Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-13 / 37. szám

Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor , Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Í-TÉR e. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények díja soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Nyíregyháza, 1808

, XXIX. évfolyam, 37, szám. vasárnap, szeptember 13. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyző

k és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye Az uj iparhatósápok. Kevés törvénytervezet keltett olyan általános érdeklődést, mint az uj ipartörvény tervezete. Régóta készül ez a tervezet. Több kormány váltotta fel azóta egymást, amióta gyűjtötték és tanulmányozták az ehhez szükséges anyagot. Kötetekre megy azoknak a tanulmányoknak a mennyisége, amelyek a tervezet szövegezését megeló'zték. Kormányok jöttek, kormányok mentek. Az ipartörvény átdolgozása benne volt valamennyinek a programmjában, de az ige testet nem öltött mind a mai napig. A jelenlegi kormányra maradt az a feladat, hogy legalább a törvényjavaslatnak előadói tervezetét közkézre bocsássa. Több volt mint közönséges kíváncsiság, amelylyel az érdekelt körök: az iparosok és kereskedők ezt a tervezetet várták. Hiszen szinte létfeltétele van hozzáfűzve az uj ipartörvényhez a kereskedő, de különösen az iparos világnak. Végre megérkezett a tervezet.. Igaz, hogy részletekben, mert a második fele alig pár hét előtt jutott az érdeklődők kezébe. Pedig a kereskedelmi minisztériumnak sokszor hangoztatott óhaja az lett volna, hogy a tervezet javaslattá, a javaslat törvénynyé már ez évben, sőt ez év elején váljék. Az az óriási, nem kevesebb mint 817 §-ra osztott te

