Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-01 / 9. szám

XXIX. évfolyam. 9. szám. Nyiregyháza, 1908. március hó 1. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI IEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. oo-ia) Előfizetési feltételeim: Egész évre 8 korona Kél évre 4 , Negyed évre 2 . Egjés szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZTÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint száinittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60' fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Az ,,örökség." in. Budapest, február 17. Legtöbb gondot és aggodalmat okozB. B.-nek az általános választási jog — és méltán. Azt tartja, hogy azt vagy jól kell megcsinálni, vagy sehogy — és igaza van. Különös egy látvány és politikai jelenség előtt állunk. Mi volt az 1867-iki közjogi kiegyezésnek alapgondolata? Nem más mint biztosításai a magyar s tul a Lajtán a németfaj hegemóniájának egy és ugyanazon fejedelem alatt. S mi következett be? Tul a Lajtán a szláv elemek felülkerekedése!, s nálunk minden vonalon a magyar faj supremtioja; még pedig odaát egy, a németségnek kedvező választási rendszer dacára, nálunk a választási jognak teljesen egy. nlő alkalmazása mellett a prulárismus, előjogok és kasztrendszer teljes kizárásával. Mig tehát nálunk a kiegyezés alapgondolata bevált addig Aus/triábau oda fajultak el a viszonyok, hogy ez idó szerint Ausztria politikájának alapgondolata nincs, vagy ha van, az nem más, mint: Állásfoglalás Magyarországgal szemben. Es ez az állásfoglalás a dolog természetéből folyik. Ausztria saját politikai gyengeségének és polyglott állami mivoltának tudatában szó nélküj nem tűrhet meg maga mellett mint egyer.jogu államfélt egy erős egységes Magyarországot; nem tűrheti azt, hogy ugyanazon fajok; melyek odaát, mint quasi egyenjogú nemzetek szerepelnek, itt mint szerintük jogaikból kiforgatott és elnyomott nemzetisegek tengessék életüket; hanem igenis mindenáron odatörekszik, hogy Magyarországou eddigi államfenntartó eleme a magyarfaj elveszítse túlsúlyát, irányító erejét és nemzeti typusát, s hogy ennek helyébe egy o'yan, vegyi uton összetákolt törmelék lép jen, mely nemzeti célokat nem ismer, és nem tűz maga elé. Ausztria persze megfeledkezik arról, hogy parlamentáris kormányzatát Magyarország egyenes kikötésének köszönheti shogy a magyar A „ Jyiradlék*'' tárcája. Túlvilági ábránd. Szeretném hinni, hogy van más világ is, S ott folytatódik mindaz, ami itt Foglalkoztatja fejlő nemzedékek Érzéseit és gondolatait. Hogy ami eszmét lenn szenvedve, küzdve Termel magának az emberiség, Azt befogadja kék szárnya alá és Tovább folytatva élteti az ég. Itt lenn a földön komor dac sötétlik, A munkát vágzők millióinál, A kazán bőg és nem táplálja senki, A kalász érett és a munka áll. Szeretném, ha úgy aggastyán koromban Mikor bejártam jól e földi tájt, Ha akkor törne ki a másvilágon Egy kitartó nagy aratási sztrájk. S év év után csak jönne, menne szépen Lapulva én nyugodnám, mint a tó, — S ne adj Isten, hogy a halál kaszája Aratásra meg lenne kapható. Szávay Gyula. % Szakítás. Irta : Faragó Jenő. A férfi : Tehát nem szeretsz ? A leány: Nem. A fétfi: Nem is szerettél soha? A leány: Sohasem A férfi: Csak bolondilotlál ? A leány : Ugy van. A férli: Hazugság volt a szavad, a esókod, az ölrléáí d ? parlament iskolájiban nyerte az első kiképzést, feledi azt, hogy gazdagságának forrása évszázadokon át Magyarország volt, az ma is s botorul ellenünk tör — miért? Azért, hogy a vezérszerepet, a döntő hatalmat s az azzal kapcsolatos előnyöket örökre magának biztosítsa. Legbiztosabban érheti el e célt, ha Magyarországon az eddigi politikai tényezők egyensúlyát megza arnia, és — függetlenségi orthodox terminilogia szerint — itt Magyarországon sikerül „az alkotmány sáncaiba a nép széles rétegeit beveze'ni." A számítás nem is olyan rossz. A Verbőczy népét váltsa fel ezután a parlamentben és a közélet minden terén: a vallást és hazát nem ismerő nemzetközi szocializmus, a műveletlen és így könnyen kormányozható tömeg, a fanatizált nemzetiségek s a legfényesebb nemzetközi tulajdonságokkal ékeskedő s minden jó üzletre kapbató nagy tőke, amely egyedül lesz képes a jö^ő választás költségeit <;szkomptilni, vagy fínanceirozni, — és igy minden rendbe jön. Pedig ne gonloljub, hogy az általános választással csak a parlament látképe változik, Dehogy! Megsemmisül az értelmiség vezetőszerepe a községben, városokban és vármegyében ugy a magyar s annál inkább a nemzetiségi vidékeken, s igy természetesen a vidéki társadalombau is. Egyszóval felfordulás az egész vonalon. S különösen mi az, a mi az általános választás- jelszavát felette gyanússá teszi? Mi az, a mi e választási módszerrel szembeállítja még azokat is, akik eddig