Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-12-06 / 49. szám

4 49-ik szám. N Y I R V I D É K 19U6. december ü. rező jogánál fogva a ui. *ir. minisztereinők utján az öss/.kormányhoz ily értelemben feliratot intéz. A közigazgatási bizottságban ez év végével megüresedő öt tagsági helynek a betöltése került ezután elintézésre, még pedig — a törvény rendelkezése szerint titkos szavazás utján. A választás nagy meglepetéssel végződött. A — ha jól emlékezünk tagsági állasáról leköszönt dr. Meskó László helyére időközben megválasztott Propper Sámuel kisebbségben maradt 3 szavazattal s helyéra a közigazgatási bizottság tagjául Megyery Géza választatott meg. Hogy & választásnak ez az eredménye meglepetést okozot', ennek magyarázata bizonyár,! nem abban keresendő, hogy Megyery Gézát választották meg. Mert hiszen epen Megyery Géza csakugyan arra való ember, hogy kiváló kvalitásai, vármegyei közdolgaink ismeret® t nagy tapasztalatai által hasznos és érténes munkása legyen ennek a jelentős fontosságú bizottságnak. A meglepetés magyarázatául bizonyára még az sem szolgálhat, hogy vármegyei közeletünknek egy szintén regi és értékes képviselőjével szemben történi az meg, minden előkészites, minden a közdolgokra vonatkozo tendencia nélkül és a legnagyobb meglepetésére magának Megyery Gézának, akinek fogalma sem lehetett arról, hogy, amig a közgyűlés feszüli érdeklődessfcl hallgatta a Ne iemere vita szereplőit, két városi tisztviselő, a Koronába vonulás alap okául szolgáló 250 méteres út átadásának megtagadását annak idején — az állandó választmányban— indítványozó Propper Sámuel nevét a szavazó cédulákról törölte s helyébe a Megyery Géza nevét irta. Igy esett meg ez a szavazás, amiből azonban kár lenne valamelyes kázust csinálni, mert hiszen bármennyire jogosan fájlalhatja is valaki Propper Sámuelnek a közigazgatási bizottságból való kimaradását. Megyery Gézának a bizottságba való bejutásaval a közérdek hátrányáról nem lehet s?ó. Ijen is, lehet szó azonban arról, hogy ízléstelen dolog volt az, hogy épen városi tisztviselők, az ő fedelük alól kitessékelt varmjgyei közgyűlés legelső alkalmát, az e célra kibérelt Korona szállóbeli nagyteremben arra használták fel, hogy — enyhítése helyett a 250 méteres út álengedese kérdéséből keletkízett Ízléstelen felebbezés és — se alatta, se felette, se benne erkölcsű képviselőtestületi határozat nyomán keletkezett hangulatnak, ügyesen kieszelt és keresztül vitt megtorlással éltek Propper Sámuellel szemben. Ez a, s ilyen módon végrehajtott megtorlás nemcsak hogy Ízléstelen volt, de igazsagtalan is. Mert hiszen — akik ott voitak azon az októberi közgyűlést megelőző állandó választmányi ülésen, tanúságot tehetnek felőle — Propper Sámuelnek, midőn a 250 méteres út átengedése ügyének világát ismeretes indítványával keresztül vágta, esze ágában sem volt Nyíregyháza városával szemben foglalni állást, hanem igen is a kereskedelmi minisztériumnak azzal a praepotentiájával szemben, amelylyel a vármpgyét, mint a maga tulajdonával rendelkezni akaró birtokost, ennek a jogának gyakorlásától egyenesen megfosztani akarta. A kisebb keretű autonom testületeknek, kevesebb önkormányzati jogok birtokában lévén, kétszeres féltékenységgel kellene e joghoz ragaszkodni s megbecsülni azt minden vonalán a közigazgatásnak. Szomorú látvány az, hogy Nyíregyháza városa örül — épen ebben a 250 méteres út átengedésének a kérdésében rá a példa — a vérmegye autonom jogai csorbításának a látványán s gyönyörködik. Gyerekes dolog ez s nagy meggondolatlanság ! Magyar zene. Idestova beállott a társas összejövetelek idénye. Ez ad aktuáiitást annak a kerdésnek, melyről már oly *okat vitatkoztak, melynek megvitatásában tenger ténta elfogyott, de a mit a sok vita sem tudott eldönteni, sőt legtöbbször hamis útra terelte, a mely kérdést mi jeleu czikkünk cziméül