Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-15 / 11. szám

4f 11-ik szám. eddigi országos kontingensét, vagy is azt az összeget, .'•melynél több az ország egész területén kivetett föld.idó nem lehel; továbbá, hogy a „kataszter kiigazítása" csak olt foganatosítható, ahol ezt az érd kelt község, törvényhatóság, pénzügjigazg lóság vagy kataszteri helyszinlelési felügyelőség ii dokolt elől erjesztésére a pénzügyminiszter elrendeli, meg pedig a váimegyei és esetleg az o szágos földadóbi? ott s-ig véleményének meghallgatásával. Ámde ezz I szemben állatában az agráriusok, különösen pedig az úgynevezett sociologusok joggal utalnak orra, hogy mig egy felől a kontingens megállapítása tejesen útját állja a jelenlegi kataszterbe annak idején b csukott hibák helyes kiigazításának, addig másfelől az erősebbek, a befolyásolabbak jogát védi a gyengebbek el'enében. M rt mig például egy hatalmas és befolyásos földesúr megakadályozhatja ezt. hogy akár a község, akar a törvényhatóság vagy a többi jogosult hatóság a ka laszler kiigazitasat kérhesse, sőt azl is, hogy ha kérik, B pénzügyminiszter elrendelje olyan község határára, ahol az ő nagybirtoka fekszik, addig a kisbirtokosok ehhez nem is citenek, nem is elég erősek. És igy bekővetkezhetik, sőt szükség szerint be fogna következni az a visszás helyzet, hogy két szom-.zédos község határában nagy eltérések lennének a kataszteri tisztajövedelmek s ezekkel kapcsolatban a földadó mennyisége között. Röviden összefoglalva : a földadó leszállítása csak látszólagos, a tervezett arányosítás h lyett p dig még nagyobb aránytalanságok állanának elő, ha a törvényjavaslat abban a formában fogadtatnék el, ahogy belerjesztelett. A házadó. A házadónak tudvalevőleg kétféle alakja van: hávosztályadó a bérbe nem adott és házbéradó a b i beadott lakrészek utón. A házosztályadó emelkedni fog. Kisebb helyeken az eddigi lillérek felkerekitlelnek koronákra. Nagyobb helyeken pedig egész, sőt több koronakkal. Ez azonban még csak a kisebbik baj volna. Nagyobb jelentősége van az önmagában véve is szerfölött magas há''béradóra vonatkozólag ann k a rendelkezésnek, amely szerint egyugyanazon varosban külön házadó köizeiek alakíthatok, amely körzetekben aztán általános házbéradó alkalmazásának volna lulye. Ennek a rendelkezésre^ ke,lő mérlegelhetése céljából ludni kell, hogy mint eddig, az uj javaslat szerint is azokban a községekben es városokban, amelyekben az összes lakrészeknek legalább a fele bérbe van adva, allalanos házbéradó alkalmazásának van he'ye. Vagyis a bérbe nem adott lakrészek után is annyi adót — bázbéradót — kell fizetni, min:ha bérbe volnának adva. Ilyen váios Magyaronzágon ez idő szerint nem sok van. Most az uj törvényjavaslat azt tervezi, hogy az olyan községekben vagy váiosokban, amelyekben az összes lakrészeknek a fele nincs bérbeadva, ellenben varn ak olyan részei a városnak, ahol a lakrészeknek fele bi rbe van adva, ezek a részek külön házadó körzetté alakíttatván, abban a részben a bérbe nem adott, a lulíjdonos saját használatában, vagy üresen álló I kíészek ulán is házbéradót kell kivetni. Például Nyíregyházán a városháztér, váraitíiryehiziér s még nehíiny elénkebb utca alakíttatnék át ilyen külön körzetté. Eoből a rendelkezésből köiülbelő! egész határozottan még lehet jósolni a váiosok fejlődésének sorsat is. Azt nevezetesen, hogy minden i menekülni fog az ilyen drága körzelektő

