Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-06 / 36. szám

4 36-ik szám. N Y I R Y I D É K 1908. szeptember 6. egy választókerület 2 vármegyére is kiterjedjen, igen természetes, hogy hazánk minden vármegyéjének hazafias kötelessége belenyugodni abba, hogy területe esetleg változást szenvedjen, ha az említett választási törvény végrehajtása érdekében arra csakugyan szükség lesz Ha nem is ilyen, de ehez hasonló helyzetben volt már Szabolcsvármegye 1876-ban mint már előbb érintettem is. — 1874-ben nyújtatott be meg az akkori Deákparti kormány — tehát jegyezzük meg jol nem Tisza Kálmán által — (mert ez is azon rágalmak egyike, amivel e natj-y államférfi emlékét elhomályosítani akarják) az a szerencsetlen t. javaslat, amely a szabó csvármegyei alföldből egy Hajduvármegyét akart csinálni; akart mondom, — mert hiszen e szándékot sikerültnek senki nem mondhatja s nem hiszem, hogy e megye valaha megfelelhessen a „nos universitás" fogalmának. Nem hittük akkor, hogy a javaslatból egyhamar törvény legyen; mert hiszen az 1875-ben csakugyan végbement fúzió előre vetette már árnyékát s azt hittük, hogy ezen pártpolitikai változás sok időre vagy talán örökre vissza fogja vetni e t. javaslatnak törvényerőre emelését. Nem ugy történt, bizonyságául annak, hogy a mi függő helyzetünkben az uj kormányzat rendszerint nem egyéb, mint folytatása az előbbinek. S igy a törvényjavaslat napirendre kerülvén annak megvalósulása ellen Szabolcsvármegye már 1875-ben sorompóba lépett, mig vegre mikor már nyilvánvaló volt, hogy jam proximus ardet domus Ucalegontis, Gencsy Károly, Kauzsay Károly, László Alajos, Gaál Elek, Székely Benedek bizottsági tagokkal egyetemben én nyújtottam be Szabolcsvarmegye törvényhatóságához az 1876. év április 4-én azon indítványt, amelyben a vármegye területi megcsonkítása ellen tiltakoztunk. Ezen indítvány ugyanez év május ho 2-dikán tárgyaltatván — hasonló szellemben feliratilag fordultunk az országgyűléshez és a kormányhoz ; ugyan ez év julius 20-án tartolt közgyűlésünkben ppdig alávetette ugyan a varmegye magút a reá mert s elkerülhetetlen csapasaak, — de némi ellenértékül Namény. Ilk és a Szatmármegyi Nyíri járásnak Szabolcsvármegyehez való csatolását kérte. Hogy erre az országgyűlés vagy a kormány mit válaszolt, arra mar én nem emlékszem, s ennek a vonatkozó iratok között nincs semmi nyoma; tény az, hogy nem kaptunk semmit s a belügyminiszter hazafisagunkra való hivatkozással (!) rendelte meg nekünk a törvény végrehajtását. S lőn erre aztán nagy felfordulás; protestáló gyűlsek és ertekezletek napirenden voltak, egyes tisztviselők lemondásukkal fenyegetództek, ezek közölt eLő sorban Bonis B. alispán es Komjáihy Pal t. főügyész. Egy áldozatot ezen áldatlan törvény — sajnos — követelt, s gr. Vay Ádám aki e kérdésben a tiszta intransigens álláspontot képviselte s akinek nevét csak kalaplevéve szabad a megyében említeni, — beadta lemondását. — Bónis és Komjáthy engedtek a marasztaló nyomásnak, elsiratták a régit de tovább szolgálták a megcsonkított uj vármegyét; sőt nemsokára a főügyész aláírási iven gyűjtötte a kérelmező szavazatokat — hogy Bonist főispánnak kinevezzék. Hi nem is ugyanazon de hasonló helyzetben vagyunk ma: Azt hiszem nem csalódom, ha felteszem, hogy most egyes szomszéd vármegyei képviselő választókerületek kiegészítéséről — kikerekitéséről van szó, — és e célból szükséges, hogy vármegyénk egyes — gondolom a központtól távolfekvő s talán közigazgatásilag sem jol kezelhető részei ezen szomszéd vármegyéhez csatoltassanak. Ha e feltevésemben nem csalódom, bennem két gondolat tám d; az egyik az, hogy a közszükségnek — ha e kívánság valóban az — ellene szegülni nem szabad ; a 2-ik gondolat — a recompensatio gondolata. De mivel teljes joggal feltehetem a b. miniszterről, hogy a recompensatio gondolata az ő agyában és szívében is megfogamzott s erzem, hogy az ilyen fontos és nemcsak tőlünk