Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-05 / 27. szám

Nyíregyháza, 1P08. XXIX. éYfolyam, 27. szám. Yasárnap, jolius ö. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési (eltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor, Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSKAZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetesek árszabás szerint számittatnak. A nyílt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 glL, minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen síámit. A „Nyírvidék" olvasóihoz! Uj köntösében ahogy megjelen a „Nyírvidék" a közönség előtt, külső alak­jának ezzel a megváltoztatásával meghajol — az utolsók közül valónak ebben a sorban a magyar lapok között — az úgy­nevezett modern ízlés előtt, amely Magyar­ország régi, nagy rétű lapjait a mai kis formátumú újságokká változtatta át. Ettől az átformálástól idáig való ide­genkedésünknek a magyarázata az a — hogy úgy mondjuk karakterbeli kivetkő­zése volt a magyar sajtónak, mely a forma-változás eme divatjával szinte egyidős. Valamelyes, csaknem babonás félelem és irtózás lázas érzékenységével féltettük ezt az igénytelen heti újságot, hogy ha — csak külső megjelenésének formájában is — maga-magán változtatást csinál s a nagy lepedő helyett, ahogy idáig élt 28 esztendő óta, szűkebbre, de több rétű mezőkre osztja magát: hát, hogy ez a ^árí^i^Aás la!4e a.z első. öntudatlanul megtett lépés lesz az újságírásnak szí­vünkbe soha be nem férkőzhető, lelkünk­ből utált mai divatú irányzata felé. Mély tisztelettel kérjük azonban a „Ny ír vidék" közönségét, hogy lapunk előtte való megjelenésének ebben a külső megváltozásában épen csak a más szabású ruhát lássa, mert a „Nyírvidék" az marad ezután is, ami volt idáig. Megcsináltuk a változtatást azért, mert igy, ebben az új alakban, többet fogunk nyújtani olvasóinknak s változatosaiéi, könnyebben áttekinthető tartalmat, mint idáig A „több*-ben és a , változatosabb" ­ban azonban csak a mennyiséget és a rovatok bővülését tessék érteni. De semmi esetre sem azt, hogy mi most már ebben a modem kön­tösben csak egy vonalnvira is eltér­nénk a régi iránytól, amelyet idáig megtántorithatatlan hűséggel képvi­seltünk. „Szürkék" maradunk mi ezután is, a sajtóra vonatkoztatva abban az értelmé­ben ennek a szónak, hogy messziről bosszantó fő, al- és mellékcímckkel meg­írott családi Iragédiákkal, szobalányok szeretkezéseinek, szabólegények szerelmi csalódásainak undorító történeteivel nem fogjuk se csiklándozni, se megbotrány­koztatni olvasóinkat. Ennek a hivatásnak a betöltését — ha amikor alkalom "in rá, küzdve ellene — átengedjük az igynevezet! modern sajtó­viftV 4© - —- - íjz s színész ('..rek­toroknak. Annak a modern sajtónak, illetőleg a modern sajtó ama munkásainak, akik --• természetesen minden tanultság és arra­való ig nélkül, egyszerűen fölcsapnak újságírónak, ma ebben, holnap abban a táborban settenkednek, írnak így, megint amúgy, ahogy és ahonnan a szél fuj. Politikai elvekhez való hűség? Ugyan ki az a bolond, aki erről beszél, mikor u. n. modern újságírásról van szó. hiszen a legnagyobb részének még elemi fogalma sincs ahoz, hogy egyáltalán politikai elvei lehessenek, és ha amelyiknek van : ma itt, holnap ott értékesiti. Pedig hát nem a közönség a bűnös, hanem ezek a romlott erkölcsű kalózok, akik egy pillanatnyi gyengeségen keresztül rést törnek a maguk erkölcs nélkül való Ízlésüknek s kultuszt csinálnak abból s — ami fő — üzletet. S aztán harsogva trombitálják az igazságukat: hogy ex a kor ízlése, ez a kor erkölcse, mi csak hű szolgái vagyunk! A sajtó hivatása iránt való nagyra­becsülésünk ellen mi vétkezni soha nem fogunk. Se üzleti érdek, se szenzáció haj­hászat — ami ezzel azonos - , régen megszokott útirányából a „Nyírvidékiét még csak kizökkenteni sem fogja. Szabolcsvármegye és Nyíregyháza vá­rosa közérdekeinek a szolgálatában mara­dunk — uj köntösünkben — ezután is. s amidőn így — uj ruhánkban — nehogy félreismerjenek: bemutatkozunk, ajánljuk magunkat Szabolesvármcgye^ ás Nyíregy­háza városa közönségének további jóin­dulatába. Csevegés muzeumunk érdekében is. Id. Liptay Ede bátyáidnak ősrégészeti gyűj­teményét vármegyénknek muzeuma a sörnek vagyis a sörháznak köszönheti: mert délelőttön­kint. ideszoktunk járni ezy kis tereferére. >'em csak amolyan magamfajta nyugdíjas naplopók, hanem többen olvanok is. a kik csak vasárnap Paraguayi termiták, hangyák. írta: Báró Babarczyné Jósa Jolán. Hányféle az