irtunk. A magyar zenéről akarunk egynehány magjegyzést kockástatni. Hogy mi a tulajdonkepeDÍ magvar zene, erről beszélni, azt hisszük felesleges. Aki magyar ember, az első hallásra meg tudja küiónbőü tetni a mi mélabús melódiánkat a nemzetközi zenehangoktól, annak nincs suiksege arra, hogy magyartza'okkal segítsük elő képzeletét, ha arról van szó, hogy a m>gyar zene ringassa el képzeletét abba a hangulatba, melybe sz első hangok felhangzásakor önkéntelenül is„migaval ragadják. Lett légyen az ember bármilyen körülmények kőzött s hangulata bar ellentetes mindazzal. a mi a honi viszonyokra emlékeztetné, abban a percben, mikor felhangzik a magyar muzsika, felpezsdül ereiben a vér, s viszi viszi messze tájra, ott hol a Tisza Duna vize öntözi a honi tájat, vele sir a szive a vonó fájdalmas hangjával, könyekef fakaszt szeméből a nyirettyű minden egyes vonása. Hiszen ismeretes az, hogy n magyar embert abban a percben fellehet ismerni, barmilr messze tájra vesse sorsa, a mely perexben fel hangzik a magyar zene. A magyar zenénnek meg voltak régente, az ő apostolai és megvannak meg mai napon is, de a közízlés, mely pedig minden léreri, tehát e térsn is mérvadó, mintha látszatra megváltozott volna s a nemzetközi, könnyű zene szolgálatába állott volna. Igy az igazi magyar zene művelői háttérbe szorullak, az ő müveik nem találnak oly méltánylásra, mint a minőt megérdemelnek s igy alkotásaik háttérbe szorulnak, mellőzésben részesülnek. Ennek okát akarjuk épen kutatni. Mert csak az a műfaj, csak az termék fejlődhetik, prosperálhat, melynek közönsége van, mely azt pártolja, előmenetelét elősegíti. Hiába írja a magyar a legszebb melódiákat, ha a kiadók, hangverseny rendezők, színigazgatók termékeit ép a közönség részvétlensége következtében, kénytélen mellőzni s azok müveit bemutatni, akiknek müködesere a közönség kíváncsi a kiknek termékeit, ugy látogatásával, mint vátelevel pártfogolja. Tehát ha az igazi magyar zene, a kozmopolitaság előnyére háttérbe szorul, ugy annak egyedüli kizárólagos oka a közönségben rejlik. A közönség ízlésének kell megválíóznia s akkor a háttérbe szorított magyar muzsika ismét előtérbe nyomul, hogy átvegye, legalább hazánkban, azt a méltó polcot, a mely megilleti. S a közönség ízlését mesterségesen is lehet irányítani. Ha a szinházigatgatók, s hangversenyrendezők, a társasösszejöveteleket irányítók kimondanák, hogy előadásaikban a magyar zenének juttatják az oroszlánrészt, ha a műsor nagyrésze az igazi magyar zenének lenne szentelve akkora most mindi? idegen berekben sipolo honi szerzőink belátnak, hogy a magyar szerzeményeknek még nsm alkonyult, le, még mindig aksd közönség, amely azt méltányolja, bizonyos, ho^y nem a kozmopolítika zane fej lasztesén fáradoznának, hanem igyekeznének a magyar néplélek még elrejtett kincsesbányájából felszínre hozni mindazt, a mit felszínre lehet hozni. A magyar zenenek, mint mindannak a mi nemzsti, nagy ereje van. Összehozza a magyar lelkeket, fogva tartja a»t s erősiti az együttérzés hatalmas fegyverzetét. S vájjon melyik nemzetnek van nagyobb szüksége arra, hogy minden eszközt megragadjon fajának erősítésére az együttműködésre, s összetartásra, mint a magyarnak?! Ezt tudva, mindnyájunk, közős érdeke, hogy előmozdítsuk azt "a mozgalmat, mely a magyar zene fejlesztésére, annak divatba hozására törekszik. Mert semmilyen eszközt sem szabad meg vetnünk, a mely arra szolgál; hogy erősítse a magyart! ideges asszonyok. A mai társadaimi élet alapos megfigyelőjének nemcsak az volna a feladata, hogy szeme előtt tartsa magát a társaságot, nint elvont fogalmat ós annak különböző irányú megnyilatkozását, hanem az összegséget alkotó egyes embereket is, azok működését, cselekvését va^y mulasztásait. A férfiak igen sok érdekes tanúságot szolgálhatnak magánéletükben vagy nyilvános szerepléseikben, ugy, hogy igen hálás