Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-13 / 37. szám

36-ik szám. N Y I R Y I D É K 1908. szeptember 6. 5 ban az egész csoportosítása es díszítése nagyrészt ellensúlyozta az árnyék hiányát. Az egyes épületek egyszeiüségök dacára, ügyes szerkezetök, világos voltuk, kényelmes és tágas berendezésüknél fogva tökéletesen megfeleltek céljaiknak. A kiállítás anyagát illetőleg kétségtelenül a géposztály vezetett, mely országos jellegű volt s melynek keretében 2 gőzeke, valamint több állati erővel vontatott eke munkában is bemutattatott. A baromfi-kiállitás ugyan szintén országos jellegű volt, de ez ennek dacára is ugy mmő-, mint mennyiségileg sok kívánni valót hagyott. Az állatkiállitas csoportjában a nyugati szarvasmarha volt ugy szám, mint minőségben szépen képviselve, gyengébben a lócsoport, mig sertések és juhok alig számbavehető minő- es mennyiségben. Magyar szarvasmarhát mindössze 3 nagytenyésztő mutatott be, amelyek közül azonban lehetetlen Gráffl Jenő kiválóan szép tenyészetét külön említés nélkül hagyni. A mezőgazdasági osztálynak kétségtelenül kimagasló része gróf Károlyi Mihály Debrőparádi hitbizományi uradalmának külön pavillonában ügyesen és bizonyára nagy költséggel létesített collectiv kiállítására volt, mig a többi, e cim alá tartozók egy közös nagy épületben s e körül voltak elhelyezve. Hasonló terjedelmű volt az ipari rész egy ugyancsak közös nagy épületben. Külön osztályt képezett a gyümölcs, ezek házi feldolgozásai, szőlő és bor. E terén ugylátszik az intézőség maga sem számolt a bekövetkezett részvételre, mert ennek épülete szűknek bizonyult. Szőlőjük és gyümölcsük volt kétségtelenül — legalább a szabolcsi ember szeme előtt — kiállítási anyagaik között a legirigylendőbb. A kiállítás szervezése és rendezésében oly odaadóan buzgólkodókat hathatósan támogatta a Gondviselés a legszebb időjárással s ebből é rthető, hogy az előirányzat szerinti biztos deficit a roppant mennyiségű látogató mérsékelt belépti dij dacára eloszlattatik. Egy jelenvolt. A kereskedők és a végrehajtási novelia. A legnagyobb dicsérettel kell szólanunk a részletfizetésre elárusítók budapesti ad hoc egyesületének azon •lhatározásáról, mely szerint adósaikkal szemben a végrehajtási novella 30. §-a által nekik biztosított sovány kedvezményt nem veszik igénybe, illetve a járásbíróságoknál adósaik egyikét sem jelentik be abból a célból, hogy velük szemben a régi végrehajtási törvényt alkalmazhassák. Ugyanígy határoztak más szakmabeli kereskedők is ugy Budapesten mint vidéken — hogy szintén nem állítják pellengérre adósaikat. Hány méltatlan vád hangzott el a kereskedelemellenes körökből kereskedőink ellen, hányan és hányszor igyekeztek gyakran épp azok önzés, kiszipolyozás, sőt csalás vádjával befeketíteni a kereskedőket, akik fülig adósak a fűszeresnek, a szabónak, a cipésznek és a nemkereskedőknek köreiből ritkán hallatszott egyegy hang a méltánytalanul megvádoltak védelmére. Most azonban végre talán a vakságban Cs sötétségben sinylődők is elhiszik, hogy a magyar kereskedőnek van szíve, van lelke és van különösen tisztességérzete. Aki becsületes ember, az bejelentés nélkül is megfizeti bolti tartozását, aki nem becsületes, hadd fusson. Cri&x'dineifé. Udvari ebéden. A dólog nem vármegyénkben történt, de a megye egyik neves családjának tagja is szerepel a történetben és igy nem lesz érdektelen a megőrőkitendők közé sorolni. A 70-es évek elején Lónvav miniszterelnöksége alait a budai királyi lakban ebédet adott a király, melyre többek közt a szomszédos Biharból néhai — kifogástalan humoráról ismeretes — Beöthy Aldzsi is hivatalos volt, ki — mikor már a hagyományos cercle is véget ért és királyunk visszavonult