Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-10-18 / 42. szám

42-ik szám. NYIRVIDÉK 1908. október 18. 5 lunkban is a főjegyző ur olyan hatalmas ur, hogy olyat én még sose láttam, még a tiszturak se kia­báltak ugy az emberekre, a kik a mult héten lova­kat vizitáltak nálunk, azt mondják a főjegyző ur mindent megtehet, még is eltűri, hogy az iskolánkat bezárják, pedig ő is katholikus ur. Még a Horvát ur is katholikus, a kinek legnagyobb háza van a faluban, ez olyan jó ur, neki is vannak gyerekei, de azok a zsidó iskolába jártak, most meg a ma­gyar iskolába. A tekintetes Darvas ur is hozzánk huz, a plébános ur mindig nála van, ha misézni jön, az aljegyző ur is, a főjegyző ur veje is hoz­zánk való, hát mégis csak nekünk nincs iskolánk, a magyaroknak most még uj tanitőkisasszonyok is van, pedig ott urak nincsenek, az oroszok is mind csak szántóvető emberek, két tanitjok van mégis, a zsidók is iskolába járnak, csak mi nem járhatunk. Én csak a 4-ik osztályt végeztem, nem tudok még sokat, de hallottam, hogy a nagy emberek is na­gyon szégyellik, hogy nekik mindent el kell tűrni. Én iparos szeretnék lenni, de ha nem tanulhatok, csak szamár ember leszek. Azt mondta Balica tanitó ur, hogy a nagyságos tanfelügyelő bácsi mindent megtehet, a héten is kérdeztem tanitó urat, mikor megyünk már iskolába, a tanitó ur igen haragos volt és azt mondta, kérdezzem meg a tanfelügyelő urat. Ne tessék haragudni rám, ha megkérdezem, mert a szentséges érsek urat nem merem megkér­dezni, ahoz én szólni se tudnék, aztán tessék kérni a szentséges érsek urat, hagyja már eladni ezt a rosz iskolát és építsenek másat, hogy tanulhasson a szegény ember gyermeke is. Már minket kine­vetnek a többi iskolások, tegnap is azt mondták az oroszok, mikor hazafelé mentek, hogy mi már csak csürhére fogunk járni s most csináltatják a kürtöt a tanítónknak s ezután majd kürtölni fog ne­künk, mint a kondás. Ne tessék haragudni nagy­ságos tanfelügyelő bácsi, hogy ezt a levelet irtam, de én igen szeretnék iskolába járni, s ugy elvagyok keseredve, hogy a zsidók is járnak, iskolába, a ma­gyaroknak is két tanítójuk van, az oroszoknak is kettő, csak mink katholikusok nem járunk, pedig mink vagyunk a legerősebbek az országban s a szent­séges érsek ur olyan, mint egy kis király, a fő­jegyző ur is hatalmasabb az egész falunál, még is bezárják az iskolánkat. Mi lesz akkor mi belőlünk. Tessék segíteni rajtunk, az isten is megáldja én is tiszta szívből tisztelem és jó egészséget kivánok. Soltész Feri, 4-ik oszt. tanuló. A vármegyei függetlenségi párt közgyűlése. A vármegyei 48-as függetlenségi párt súlyos válságban van. Huszonkét éven át volt elnöke, a köztiszteletben és közszeretetben álló Bory Béla még tavaly ősszel bmondott állásáról s követték őt ez elhatározásában dr. Meskó László államtitkai' alelnök, aki, mint a kormány tagja inkompatibilisnek tartja magára nézve a párt alelnöki tisztségének viselését -— és Gencsy Albert második alelnök. Bory Béla és az alelnökök minden marasz­talás, kérés dacára, hogy maradjanak meg állá­sukban, lemondásukat vísszavonhatatlannak je­lentvén ki, a párt végrehajtó bizottsága e hó 3-dikán tartott ülésében az elnöki állásra Szikszay Pál ny. alispán tölkérését határozta el, az alelnöki állásokra pedig Hrabovszky Guidó orsz. képviselőt és Mezéssy Gusztávot. Ily előzmények után tartotta meg a vár­megyei 48-as függetlenségi párt e hó 13-dikán d u. 3 órakor a Korona szálló emeleti nagy­termében közgyűlését, melyet a végrehajtó­bizottság megbízásából Hrabovszky Guidó orsz. képviselő hívott egybe. A pártgyülés lefolyásáról közöljük a követ­kező tudósítást: Hrabovszky Aurél elnök megnyitva a köz­gyűlést s üdvözölve a megjelenteket, bejelentette a párt elnökségének, Bory Béla elnöknek, dr. Meskó László és Gencsy Bertalan alelnököknek állásukról való lemondását, felolvastatván le­mondó