Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-16 / 7. szám

7-ik szám. N Y 1 R V I D É K 1908. február 16. 5 kulcs alkalmazásával Magyarországon 4—500 ezerre lehelő a tuberculosisban szenvedők száma. A statisztikának eme réui^s adatai liarcbi szólították az orvosi tudomány prof s^orait a tuberculosis ellen. Az 1S94-. é ben Budapes'en taitoll nemzetközi hygieliiai congressus megindította a háborút ezen pandeinia ellen. Itt hangzott el, hogy a tüdővész gyógyítlia'ó betegség, különösen kezdeti időszakaban, tehát azon tétlenség, ni llyel az cmbeiiség pusziul sít állam, városok, község k, társulatok, orvos-tudomány szemlélik, nemcsak inhuin nus, hanem eg\-. nesen velk^s m i'asztás. É ci ngressus után ii.duli ineg világszerte s dr. Kniái.yi Fiigyes buzgólkodása folytan hazánkban is n nepszanatoiiumok létesítésére lörekvő mozgalom, s al'alaban a tubercu'o-is elleni küzdelmi 1902. évben nyílt mpg az első magyar népsza into rium, az „Erzsébet Szanatórium" Budapest mellett a budai hegyekben. Biikesvármegyéb n Lukács György vcll fői-pan kezdeményezésére megindult erós társadalmi aclio s megyei támogat is létrehozta Gyulán az il-ő vidéki Szanatóriumot, mely a mult év október 12-én adatott át rendelteléiének; a Vasvármegyében m -ga'aktill tuberculosis elleni egyesül, t meglereni'i a másodikat is. Másutt s igy nálunk Nyíregyházán is bizottság alakult, ekként törekszünk a vészes kór tovatelj d'séivk meggátlására irányuló mozgalomból es tevékenységből kivenni részünket. Hi e még egy évet sem éit bizottság műkő lésére visszatekintünk, a működésben részt vetlek njviit olvassuk, filcsillan bennünk a reineny sugara, hogy e bizoltság mega'apitója lesz a j)vő erősebb kü d lmét szolgáló helyi intézménynek. Ott látjuk a küd.k soraiban minden humánus intézményért lelkesedni tudó lőispánnénkal : gróf Vay Gáboin

1 őméltóságát, mint a bizottság elnöknőjél : mellette Kovách E'ekné úrnőt, a társelnököt, az alelnököket: Geduly Henrikné és B irger Pal ié úrnőket, s női társadalmunk sok jo lelkű tevéke ly lagjit mint a bizoltság tajait. Működésünk az idő rövidsége s a kezdet nehézségei miatt a lefolyt 10 hónap alatt i gyebre nem terjedhetett, mint liogy a tagdíjadat, adományokat s gyűjtések utjá í begyült összegeket a központi főpénztárnak beküldöttük. 455 koronát jultattunk ez uton szenvi dő felebarátaink fájdalmainak enyhítésére, felgyógyulásuk lehetővé teleiére. Jelentékeny adományokkal vettek részt ez öszszi gben: Gróf Vay Gálomé őméltósága 100 korona párloló lugsági dijával, Gróf Vay Liszló és Maiia 20 koronával. Készséggel vállalkoztak egyesületünk tngjti arra is, hogy templomokban kísérelj' n 'k gyüj'ést. Kezükbe vették a perstlyt s felebaráti szeretettől álható érzelmekkel tartót Iák azt keíükben a templomok bejáratainál Fáradozásuk meghozta a imga gyümölcsét. A római kalholikus temp'oinban Bo Inár Istvánné, Járossy Sindorné, Kovách Elekné, Mikec. Dezsőné, özv. Nádassy Dezsőné, Rúzson) í Palné, Szopko Dezsőné úrnők 80 koroiát, az ág. hitv. evangelikus leinp'ombin : Básthy Barnáné, Báthory Istvánné, G duly Henrikné, Imre Jánosné, Kovách Győzőné, Korányi End éné, Konlhy Gyuliné, Nóvák GjUláné, özv. Palicz Lij >sné, özv. ifj. Soltész Gyuláné urnŐK 48 koronát ; a református templomban Juhász Etelén

1 s Kovách El kn': úrnők 12 koronát gyűjtöttek össze. Az izraelita templomban gyűjtést nem lihelett fogat.alosilani, miután szc...baii, illetve ü n p napokon egyházi törvények til'ják azt. Gyűjtés helye t az úgynevezett „szent egylet" 10 koronát utalt ki pénztárából, kétséglel. n bi onyitókál edván ezzel nemes ügyünk iránti érdeklődés nek. Einlilésie óid m s ese'ként jegyzem még mrg. hogy egy nyiregyházi, még serdülő korbin levő fiu gyermeket sikerült a gyulai szanatóriumba ingyenes ápolásra felvétetni a bizottságnak. Ez kben foglalti m össze lövid vázlatban bizottságunknak 10 hónapos csendes, de benső működését, melyből szerény felfogásom szerint alapos reményünk lehet ana hogy a jövőben mindinkább fokozódó lelkesedéssel és önzetlen munká sággal, mind nagyobb részt vehet bizottságunk al'ban az áldás is munkában, ni lynek jelszava: a szenvedők segítése! Kelt Nyíregyházán, 1908. jm. 24. Ti ak Géza bizottsági jegyző. Már a folyó évben is érkeztek j> lenlékenyebb adományok, ni lyeket az 19 >7. évről szóló je'entés keretébe fel venni nem lehetett. Bnrger l'alrié al. Inöknő kérelmére s közbenjárása folytán az i/ia°lita

