Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-08 / 45. szám

áza, XXII. évfolyam, 45. szám. vasárnap, november 8. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor.' Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉR S. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények díja soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Panaszos vendéglátás. A vármegye és Nyíregyháza városa közötti jó viszonynak és békességnek az istápolása és fenntartása bizonyára közérdek, de legelső sorban érdeke magának Nyíregyháza városának. Évek hosszó sora óta nem is zavarta meg ezt a jó viszonyt semmi incidens, még Nyíregyháza városának az önálló törvényhatósági jog elnyerésére irányuló törekvése sem, mert hiszen a vármegye, ha e törekvéssel szemben ellenkező álláspontot foglalt is el, olyan mérséklettel s annyi tapintatossággal tette azt, hogy ez ellen a legambiciózusabb nyiregyházi polgár sem tehetett semmi kifogást. Annál sajnálatosabb dolog, hogy most, egy sokkal jelentéktelenebb kérdéssel kapcsolatban, Nyíregyháza város polgármestere a vármegye közönségével szemben egy olyan, csaknem sértés számba menő megjegyzésre ragadtatta magát, amelyet szó nélkül nem hagyhatunk s nem fogja hagyni bizonyára a vármegye közönsége sem. A dolog historikuma — röviden elmondva — a következő: Nyíregyháza város képviselőtestülete még a mult év folyamán azzal a kéréssel fordult a vármegye közönségéhez, hogy a tokaj—kolozsvári úton levő egyik vámháznak — az ott lehető és megtörténő kövezetvám kijátszások folytán szükséges kijebb helyezése céljából engedjen át használatra a városnak 250 kilométer hosszú úttestet. A vármegye közönsége a kérelemre azt a határozatot hozta, hogy a kért útterületet 3000 kor, építési költség megtérítése ellenében átengedi. E határozat a város képviselőtestülete — s nem a polgármester — által megfelebbeztetvén, a kereskedelemügyi miniszter a vármegye közönségét uj határozat hozatalára utasította, mire a vármegyének 1908. évi március hó 7-én tartott közgyűlése úgy határozott, hogy a kérdésben levő úttestet évi 150 korona használati díj ellenében engedi át a városnak. E határozat ellen ismét a város képviselőtestülete s nem a polgármester megint felebbezéssel élvén, a kereskedelemügyi miniszter attól a jóváhagyást megtagadta. A kereskedelemügyi miniszternek ezt tudató leiratát az októberi rendes közgyűlésen vette tárgyalás alá a vármegye törvényhatósága. Megelőzőleg az állandó választmányban az alispán ama javaslatával lett az ügy előterjesztve, hogy — kimerítvén ez ügyben a vármegye felirati jogát — a kért útterület a városnak minden anyagi rekompenzáció nélkül engedtessék át. Felvettetvén azonban az állandó választmány tanácskozása közben az a kérdés, hogy két — nem egybehangzó határozat semmisittetvén meg a miniszter által, a vármegye törvényben biztosított kétszeri felírási joga kimerittetSalamoni Ítélet. Az iszprávnik*) bejött a hivatalába és kifújva magát, leült az asztala előtt álló székre. Egészséges, középkorú ember volt, nagy szürkés szakállal, szigorú szemöldökkel, a mi sürü ereszként hajlott a szeme fölé, egyszóval .komoly" ember volt. Bejött a titkár és hizelgően köszönve, egész csomó iratot tett főnöke elé az asztalra. — Mi újság? — kerdezte szárazon az iszprávnik, nem nézve fel a titkárra és szétteregetve az iratokat. — Semmi; szokásos iratok, mint mindennap. Kapiczinban leégett a malom, valószínűleg gyújtogatás következtében, itt a rendőri jelentés. Egy lótolvajt küldött át hozzánk Budkevics, a tiszttartó; az emberek elfogták és majdnem agyonütötték; azt mondják, hogy alig birta megmenteni, nagyon elverték. — És még ? — kérdezte közömbösen az iszprávnik. Ugy látszik, ezekből a mindennapi események"-bői már jól lakott, meg is utálta őket. — Több semmi. Aha ! Emberek vannak itt Ozeránból, panaszra jöttek Sztasevszki prisztáv**) ellen. — No ? Talán megint .... baksist követelt ? — Nem. Csak megvert ott valami zsidónőt . . . Ostobaság. És valami polgárnak önhatalmúlag szétszedte a sövényét. •) Iszprávnik = járási rendőrfőnök. *•) Prisztáv — rendőrbiztos