1, aki a saját hazában !aik s kint a város külső részeiben épít va^y szirez magának 1 kőházai. A városok tehát s közlü't Nyíregyháza még az eddiginél is fokozottabb mértékben szétterjednének, kifele az ablakokról s ajlókról leomló nehéz damaszt és brokát függönyök valami mistikus félhomályba burkoák a termel. A fényesre csiszolt prqueíten a vastag, hangfogó perzsaszőnyegek elvettek a lep 'sek neszét. — A drága, mas-iv bulorok oly hallgatagon alltak helyükön, hogy az cm bér s-i ite megijedt a nagy centtől. E félelmes összhmgot kiegészité egy kelet.ndiai n igy, drága bron'. katlan, mely oly peck sen nyúlt fel f-jövel a levegőbe, mint egy katona silbak. Csak az volt a hija, hogy nem sza'iilál. Az érkezőlön kivül ketten voltak a teremben. Egy őszbe borult, agg hölgy. Valódi Minerva-arc. Fonnyadt ajk szélei s orrcimpái körül setét ráncok vonuhak el, mini ha a mult minden panisza, keserűsége ezekben húzódott volna meg. Hidegen és mozdulatlanul ült. Csak a pikkelypáncél a kebléről s a loagsisak hiányzott a fejéről, hogy élő P dlas szobor legyen. S ú ó szem -iben ÍZ a fagyasztó láng, ami Arachnét pókká változtatta. A másik egy 28—30 évest e'i latszó fi rfi ídetrrs, rugékony termettel, dós gö .dór. feke'e lürlökk. I. Eső benyomásra a szép hatását gyakorolta a sz< m'élőre, de bent ülő, villogó apró szürke szemei, az össz nőtt sűrű szemöldök, a hegyes M. fi z'o-szakáll valami idegenszerű vad kifejezést köicsönözlek arcának. Felsütött bajusza olyan kacskai ingcsan volt kétfelől kisodorva, mint két dugóhúzó. Vastag ajkszélei körül valami világismerő Enlikus mosoly játszadozott. Azz I foglalkozott, hogy az evü-tszamovárból párolgó teát öntögetett csészéjébe. S mig a csészét fogta, kis ujját messze ellartá a tebbi tői. Minden mozdulata hanyag, előkelő s biztos. Látszott r.íjla, hogy nagy úr, aki egyik évben tengeri-vidrával másikban feketerókával bélelteli a kabátját. Vilma bárónő az öreg hölgyei igy mulalá be a piktornak: „Anyám." Majd a f rfihez fordulva igy szólt: „Báró Wimmersperg I, o, unokafivérem." Ettől fogva Búbolay mindennapos volt a báróék nál s ezen ismeretség revén megnyíltak előtte a legelőbbkelő salonok. VI. Hideg januári nap voll. A fák zuzimrálúl csilloglak s a violaszinü ködf. Hegek mögül a budai hegyek fl.ér sipkái villogtak ki. A báró.-k parkjában a kerti tó tükörsima jegét három pár korcsolya szántotta végi' A kor. ,olyások Vilma bárónő, Búbolay s Leo báró Aki nem lalolt meg egy szép ifjú hölgyei kucsolyán valceN Y I R V I D É K terjeszkednének,, ami pedig sem a városiassá'!, sem a nagy téiülUen fekvő var|| közigazgatásával, vi"áj itásá val, kövezésével stb. jiro költség miatt épenséggel nem kívánatos. A javaslatnak az az intézkedése tehát a hazlula donosokra, és a váró okra egyaránt terhes és káros. De teihes m iga a házbéradó is. Sőt mondhatni, a legterhesebb adón. UJ. Igaz, hogy az eddigi 11.2 leszállittaUk 11 '/„-ra. Ámde ez is oly mag is, különösen ha még egyébb állami, törvényhatósági, községi stb. járulékait is figyelembe veszszük, hogy ez az ado az, amely a teljes összegében bevallott há'bérjövedelemnak egy negyed