Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-12 / 28. szám

2

8-ik szám

. — Az Egyesült-Államok uj kivándorlási törvénye. Ez év julius 1-én iépett hatá'yba az Egyesült-Államok uj kivándorlási törvénye. A kivándorlási törvény felsorolja azokat az idegeneket, akiket nem szabad bebocsátani az Egyesült-Államokba. Ezek a következők: 1. a hülyék, gyengeelméjüek, eskórosak és az olyan személyek, kik az előző öt esztenoő alatt elmebetegek voltak; 2. azok a személyek, kik előzőleg kétszer vagy több izben elmebetegségi rohamban szenvedtek; 3. a szegények; 4. azok a szegények, kik előreláthatólag a közügy terhére fognak esni; 5. a hivatásos koldusok ; 6. az oly személyek, kik tüdővészben, vagy undorító, vagy ragalyos betegségben szenvednek ; 7. azon személyek, kik a felsorolt osztályok egyikehez sem tartoznak ugyan, de a vizsgáló orvos véleménye és bizonyítványa szerint testi, vagy szellemi fogyatkozása oly mérvű, hogy ezáltal az idegennek azon képessége, ho y magát fentartsa, kérdésessé vált; 8. azon személyek, kik súlyos bűntett vagy egyéb megbecstelenítő bűntett vagy vétség miatt elítéltettek, vagy ilyent, bevallanak; 9. a polygamisták, vagy azok, kik a többnejűség felekezetéhez tartoznak; 10. az anarchistak és azon személyek, kik a törvényes állapotok erőszakos megváltoztatását vagy a köztisztviselők meggyilkolását vallják elvüknek ; 11. a prostituáltak es azon asszonyok és leányok, kik erkölcstelen célból jönnek az EgyesültÁllamokba ; 12. azon személyek, kik kerítéssel foglalkoznak, vagy asszonyokat es leányokat az Egyesült-Államokba becsempészni megkísértenek ; 13. az úgynevezett szerződéses munkasok, vagy azok a személyek, akik foglalkoztatás kínálata vagy ígérete folytán, vagy a megállapodások folyta n es pedig akár szóbeli, akár nyomtatott, akár kifejezett, akár kiolvasható kínálat, ígéret vagy megállapodás folytán bármily nemű tanult vagy tanulatlan munka teljesítése céljából az Egyesült-Államokba való bevándorlásra indíttattak vagy hivattak; 14. azok a személyek, kik a bebocsáttatás kérésétől számított egy esztendő előtt eltoloncoltattak azon okból, mert a jelzett módon a bevándorlásra csabittatták vagy meghivatták magukat; 15. azok a személyek, kiknek hajójegyét más fizette meg, vagy akiknek hajóutazasát mások segítették elő, hacsak kellőleg és positiv módon be nem igazoltatik, hogy az illető személy az előbb jelzett kizárt osztályok egyikéhez sem tartozik, és hogy hajójegyét sem közvetve, sem közvetlenül nem valamely testület, egyesül t, társulat, hatóság vagy idegen kormány fizette meg; 16. minden tizenhat esztendősnél fiatalabb gyermek, ki nem apjának, vagy anyjának vagy szüleinek kíséretében utazik, a kereskedelemügyi es munkaügyi államtitkár véleménye, vagy az általa időről-időre kibocsátott szabályzatok értelmében. CSARNOK. A iisztele.es úr! Az őszi szellő, amely a kitárt ablakon be befujt, meg-meglegyintette a fehér halótti leplet, amellyel a tiszteletes ur ravatalát leborították. A kandeláberek lángjai rezgő tónusokba vonták a ravatalos szobát, amelyben hárman beszélgettek félős, csöndes hangon : a ráncos képű gazdasszony, ennek tizenhatesztendős szép szőke leánya, meg a kocsis. Éjfélre járt már az iJő. Mindhármukon erőt vett az álom, de egymás előtt szégyelték volna, ha elalusznak. A kocsis vilte a szót. — Maris, neked nem kőll ám egész éjszaka virrasztanod. Látom a nézéseden, hogy majd megvesz az álom. Majd mi ketten vigyázunk az öreg tiszteletesre. A legény olyan energikusan beszélt, hogy Maris szó nélkül fölkelt., odafordult a ravatal felé, keresztet vetett és halk lépésekkel kifordult a szobából. Az öreg gazdasszony egyedül maradt a kocsissal a fojtott szagú, alacsony szobában. Az utóbbi napokban sokat voltak együtt. Az őreg plébános betegeskedése igen lassú lefolyású volt és szükségessé tette, hogy a körülötte élő emberek szorosabbra kapcsolódjanak