lakosztályaiba — az ebéden jelen volt aranyifjuságot maga köré gyűjtve, jó kedvében egy kis kvaterkázásra marasztotta barátait. A vármegyénkhez való vonatkozás a fentemlített család (a név itt mellékes, még élő emberről van szó) egy akkor még férfikora elején álló, azóta szép pályát megjárt tagjához fűződik. A dolog nem volt könnyű, mert az akkortájt még német főudvarmester, az amúgy is az alkotmányosságnak még kezdetén álló Magyarország szereplő személyei iránt valami nagy bizalommal nem viseltetett és az ilyen programmon kívüli kvaterkák mögött szerinte bizonyára valamilyen összeesküvésnek kellett rejlenie, de meg hát az udvari etiquetten -se eshetett ilyen sérelem . . . A szót Beöthy vitte, de vármegyénk fia is hathatósan segit.tt, midőn a fényes ebéd utáni hangulatban pezsgőt kértek a simára beretvált felszolgáló német lakájoktól. Lőn nagy riadalom a németek közt, hiszen a programmon kivül kvaterka során egy kissé hangosabb szó a király lakosztályáig is elerhet . . . Az ügyeletes főlakáj nemsokára meg is jelent az időkőzben az ebédlő-terem még le nem szedett asztalának végéhez telepedett urak közt és szörnyen ünnepélyes ábrázatot vágva, tört magyarsággal jelentette: De erre már felfortyant vármegyénk fiában a kuruc vér és hangosan adott kifejezést méltatlankodásának: hogy hát ez a hagyományos magyar vendégszeretet? és bizony a költő szavaival élvp, — ha első magyar ember a király — a vendégszeretetben is első legyen . . . Tehát minden körülmények közt elő a pezsgővel, mert addig innét nem távozunk . . . A társaság helyeslőleg vette tudomásul és a kijelentéssel tartott: — Pezsgőt, pezsgői ! Nagyobb riadalom azért még sem lett belőle, mert az ebéden jelen volt Lónyay miniszterelnök, még a szomszéd teremben tartózkodott, hol a főudvarmesterrel tárgyalt valamiről . . . A nagy zajra a főudvarmester kissé megszeppent és a mulatozókat az ajtóból megpillantva, Lónyayt kérlelte : hogy csináljon rendet. Lónyay megoldotta a nehéz kcrdést (ez volt talán a második kiegyezés 67 utáni . . . egyezségre lépett a némettel és megegyez tt a honfiakkal is. Pezsgő, még pedig a legjavából került az asztalra és félórai poharazás után, Lónyayval az élén, a társaság valamely melléklépcsőn távozott a palotából, hogy a felséges ur lakosztályait kerülje . . . A magyar virtus győzött és az udvari etiquetten sem esett valami borzasztó sérelem. A demokrata kutya. Egy szépnövésü, fess leányka, kinek módfelett előkelő hajlamai vannak, minden alkalmat megragad arra, hogy arisztokrata gondolkozásának kifejezést adjon. Járásában, mozdulataiban, gondolkozásában teljesen arisztokrata s még környezetére is igyekszik reáütni az előkelőseg bélyegét. Környezetéhez egy kedves kis kutya is tartozik, u elyet természetesen szinte az arisztokratikus metodusok keretében nevel. A napokban egy délután sétára indult a szép leány s a mint a kapun kilépett, azon vette magát észre, hogy hűséges kutyácskája is követi. Minthogy ez alkalommal nem volt szándékában a kutyust magával vinni, elhatározta, hogy vissza irányítja. „Puffi.' ma nem jöhet velem. Menjen kérem vissza!" Puffi azonban nem ment. Megcsóválta fejét a szép leány s fenyegető mozdulatra emelvén ujjacskáját, újra reászólt a kutyusra: „Puffi I Nem ért engem? Azonnal vissza fog Ön térni*. Puffi azonban nem tért vissza. Ily makacsság láttára az engedetlen Pufiihoz egész közel lépett a leány s hangosan szolott hozzá: „Puffi! Micsoda illetlenség. Ezt nem törhetem. Szíveskedjék rögtön bemenni. Maga illetlen Jószág 1* Puffi csak ült. Erre haragra lobbant a szépséges leányka s dobbantva lábával reákiáltott a kutyára: .Takarodsz haza. Marss! És Puffi szaladt . . . . mert ngy látszik, ha már mindenki arisztokrata akar is lenni, a kutyákhoz még mindig demokrata hangon kell szólni. A közismert hadnagy. A napokban két jóbarát együtt jött haza valahonnan. Cudar korán indult a vonat, természetesen erősen álmosak voltak mindaketten. Bevonultak egy fél fülkébe s magukra zárták az ajtót. Aliomásról-állomásra egyre nagyobb számú u