függő ügyeket a lehető legtapintatosabban kell bevezetni és kezelni, s nehogy ebből . gy bellum omnium cmtras cmnes kelelk. zzék, nem járulhatok hozzá az állandó választmany felirati tervezetének azon észéhez, amelyben már a recompensatio tárgyát mégis nevezi, de felkérném főispán ur őméltóságát és utasítanám a várm->gye alispánját, hogy rámutatva azon területi veszteségre amit már 1876-ban elszenvedni kénytelenek valánk, vármegyénknek általuk jól ismert közvéleményét, és óhajtását a kártalanítás kérdésében őnag yméltóságaval a Belügyminiszter úrral bizalmas úton közöljék, — a törvényhatósági közgyűlés pedig csak általánosságban vetné fel a recompensatio kérdését az országgyűléshez és a kormányhoz intezendő feliratában — a kártalanítás tárgyának megnevezése nélkül. Kérem tehát az állandó választmány határozati javaslatának ez órtelembeni módosítását. — Hozzájárulok egyébiránt ahhoz, hogy a vármegye főispánjának fáradozásaiért és körültekintő gondosságáért jkönyvileg köszönetünket nyilvánilsuk és hogy a belügyminiszter küldöttségileg kéressék fel jogos érdekeinknek figyelembe vételére. Szaboicsvármegye kildöitsége a belügyminiszternél. Az a küldöttség, amelyet a vármegye törvényhatosági bizottsága abból a célból küldött ki, hogy a vármegye kérvényét a jelenleg Hajduvármegyéhez tartozó Hajdúnánás város, Hajdudorog, Téglás és Hajduhadház községeknek Szabolcsvármegyehez való csatolása iránt a belügyminiszternek átnyújtsa, szeptember 2-án jelent meg gróf Vay Gábor főispán vezetése alatt a tiszadobi kastélyában tartózkodó grof Andrássy Gyula belügyminiszter előtt. A kérvényt gróf Vay Gábor főispán a következő beszéd kíséretében nyújtotta át. Nagyméltóságú m. kir. Belügyminiszter Úr! Kegyelmes Uram! Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottságának mult hó 29-én megtartott közgyűlésén egyhangúlag hozott határozatából jelentünk meg Nagyméltóságod előtt, hogy átadjuk a megye közönségének üdvözletét es törhetetlen ragaszkodásának biztosítékait most, amidőn Nagyméltóságod mint megyénk lakosa és megyénk ezen legbájosabb pontjának birtokosa körünkben időz. Egyszersmind megbízattunk azzal is, hogy elpanaszoljuk Nagyméltóságod igazságszeretetének egy régi sérülmünket és annak orvoslását kérjük Nagyméltóságodtól. Több évvel ezelőtt történt, hogy az akkori magyar kormány halálos döfést mért vármegyénkre, kihasítván belőle legvirágzóbb és legéletképesebb részét, hogy megszüntesse szívének magyar lüktetését. Az időtájt volt ez, amidőn a Deák-párti politika Szabadelvűvé lőn, amidőn a kormány különbséget állított fel „a magyar nép és magyar faj között* és támaszát az előbbiben keresve levetkőzött minden faji jelieget. Ez azonban a magyar faj gyengítésével járt, mert mi sem természetesebb mint az, ha megerősíteni óhajtjuk azt, amihez támasz kódunk s letörni akarjuk azokat, akik megtagadják tőlünk támogatásukat. Szabolcsvármegye azonban minf minden izében magyar, sohasem tagadhatta meg faji jellegét s nem nyújthatott támaszt oly kormáuynak, mely a magjar nemzeti allam felvirágoztatását a nemzetiségek dédelgetesével kereste és mert hajdan erős volt e vármegye, azért kellett áldozatul esni. Idők multak azóta és a „nemzetiségközi' politika rossznak bizonyult. Ez alkalommal is megvalósult az ösmert magyar peldabesz

jd : fogadd a tótot a házba, kiver belőle. A magában minden fajt felölelő és minden fajt egyenlősítő „nagy nemzeti eszméit" ugyanis a kormány és pártja elméjében éltek, a „tótból* azonban „pánszláv*, az „oláhból" pedig „román" lett azóta. Ilfy maradt a régi rendszer két szék kőzött pad alatt s keletkezett egy uj, melynek keretében a magyar korihány a magyar nemzeti allam felvirágoztatását ismét a magyar faj támegatásával, tehát annak erősbitésevel keresi. Ez a meggyőződés vezette Szabolcsvármegye közönséget akkor, amidőn ide küldött bennünket m-gkérendő Nagyméltóságodat, hogy adja vissza megcsonkított