egymáshoz. Tudták hogy előbb-utóbb kibotorkál az árnyékvilágból, de egy szót se beszéltek arról, hogy — mint lesz azután. Az ünnepi csendet csak egy légy zümmögése törte meg. Körülrepdesett a szobában, N Y I R V I D É K nyughatatlan szálldosással kőrüllibegte a nagylángu gyertyákat és megtelepedett az egyiken. Ez a zümmögés szülte zaj belefeküdt a virrasztók fülibe és egyszerű leikükben nyugtalanságot ébresztett. A vén nőcseléd föl is tápászkodott a lócáról, hogy elűzze vagy agyontapossa a csendháborító legyet, de nem sikerült neki. Boszusan hagyta ott az ártatlan bogarat, és visszaült a helyére, miközben daco-an morogta: — Hogy még ilyenkor ősszel se hagyja az embert békében az undok bogara. Nem emlékszem rá, hogy valaha ilyenkor legyet láttam volna. Hej, pedig de sok nyarat átéltem már. De sokat . . . — Hát bizony az igaz, Én azt vélem, így maradt itt . . . Valahogy itt rekedt. Addigaddig léháskodott, röpdösött, hogy nem vette észre, amikor a többiek fölrajzottak és elhordták a sátorfájukat ; aztán, mire észretért. késő volt már és — itt maradt. Van ám ilyen az emberek között is. Ehun az őreg, — és rámutatott a ravatalra — nyugodjék békében Isten szent nevében, ez is így járt. Hát vót ennek már keresni valója itt ? Hát nem tette vóna okosabban, ha már régen ide feküdt vóna a gyertyák közé ? Csak élt az öreg, élt uriasan. Amikor egy-egy tiszteletes a környéken, vagy máshol elhalt, a mi öregünk leült, magára zárta az ajtót és naphosszait imádkozott. Mert módfelett félt a halaltó'. A szószékről ugyan másképen prédikált: amikor boros hangon szavalta: Aki a haláltól fél, az nem érdemli meg az örök boldogságot., Én azt vélem, hogy ö maga se hitte el, amit beszélt . . . Ezenközben kutyaugatás hallatszott be az udvarról. A legény föltápászkodott; amúgy is szándékában volt már egy kicsit pipára gyújtani. Kiment. Az átható sötétségben nagyot sercent a gyufája, ahogy pipára gyújtott. S ennél a fényhasábnál egy széles-vállas legényre esett a tekintete, aki ott állt meglapulva a Maris ablaka alatt. A kocsis előbb annak rendje és módja szerint elballagott a kapuig, ahol a kutya, a vonitást már abbahagyva kaparászott. Aztán lomha fordulással befeié jött, nagyokat szippan'va a jó szüzdohár.y füstjéből. Az udvar közepén megállt. Ugy tett, mintha ügyet sem vetne a szerelmeskedőkre, pedig egész lelkével látta, tudta, hogy mit cselekszenek. Közel féléve szítja, bujtogatja, mar a haragját ez a pelyhes állu, katonasor előtt álló, mihaszna molnárlegény, aki ejjelenkent idejár a Marishoz, aki azóta már talan a szeretője is. Bizonyara az. Pedig, de máskép gondolta ő, Egyszerű lelkével, becsületes szivével az első látás óta szerette a leányt. Dédelgette, becézte, de hiába. Aiiiaz ;már akkor is az ördögé volt; ezé a bikaerejü molnárlegényé, ezé a Kinizsié ! Az álmodozásnak egyszeribe vége szakadt, a kocsisnak jó ötlete támadt. Feszes egyenes leptekkel odament az ablakhoz. A főidőn egykét szál deszka, meg eféle feküdt, azt gondosan, mint jó cselédhez illik, félrelökte, aztán jóakaró barátságos hangon szólt: — Maris . . . már én ilyenkor nem gondolnék a szerelemre . . . Megtaláljátok egymást holnap is. Majd áruikor a halotl a főidben lesz már. De ma nem illendő ez. Hidd el! Mari. Mégis csak az édesapád volt a tiszteletes ur . . . Ezzel megfordult és visszament a szobába, egyenesen, vissza se nézve. Amazok néhány pillanatra mélységes hallgatásba merültek. Érezték, hogy a meztelen igazságot mondta a szemükbe a legény és az éjszaka sötétjében nagy pirosság öntötte el az arcukat. A legény gyorsan magához tért. Öntudatos hangon jó éjszakát mondott a szeretőjének és eltávozott az ablaktól. A molnárlegény szemében bosszús tüz egett, ahogy a pitvar elölt elment. A kocsislegény kidugta a fejét az ablakon. Éles szeme áttörte a sötétséget és meglátta, hogy a leány ablaka már bezárult. Azután a szerető tompa, erős lépteinek a zaját vitte a fülébe az őszi szellő. Fölvidult a lelke. Legalább ez egyszer biztosan tudja, hogy a Maris ajkai nem csókolnak és gömbölyű rózsás karjai legfeljebb. ha a párnát ölelik. De a vidámsága csak rövid ideig tartott. Hirtelen elkomorult az arca, miközben sötéten gondolt arra, hogy az öreg tiszteletes ur holnap már nem fekszik ravatalon . . . 1908. julius 12