. — Hm ! — dörmögött az iszprávnik. Folyton valami panasz van ellene, már meguntam. — Mert kötelességét teljesiti, ha szabad megjegyeznem — szólalt meg a titkár. Hisz ez a legjobb prisztáv nálunk. A ki meg semmit nem csinál, az ellen nincs is panasz és haszon sincs belőle. — Az igaz! — mormogta az iszprávnik. — Sztasevszkinál nincs adóhátrálék, mind beszedte; az iratok nem hevernek nála, gyorsan elvégez mindent. — Hivja be ide azokat az embereket — mondta az iszprávnik. Egy perc múlva bejött az irodába két ember, egy polgár Ozeránból és egy zsidó kalmár ugyanabból a városkából. Mélyen köszöntve a hatóságot, megállottak a küszöb mellett, mind a kettő kezében tartotta az „instánciát" a prisztáv ellen. — Mit akartok ? — kérdezte az iszprávnik, megbólintva a fejét. — Nagyságos uram . . . Éreztesse a hatóság isteni kegyelmét — szólaltak meg mind a ketten egyszerre. — Egyenkint beszéljetek ! — kiáltotta szigorúan az iszprávnik, felborzolva félelmetes szemöldökét . . . Nincs nekem két fejem! — Te— mutatott rá ujjával a polgárra. — Hát ni, nagyságos uram! Éreztesse az isteni kegyelmet, mert a prisztáv ur teljesen tönkre tesz engem. — Nos? — Hát nálam, a kertemen keresztül gyalog ut volt a kúthoz ; az emberek vizért jártak, a nek tekinthető-e? az e kérdés körül támadt vitának Propper Sámuel bizottmányi tagnak felszólalása vetett véget, akinek indítványára az állandó választmány s ennek javaslata alapján a közgyűlés a következő határozatot hozta : „A vármegye közönsége, az átadás kérdését, a miniszteri rendeletben foglaltakhoz alkalmazkodva, újólag tárgyalás alá vévén, arra a körülményre való tekintettel, hogy az átengedés feltételeit saját önkormányzati hatáskörében megállapító 1007/907. és 1/908. Bgy. számú törvényhatósági véghatározatokban megjelölt követelményekhez a város részéről beadott felebbezések következtében a kereskedelemügyi kormány hozzá nem járnlt s miután a vármegye közönsége a saját vagyona feletti rendelkezési jogát érvényesíteni kívánja s eként a már ismert feltételektől el nem tekinthet, ugyanazért Nyíregyháza városnak a szóban forgó terület átengedése iránt beadott kérelmét nem teljesiti." A vármegye közönségének e határozata ellen minden jogszokás s a dolgok természetes rendje ellenére nem a város képviselőtestülete, hanem a polgármester adott be felebbezést s ebben a felebbezésében a maga tulajdona felett remélhetőleg még szabadon csak rendelkezhető vármegyei közönségnek szemére veti azt a vendéglátást, melyet a város képviselőtestülete a vármegyeház nagytermének tűz által történt elpusztulásakor készséggel és prisztáv urnák is a rendőrök onnan hordtak vizet. A teához jó viz. És a meddig nem volt károm, én nem is liitottam meg senkinek arra járni. És be lehetett e tiltani ? A vizet az Isten adta. vétek eltiltani attól valakit. No, és ebben az évben eszébe jutott bajára a feleségemnek borsót vetni a kertbe. És ebből kezdődött is és folytatódott is a dolog. A borsót, mint tetszik tudni, mindenki szereti. De amig csak a gyerekek tépték, nem volt nagy baj, lármázott, kiabált az ember. No, de amikor belefogtak a rendőrök, hát akkor tökéletes pusztulás állott be, irgalmatlanul teletömték a kebelüket, de azért egy szót se merjen nekik az ember szólani: „pofon verlek — mondja — te pugris!" Mit csináljon az ember! Ha perlekedni fog velük az ember, hát városi tanácsos sem lesz, hisz azok vadállatok, nem emberek; vagy — mint az urak mondják — belzebubok. No, fogtam magam, és befontam azt az átjárót fűzfa vesszővel, hogy tudniillik, ne járjon senki az én kertemben. Körül van ut; egy kis kerülő, az igaz, de nem okozhatnak kárt. De hát a rendőrök, a prisztáv parancsára széthányták nemcsak az átjárót, hanem az egész sövényt az utcától. Most már nemcsak az emberek, hanem a marha is oda jár, a disznók . . . Teljesen tönkre tették a kertemet, a kolompért, a répát, az összes zöldséget. Azok meg még mindenféle illetlen szavakkal támadtak rám ... Te, mondják, ilyen, meg amolyan, neked nincs igazad, miattad, mondják, az embereknek nagy kellemetlensége van." Hát az emberek miért akarnak nekem kellemetlenseget és kárt ? „A rendőröknek — mondja — szabad Mai számunk 12 oldal.