Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-30 / 35. szám

33-ik szám. NYIRVIDÉK 1908. augusztus 16. 9 Na de most veszem észre, hogy nem helyes egy képzelt jó barátommal szembe ülve és beszélgetve, tücsköt bogarat összehordani, hanem muzeumba való dolgokról is kellene fecsegni. Azt sem részletezem, hogy miként fogadott apám vissza gráciájába; mikor osztályomban kilencedikké küzdöttem fel magamat; hogy lettem két évig bécsi jogász, hogy végeztem el Magyaróváron a gazdasági akadémiát; miért adtam vissza apámnak két évi sikeren gazdálkodás után a nagyszántói 700 holdas birtokot, mely most tekintélyes értékű és hogy miért lettem én medikus. Nem mondom el, mert regényíró nem vagyok, de meg igy is többet beszéltem magamról, mint illik. Di hát az Énből senki sem képes teljesen kivetkőzni. Tehát „Requiescamur in pace !' De miután a régi időkre való visszaemlékezések is némileg muzeumba valók, még ha nem is kőből vagy bronzból állanak; az öreg embernek jelene fabatkával vetekedik; jövője pedig a megsemmisülés — a Nirvána — meg lehet bocsátani, ha régieken rágódik. Régi dolog — bár sohse történt volna — hogy Libenyi szabólegény 1851. vagy 52-ben Ferencz Józief ő Felségét — akkor még csak császárt — hátulról egy nagy konyha késsel nyakon szúrta. A szúrás ferdén történve, a vékonyra köszörült zsibvárról került késnek hegye elgörbült. Abban az időben a Kohlmarckton, az egyedüli udvari esztergályosnál vettem egy f>rintert órákat. Esztergáltam is azóta összesen legalább is 50 krajcár értékű tárgyakat. Egy ilyen tanórakor jött egy rendőr hivatalnok, aki a tanaramnak jó barátja volt, aki felmu atta a késnek cartonp ipirosból vágott hű másolatát. Elbeszélte a merényletnek reszleteit is, de nagy dicsekvéssel azt is, hogy miként botozták le Libényinek kimondhatatlan résziről csontig a hust, hogy vollja ki bűntársait, akik pedig nem voltak. Olyan élvezettel mondotta el a részleteket, hogy csak ugy csorgott a nyála utánna. En is nagyokat nyelve hallgattam. Lehet, hoj;y ő hazudott, de én nem. Vessünk rea fátyolt bivalybőrből, mert hát minden gyilkosság akár 49-ben, akár 51-ben, de akár mikor is undor.tó. Nyíregyháza, 1908. aug. 28-án. Dr. Jósa András. (Folytatjuk.) Városok és a végrehajtási novella. Téves fölfogásra, a novella rendelkezéseinek nem ismerésére vall az a gyakorta hallott nezet, hogy az uj törvény az adóoehajtásra nem vonatkozik és hogy adóba le lehet foglalni azokat az ingókat, melyeket a novella a maganjogi igények kielegitése végett elrendelt végrehajtás hatalya alól kivont. Hogy ez menynyire téves, az a novella 29 §-ának rendelkezeséből azonnal kitűnik. Ez a szakasz ugyanis világosan kimondja, hogy ,ahol korábbi törvényekben vagy egyéb jogszabályokban az 1881. LX. t.-c. (regi végrehajtási tőrvény)-nek a jelen tőrvénynyel (a végrehajtási novellával) hatályon kivül helyezett, módosított, vagy kiegészített szakaszára vagy rendelkezésére történik hivatkozás, azok helyett a jelen törvénynek megfelelő szakaszát vagy rendelkezését kell érteni.* A kőzadók kezeléséről szóló 1883. XLIV. t.-c. 60 §-a szerint pedig kőzadók lejében nem foglalhatom azon targyak és jövedelmek, melyek a birói végrehajtás alá nem esnek. Ennek az 51-ik szakasznak a helyébe lépett a novella 2. §-a, (a mentességet fölsoroló 20 pomj s igy KövetKezik, hogy novella 29. §-a értelmében a novella 2 §-a az adóvégrehajtásoknál is alkalmazandó lesz. Minthogy pedig a szükséges ruhanemüeket, bútorzatot stbit adó fejében sem lehet lefoglalni, az adófizetők pedig önként nem fizetnek, kilátás van arra, hogy az 1. és III. osztályú adóknak több mint a fele behajthatatlanná válik s igy a kincstár évenként 8 — 10 millió koronával kevesebbet fog adózásban bevételezni, illetve, minthogy erre az összegre mégis szükség van, arra, hogy az állami háztartás egyensúlya fel ne billenjen — ezt az összeget ki fogják vetni a többi, még fizetőképes adófizetőkre. Ezek azután duplán megadják a novella árát, mert nemcsak a 