részét feltétlenül elviszi. Semmiféle más adó nem markol olyan mélyen az adófizető zsebébe, mint a házbéradó. Annál inkább, mert a hivala noki fizetéseken kivül semmiféle mas jövedelem nem állapítható meg olyan, fillérekig menő pontossággal, mint a házbér. Ha tehát valahol, itt lelt volna értelme az adószázalek leszali'ásának. És pedig nam lizedzazalékockal való.leszállításának, mint ahogy a javaslat nagy kegyesen teszi. Lényeges sérelem az uj házadótörvény j ivaslatban még az ide'glenes adómentességre vo-iatkozo intézkedes. A javaslat fentarlja az eddigi haiaridőket és azt a különbséget, hogy a lebonte It épületek helyén emelt uj épü'e ek adó mentessege rövidebb ideig tort. llololt ennek semmi értelme nincs. A házi dóra vonatkozó törvényjavaslat ezen hiányai és sérelmei tehát szintén orvoslásra szorulnak. Sőt a valódi közérdek az volna, ha a kei fele házidó teljesen megszün'eltelnék, helyettük egy egységes m jrsékelt házado állapíttatnék meg. Ez annál inkább keies l ül vili t ö és igazságos li n le az adóreform k ;relében, mert lusze n a háztulajdonosok a bérbeadott I ikrészek bérjövedelme ulán az uj általanos jövedelmi adóval ugy is megadóztatnak sőt megadózlalnak a bérlők is a ber, en birt laká sok után. Sőt adó alá kerü'nek a lisztviselők es liiva talnokok eddig adóm nles lakbérilletményei is, ugy hogy a javaslatok törvényerőre emelkedése esetén egy lakberilletmcnynyel biió hivatalnok állal bérelt lakás bére, illetve berértéke négyszeres megadóztatás alá kerül. Hihetetlennek latszik, de igaz. —a — ö. Utazás Nyíregyháza körül (hol szekeren, hol gyalog.) XII. Tegyünk még egy kis körutat a város belterületén. Itt van első sorban a Korona vendéglő. Arányos szép épület; kár hogy alacsonyan van alapozva. Csaknem kizárólagosan kereskedelmi utazók e szálloda vendégei. Ez is feltétlenül a pezsgő kereskedelmi élet reaktiója. Mert tudnivaló, hogy a vigéczvilág ilt is azóta indult virágzásnak, mióta törvény és szabályrendelet volnának hivatva e közvetítő népréteget mozgásában és a közjóra irányuló közgazdasági tevékenységében korlátozni. Dehát törvényt és szabályrendeletet nem kell olyan szigorúan venni. Ugyan mit csinálna a város, ha utazó és utazó között különbséget akarna tenni? Az az ,"> -f> vendég, aki egy Bessenyei**© vnjry egy agarászatra vidékről bejön, nem ütné helyre a mérleget; egy más úri vendéglő pedig urak hiányában nem lenne egyéb, mint egy rlucus a non lucendo". Bizony bizony vegyes ilt a vendég koszorú. De hát örüljünk, hogy még vegyes. Félek tőle, hogy még én is elérem, hogy nem lesz mar vegyes. Etikai szempontból egy óhajtásom mindenesetre lenne ; a t. i. hogy a város már most prémiumot tűzne rozni, az nem is tuetj • mi az! Hál ha még egy összeillő „pár" csinálj i ! Talán maga Aphrodte istennő is leszállana hollók által vont fogaljából-megnézni egy ily versenyt. A Vilma bárónő korcsolyája meglazult az egyik fordulónál. Szoknyáját kissé fehuzva oda tett-i fellábát egy lefűrészelt fűzfa-törzsre s Búból iy volt hivatva vissza eiő-iteni a makrancos vasparipU. Hanem midőn maga előtt látta azokat a hajlékony, formás kis lábakat, igy kiállóit fel: — Ej, be kár, hogy nincs itt kéL pálmafa! Erre a szóra a feléjük jövő Loo báró jónak látta korcsolyáinak gyorsan más irányt