leveleiket. Ifj. Görömbey Péter jegyző felolvasta ez­után a végrehajtó bizottság október hó 3 án tartott ülésén fölvett jegyzőkönyvet, amelynek kapcsán a gyűlés áttért az elnök-választásra. Zajos „éljen Szikszay Pál" felkiáltások hangzottak föl a teremben, mire szólásra jelent­kezett Szikszay Pál s körülbelől a következőket mondva jelentette ki, hogy az elnökséget el nem fogadja. Hivatkozva életkorára, hivatkozva arra, hogy a függetlenségi eszmék érvényesítéséből a maga részét már nagyon is bőven kivette, kifejezést adott annak, hogy politikai közállapotainkkal nincs mindenekben megelégedve, eilenzékeskedni távolról sincs szándékában az intéző körök mű­ködését egyáltalán el nem ítéli, hanem mint a legtöbben várakozó állapotban van, a mai napot egyáltalán, nem tartja alkalmasnak arra, hogy az elnöki tisztet elfogadja már csak azért is, hogy a vármegye főispánja a délelőtti közgyű­lésben bejelentette főispáni állásáról való le­mondását, kérte ez okokból a független párti közgyűlést, hogy elnököt jelenleg ne válasszon, halassza a legközelebb megtartandó közgyűlésre, majd a közgyűlésben részt vett párttagok nevé­ben is kérte gróf Vay Gábor főispánt, hogy az iránta oly tántorithatlan bizalommal viseltető vármegyét ne hagyja el, hanem lemondási szán­dékától álljon el, ujabban is kijelentvén, hogy az elnöki tisztet ezúttal el nem fogadja. Papp Zoltán orsz. képviselő szólott ezután, vázolva az országgyűlési függetlenségi párt s a pártnak a koalíciós kormányban résztvevő tagjai és vezérei helyzetét. A szabolcsvármegyei füg­getlenségi párt szervezését feltétlenül szüksé­gesnek tartja s igy első sorban az elnök meg­választását. Kéri ezért Szikszay Pált, hogy a hozzá fűződő bizalomra és a nagy érdekekre való tekintettel az elnöki tisztséget fogadja el. Szikszay Pál kijelenti, hogy elhatározása megmásíthatatlan s igy az elnöki állást nem fogadhatja el. Vay Gábor gróf mély sajnálattal jelenti be a közgyűlésnek, hogy a végrehajtó-bízottság mindent elkövetett, hogy Bory Bélát maradásra birja, de eredménytelenül. Javasolja, hogy a párt Bory Bélának 22 évi hűséges szolgálatáért, melyet a pártnak e hosszú időn át tett s mű­ködéséért elismerését fejezze ki, úgyszintén Meskó László államtitkár, Gencsy Albert alelnö­köknek is. Majd újból felkéri Szikszay Pált, hogy fogadja el az elnökséget és ne szolgál­tassa ki a pártot a bizonytalanságnak. (Zajos éljenzés.) Szikszay Pál ujolag megköszöni a bizal­mat, de kijelenti ismételten, hogy elhatározását nem másíthatja meg: Kállay Tamás dr. országgyűlési képviselő ajánlja a pártnak, hogy Vay Gábor gróf főis­pánt válasszák meg elnöknek. (Viharos éljenzés.) Vay Gábor gróf köszöni a megtiszteltetést de ő a Meskó László államtitkár nézetét tartja, hogy mint a kormány egyik exponense nem vállalhatja a párt elnökségét. Ö megakarja óvni a Szabolcsvármegyei függetlenségi párt ön­állóságát. Nem fogadja el. Indítványozza, hogy ha már elnököt nem tudnak választani, válasz­szanak két alelnököt. Javasolja, hogy Hrabovszky Guidót és Mezőssy Gásztávot válasszák meg alelnökükül. (Éljenzés.) Kovács István és Somogyi Gyula arra kérik a pártgyűlést, hogy válasszanak elnököt is. Ifj. Kállay András erős támadást intéz a függetlenségi párt és a kormány ellen. Mióta a függetlenségi párt uralomra jött, úgymond, egyre-másra követik el az árulásokat. Vay Gábor gróf szűkségesnek tartja, hogy néhány szóval védelmébe vegye a függetlenségi pártot és a kormányt és megvilágítsa a mai politikai helyzetet. A függetlenségi elveket má­ról holnapra nem lehet kiküzdeni. A magyar nemzet függetlenségének kivívása óriási áldoza­tokba került, minden egyes lépést nehéz munka és véráldozatok arán vettünk be. Az ujabb hódításaink pusztán a csendes munkánk ára. vérmes gondolkodású ember az, aki azt hiszi, hogy teljes függetlenségünket más uton, mint békés parlamenti uton kivívni