!as szállott fel a vonatra, ugyanynyira, hogy már a folyósok is ruegtelletlek. Szomorú szívvel nézte ezt a két álmos barát, de kegyetlen szivük csak nem akarta a lefüggönyözött szakaszt megnyittatni. Egy állomáson nagy robajjal szállott fel a kupéba egyes, eskir. hadnagy s egyenesen a zárva levő félfülkének tartott. Megrázta alaposan s hangos német szóval követelte a megnyitását. Az álmosabbik barát reászólott a kevésbbé álmosra: „Ne eresszed be kérlek !' De a hadnagy ur odakünn erősen zörgetett és szépen hadarta a bátor német szavakat. „Micsoda! Be van lárva. És az urak ezt tűrik. Nos hát egy katona nem fogja tűrni. Egy cs. és kir. hadnagy nem nézheti az ily civil garázdálkodást" kiabálta a hadnagy ur. A két álmos barát szeméből a nagy bátorság láttára elszállott az álom s derült mosoly ült az arcukra. Beeresztették a hadnagy urat. Ez odabenn még mormogott pár német szót s aztán nagy tekintélylyel belevetette kardját a sarokba s magát a süppedő ülésbe. A két barat a nagy hatalom megnyilvánulása fölött alig tudta nevetését visszatartani. Csend volt. Egyszerre csak megszólalt az egyik s odakacsintva az önérzetes tisztre igy szólt: „Te örsg. Tudod ki ez P Ez a hadnagy ur a „Tatárjárás"-bó\. Elfojtott kacagás támadt erre a kupéban s a cs. es kir. német hadnagy szája szögletében megjelent egy mosoly, mely elárulta magyar és tartalékos voltát. Csakugyan ő volt. A hadnagy úr a „Tatárjárásából. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemény. A Temesvármegyei Gazdasági Egyesület folyó évi október hó 10—12-ig Temesváron országos jellegű baromfi-, házinyúl-, galamb-, bor- és gyümőlcskiállitással egybekötött tenyésebaromfivásárt rendez. A kiállítás programmja, valamint a kiállításra vonatkozó tudnivalók a gazdasági egyesület titkári hivatalában megtekinthetők. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. Az iskolai év kezdetén. Ha összeszámolnék, bizony lenne néhány száz vezércikk, amely a fenti cimet viseli. Hiszen az aktualitásra éhes közönség előtt most aligha van jel<

jntőségteljesebb esemény az iskolai év kezdeténél, lévén az olvasóközönség legnagyobb resz« maga is szülő, kinek gyermeke jár az iskolába, vagy ifiú ember, aki még maga is adós az iskolaval. E néhány száz vezércikk meg is tárgyalta az iskolák ezer baját, a túlterhelést, a tanárok dolgait, a legtöbb esetben természetesen nagyon is egyoldalúan, de alig foglalkozott egy is behatóbban azzal a témával, amelyet „a tanulók es a pronografia" cimmel szeretnek hosszabban fejtegetni. Nem igy odavetőleg, de behatóan, adatokkal világítva. Talán lesz is még erre alkalom. Most csak annyit, hogy a serdűlő ifjúkor, az ébredő vágyak ideje a legalkalmasabb arra, hogy a lélek magába szívja az erkölcsi rothadás csiráit. Hogy egész életére elveszítse a talajt, a morális biztos talajt maga alól a serdülő ifjú és soha többé ne találja azt meg. A buja képek, érzéki iratok már jó korán megmételyezik a gyermek gondolkozását, olyannyira, hogy elveszti érzékét minden jó és nemes iránt. Szomorú példákat tudnánk erről mondani. Azért arra kérjük e helyen is az iskolák vezetőit, hogy a jövendő magyar generatió testi és lelki épsége érdekében kövessenek el mindent, hogy efajta iratok, képek ne juthassanak a tanulók kezébe s kérjük különösen a könyvkereskedőket, hogy félretéve az üzleti érdeket — hazafias meggyőződésből — dobják ki üzle-