Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-12-06 / 49. szám

Nyíregyháza, 1808. XXIX. évfolyam, 49, szám. vasárnap, december 6. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboicsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ElMzetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: rÁROSHÁZ-TSR 6. SZÁM. Telefon srám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyiit-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Karácsonyi vásár JSTyiregyllázán. Máramaros vármegye iparfejlesztő bizottságától kaptunk felhívást, melyben arra kéri Szabolcsvármegye testvéregyesületét, hogy karácsonyi vásárt rendezzen azokból a házi ipari cikkekből, melyek Máramaros megye — eddig vagyon és foglalkozás nélkül nyomorgó, s az iskolák kevés száma miatt értelmileg is visszamaradt népének munkájából készültek — s melyek által némileg sikerült annak tisztességes megélhetést biztosítani. Testvéregyesületünknek valósággal csatát kellett vívni a nélkülözésekhez szokott néppel, mely vele született fatalismusánál fogva inkább eltűrte a nyomor és éhség kinjait, semhogy egy célba vett segélyactió fejlesztéséhez — bizalommal hozzájáruljon. Dacára ennek, Máramaros vármegye iparfejlesztő bizottságának sikerült ma már — nemcsak munkára tanítani, de tisztességes megélhetést biztosítani, bizalmát megnyerni és munkát adni a népnek! Szívükbe oltott felebaráti szeretet és a magyar nemzeti érzés vezette őket bizonyára és ezen két erőnek köszönhetik azt az eredményt, melyről legközelebb a nyíregyházai városháza nagytermében rendezendő karácsonyi vásár alkalmával meg fog győződhetni mindenki — aki nemzeti szempontból érdeklődik a magyar házi ipari tanfolyamok, tanműhelyek, minták, nyersanyagok értékesítése és feldolgozása iránt. Örömmel és készséggel vállaltuk e vásár rendezését, mert nekünk is egy a célunk — egy a kívánságunk és egy az óhajunk — hogy t. i. a magyarországi háziipar fejlődésének és versenyképességének — mint szépművészetnek — eredeti jellegének lehető megóvása mellett minden irányban való előmozdítását eredményezzük. E végett szükséges tehát elsősorban, hogy a hazai rokonegyesületekkel és hatóságokkal érintkezésbe lépjünk és ezekkel, amennyire csak lehet, karöltve működjünk. Máramaros vármegye iparfejlesztő bizottságának „Kosárfonó Telepe" 1900. évben alakult meg Kökényesen, a legszegényebb nép lakta havasaljai Taraczvölgyben. Eleinte csak kis telepháza volt, mig 1904-ben a vármegye, a debreczeni kerületi kereskedelmi és iparkamara, a m. kir. földmivelésügyi és kereskedelemügyi minisztérium, a vármegyei gazdasági egyesület kiállítási alapja, a kökényesi gk. ruthén egyház által adott telken, a birtokosság által ajándékozott 5 hold természetes füzes és egyesek segélyéből sikerült egy nagyobb munkaházat építeni, melynek fióktelepei is a Kökényessel szomszédos Gánya és Nyágova községekIrta: gróf Vay Gáborné. ben hamarosan létesültek, úgy, hogy ma már 80 gyermek nyer ott tisztességes megélhetést biztosító háziipari foglalkozást, a munkanélküli téli zord időben Ekként rövid idő alatt sikerülni fog talán általánossá tenni azt az értékes háziipart, mely egy szegény, elmaradott nép jövő boldogulásának veti meg alapját. A békési állami kosárfonó iskolában 9 szegény családból való fiat képeztetett ki mesterekké. Ugyanaz a fent nevezett iparfejlesztő egyesület két éven át négyhetes nyári tanfolyamon kitaníttatott 41 állami és felekezeti tanítót, kik othonaik és iskoláikban tanítják majd a kosárfonást. Az egyesület vezetése alatti szigeti szövő és himző tanműhelyekben, mely 12 leányra internátussal kapcsolatos, a gyapjú szőnyegszövés és különféle hímzésre rövid 3 év alatt 214 leányt tanítottak ki, kik ma már otthonaikban dolgoznak és megtanítják dolgozni szegénytestvéreiket is A huszti agyagipari