már rendesen délibb vidékeken éri, s ahogy távozik a meleg, ugy huz ő is ferde vonalakban meg ékalakban Afrika f?lé. Többnyire aappal vándorolnak, de sokszor a holdvilágos éjszaka is útban éri őket. Hanem ha heves szel támad ellenük, abbahagyják az utazást és filozófusi nyugalommal végét várják. Ha későre maradnak és a vizeket csak gyenge jéghárlya bőrözi be, megesik, hogy itt telelnek ki. Állandó tartózkodásul sokszor nem veti meg a szúrkegém a déli vidékeket sem, de nyugtalan vére is kószálásra öaatönzi. Március közepén, mikor még alig szabadultak föl a vizek, már újra itt van. Latolgató természetéhez hiven tavaszról-tavaszra fölkeresi a régi tanyát. Magyarországot madárorazágnak tartották a természettudósok, és gémlátni még bátran el is jöhetnek ide még most is, mikor csatornákba szorultak az ácsorgó vizek. Németországban már ritkább madár, de mert alkalmazkodó, az éazali vidékektől le Délafrikáig mindenütt ismerik. Itt Kozorán csak úgy tobzódunk a gémekben. Ez érdekes látvány megvigasztal a dunai csalódásért. Szinte be is telünk velük. Ahány puskalövés, annyi gém zuhan le kalimpálva. A száraz tölgyleveleken egymás mellé fektetve hosszú sorban gém-gém mellett. Tóni, az erdőőr fia, alig győzi elhessegetni róluk az éhes legyeket. Aztán túdra akasztják s mint a bibliai szőlőfürtöt szállítjuk na^v diadallal a laboratóMai sa&aramk 12 oidal. MT Névjegyeit rendelje meg Jóba Elek könyvnyomdájában. "ŐR