É hitközség pinzláiából 50 koronát utalt ki a s/anatóiiunii bizottság m-m.'S céljainik támogat asára. A gör kalho'ikus templomban Wiit György né kezdeményezésére 3> koiona gyűlt egybe. Mi, kik figyelmes szemlelői voltunk a felebaráti szerelet által összehozolI eme bizottságnak, — erős reményt táplálunk az iránt, hogy az rövid ielő alalt az el ő h' lyek egyikét fogja < lfoglalni a nyiregyházi humánus társad dini intézmények kö/ölt. A telefon mizéria. Mi tulajdonképen az a telefon mizéria ? S mmi egyéb, mint a néha kó edeli mrnel eszközölt kapc.-olás. Ezen pár szóban kifejezett telefon mizériát, mindenkor, kizárólag a központi váltókezelő rovására irják. A lelefonnak e mizériája nem fog n índaddig meg. szűnni, mig a kapcsolásokat nem túlvilági lénye'c, vagy nem gépek, hanem a telefon mizéria leghangosabb hirdetőihez hasonló gyarló, fildi halmdók végzik. Tény az, hogyha nem is 100 előfizető, de G - 7 igen gyakran kér csaknem ugyanazon időben kapcsol isi. Hogy pedig ezen kapcsolásokat csak egymás után és nem egyszerre lehet eszközölni, azt bizonyilani fölösleges. Lás-uk, hogy s üelik meg a telefon rnízéra. A G —7 előfizető csaknem egy időben csenget. Az első helyközi kapcsolási kér. A második műszaki hibát, vagy vonalzavart jelent be. Harmadik negyedik valamit kérdez a kezelőtől, melyre nem válaszolni egyértelmű volna az előfizető megsértésével. A helyközi kapcsolás, a jel ett hiba megállapítása, följegyzése, az előfizető kérdésére adott bármily lakonikus felelet, számba vehető időveszteség, mely a csaknem egy időben csengető 8—7 előfizető rovására történik, kik a központ nem jelentkezésének okat nem tudják maguknik megmagyarázni. Azért, midőn a kezelő a 3-ik, majd a 4-ik előfizetőnek jelentkezik, ezek már rendszerint türelmetlenül és idrgesen, időrabló beszéd kisérelében veszik bírálat alá a központ ilyen-olyan eljárú-it. Félórás,.crás várakozásról beszélnek, — (sehol oly gyorsan nem mu ik az ielő, mint a telefonnal! s leckéztetik a keze'őt. A telefon mizériának további fjrrása azon körülmény, hogy az előfizetők nagy ré.-ze vagy nem tudja vagy nem tarji be azokat a legelemibb szabályokat, j melyek a biztos és gyors kapcsolás legfőbb föltételei. Különösen a sok céltala.i össze-vissza való csengetés | szolgáltat legtöbb alkimit a zavarokra, i Az előuzelők rgy része megengedi, hogy egyes nem et'

siizelők, kö etkezetesen az ő állomásukról bonyolíthassák In ügyleteiket. Jóllehet ehhez, ha nem üzletszerüleg törteink, az előfizetőknek joyuk van. de ezen tűrt jog gyakorlása igi n sokszor előidézője a késedelmes kapcsolásoknak. Ugyan s tapisztalás bizonyította tény, hogy nem előfizetők részire, kik sokszor a legi lemibb szabályokat sem ismerik, sokkal nehezkesebb s több időt ve-z igénybe kapcsolást létesíteni, mint a szabályokat ismerő s azt be is tartó előfizetők részére. I Egyetlen ú