tanműhelyben 21 fazekas mester lett kiképezve, akik cserépkályhakészités és díszes korongoló munkákat végeznek. A kökényesi fő-, a gányai és nyágovai fiókkosárfonó telepeken a fősúlyt — szőlő- és gyümölcsszállitó kosarakra fektetik, melyekből csak Rohonczy Gedeon úr évenként 25000 darabot rendel. A műérzékkel biró, kézügyes, szegény gyermekeket kitanítják az árjegyzékekben feltüntetett tárgyak fonására is, melyek már több kiállításon érmet nyertek és feltűnést keltettek művészi formájuk, ízléses és kifogástalan kiállításuk és olcsóságuk által. És dolgozik az egyesület tovább serényen, lankadatlanul, csüggedés nélkül, abban a hitben, hogy ez a nagy boly, e szent haza, azokkal a porszemekkel is gazdagabb lesz, amelyeket e verejtékes munkával ők hordanak össze. Máramaros vármegyében — Magyarország e végmesgyéjén — hol tanterem és tanerő hiányában évenként 32000 tanköteles gyermek neill részesülhet az iskoláztatás áldásaiban, hol a 10459 • kilometer területen élő 311000 lélek 67°/o-a analfabéta — iskolát pótolnak ezek a munkatelepek, melyekben a haza iránti szeretetre, vallásosságra, tisztesség, józanság, rend, fegyelem és szorgalmas munkára tanítják a gyermekeket. bármely felekezet és nemzetiséghez tartoznak is. A családok ereje, éltető lelke: a nő! A műveltségben visszamaradt népünk asszonyai pedig leginkább vannak kitéve a nélkülözéseknek, a nyomornak és a züllésnek. Hol és kitől is tanulhatnának ezek valamit — mikor legtöbbje még a községe mesgyéjét sem lépte át ? Ezeket kiemelni az állati tengődésből, felébreszteni bennük emberi voltuk öntudatát, önerejükből otthonaikban végzendő, nekik való munka által biztosítani részükre az önállóságot és tisztességes megélhetést és ezáltal emelni a haza támaszát: a családot, ez az iparfejlesztő bizottságoknak főfeladata. Aggot, nyomorékot, gyermekeket megmenteni a koldulás megalázó, száraz kenyerétől — ez az országos magyar háziipari szövetség lőtörekvése!! öntudatra ébredni végre s hathatós részét kivenni eme úttörő, terhes és kizárólag hazafias munkából, ez a társadalomnak kötelessége Mi az áru? Áru oly külső tárgy, dolog, mely tulajdonságai által valamely emberi szükségletet elégit ki, melynek természete mellékes. Valamely dolog használhatósága az emberi élet számára a „használati érték." A használati érték pedig a gazdagság anyagi tartalma. Az áruk csereértékét a csereviszony tünteti fel. A csereérték fogalmához ugy jutunk, ha a használati értéktől egyszerűen eltekintünk. Az áruk testileg egymástól különböző dolgok : nem a természet, hanem a társadalom adja meg nekik az egységet. Az áruknak ez a társadalmi lényege nem más mint — a munka. Az élet harcában, az ember, a rendeltetését, erejét, értékét a munkában leli fel. mert a munka nemesit — és az bizlositja a nemzetek jólétét. A munka ma már cél, életszükséglet, dicsőség és tisztesség. Az teremti meg az egyenlőséget. Mert a munkás ember, sorsa bármily magasra emeli is, a tisztességes munkást a legalacsonyabb sorsban is testvérének tekinti. Szülője a testvériségnek. Mert a tisztesség és munka nem enged külömbséget tenni a születés, rang és vagyon között. Biztosítja egyúttal a szabadságot 1 Mert ki a szabad ember ? — a munkás! Foglalkozzék az bár Isten igéjének hirdetésével, tollal, pörölylyel, ekével, kasza, kapa vagy fejszével, ha mindennapi kenyerét, függetlenségét és öreg napjait biztosító feleslegét a verejtékes munkával megszerezte és meg is őt izte, az a munkás szabad, az a munkás független is — mint a levegő szárnyasa. Csak szabad emberek biztosíthatják maguknak a szabadságot — hazájuknak a függgetlenségét. Egyedül a munka által lehetünk tehát független és szabad magyarok. Külömben alkalmam nyílt az utolsó időben, igen sokat és behatóan é intkezni azokkal az egyedekkel, akiknek Mai iiásiiink 12 oldal.