. 7 A közönség köréből") Píacz, Mélyen tisztelt szerkesető úr! Figyelmes olvasója vagyok lapjanak, bátorkodom becses lapjához folyamodni, hogy az illetékes hivatalos közegeknek ügyelmét fölhívjam ezen tűrhetetlen állapotok orvoslására,, mert azt tudom, hogy a sajtó utján lehet a legtöbb eredményt eléini. A mindennapi élelmi pijcról akarok szólni, a mire nálunk Nyíregyházán minden ember ra van utalva, ugy gazdag mint szegény, ugy látsz.k ebben mar haladunk, nagy város vagyunk,, de sajnos nagyon el vagyunk maradva, ami a rer det illeti, mert azt egy nagyobb városban sein lehet tapasztalni, de talán még Ázsiában sem. amit itt a mi dra^a piaciUnnon. Nálunk meyfoiditva van a bevásárlás rendje meH először a kofák es kereskedők vásárolnak es ha azok már a javát az élelemnek kiválogatták, akkor jön a nagy közönség és vegye meg a salakját draga pénzért, va^y ha ezt a maradékot nem veszi be a nyomra, akkor tessék a kofától venni es 30, 40 "/o-al megpótolni, az anélkül is drága fogyasztó czikket, shozzá még sokszor romiolt élelmi czikket vesz. drága pénzen. Persze rendőr itt nem tálalható. Ez tűrhetetlen állapot, ezt tovább nem szabad nyugodt szemmel nézni, tessék oda hatni az illetékes hatosagoknak, hogy a közönség érdekei meg legyenek védve, mert részint ez drágítja meg a mi piaezunkat, hogy nincs rend. Mert ha egy asszony hoz valamit eladni, rögtön megrohanják, legnagyobbrészt kofák mntha ingyen adná, eladni válóját. Nagyon természetes, hogy tartja magát és jó árban eiadja holmiját, mert a vevőkben valogathat, végre a kofa veszi meg, mert a vásárlás mesterségéhez jobban ert mint a szegeny fogyasztó, no meg a mi lanyasi paraszt asszonyainkban is meg van az a rosz szokás, hogy szivesebben elad kofának, mint tekintetes vagy nagyságosasszonyoknak. Nem volna szabad megengedni 9 óráig,., hogy kofa vagy kereskedő vasarolhasson, ugy mint van ez más városokban és ha ezen tilal- • mat átnagja, súlyosan inegbirsigolni, mert az. a korlátolt müveltégü kofa nem sokat ad arra,, ha a kapitány elé ve/.etik, és ai megfeddi, hanrm érzékenyen büntetni kell, csakis így lehetne piaezunkon rendet teremteni. Mert az mégis csak kellemetlen, mikor reggel a ház gazdaszszonya leikel, még rendesen föl sem őitözködhi t, c-a ádját, mindent hagyjon rendetlenül es szaladjon a piaezra bevásárolni, mert ha legalább 7 órakor nincs ott, kénytelen a kofáktol megvenni napi szügségletét, ami jelentékenyen megdrágítja az eleimet, sokszor még hozzá élvezhetetlen. Még sok ilyen tűrhetetlen állapot van a mi piaezunkon, amit sok volna leirni, s nem akarok unalmassá válni a tek. szerkesztő úr előtt, itt csak a legfőbb bajokat emiitettem, melyeket sürgősen orvosolni kell és kérem a tek. szerkesztő urat, szíveskedjék lapjaban a nyilvánosságra hozni, annyival is inkább, mivel közérdekről van szó. Egy helybeli polgár. Piaczi árak Nyíregyháza, 1908. julius hé 11-én. A nyíregyházi keresk. és gazdák körénél jegyzett termény árak. Buza 50 klgramm 11 K — üli. Rozs 50 klgramm 9 K 30 fill. Árpa 50 klgramm 6 K 40 fill. Zab 50 klgramm 7 K 60 fill. Tengeri 50 klgramm 6 K 35 fill. Felelős szerkesztő: Inczédy Lajos. Kiadó-tulajdonos: Jóba Elek. Nyiü-tér*) Nyilatkozat. Ezennel kijelentem, hogy az idei jégverés által kalászosokban okozott súlyos káromat a Gazdák Biztosító Szövetkezete megelégedésemre gyorsan rendezte és mai napon készpénz fizetéssel kiegyenlítette. Ujfehértó, 1908. június hó 22. 450—1 — 1 Adler Géza. *) Az e rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.