8—10 milliónyi állami adó, hanem az ezek utan kivitett községi, illetve törvényhatósági pótadó is behajthatalanná válik és minthogy a község, törvényhatóság sem nélkülözheti az eként behajthatatlanná vált összeget: mindenütt kénytelenek lesznek a községi, törvényhatósági pótadot is felemelni. Van azonban a novellának egy olyan intézkedése, amelynek különösen a kisebb javadalmazásu kőz- és magántisztviselők fogják a hasznát látni. A végrehajtási novella 6. és 0. §§ ai ugyanis kimondják, hogy a fizetésnek csak egyharmada és ez is csak ugy vonható végrehajtás ala, hogy a végrehajtást szenvedő részére evi kétezer koroaa a foglaláson tul is érintetlenül maradjon. Az állami tisztviselők közül már most azok, kiknek fizetése a 2000 koronán alul van, adót fizetni nem kötelesek és amennyiben ezeknek a fizetéséből hivatalból levonnák a IV. osztályú adót, ugy a novella intézkedéseire való hivatkozassal fizetésük viszszatartása miatt sikerrel emel hetnének panaszt a közigazgatási biróság előtt. Ugyancsak nem lehet behajtani a IV. oszt kereseti adót a 'J000 koronánál nem több fizetest élvező magántisztviselőtől sem, hacsak önként nem fizet, avagy vannak olyan ingói is, melyek a végrehajtás alól mentesseget n m elveznek. De hát latunk mi már olyan adófizetőt, ki tudva azt, hogy az adot rajta behajtani nem lehet, önként, hazafias lelkesedéssel siessen adót fizetni ? Avagy ismerünk-e csak egy olyan kisfizetésű magántisztviselőt is, kinek olyan ingói is volnának, melyekre szüksége nincsen ? Ezek folyományaképp a kincstár vesztessége IV. osztályú adóban hozzávetőleges számitas szerint 4—6 millió koronát tenne ki, melynek fele után községi törvényhatósági pótadó is lévén kivetve, ez is behajthatatlanná válnék s igy ezek az összegek is az állami és önkormányzati pótadók felemelésevei volnanak pótlandók. Mint az elmondottakból látható, a szerény kis novella nemcsak a magánhitelezők érdekét sérti, hanem alkalmas arra is, hogy az állam a kőzsegek és városok pénzügyi háztartását is megbenitsa és mindenféle adók, pótadók emelését előidézze És minthogy az ország pénzügyi egyensúlyának a megőrzése fontosabb inint az, hogy a kereskedelemellenes irányzat muló kedvtelesekben gyönyörködhessék, lehet valami alapja annak a szállongó hirnek. hogy a novelát nem szentesitik. Vagy, ha szentesítik is, az uj perrendtartással egyidejűleg (és persze módosítva) fog életbeléptetni. .Addig is, mint Lex Güntheriánát összepárosítják, a Lex Szapáriánával. Eleg sokáig unitkozott egyedül. A ref, püspökválasztás. A Dicsőffy József és Erőss Lajos kőzött elrendelt pótválasztas kérdeseben, az alulírottak a f. szabolcsmegyei egyházmegye lelkészi karához a következő felhívást intézték: Dicsőffy József és Erő=s Lajos közt miután az I-ső szavazásnál általános szótöbbséget egyik jelölt sem nyert, a püspöki szék betőltese ujabb szavazás utján kell hogy eldöntessek. Ezen ujabb szavazás küszöbén alantirottak szükségét érzik annak, hogy ez ügybeni nézeteinket és áliásfoglalasunkat az igen tisztelt lelkész úr is megismerje s a mennyiben arra súlyt fektet s indokainkat osztja, velünk együtt a Dicsőffy József püspőkjelöltsége mellett foglaljon állast s hatásköreben kövessen el minden lehetőt, hogy az új szavazásnál győztes gyanánt Dicsőffy József kerüljön ki. Előre bocsátva azt, hogy mindkét püspökjelölt személye iránt teljes tisztelettel viseltetünk, kötelességünknek ismerjük megindokolni azt, miért foglalunk mi a püspökválasztásnal Dicsőffy József erdekében meggyőződésünk egész erejével és melegevel állást. Tettük ezt azért, mert meggyőződésünk, miszerint jelöltünk kiváló tudásánál, magas műveltségénél fogva csak díszt fog kölcsönözni a püspöki széknek. Tettük ezt azért, mert ismert előttünk az ő izzó hazafiassága s hogy a püspöki székben sem fogja percre s ?m szem elől téveszteni hazánk függetlenségének szent ügyét. Mindenek felett önálló és kemény református jellemnek ismerjük őt, kit egyszer elfoglalt meggyőződésében