Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-12 / 28. szám

28-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. julius 12. 7 után tartandó értekezleten s az összes jelenvoltak szabad részvételével és hozzászólásával észleteinket és tapasztalatainkat előadva, fogjuk a legtisztább tanulságot nyerhetni. Amidőn ezt szőlőbirtokosainknak máris b. figyelmébe ajánljuk, egyben felhívjuk, hogy azon lehetőleg nagy számban és szőlőkezelőjőkkel együtt megjelenni szíveskedjenek. A Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület nevében Szikszay Sándor e titkár. — Útszélen. — Érdekes jelenség, — hanem azért a történelmi materiálisták ne örüljenek fölöttébb — hogy a kor gazdasági viszonyai néha valósággal belekényszeritik a tudományt uj igazságok felfedezésébe. Hogy csak egy példa jusson eszembe : a mult évi nagy husdrágaság alkalmával napvilágot látott egy elmélet, amely nagy tudományos apparátussal bizonyítgatta a hússal való táplálkozás szervezetgyilkos hatását, szemben a főzelékfélékkel. Hogy aztán ez elmélet mennyire volt önmagáért való, avagy mennyire köszönheti létét az emiitett gazdasagi tünetnek, azt döntse el íiki saját lelkiismerete szerint. Mindez pedig nemcsak ugy hiába villant át az agyamon. Hanem ennek a mi szép varosunknak nyári színezetét tekintve, elgondolom : milyen nagyszerű lenne, ha valamelyik a nagy tudósok közül egy szép reggelen felfedezné, hogy a por — és pedig minél n^gvobb mennyiségben — rettentően egyszerű és hatásos orvossága valamelyik elterjedt betegségnek, mondjuk pl. a tüdővesznek. Vagy ha mar a létezők ellen nem merné ajánlani, találna ki hozzá valami imponáló betegséget! Hogy fellendülne egyszerinen városunk idegenforgalma! Mert meg vagyok róla győződve, hogy porfürdő dolgában első lenne az elsők között. És igy legalább a tudomány, a kultura szolgáivá válnának azok a jámbor, szekérrel, lóval bánó emberek is, akik most angyali nemtörődömséggel és valósággal poroszkálnak a köves ut melletti puha földön, porfelhőbe burkolva a mindenséget, s akik most még, tőlünk, tudatlanoktól ezen szolgálatok fejében gyilkos pillantásoknál egyebet aligha kapnak. Azokat aztán annál bővebben. Mondom, ez az állapot egyszerre rettenetesen megváltoznék az említett felfedezés nyomán. De mert ez a felfedezés még a Kolumbus tojásában várja a napvilágot, kénytelenek vagyunk alkalmazkodni a létező közfelfogáshoz, amely szerint a pornál egészségtelenebb valamit alig lehet elképzelni. És mert mi valósággal fuldoklunk ebben az egészségtelenségben, a rendőrhatóság figyelmébe kell ajánlanunk, hogy nálunk minden kocsisember összetéveszti az utat az ostornyéllel és mert ők aránytalanul kevesebben vannak a gyalogjáróknál, ez utóbbiak érdekében valahára tenni kellene már valamit. Jól van ugy, hogy az embernél Több az akarat, mint a tett; Bizonyára több rossz veszett el Mint jó, hogy meg sem — született. Mit nem tud meg az ember egy nagyvárosi napilapból? Nekem például fogalmam sem volt arról, hogy a szeszadóreform az igazságügyi miniszter ügyköre. Pedig ugy kell lenni, mert a „Debrecen" jun. 24-iki számában ezt olvastam : „Günther nem megy ! Sőt mind a két javaslatát ugy a végrehajtási, mint a szeszadó reformjáról elfogadják". Azt hittem, hogy az igazságügynek csak a beszeszelt atyafiak alakjában kell foglalkozni a szesszel. A vendég kérdi: Miért változtatta meg ,Bárány'-ról Sárkányra, a fogadója nevét. A vendéglős a tarkóját vakarva felel: Hja kérem, megnősültem. E.: Milyen vallású ? Vádlott: Tót zember vágyom. E.: Nem értett meg? Azt kérdem milyen vallású ? Vádlott: Hát mondani: tót. E.: Mondja milyen templomba jár ? Vádlott: Sag a mienkba. Oh nem érne semmit Ez az én írásom, Ha lelketek lángja Nem vonná sugárba S át nem világolna Fekete tintámon. Eléghetne lelkem. Mégis hideg lenne, Minden betűm, mint bus Fejfa integetne .... Bizony e nótáknak A ti leJketektől Van egy kis — melegje. Igaz, hogy nálunk minden közcélnak megvalósítása nagyobbrészt a tarsadalom nyakába szakad. Se szeri, se száma annak a jótékonyságnak, amire adunk és adunk. Nagyobb mértékben adunk, mint azelőtt, mintha javult volna a helyzetünk, holott az a közép osztály, amelyik mindig ad, nyomorog. Ki merné váljon meg tagadni, hogy kiadja azt az utolsó koronát, melyet valami nagyon szüksegesre tartogatott, mikor»ilyen, vagy ilyen célra kérik? Odaadja, de utógondolattal. Ezen a jótékonyságon pedig