Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-20 / 38. szám

38-ik szára. N Y I R V I D É K 1908. szeptember 20. 3 Ideje hogy a kormány és a törvényhozók a segítés módjának megállapításával •redményesen foglalkozzanak. A városok adók terhe alatt roskadozó polgárai jogosan várják, hogy a városokat az fcilam segítse. A magyar kultura terjesztésének, a magyarositasnak, az ipar és kereskedelem fejlesztésének nemzeterősitő munkájából az oroszlánrészt a városoknak kell teljesíteni. De el kell ismernünk azt is, hogy ebből a munkából már eddig is derekasan kivették a részüket. Mert a mi kevés ipar é« kereskedelem van b&zankban, ezt a városok polgárai hozták életre s hazánk népessegének nagyon jelentős része az, melyet a magyar városi élet tett és pedig bámulatos gyorsasággal, idegenből nyelvben, névben és érzésben egyaránt magyarrá. Megkövetelhetik tehát a városok, hogy nemzet erősítő munkájukban az állam segitségüsre siessen most, midőn joggal panaszkodnak, hogy a munka folytatására nem érzik magukat eleg erőseknek, mert fogytán vannak, sőt, — több város ezt joggal mondhatja — elfogytak a hozzá való eszközeik. A segítség, melyet a városom kérnek, az, hogy függő adósagaik rendezésében gyámolitsa őket az állam. Körülbelül 200 millió koronára teiiető az az összeg, melyre a magyar varosoknak sürgős szükségük volna a végből, hogy hasznos beruházásaikra felvett vagy mostanában felveendő drága, ideiglenes kölcsöneiket olcsó kamatozású, hosszú lejáratú tőrlesztéses kölcsönökkel rendezhessék. A községi kölcsönökkel foglalkozó magyar pénzintézetek pedig elfogadhatatlan terhes feltételeket szabnak. Hogy mi modon segíthetne az állam ezen a bajon, vájjon ugy-e, hogy azon városoknak, melyek kimutatjak, hogy kötvényeiket el tudják helyezni, megadja a jogot városi kötvények kibocsátására, vagy ugy, hogy a pénzügyi kormány állami garanczia mellett maga szerzi meg a nagy pénzpiacon a szükséges városi kölcsönöket, a pénzügyi kormány bölcsességének a dolga. De a gyors segites szoros kötelessége az államnakr mert a* állam helyett viselt terhek okozták a válosok eladósodását és mert már szinte immoráis dolog volna tovább tűrni a városoknak azon kénytelen rossz gazdálkodását, hogy beruházási szükségleteiket — melyeket nem fedezni csak a modem haladás teljes megakasztásával lehetne, — arvapenzeknek, alapítványokat és a nyugdijalapot illető tőkéknek kölcsönvételével fedezik. Ugy a városi polgárság, mint az állam érdekeben kívánatosnak látom azt, hogy az állam vessen gátat a már úgyis [tulon-tul nagy „uri osztály" szaporítását szolgáló gimnáziumok alapitásanak s fogjon hozzá mielőbb azon cel megmegvalósitasához, hogy minden törvényhatósági varosban legyen kereskedelmi vagy ipariskola. Képzett, müveit magyar kereskedőkre és iparosokra van ennek az országnak szüksége, ha azt akarjuk, hogy a magunk emberségéből teremtsük meg a magyar kereskedelmet és ipart. Sokkal egészségesebn és nemzeti szempontból hasznosabb volna az iparfejlesztésnek milliókkal táplált munkája is, ha nem külföldi emberek, sokszor külföldi kalandorok alapítanák a gyárakat, hanem müveit magyar kereskedők és iparosok. Orvoslandó a városi politikának azon hibája is, melyet a polgármesterek legutóbbi gyűlésén Arad város polgármestere teljes joggal — bár tetszést nem igen aratva — keményen megrótt; azt a versengést t. i. mely nálunk a városok között egyes állami intézmények és hivatalok elhelyezése dolgában dívik. Minden ily esetben valóságos árverés folyik, mert az állam azt kérdezi: ki ad többet érte? És ez a közéleti erkölcsök szempontjából különben sem szép szokás rendszerint a nyertes, a legtöbbet igerő városra is kárral és csalódással jár, mert az elért haszon ritkán éri meg az érte járó áldozatot. Talán e hiba orvoslására nem is kellene tőrvényt hozni, elég volna egy országos határozat, mely kimondaná, hogy az állami .intézmények és hivatalok elhelyezésénél kizárólag az állami érdek döntsön és az állam a városoktól sem telket, sem épületet, sem más vagyoni áldózatot nem kérhet és nem fogadhat