tudjuk. Senki sem tehet mást, mint csendesen, zúgolódás nélkül ellenőrizni a kormány működését és ha csigalépésekkel is haladunk előre, az nem baj, a fő, hogy a célunk felé haladunk. Ezt akarta csak mondani. Elnök ezután felteszi a kérdést, hogy vá­laszszanak-e elnököt és két alelnököt. A gyűlés ugy határozott, hogy az elnök­választást elhalasztja Alelnökökül pedig egyhan­gúlag Hrabovszky Guidót és Mezössy Gusztávot választották meg, kik megköszönve a személyük iránt megnyilatkozott bizalmat, kijelentették, hogy a megbízatást elfogadják. A közgyűlés ezzel véget ért. A vármegye öszi közgyűlése. Október 13—15. Három napon át tartott tanácskozásban tárgyalta le az október 13-dikára összehívott közgyűlés a csaknem 400 pontból állott tárgy­sorozatot. És — mert választások is voltak a napi­renden, még pedig sok — a bizottmányi tagok óriási száma gyülekezett össze, melyet a város­háza nagy tanácsterme befogadni képes nem volt, ugy hogy sokan az oldal helyiségekbe szorultak. Vay Gábor gróf főispán, a bizottmányi ta­gok szokásos üdvözlése után s bejelentve a közgyűlésnek, hogy dr. Sziklássy Béla járás­orvost tiszteletbeli vármegyei főorvossá nevezte ki. A közgyűlés tudomásul véve a bejelentést Vay Gábor gróf főispán általános megdöb­benés között bejelentette a közgyűlésnek, hogy főispáni állásáról lemondott. Főispánunknak ezzel a nagy jelentőségű elhatározásával lapunk vezető cikkében foglal­kozunk. Alig hangzott el a kategorikus kijelen­tés, a közgyűlés tagjai magukhoz térve a meg­lepetésszerűen tudomására jutott elhatározás megdöbbenéséből mint egy ember állottak fel percekig tartott a zúgó felkiáltás árja: „nem fogadjuk el!" „vonja vissza!" „éljen gróf Vay Gábor." Mikor nagvnehezen lecsillapodott a marasz­tásnak, a szeretet és tisztelet e spontán meg­nyilatkozott zajos megnyilvánulásának megható jelenete. Kallay András kért szót s tolmácsolva a vármegye közönségének gróf Vay Gábor sze­mélyéhez fűződő törhetlen ragaszkodását, s hivatkozva az iránta most is egy lélekként meg­nyilatkozott bizalomra, tiszteletre és szeretetre, kérte a főispánt, hogy másítsa meg elhatározá­sát s lemondását vonja vissza. Vay Gábor gróf főispán mélyen meghatva mondott köszönetet a törvényhatóságnak és Kállay Andrásnak a ragaszkodás kifejezéseért, de — kijelentette, hogy lemondását nem vonja vissza, az már megtörtént, bevégzett tény. A közgyűlés termében újra felhangzott a marasztás, a ragaszkodás kifejezése s percek kellettek hozzá, míg a zaj lecsendesült s a közgyűlés hozzáfoghatott a napirend tárgya­lásához. Legelső helyen Siposs Béla főjegyző ter­jesztette elő az alispáni jelentést s ennek során a közgyűlés felirat intézését határozta el a közoktatásügyi miniszterhez, a vármegye terü­letén segédtanfelügyelöi állás rendszeresítése iránt. Ugyancsak az alispáni jelentés kapcsán köszönetét nyilvánította a közgyűlés id. Liptay Ede nagyfaludi, Elek László demecseri, Sipos Emil petneházi, ifj. Kállay András nagyhalászi birtokosoknak, Bálint Jenő geszterédi ref. lel­késznek, özv. Angyalossy Pálné urnő kisrárdai, Báró Babarczy Jenőné szül. Jósa Jolán kótaji lakosnak, végül Okolicsányi Dezső főszolgabíró­nak, kik régiségi muzeumát adományaikkal gya­rapítani szívesek voltak. Ezután a vármegye közigazgatási, árva és gyámpénztári 1909 évi költségvetést, valamint a közúti alap 1909-10 évi költségvetését hagyta jóvá a közgyűlés s a vármegyei dijnokok fize­tésének és szolgálati viszonyainak rendezéséről szóló szabályrendeletet elfogadta, a vármegyei Gyermekkalapok. ,.11-ca.lm.i virágdíszeid. Divatos kaíaptuk: 605—4—? r i DIVATTERME, Szarvas-útca 5. sz. Tisztelettel értesiti a n. é. hülgyközönséget, hogy a legújabb ószi és téli divatkalapok és angol sapkák, melyeket budapesti, bécsi is berlini útjában beszerzett, megérkeztek. :: ;; » Automobil sapkák és fátyolok. Gyász kalapok!

Next

/
Thumbnails
Contents