munkára vállalkoznék az, aki e tapasztalatait, mint helyi szocziológus csoportosítva megirná. Persze, Szabolcsmegyei ember, aki köztünk el, erre netu vállalkozhatnék, tiivéve Jusu Andris halvánkat, mert: ,mondj igazat, betörik a fejed" elvenéi lógva, szegénynek egyetlen egy tagja se maradna epen es vagy allandóan szerepelne a párbajporondon, vagy a büntető járásbíróságnak volna elővezettetés terhe melletti allandóan meghívott vendége. És ennélfogva egy nagy lelki gyönyörűségtől esem el és meg kell elegednem azzal, hogy csöndes, zavartalan parceimben mint valami hadtestparancsnok, felsőbbsegem és hatalmam tudatában magam előtt felvonultatom kettős rendekben a mi társadalmi életünkben szerepet játszó férfiakat, és vegtetenüt uoltfognak érzem magam, ha ebben a képzeletben az önmaguktól eltelt alakoknak azt kiáltom : HmIL ! Herstellt ! vagy a steberkedoire rajuk ordiloh: Kehrt euch ! Mirsch ! De éu ma nem akarok ezekről beszélni, hanem a mai asszonyainkról, kikre vonatkozolag Göthe elvlárs már ilykép nyilatkozott : ,Das ewig Weibliche zieht

tuns hinéin!" Igen, ők bűvkörükbe vonzanak bennünket es bármennyire is vegyen erőt rajtunk a misanthrópía, a nő derűs fénynyel aranyoz'.a be a legsötetebb lelket is. A mi asszonyaink, a kritikus madártávlatból tekintve, nagy nyilvános szerepléseikből megitelve, kitűnő hírnévnek örvendenek a maguk ősszeségeben es az a logalom : .szabolcsi asszony", egyike a legbájosaob, a legkedvesebb és a legteiszősebb fogalmaknak ; de mint egyedek, mint spéciesek külön-külön már szigorú őszinteség mellett egy kis árnyékot mutatnak, egy kis szürke hátterei, mely tekintetben kiábrándít bennünket az ,ewig VVeiblihe* miszticzizmusából. Nem félek attól, hogy indiszkréczióval vádolnak ; attól se tartok, hogy a gorombaságig őszintenek fognak tartani, mert e szürke hattérnek közelebbi ismertetésével iga/.ságol hirdetek, melynek nyomasztó hatását mindannyian érezzük. Ex az igazság pedig az, hogy az asszonyok idegesek, az idegbajon: különböző árnyatataiban szenvednek a saját maguk és a környezetük nagy bajára. Az én tudós orvos barataiui ezt a mai kor általános nagy katasztrófájának hirdetik mtlynek nyűgébe van szorítva az egész kulturvilág férlia, nője sőt gyermeke is egyaránt. A szórakozások, mulatságok után való hajsza, a feltűnési viszketegseg, a viszonyokkal aranyban nem álló életmód követése ... ez mind abban az idegességben, abban a beteges lelki deformácziób^n találja magyarázatát, melyben manapság a gyönge nem az egész kulturvilágban es ennelfogva nálunk is senyved. Higyje el k. sagysám, hogy ez igy van a mi társadalmi eletünkben is és nem vehetek ki senkit e jellemzés tőréből. Nem vádolok ezzel senkit, mert e betegséget leszólni ugy sem lehet, d-e ha aperte ki mondom, hogy a mi asszonyaink szintén rabjai ennek a modern betegségnek, akkor netn gáncsoltam, hanem sok-sok jelenségnek megadtam a helyes, igaz magyarazatát. Már most nem volna éppen utolsó dolog, ha egyenként rámutatnék azon jelenségekte, melyek a családi életet vagy társadalmunk közéletét megmételyezik, — de ieleslegesnek tartom ezúttal ezt. Később majd rájuk térek. Mert csak egy kis megfigyelés kell hozzá, hogy meglássuk a maga ridegségeben e bajnak számtalan tüneteit. Idegesek önök, asszonyaim és addig azok is maradnak, amig vissza nem térünk az életmód patriarkáiis, egyszerű, becsületes ée szerény formájához, melyben őseink, a jó nagyapa és a jó nagymama oly kimondhatatlanul boldognak és megelégedetteknek érezték magukat. Régen volt ez — nagyon régen. Talán igaz se volt! TANÜGY. Iskolai segédkönyvek. Dr. Réger Béla szerkesztésében Wellisch Béla kiadásában Szentgothárdon fenti cimmel könyvvállalat indult meg, melynek az a célja, hogy a szűkszavú tankönyvek mellett hasznos ismeretbővitőül használják a tanulók. Eddig 3 füzet jslent m?g, (minden füíet ára 60 fillér)