nincs áldás. És ez nem is jól van igy. Hasonló állasban levő egyének vagyoni viszonyai nagyon különbözők, s azzal az összeggel, amelyik a módosabbnak fel sem tűnik, a másik rnár a csaladját károsítja meg. Isten Őrizzen, hogy a jótékonyság gyakorlása ellen szólanék. Jóttenni gyönyör, a lelek megnyugtatása, és ezt minden ember tudja, mert érezte is, mert már tett jót. De ami sok, hát sok. A társadalom gondolkodik ingyen tejről, népkonyháról, szegény gyerekekről, tüdőbetegekről, lelencekről, elbukott Dőkről, gyámolit helybeli egyleteket, segelyez másvidéki egyleteket, EMKE, DKE, FKE. és még sok ilyen egyesületet. Olyan egylet, amelynek élén nagynevű írók és hazafiak állanak, elküldi a tisztviselőknek, tanároknak, szóval mindazoknak, akik a tisztviselői címtárban a IX. fokozattól kezdve helyet foglalnak, a bizottsági tagságra történt megválasztását, melyet mint közismert egyén érdemelt meg (lásd tiszti címtár.) Persze mellékesen közölve van a tagsági dijak különfélesége. És ezeket a rengeteg adókat fizeti mind a társadalom középosztálya. Hát ez igy nem jól van, ez nem igazságos. Az helyes, hogy szükség van a jótékonyságra, de ám legyen jótékony az is, aki nem akar az lenni. Ne pumpoiják az én, meg annyi ezer társam jószívét, hanem, hogy minden ember egyformán, aránylagosan, igazságosan áldozzon közművelődési célra, vessen ki a megye külön vagy az állam közművelődési adót, kinekkinek az adója arányiban s adassék ennek minden fillérje arra a célra, ahol arra szükség van. Ne keljen egy leégett templom, vagy iskola miatt két-két embernek bejárni az egész országol, esztendő multán térve vissza. Hanem legyen gyors a segély. Egy kis megjegyzés. A „Nyírvidék" folyó hó 5-iki számának „Giardinetto" cikkelyében említés van téve a vezetésem alatti kir. törvényszéknél utóbb megtartott esküdtbirósági tárgyalások elmultáról is annak szóbahozatalával, hogy azon a héten tartott tárgyalásokon, a védőügyvédek, vádlottak — hozzátehetem még: a tanuk is — változtak, csak a tárgyalást vezető s a mellette ülő bírák nem változtak . . . Ez az elegikusnak látszó reflexió nem érdemelne szót sem, mert a „Nyírvidék" minden olvasója tisztában lehet azzal, hogy az itélőbiróság sem a tanuk, sem a védők vagy a felek személyei szerint nem is változhatik, de ez a minden összefüggés és nem kis esetlenség nélkül tett reflexió azt az irányzatos felhánytorgatást is magában rejti, mintha a vezetesem alatti kir. törvényszéknek abban a tanácsban nem űlő birái hasonló értékes és fáradságos munkát nem végeznének s megemlékezvén arról, hogy én nem régen lettem a kir. törvényszék elnökévé kinevezve s megengedvén azt is, hogy ebben a minőségben talán nekem is van valami elfoglaltságom, mintegy ebből folyó mulasztásnak törekszik feltüntetni azt is, hogy az emiitett tárgyalásokon a vadlottak, védők személyeihez hasonlóan, a tanacs iagjait is nem változtattam. Nehogy ez a refl-xió a kir. törvényszék munkabeosztásának és működesének mérlegelése tekintetében téves megítélésre vezessen, mint a kir. törvényszék vezetője, a nyilvánossággal és birótárs^immal szemben is rám háruló kötelességből az említett közleményre a cikkíró által választott ezen a helyen megjegyezni kivánom, hogy a kir. törvényszék többi birái is ugyanakkor nem kisebb éríékü és nem kevésbbé fontos munkát vegeztek, másrészt, hogy azt nem az en mulasztásom vagy figyelmetlenségem, hanem az erők mérlegelésére alapított munkabeosztás hozta magával, hogy azokon az esküdtbirósági tárgyalásokon a „Giardinetto'-ban megnevezett tanácstagok vettek reszt, amint ezeket a körülményeket a „Giardinetto" irója igen jol tudja. A cikkíró tendenciájával annak a tanácsnak legfeljebb vezetője élhetne, ahhoz illő helyen, de ennek alapját is elenyéizteti az a körülmény, hogy előleges megkérdezés után önként vallalta azoknak a tárgyalásoknak a vezetéset. Ennek a megjegyzésemnek közlését kérve. tisztelettel vagyok Nyíregyházán, 1908. julius hó 10-én, Kovács István, kir. törvényszéki elnök. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemény. A debreczeni m. kir. állami méntelep parancsnoksága az osztályainál elhelyezett ménállomány részére szükséges takarmány neműek biztosítására vonatkozó árlejtési hirdetményt megküldte. A szállításra vonatkozó részletes feltételek a gazdasági egyesület titkári hivatalában megtekinthetők. ÚJDONSÁGOK. Telafon szám 139. — I Özv. Jóba Elekné. I