mellette lelkesedtek és agitáltak ? Hiszen az elől elzárkózni, hogy a magyar népnek igazán széles rétegeit részesítsük alkotmanyunknak minden jogaiban nem akar senki! S még is mi oka annak, hogy maga a függetlenségi párt is remegve várja és félve sürgeti az általános választási jogról szóló törvényjavaslat benyújtását? Egész röviden lehet e kérdésre felelni: E reformkérdés felvetésének módja és idószerütlensége. A leány: Hazugság volt minden. A férti : Akkor hát megyek .... (Az ajtó felé megy.) A leány: Menj. A férfi: (Megáll a küszöbön) . . . Isten veled. A leány : Isten veled. A férfi : (Vissza jön). És nincs egy marasztaló szavad ? A leány : Nincs. A férfi: És nincs egy búcsúcsókod ? A leány: Nir.cs. A férfi : Sióval: igazán nem akarod hogy elmenjek ? A leány: Azt akarom. A férfi: És ne jöjjek vissza soha többé. A leány: Soha. A férfi: Akkor hát elmegyek. (Megint az ajtó felé indul.) A leány : Menj. A férfi: (Megint vissza jön.) Pedig én nagyon szeretlek. A leány : Tudom. A férfi: Még most is szeretlek. A leány: Lehet. A férfi: És szeretni foglak, amig élek. Amig a szivem dobog, amig e földi téreken járok. A leány : Jól teszed. A férfi: No ugy-e, hogy jól teszem. Akkor ha jól esik az neked és ha jól esik, miért ne maradjunk rgyült tovább ? A leány : Mert nem akarom. A férfi: Nem akarod? A leány: Nem A férfi: Akkor hát elmegyek. (Az ajtó felé megy.l A leány : Menj. A férfi : (Mégis visszajön.) Hal a szerelemért ez a hála, te csalfa. A leány: Ne citálj a „Parasztbecsület"-Lől. A férfi: Hát miből. J A leány: Semmiből. A férfi: Jó, nem citálok. Látom, ho»y terhedre vagyok ! Ugy-e ? A leány: Igen terhemre vagy. A szabadelvű párttal egy olyan 38 éves parlamenti uralom száll sirba, amely mindenkor híven ragaszkodik a 67-es kiegyezéshez, sőt magatartását mindig jellemzi tüntető királyhűség és gyakran engedékenység Ausztriával szemben; és ezen engedelmes többséget a mai választási rendszer szüli egy emberöltőn keresztül. Beáll egy hirtelen fordulat és azok a kik a 67-et és a szabadelvű pártot támadják egy félszázadon át, jutnak többségre s haladnak minden fennakadás és komoly ellenvetés nélkül a régi ösvényen s teljesitik a közjogaikban törvényes kötelességüket; s ezen, az előbbinél még erósebb és lojálisabb parlament hasonlóul a mai választási rendszernek köszöni életét. Nohát egy olyan választási rendszerhez uyulni, amely a dinasztia szempontjából és a kö/jogi kiegyezés fenmaradásának szempontjából igy bevált s annak helyébe egy olyat állítani, amit a kormánypárt 50 év óta mindig ptrhorreszkált s az ellenzék legalább is nem nagyon sürgetett — nahát az ilyen politikai nonsens mindeuütt visszautasításra találna, csak Magyarországon nem, a kénys erhelyzetek között vergődő Magyarországon. Tehát itt is egy kénys'erhelyzet áll útjában a nemzet akaratának és szabad cselekvési jogának : A fejedelem által a nemzetre ráparancsolt kényszerhelyzet. És még mily körülmények között jut a nemzet ily kényszerhelyzetbe? Fejérvárynak második törvénytelen kormánya*). mondjuk helyesebben annak belügyminisztere az ebből szerzett hata'omhoz való epileptikus ragaszkodásában nem csak kihaszn'il minden eszközt, nemcsak visszaél minden joggal, amit a törvény — sajnos — egyenlően nyújt hű szolgáinak épugy mint árulóinak, hanem megvesztegetett sajtója, piszkos röpiratok és Ígéretek által szembeállítja a munkást a munkaadóval, s vagyonost a vagyontalannal, a nemzetiséget a világpo'gársággal s figyelemre *) Az első nem volt az. A feifi: Dehát miért? A leány: Azért! A férfi: Ez nem felelet. Mond meg, miért vagyok a terhedre? Utálsz? Gyűlölsz? A leány : Igen. A féifi: Gyűlö'sz. A leány: Igen. A férfi : Ulálsz. A leány: Igen. A férfi: Akkor hát elmegyek. (T'gy lesz, mintha végképp.n távoznék.) A leány : Menj. A férfi: I->ten veled. A leány : Isten veled. A férfi : (Vissza jön.) Gsak azt akartam még mondani, hogy megérem még azt az időt, sirva mész el házam előtt. A leány: Hát meg éred! A férfi: Sirtam eleget utánad . . . A leány: Gsak nem akarod előadni a 101 magyar dalt? A férfi: Mért is szeretlek oly nagyon tégedet ? A leány : Nem tudom. De azt tudom, hogy kezdel nagyon unalmas lenni. Megmondtam, hogy vége mindennek ; hit ne kezd el mindég élőiről a dolgot. A férfi: Ne szóljak egy szót se többé ? A 1 án^ : E.y szót se. A férfi: Akkor hát m >gyek. (Az ajtóhoz megy a kii i c et is megfogja, sőt a k.dapját is felteszi ) A leány: Menj. A férfi: (Lassan visszajön.) De ha egyszer megbánnád a dolgot, hát csak üzenj értem. En várni fogoni az üzenetedet. A leány: Jó. A férfi: Ha holnap üzensz, éppen ugy megtalálsz, mint egy hét múlva, egy hónap múlva, vagy egy ev múlva üzennél! A leány : És két év múlva ? A férfi: Al kor is mindig. Mindörökké. A Ifány": Ámen. A férfi: Gunyolóelol. A leány: Nem."