el. Mindezeket hamarosan meg kellene tenni az államnak, hogy a varosok mentül előbb a saját igazán városi feladataiknak szentelhessék az állami feladatok terheitől felszabadult erejöket. Sok és fontos tennivalójuk van a mi városainknak. A legtöbb városnak nincs egészséges ivó vize, nics vízvezetéke, nincs csatornázása, ezért vannak a napirenden a pusztító járványok és nagy a halandóság ! Sok városnak nincs jó világítása, utcái kövezetlenek, rendezetlenek, nincsenek nyilvános kertjei, nincsen színháza. A legtöbb város nincs abban a helyzetben, hogy az építkezési kedvet, gyárak alapitasát adómentességgel és egyéb kedvezményekkel előmozdítsa. A fentartandók közül szükségesnek látja felemii tení a virilis intézményt, melyet az uj korszak győztes hadai halálra siántak.Midőnez intézménynek a városokban fentartása mellett nyilatkozom nem csak saját tapasztalataim nyomán állitha tom, hogy mind azon modern alkotások, melyek városainkat az elmaradottság sötétségéből és sarából kiemelték, csak a virilis jogú bizottsági tagok segítségével voltak megvalósíthatók, hanem hivatkozhatom arra is, hogy a törvényhatósági városok polgármestereinek debreczeni gyűlésén, egy kivételével valamennyi polgármester hasonló tapasztalásokra utalva a virilis intézmény fentartása mellett nyilatkozott. Nem állítom, hogy ez az intézmény valami nagyon szabadelvű és demokratikus, bár ne volna rá szükség; de mindaddig, mig a műveltség és a modern haladás iránti érzék a népnek szélesebb rétegeit át nem hatja és a tömegek át nem látják, hogy iskolakra, vízvezetékre,'csatornázásra s a városi élet egészségessé és kellemessé tevő egyéb intézményekre nem csak az uraknak van szükségük ; mindaddig, mig a nép által választott bizottsági tagok többsége csak „a szegény adózó nép véres verejtékkel szerzett filléreinek' hangoztatásával véli népszerűségét és mandátumát biztosithatni; szükségünk lesz erre az intézményre. A legfontosabb, a legéletbevágó reform, melyre szükségük van a városoknak, a tisztviselők függetlenítése felfelé és lefelé. A kormánnyal izemben azzal kell a tisztviselőket függetleníteni, hogy a fegyelmi bíráskodást, vagy ebben legalább a végleges döntést független bíróságra ruházzuk. A tőrvényhatósági bizottsággal szemben való függétlenitésére szintén nagy szükség van a városokban. Ma a városi tisztviselő örökösen kénytelen a ,tekints ide, tekins oda" politikát követni. Ezen a bajon pedig ugy kellene segíteni, hogy történjék a választás élethossziglan. Állat és madárvédelem. ,A jó gyermek féli az Istent, szereti szülőit, tiszteli tanitóját, megbecsüli az embereket és szelíd az állatokhoz" A .Nyirvidék" 37-ik számában fenti cím alatt Kubacska István tanitó úr tollából egy cikket olvastam. Tanitótársainak volt szánva, de érthetett belőle minden szüle és tanügy barát. Én is értettem belőle. Családapa vagyok. Hála a jó Istennek bőven megáldva kisebb nagyobb gyermekekkel. Jut belőlük minden rendű iskolába. Alkalmam van megfigyelni — a gyermekek révén — ha nem is a maga egész valóságában az egyes iskoláknál működő tanerők működését. Nem kel) kicsinyelni a gyermekek bírálatát, mert nekik is van egyéni nézetük. Örömmel mondhatom, hogy Nyiregyhaza tanügye méltó kezekre van bizva. Megnyílt a tanév. Megkezdődött a szoktatás és tanulás Gyermekeim haza jöve az iskolából tárgyalják az ott történteket. Az érdeklődés központja a hat éves Ferike, aki a reggeltől estig való játszás után belépett az iskola falai közé. Nagyobb testvérei faggatják minden nap. Mit csináltatok ma az iskolában Ferike ? Tanultatok e valamit? Feleli ő büszkén: ,Mi ma katonákat rajzoltunk, ilyeneket ni és mutatja tábláját. — Kíváncsian néztünk a rajzolt katonákra és mit láttunk, függélyes vonalkákat és azokon pontokat. Verset is tanultunk. A jó iskolás gyermek köszön minden embernek. — Ezt is tanultuk (ez már más nap volt) i, í. — Meg nem kell állatot kínozni, a fájdalmat ő is érzi. Erzsike leányom nagyobb osztályba jár. Ő a kővetkezőket mondta el testvéreinek: Tanító úr ma arról beszélt, hogy leánynál fő