meg nem ingat semmi, bármily magasról jövő befolyás sem s végre abban a körülményben, hogy evek óta kitűnő sikerrel tölti be az egyházkerület főjegyzői székét, kellő biztositékát látjuk annak, miszerint az egyházkerület egyházi közigazgatása az ő püspökségé esetén a legkiválóbb kell, hogy legyen. Hisszük es reméljük, hogy nézeteinkben egyházmegyénk többsége osztozik, bizonyára ez ve ette azokat is, kik az első szavazásnal Dávidházy János jelöltsége mellett foglaltak ugyan állást, előre megállapodtak azonban abban, hogy sikertelenség esetén Dicsőffy József körül tömörülnek. Hiszen amit mi tudunk és most elmondtunk a D.csőffy József kiváló egyéniségéről, az egy, több évtizedes kedvező tapasztalat által megrögzített, köztudata immár az egész egyházkerületnek. Ezek a körű mények indítottak bennünket arra. hogy ezen bizalmas jellegű kérelmünk teljesítését ismételten s a legmelegebben figyelmebe ajánljuk. Nyíregyháza, 1908. augusztus hó. Hazafias üdvözlettel : Gencsy Albert, e. m. gondnok. Mikecz Dezső, Jármy Miklós, Vay Fé-er, e. m. tanácabiró. e. m. tanácsbiró. e. m. tanácsúira. Nánásy Andor, Dr. Szesstay Zoltán, e. m. tanácsbiró. e. m. ügyész. Borbély Gáspár, tíipos Béla, Dobos Imre, Somi. !y János, Fejér Imre, Stikstay Fúl, Mezössy László, Szalánczy Bertalan, Mikecz Miklós, Szalánczy Ferencz, Mikecz István, Ssentmiklosy Sándor, Zoltán István H Nyíregyházi Zenede uj tanéve. Folyó évi szeptember havában veszi kezdetét a Nyíregyházi Zenede Il-ik tanéve, melyre •4 neiratasok már aug. ü8-án megkezdődtem Már az eddigi jelentkezések is a legszebb reményekre jogosítanak a fiatal, de mar is szép eredményeket elért zeneiskola jövője iránt. Tekintetbe véve a zenének az erkölcsökre és a szép erzek fejlesztesere gyakorolt jótékony, finomító hatását — hogy a zenei tuuás nemcsak lelki örömöket, szórakozást nyújt az illetőnek és környezetének, hanem mint magasabbrendü képzettség, kenyerkereseti pályául szolgálhat, a megélhetést is biztosithatja, — s végül, hogy mig az emberek a zenével, a fenkölt széppel foglalkoznak, távol voltak minden aljastól s hogy a Zenei szép mennyi áitatlan örömnek és lelki élvezetnek okozója: — mindazon szülők, kik gyermekeiknek alapos nevelést óhajtanak adni, amennyiben anyagi viszonyaik megengedik, — legelsőrendü kötelességüket teljesitik akkor, midőn zenei nevelésben is részesitik gyermekeiket. ,Dil a szívnek virága* mondja a költő. A ki a virágot szereti az rossz ember nem lehet. Manapság már minden művelt embertől megkívánjuk, hogy a szép művészetekhez, a zenéhez is ertsen legalább annyit, hogy necsak divatból, hanem műélvezetből járjon hangversenyekre. Ámde a természetadta tehetséget is csak a jó iskola és alaposan képzett, tapasztalatokban gazdag mester képes kiaknázni. Sajnos, ho?y a szülők erre nem mindig helyeznek súlyt, hanem elegendőnek vélik, ha gyermekeiket olcsó kontárokkal taníttatják, a kiknek fogalmuk sincs a zenetanítás legfontosabb szabályairól, hanem minden rendszer nélkül oktatnak s nem hogy képeznének, de rontanak s nem egy igazi tehetséget ölnek meg csirajában a hazai zeneművészet kárara. Ezrekre megy azoknak száma, kiknek továbbképzése lehetetlenné vált, mert kezdetben felületes oktatásban részesültek s ily módon sok fáradság es anyagi áldozat ment veszendőbe. Fürediék zenedéje nem szóiul reklámra. Még elenk emlekezetünkben van az a meglepő, általános feltűnést keltő siker, melyet a Korona termében nagyszámú műértő közönség részvételével megtartott évzáró vizsgálatukkal arattak, melyről a szakkritika a legnagyobb elismerés, megelégedés hangján emlékezett meg, konstatálván Fürediéknek a zeneoktatásra való művészi rátermettséget. Főtörekvésük, hogy zenedéjük, minden egyes növendéke a legalaposabb zenei oktatásban reszesüljön tekintet nélkül arra, hogy az illető művészi palyára készül-e vagy sem. A növendékek beiratása szeptember hó 8-ig naponta d. e. 10 — 12

1/a és d. u. 3—5 órák között Pazonyi-utca 5. sz. a

!att eszközöltetik.