erőnket az állam védelmere. Vármegyénk 1000 éven át. bevehetetlen védbástvája volt a magyar nemzeti létnek, mig nem rövid idővel ezelőtt maga a magyar kormány ütött rést rajta, hogy legyőzhesse katonáit, kik 1000 éven át önzetlenül küzdöttek a magyarságért. Kérve kérjük tehát Nagyméltóságodat, most az idők és viszonylatok megváltoztával : nyújtson modot arra, hogy ismét beépíthessük a rést és egy ujabb ezred éven át tamaszul lehessünk hazánknak. Kérve kérjük, hogy karpótoljon bennünket az 1876-ban szenvedett igazságtalanságért és csatolja hozzánk a hajdan idetartozott Hajdúnánás r. t. város, Hajdudorog, Hajduhadház es Téglás községeket, nehogy vármegyénk különösen Nyíregyháza városna; törvényhatósági joggal való felruházása eseten földrajzi kialakulása folytán adminisztrálhatatlanna váljék, széttagoltságánál fogva pedig elveszítse az ősí-zetartozandósag érzékeit, melynek ere jéve' ddig V mindig a magyarsag erdekeit szo Vegü. l icsánatot kérek nagyméltóságodtól, hogy lep'ezetlenül és kimeietlenül érintettem a mult idő bűneit, de méltóztassék tekintetbe venni, hugy ezeknek esett áldozatául vármegyénk akkori •" ^ár.ja is, akitől én a hazat imádni, vármegvémet szeretni és vele együtt érezni, együtt gondolkozni, együtt élni és együtt halni tanultam. Andrássy Gyula gróf nagy figyelemmel hallgatta végig a beszédet és válaszábjn mindenekelőtt köszönetet fejezte ki, hogy a küldöttség rokonszenvevei kitüntette és meglátogatta őt. Megnyugtatta a vármegye közönséget, hogy a nagyfontosságú kérelme!, amennyire lehetséges őnzetenül fogja elintézni és szem előtt fogja tartani Szabolcsvármegye érdekét. Ha méltányos a kérelem, ugy nem fog elzárkózni annak teljesítésétől, azonban ezen kérelem elintézésénél csakis azon nagy országos érdek vezetheti, amely az általanos választasi jogra vonatkozó kérdés megoldásánál iranyadó. Érdemleges választ meg nem adhat, részletekbe nem bocsátkozhatik. Örömének ad kifejezés' a fölött, hogy a magyar közélet rokonszenv -t kikerült megnyernie a politikájával és ketszeresen becses Szabolcsvármegye bizalma azért, hogy őt épen ebnen a küzdelemtelj js időben felkereste. A sors ugy akarta, hogy az általános választási jog kérdésének megoldása az ő vállaira nehezedjél:. Neki kell azt elkészíteni. Az összes pártok mar megigerték, hogy a kormányt e törekveseben tarnogatni fogják és ő a magyar parlamentnek tett rgeretét meg fogja valósítani. Ezután a miniszter a küldöttség egyes tagjaival szívélyesen tarsalgott, miközben felemlítette hogy Hajduvármegyeből egy sürgönyt kapott, amelyben a vármegye felháborodva kéri őt, trogy tiltakozzék Szabolc-vármegye kerelme el en. A küldöttség 12 orakor hagyta el a kastélyt és külön vonaton visszauta'ott Nyíregyházára. Jk debreczeni püspökválasztás. — Egy szabolcsmegyei lelkész. — A debreceni püspökvalasztás eddig is nagy hullámokat vert, de ujabban különösen a Debr. Prot. Lap annyira személyes élü hangot hozott be a valasztás küzdelmeibe, hogy azt jóizlésü ember szó nélkül nem hagyhatja. Ezt a személyes tamadást a Debreczen c. politikai lap kommentálja és mulatja be valódi értékében, napról-napra nyomon kisérvén a Debr. Prot. Lap kirohanásait. A Nyirvidék igen tisztelt olvasó közönségének bemutalni óhajtvan ezen sajátságos küzdelmet, a szerkesztő ur engedelmével itt közlök egy cikket a „Debrecen" c. napilapból, ugy, amint iit következik. „A legerősebb ütő-kártyául azt szokta kivágni a D. P. L. Dic-őfi József ellen, hogy a koalícióba tartozik, hogy a koalíció jelöltje. Nézzünk már egyszer igazán a szeme közé ennek a nagy hatásra számított, pufogó frázisnak. Hogy Dicsőfi a koalícióba tartozik!? Mmő korlátolt elmere valló kifejezes ez! Hisz a koalicioba nem tartoznak, nem is tartozhatnak egyének, mert koalíció országos poliiikai időleges szövetkezése. A koalicioba beletartozik a függetlenségi és a 48 as part, az alkotmánvpárt, meg a néppárt, de nem taríozik bele se i