adni. Ez nyilatkozat volt. A mai ebéden ugyanis Búbolay a következő ado mát b :szél'.c el a báróéknak ú i élem -nyeiből: „Tananarivában abból áll a házassági szertartás, hogy a házisulandó ilju és leány felmásznik kel egymás közelében álló pálmafára. Akkor aztán mindki ttőn k rokonai pálmahánc-ból sodrolt kötelet vetnek a fak sn tarára s elkezdik azokat egymáshoz lmzni. lla ekkor a két fa koronája összeér: kész a házasság, de ha elszakad a kötél: nem lesz belőle semmi." Ennek megtudása tehát kétségtelen bizonyítéka volt a Búbolay érzelmeinek. — A két pálmafa ilt van, inondá a bárónő, ele elég erős é az a pálmakötél? — Hát olyan nehéz az egyik pálmát meghajlítani ? — Lehet, hogy nehéz, lehel, liogy könnyű. Minden a másik pálmán áll . . . — A másik pálma már hajlik, mondá a festő, térdre ereszkedve a korcsolyákon. Búbolay ajkán étkor égeti az első mámoros, édes ízer Imi csók, mit a Vilma bárónő lűz'jkairól kapott. VII Midőn Búbolay m-g ez nap megtudta a Cfalád ré.-z'ről is, liogy habár más igényeik voltak, boldogságuknak n in kívánnak ú'jíba álam, ugy érzé, hogy a es llagok közé repül. Lelke a magas menyországban járt s nem kívánkozott többé a földre. Szinte belebódult a nagy boldogságba. Hanem midőn hizatérl 1 gény-lakásába s felöltőjét ledobta, furcsa meglepetés érte. A leli kabát bei.-ő ZH bél ől ugyanis egy illalos billet-doux hullt a főidre. 19CS. március 15. ki olyan ablaküvegek feltalálására, amelyeken át a kávéházból esak kinézni, de belátni no lehessen. * * * Egy más nagy épület kerül szemeink elé. amelynek tűzfalán nagy betűk hirdetik, hogy: ilt a városi takarékpénztár. Pedig e pénzintézetnek csakugyan nincs szüksége e reklámra. A tavalyi válságos évben láthattuk, hogy e pénzintézet mily szilárd alapokon mozog, s mily rendkívül megbízható vezetés alatt áll. Ncin volt ez mindig igy. Mint már egy ízben említettem, üzleti tevékenvkedésem fénypontját a nagyhalászi erdő üzlet képezte. Pénzre lévén szükségem a takarékpénztárhoz folyamodtam. Hja. dehát nagy dolog voll akkor egy lizenött.izenhat ezer forintos váltó hitei! Es nem is akart az menni seliogysem. Elvégre is csak proeura utján ütöttük nyélbe a dolgot oly formán, hogy névleges értékben egv rakás takarékpénztári részvényt is álkollell vennem, s esak igy kaphattam meg a kölcsönt 1 l'7, kamatra*) Őrük hálára kötelezett azért engem a szíves közvetítő. mert még az nap délután sikerült neki a részvényokon folyó árban túl adni. * * Álljunk meg még a kaszinó elöli és elmélkedjünk kissé ez intézmény felelt. A kaszinó egy nagyvárosi intézmény, ahol más társadalmi érintkezés hiányában, ennek pótlásául ugy a liogy beválik. Vidéki városokban a kaszinók elsőrendű akadályai a társadalmi és családi élet fejlődésének. Károsan hat a közművelődésre általában, s különösen a fiatalságra, amely művelt társaságok s kivált müveit női társaságok helyett előszeretettel tölti el szabad idejét a kávéházak és kaszinók fülledt légkörében. Vajmi szomorú alakban jelentkezhet ik a vidéki városokban a társadalmi élet fénypontja a házasélet, ahol a férj naj>nap után ügyes-bajos vagy hivatalos dolgaival van elfoglalva, az estéket pedig családi körén kivül tölti el — — kártyával. Mig a kártyázás a társasjáték szórakoztató kereteit túl nem lépi. addig