dolog a rend, tisztaság és illedelmes viselet. A tanult leckéket idővel elfelejtjük, de ha a rendet, tisztaságot, illedelmes viseletet megszokjuk kicsiny korunkban, ilyenek leszünk nagy korunkban is. Figyelmeztetett bennünket, hogy az iskolában papírt, ételmaradékot alma, dióhajat a padok alá dobni rendetlenségekre mutat. Cipőnket, ruhánkat tisztán .tartsuk. Mosakodjunk, fésülködjünk rendesen. Az utcán, otthol viselkedjünk illedelmesen. Bandi fiam elbeszéli, kogy szombat délután növényeket voltak gyűjteni az erdőben tanáruk vezetése mellett. A tatait növényekről a tanár úr ott a fa alatt magyarázott, elmondva azok részeit, tulajdonságait, hasznat. Elmondta, hogy ahol sok a növény és fa ott egeszséges a levegő, ott elszaporodnak a hasznos énekes madarak. A fa lakóhelyet ad a madárnak, a madár pedig halából leszedi a fákról a kártékony férgeket. Mariska leányom — lévén külőmben is nagy állatbarát — őrömmel mondta el az iskolában hallottakat. Tanitó ur ma meseket olvasott állatok es madarakról. Azt is elbeszélte a tanitó ur, hogy a jószivü gyermek és ember nem bantalwazza a hasznos állatokat, nem pusztítja a hasznos énekes madarakat. Sőt akinek fákkal beültetett kertje, szőlője, tanyaja van, az ősszel — november hóban — mesterséges fészekodukat helyez a fákra, hogy télen at a madarak ezeket felkeresve, tavasszal azokba fészkeljenek. Telen át a mikor minden hóval van fedve étetni kell a madarakat. Élveztem gyermekeim egymás közötti beszélgetését az iskolai életből. Még csak a tanév elején vagyunk és ime már oly sok, szép dolgot hallottak gyermekeim az iskolaban. Ezekből látom, hogy városunk iskoláiban a tanításon kivül a szív nemesítésre is nagy gondot fordítanak. Igyekezzünk mi is — szülők — segítségere lenni az iskolának mindenben. Könnyítsük meg a tanítók amúgy is nshéz munkáját. Legyünk támogatói annak a nemes mozgalomnak, amelyet iskolánk tanítói a mult tanévben megkezdték — nevezetesen az állat és madárvédelemnek. A madarveáő egyesületnek az iskolás gyermekek körében eddig 879 tagja van — amint azt a „Nyírvidékben" olvastam. A Nyíregyházán megalakult állatvédő egyesületnek eddig a nagyok körében csak 126 tagja. Igyekezzünk mi nagyok is elérni azt a számot, amelyet gyermekeink felmutattak a madárvédő egyesületnél. Aki az álla'ok iránt könyörületes, az könyörületes embertársai iránt is. A mai társadalomnak nagy szüksége van a könyörületes szívekre. Ha a tanítók, szülők ily értelemben fogják fel a nevelést, akkor az egyház, a haza virágozni fog. Lesznek hithű egyháztagok, honszerető honfiak és honleányok. Fel tehát a nemes versenyre! A buzgó tanítók mellett vegye ki részét a család, a társadalom ! Igy fog beteljesedni a kővetkező mondás: ,A jo gyermek féli az Istent, szereti szülőit, tiszteli tanitóját, megbecsüli az embereket és szelíd az állatokhoz." Egy családapa. Selyemtenyésztésünk 1907. és 1908-barr. Midőn 1880-ban a földmivelésügyi ministerium újból szervezte a selyemtenyesztést és felállította a szekszárdi országos selyemtenyésztési felügyelőseget, ennek működési körét kiterjesztette Horvátországra is. t 1908-ban azonban megszűntünk működni Horvátországban, miután Nikolits báni helyet* tes intézkedésére a horvát kormány két ottani pénzintézetnek adta át a horvátországi selyemtenyésztést. e i(íinA 1907-ben Horvátországban 542 községben 11,113 család foglalkozott selyemtenyésztéssel és 195,288 kilogramm gubót termeltek, mely után (a gubóraktárakban kifizetett i munkabér retkei együtt) 513,882 koronát kerestek, Magyarországban ugyancsak 1907-behi2,S/72 közsegben 62,603 család 1.211,867 nkilogram gubót termelt és ezután 2.471,716c koronát ke* restek. A selyemtenyésztés és seiyemfpmripaT után pedig kitett az összes keresetf. • Magjaurorszagon 3.960,150 koronát. [ki ura öiöíJü 1908-ban csupán Magyarországbaq3 2300 községben 75,000 család 1.428,000 kilogramm gubót termelt és ezután 2.965j000 korenaftkTOrestek. — A sel/em'enyésztéajids jselyemiÉanwipar utáni összkereset pedig Mfl^yararszágoa 1908-ban 4.565,000 koronára áiehetdtíoj naö