rvezet azonban még sokára Epizódok az 1848/9-iki szabadságharcunkból. Irta: Blumberger Jakab nyug. körjegyző. Hogyan lett Spitzer M. L. állani fogoly. Mindenekelőtt tudnUnk kell, hogy ki ez a Spitzer? Spitzer hevesmegyei Gyöngyös városi születésü, ugyan ottani lakos, előkelő kereskedő, jótékonyságáról ép ugy, mint rendszeretetéről nemcsak Gyöngyösön, de messze vidéken is ismert és ami fő — jó magyar hazafi volt. Ezt nagy áldozatkészségével a szabadságharc kitörésénél be is igazolta. O maga ugyan nem állt be honvédnek, mert nagy családját és kiterjedt üzletét másra nem hagyhatta, de a maga személye helyett pénzt adott, hogy a helyben rnűköaő „verbungos" költhessen a honvédek verbuválásánál és minden tekintetben közreműködött a szabadságharc fejlesztésében . . . Miután Spitzert ismeri ettük, egy időre el kell ót hagynunk és egy más család tűzhelyére bekopogtatnunk, ahol a családfő 184-8 május elejétől 1849. év julius végéig ugyancsak tevékeny részt vett a szabadságharcban. Részint fegyveresen a harctéren, részint titkos küldetésekben. A szabadságharc leveretése után pedig élete fogytáig kivette a nyomorúságos életből is a terhes részét. Nem akarom a még élő matróna és gyermekei heggedt sebét érinteni az által, hogy az illető nevét nyilvánosságra hozom. Mert a Nvirvidék oly elterjedt lap, hogy habár az illetők vedlik át törvénynyé. Nemcsak terjedelme miatt, nemcsak a benne felölelt anyag óriási nagysága miatt, hanem azért is, mert a benne foglalt rendelkezések rendkívül nagy vélemény különbségeket váltottak ki az érdekelteknél és a szakköröknél. Kevés törvénytervezet találkozott olyan sok oldalról jövő bírálattal s nem egy oldalról heves támadással, mint az uj ipartörvény tervezete. A szaklapok, folyóiratok és napilapok egymásután ontották és ontják ma is a tervezettel foglalkozó közleményeket. Ma már szinte áttekinthetlen a tervezetről és annak egyes részleteiről napvilágot látott szakvélemények garmadája. Szinte attól lehet tartani, hogy épen ezeknek sokasága miatt lehetetlenség lesz az illetékes tényezőknek s magának a törvényhozásnak figyelmét ezekre olyan behatóan kiterjeszteni, mint szükséges volna és ugy lehet esetleg épen azok az ellenvetések maradnak figyelmen kivül, amelyek a legüdvösebb eszméket tartalmazzák. A törvénytervezetben foglalt ujitások közül egyik legérdekesebb az iparhatóságok szervezésére vonatkozó rész. Az iparhatóságok szervezésének kérdése önmagában véve is nagy érdekű és fontos. Hiszen az iparhatóságokon fordul meg úgyszólván az egész ipartörvény mikénti végrehajtása. Csak ha ezek jól szerveztetnek s feladatukat helyesen oldják meg, csak akkor remélhető, hogy a törinnét távol laknak, mégis, vagy közvetlen, vagy közvetve megtudnák, hogy a mai napig titokban tartott családi ü^yet nyilvánosságra hoztam; és ezáltal a régi sebet újból vérzővé tenném; ami gyengédtelen, sőt embertelen is volna. De hiszen a név ugy sem határoz. Ő is egyike volt azon hazai zsidóknak, kik vagyonú kat, jó létüket és boldogságukat a magyar haza érdekében feláldozták, anélkül, hogy az utókor csak tudomást is szerzett volna róluk. Én is csak azért irom ezt meg, hogy szükség esetén — ezen elbeszéléseimben emiitett névtelen hősök és apostolok — példaképen szolgáljanak. De az igazságnak is hódolok és hazafiúi feladatot is teljesíteni vélek, midőn dicső szabadságharcunk régi, mellékes eseményit, melyeket szavahihető emberek után hallomásból tudok, nyilvánosságra Jiozom. Az illető nagyon fiatalon került a vidékről Pestre. Ernyedetlen szorgalmával, páratlan becsületességével annyira vitte, hogy Pesten üzlelet nyithatott a 40-es évek elején. A helyi piacon mindenki kedvelte. Üziete virágzásnak indult és Bécsből hozott magának egy nagyon szép, kiválóan művelt, jó lelkű és szorgalmas feleséget. A nő nemcsak pénzt, de dolgos két kezet és okos főt is hozott az üzletbe, ugy hogy együttes működésükkel — az akkori időkhöz mérten — nagy vagyont szereztek. Azonban jött az 1848-iki tavasz. Az általános lelkesedés e házaspárt is magával ragadta. A fiatal férj beállt nemzetőrnek, a fiatal asszony pedig magára vállalta kettőjük munkáját. A férfi az 1848-ibi évet fegyverben töltötte ; Mai számunk 12 oldal. vényben lefektetett elvek a gyakorlatban megvalósulnak. Jól és átgondoltan megalkotott, feladatát hiven betöltő hatóságok kezében a törvény hiányosságai elenyésznek, kitöltetnek és elsimittatnak, — ellenben nem megfelelő hatóság kezében a leggondosabban megalkotott törvény is holt betű marad, amelynek betűszerinti alkalmazása ép olyan károkat okozhat, mint a törvény helytelen, vagy hanyag alkalmazása. A tervezet nem kevesebb, mint három elsőfokú iparhatóságot akar szervezni. Ez már önmagában véve is nagy hiba. Egyfelől azért, mert maguk a szervezendő elsőfokú iparhatóságok sem lennének soha sem tisztában azzal, hogy mikor mely ügyben illetékesek eljárni? Vége-hossza nem lenne az illetékességi vitáknak és összeütközéseknek. Vagy ami ezzel egyenlő zavarokat idézne elő, annak, hogy a hatóságok egymásra és egymáshoz utalnák a felmerülő konkrét eseteket. Másfelől azért, mert maguk az érdekeltek, az iparosok és kereskedők sem lennének tisztában soha azzal, hogy mikor mely ügyben, melyik elsőfokú iparhatósághoz forduljanak a három közül' Járkálnának és küldözgetnék őket Pontiustól Pilátusig. Ezt a zűrzavart nem akarhatja a törvényhozás. Hiszen ma is az az egyik legnagyobb átka a közéletnek : annyi a hatóság, hogy a legképzettebb jogtudósok is eltévednek közöttük. de mikor Windischgrátz 1849. év első napjaiban Buda várát bevette és a magyar kormány és országgyűlés működési helyét Debrecenbe áttette, a művelt és okos asszony kieszközölte, hogy ferje odahaza maradhasson és titkos megbízatásokat eszközöljön. El is járt lelkiismeretesen a reábízott ügyekben és Pestről Debrecenbe, majd Szegedre sokszor megtette az utat. Néha mint faluzó zsidó, néha mint lókupec gerhes lovakkal, néha pedig mint tanyai gazdatiszt négylovas bricskán. Szerepét kitűnően tudta és feladatát — mint Kossuth Lajos titkos megbízottja — mindig megelégedésre oldotta meg. Ezalatt a nő odahaza szintén serényen és szorgalmasan dolgozott, noha a háború miatt az üzlet menet nagyon megcsappant és ehez még a Windischgrátz csordái ki is fosztottak. Mind a mellett nem feledkezett meg a mások nyomorának enyhítéséről sem és az 1849-ik január 5-iki várostromriál megsebesült honvédek közül nem egyet ápolt saját lakásán. Az aránylag rövid pár év alatt, hogy férjnél volt. annyira assimilálódott, hogy egész lelkes magyar honleány lett és a lakásán ápolt honvédeket biztatta: ,nem lesz Budavára sokáig idegen kézen, a magyarok Istene ezt nem engedi.* Jóslata be is teljesült, mert már május 21-én a magyar trikolór lengett ős Budavára ormán. Midőn a vár védője: Hentzi osztrák tábornok elesett é3 ismét a magyar lett ura a saját otthonának — ami asszonyunk ismét elment a maga részét kivenni a honleányi kötelességből, hogy sebesültet vitessen > házához ápolás végett