az, ha másban nem Is, de unalom űzőnek megjárja. A szerencse játék azonban, amely ma már országszerte oly pusztításokat végez, midenképen elítélendő, s mint pénzszerzési módot nem tartom tisztességes foglalkozásnak. Egyszer — ezelőtt mintegy 10 évvel a nagybányai területen vadásztunk; vacsora után aztán két tarokk partira nem akadt vállalkozó s igy 5-en ütöttük az ő krajezáros ferblit. A játék asztaltól 100 korona nyereséggel állottam fel. Soha sem nyertem még megközelítőleg sem ily tekintélyes összeget, s igy ez a dolog annál is inkább bántott, mivel csaknem az egész összeget egy szegény vadásztársam veszítette cl. Es e gondolat kínzott egész éjjel. Alig vártam, hogy Molcsányi Gábor főerdümester másnap reggel hozzám bejöjjön, — akinek aztán a nyereményt azon kéréssel adtam át, hogy azt karácsonyi ajándékul busz •családos hajtó között felosztani szíveskedjék, ami meg is történt. *) Igazán örvendetes haladás e téren lia meggondoljuk, liogy már III. Ferdinánd ll-ik decietumában li" n-lian szaliia meg a tör Vényes kamatot. Mohó.i nyúlt utána s kíváncsian tartá a villanyoségő el>. Azonnal megismerie a Vilma bárónő vonásait s a levélke balsarkán a báiói címert. A sorok igy szillak : „Drága L°om ! Minden jel arra mutat, ho.y ter vünk sikerül. Búbolay hálómban van. <Uak nipok k>rdó-e, hogy az esküvőnkről beszéljünk. Azt hiszi az istenadta, hogy komolyan b.dé csábultam. Ali, bah \ Hát csak hidd lángoljon! Művésznek és köllőnek ez igen jól áll! Nem mondom, liogy szánalmat, sőt részvétet nem érZ'k iránta, de ez épp-n a helyzetből s azon tudatból folyik, hogy adósa vagyok valamivel, ludniil ik a lelkiism reti igazsácgil. De mi szüksége volna n ki igazságra? E nélkül épp' oly szép m el Ihel valaki száz esztendeig, mint pl. bor vagy szivar nélkül. (Hisz.' te sem dohányzói!) S mikor az az igazság olyan furc-a valami, amely mindenütt olt vau s még sincs sehol sem s amelynek a nem istnerésj igen sokszor hasznosabb, mint az ismerése. Mi szükség volna neki tudnia, Imgy le nem vagy unokafivérem, hogy titkolt szerelmünk gyümölcsét s/.ivem alatt hordom s a világ előtt nem lehelünk egymásé, mert neked nőd van? . . . Mért ne hihet né továbbra is, liogy én nem húsból és vérből álló földi lény, Inneni angyal vagyok, lu ez a hit rá nézve boldogság? Nem fogj i senki megcáfolni s végső conseejuenliíjában maga a boldogság sem egyéb, mint illúzió. A továbbiakra nézve tehát abban állapodtunk meg anyámmal, hogy miheiyest az, esküvő meglöi ténik, én „orvosi tanácsra" azonnal délvidékre utazom. Anyám és te elfogtok kisérni s természetesen Búbo'ay is velünk jön. Ha aztán rábeszélhetjük, hogy veled hazaiérj n, akkor minden rendben lesz s neked- fog jutni a feladat, hogy őt ifihon tartsd, lla pedig erre IT m lesz rá vehető, akkor majd Velenczében egy szép holdvilágos éjjel szépen ott felejljük „férj-uramat" valamelyik hotelben. S mindaddig, mig „kis vendégünk" (hogy elpirultam!) meg nem érkezik, ne.n is adunk hírt migtinkról. Azután majd kitalálunk valami mesét s az ielő mindent hdyrehoz. Mihelyt soraimat vetted, kérlek jöjj azonnal, hogy mindenről beszélhessünk s mielőbb ölelhessen forron szerető Vilmád". Búbolaynak kihullott ke/.éből a papir. Nem tudta, hogy ébren van é vagy álmodik. Ez nem lehet valóság !