erdő! Sugár pálmák, terebélyes fenyők, lombos fák, vékony szálfák milyen be­láthatatlan birodalmat alkotnának, ha valamely csodatevő kéz egy csoportba, egymás mellé sorakoztatná őket. így is. a hogy a természet akaratából, éghajlat és taiajkülönbség szerint foltonként megtelepedtek : micsoda változatosság a színekben, milyen toi.zódás a zöld minden árnyalatában. Egy sem egyhangú közülök, csak a pampák hatalmas fűerdeje; már mint annak, a ki csak átgázol rajta. A mikor először jársz az embeimagas fűben, valami boszantó érzés fog el, tehetetlen düh, olyan, a milyet szúnyogcsípéskor érzel. Emberi természetűnk jobban gyűlöli a kisebb ellenséget, ezek az egyenként jelentéktelennek látszó hosszú, vékony tűszálak hogy megkínoznak, a mint rendre sorakoznak, hogy gáncsot vessenek lábaid­nak. Csak hajolj le, lesd meg a fűóriások kö­zötti mozgalmas eletet és elfelejted a fáradságot, melylyel idejutottál. Hány kicsiny vadnak ád menedéket, hány apró élőlény leli meg benne életfölteíelét. Keresd benne a termiták, a hangyák fészkét. E két kis állatét, melyet annyian egy­nek tartanak, pedig különböző családokból valói!. A hártyásszárnjúakhoz iartoznak a hangyák, mig a termiták recéss/árnyúak rendjébe valók. Első látásra bizony könnyen einezzűk őket, mert feltűnő különbség legfeljebb a termiták világosibb le^tszíne. E?ért nevezi őket az ansol és német tévesen „fehér hangyá"-nak. A termiták négy szárnya eretlen. egyforma nagy, mig a hangyáknál nagyobb a két első szárny és ere­zett. Különben ez legfeljebb a hímeknél lehet áliandó ismertetőjel, mert a nőstényeket nász­útjuk, rövid nászrepűlésük után megfosztják szárnyaiktól. Ezt a munkát pedig a nemnélküli vagy elsatnyult nőstényállatok, a dolgozók vég­zik ; a melyik pedig kikerüli ezt a támadást, maga hajtja végre testén a szárnykitépést, akár­csak a japánok a harakirit. A kisebb termetű szárnyas hímek pedig halálukat lelik e végzetes repülés után. Szigorú a hangya-termita erkölcs : a szárnya­szegett nőstényt kenyszeriti, hogy betöltve anyai hi-áfását, őrizze a házi tűzhelyet. Hanem aztán ezt a tűzhelyet jól megépítik. Járok a fű között, a mig meg nem botlom valami hatalmas agyagbuckában. A botlás csak nekem fájt, az áll helyén rendületlenül. Szürke agyagból épült és szinie fénylőén lesimított a gömbölyű tetejű, cukorsüvegalaku épilmény; lehet majdnem másfél méter magas. Mi felnőttek szidjuk a gyermeket, ha nemsokára szétszedi a kapott játékot: megtudni, mi van benne. Mi sem vagyunk különbek. En is verni kezdtem ezt az agyagalkotmányt és hogy egyben maradt — nem az én érdemem. Hogy birnék én meg vele, mikor még a tropikus esőzésnek is ellenláll. Megvárom az ostromot és békésen vizsgálódni kezdek. Néhány kintrekedt szürkésfehér testű bentlakó menekül a nyílások felé. Ez a guarani indián nyelven cupii-nak (kupi) nevezett termilák o 1 A palota aljában na?y kerek nyilás Ez vezet a termiták vendégszobájába, hol vala­mely harapós kisebb kigyó van beszállásolva. Ez a mumus, a termiták cerberusa. így nem mernek föllépni ellenei; a vendégkigyo pedig békésen él a kapu alatt és védi a tulajdonos érdekeit, akárc-ak a pesti házmesterek. Igv hal­lotlam, de nem tartom a hátamat érte. Talán mégis igaz, mert ezek nemcsak fű közé. védett helyre építkeznek. Sokszor találkoztam velük sötét erdők napsugaras tisztásain. A milyen a talaj, olyan a palota szine. Itt termékeny vörös föld az anyag és az alacsony pázsitról lerí a rozsdavörös épület. Hogy egészen stílszerű legyen, a bentlakok is fölveszik ezt a szint: fekete hátuk szépen ékitett bordóvörös rajzok-kai. Ezek az ügyes kőművesek nem nyilvánosan dolgoznak. Belülről szinte emelik, tágítják az épületet, mig sokszor egy öl magas, néha rnég nagyobb át­mérőjű palota nem lesz belőle. A kupi-nak ne­vezett termita ránk nézve nem kártékony s táplálékul beéri a zöld környezetéből előkeresett száraz levéllel. Van azonban egy fermita-rokona, mely nem ilyen ártatlan életet él. Paraguay északibb részén házak gerendáira, fákra építi hatalmas, dinnye alakú függőféizkét, ebből aztán rejtett járatokat készit le a földre. A könnyű házak faszerkezetét össze-vissza fúrják s az első heves szélroham kártyavárként dönti el az egész alkotmányt. Ehhez hasonló termitafajnak köszönhette ö-sze omlását a mult század elején Indiában Katku'ta kormányzói palotája. A kőfalba is befurakod­nak ; a meszelt falon hosszú, porszemcsékkel bebolto-eott. sötét ?áv jelzi bejárainkat. Mai szamunk 12 oldal. i

Next

/
Thumbnails
Contents