Szívünknek mélységes fájdalmával jelentjük olvasóinknak a sötét gyászt, ami ránk borult megint. Négy év rövid leforgása alatt harmadszor mentünk ki a temetőbe, kísérve egyegy koporsót, amelyben — mindegyikben — letörve, a mi halottunk feküdt, feledhetetlen nekünk: a Nyírvidéknek. A bimbó hasadasa idejében elsorvadt szegény kis Sándorka után alig egy évre kidőlt a törzs : id. Jóba Elek, a Nyírvidéknek és nyomdájának tulajdonosa, aki vas szorgalmával s puritán becsületességével, mint üzletember — sajnos — kihaló mintakép volt. És most eltávozott tőlünk örökre özvegye is. aki — roskadozó testének a szörnyű csapás sujtása által még fokozott gyengeségét nagy lelke enerzsiájával leküzdve, a munkából kidőlt férjének gyermekei apjanak helyére állt s betöltötte azt teljesen és igazán. A Nyírvidék és a nyomda irodájában ott láttuk őt mindennap üzleti könyvei s levelezései között, s mikor megbénult jobb karja felmondta a szolgálatot, áttette a tollat a balkezébe s nagy akaraterejével rákényszeritette azt, hogy tudjon írni. Hogy mi volt, mint anya, nagyanya s ki volt ő a családjának, férje halála előtt, mint TpQQpi/ hÍ7ahmmaS

össze

s téli ruha neműit szőrme áruit molykár elleni megőrzés végett I üuüüK UIZ.ŰIUIIIIIIÚI Simkorics Lajos szűcshöz adni. Iskola iitcza 5

. »»-«-•