f, mely a telefon mizériának, ha nem is megszün'eléséhez. de l-^alább csökkentéséhez ve/et, a s/abalyoknak aí előfizetők al'al való pontos betartása s az előfizetők 1 a központi váltó kezelőjével együtt — és nem ellenirányú iníuödé e volna. Az előfizetők s a kő pontí váltó kezelőj *nek egyöntelú munkiji bizlositli ilja csak, hogy a tel fon hivatása teljes migaslatára ernyedhessék. ! Ila az előfizetők egyszer másszor mrggyőződnek arról, hogy a kapcsolások a fónnebb leirt okok miatt késtek, bizonyára türelmesebbik li sznek s a telefon mizériát csak akkor fogják jopgal emlegethetni, ha azok a bekapc-olást végző tisztviselő hanyagságából folyólag töi lennének. Giardi nettó. Azt a furc-anevü lengyelt, a templomok rémét befogták már bizonyosan egy tucatszor, de talán seholsem volt oly érdekes a belogatása, mint nálunk. A betöré1 sek liirére M. rendőrbiztos feltelte magában, hogy ha lehet, elfogja a hirhedt betörőt. De hogy Se arckép, se s7eu.élyleirás. M. m^gís azt gondolta, hogy a betörő 1 a csúnya téli időben csakis vasúton akar eljárni, más vidék boldogi'ására. Az^rt kiment a vasulhoz és lesett. De há' hogy fog ő annyi sok ember közül megismerni egy ismeretlen embert, akit solnse látott ? Es mégis bizo't magában. Nagysoká'a meglát egy uri embert ki' fogástalan öltözetben, de ócska, sáros cipőben. (Na persze, meit cip szhez nem tört be s uj cipőt nem szerezhetett.) Kevés gondolkozás után igazolásra szólította fel az idegent. Az először nagy megvetéssel nézett a magas, baina emberre, de azutan ugy jártatta körül a szemeit, mint aki szeretni eltűnni. Ez el'g volt M.-nek s befogta az illetőt, s kitűnt, hogy jó szinnlja vo't, mert az elfogott volt a debreceni szö'tevény. Hanem jó volna a rendőrségnek a tszék előtti kis korcsma tájékan is felügyelni néh i; szerdán és szombaI Ion, el; még máskor is m-gesik. hogy 4-5 szán vagy szekér áll az ulcán minden felügyelet nélkül, gazdáik pedig élvezik az isteni nedűt a korcsmában. Ha egy lülkös automobil talál olyankor arra menni, a falusi ' lovak megvadulhatnak s ragadhatják a szekeret arra, amerre nem kellene, s amerre kárt is csinalhit. P dig talán még falun sem szabad ugy magái a hagyni a lovakat. Mózes, Petőfi és az Úristen. Hogy hogyan került ez a három név egymás mell*, — azt lásd az alabíiiakban szives olvasó. B'regmegye egyik mezővárosában történt az eset. E^y megválasztott uj rabbi szónokolt a zsidó temp'omban. Egy szomsz' dneli hitsorsos ! aznap délután meglátogatta Kohn urat, aki résztvett az istentiszteleten és kíváncsian kérdezle tőle. — Nü, Kohn ur, halottam, hogy az uj rabbi ma beszélt először a templomban. Hát hogy letszett magának ? — Nü hát hogy tetszett?! — De mégis mondjon rá valamit, — faggatta a hitsorsos. — Mondjak rá valamit ? Jó. Tudj t, ez a mi rabbink olynn, mint Mózes. Nem, még több, olyan, mint Petőfi. De még annál is több, olyan, mint az Úristen! — Hogy-hogy, — érdeklődött a szomszéd. Hogy ! Hát tudja kérem. Mózes nem tudott magyarul, ez sem tud magyarul, Petőfi nem tudott héberül, ez sem tud héberül, az Isten pedig nem ember, hát ez sem ember. Valahol a két évi katonai szolgálatról beszéllek. Hogy má" készül is a javaslat a két évi szolgálatról. Egy asszonyka, akinél t—2 h-'napig szokott egy cseléd lenni, megkérdezte. — Két évi szolgálat ? Hát ha elszökik? — A'kor eldu'yizzák. — Na — szólt az asszonyka — akkor legalább nekem is lesz két évig cselédem. * * * E: Hát miért ütölte meg Deli Jánost? Izsrúk: Azért kérem, mert nem sokkal az 1 itt ő az apámat ü'őtte meg. Apám a korcsmából zongorázott haza, rrint afféle öreg ember és ű niet ütötte. Deli: Igaz, de csak tévedésből Csak megakartuk • nézni, hogy kicsoda. E: Hát maguk holtai nézik meg az embert? Deli: De én kérem mindjárt megpai toltam az öreget. E: No szépen pártolta. Deli: Ugy értem kérem, hogy mondtam, bocsíssoa meg az ütésért, mert nem neki sióit. » * * A közös konyha gyűlése.* A munkácsi első és a? 'egész 01száglian majdnem egyeilul nlló közös konyha második s ígvutUil utolsóelőtti gyűléséről. Elnök: (Tüntetően erős hangon) Tiszteli vegyes társaság, hölgyeim és uraim ! Vegtelen örömömre szoTgal, hogy majdnem teljes szanunal össze bírtunk jönni, Akik távol vannak, azok a nem főzés örömeit végelgyengülésben és ágyban élvezik. A jegyzőkönyv hitele itesere fölkérem Sz,. és K urakat. Sz. úr : Elnök úr, én m ír nem birok írni K : En sem hiteiisitek, mert haragszom. Elnök: Uraim! Ha minden még nuglevo erőmmel visszapillantanom sikerülend, örömöm legott bornva válik, mert ümint a tegnap tartott Éheztető Választmányi gyűlésnek délutáni 2 órától esti 7 óráig a számítás teljesen kimerítő nehéz munkajának eredményéből kihámozni szerencsés vagyok, a mull hónapról deficitünk van. Igen uraim, mert drága a tojás. F.: Igaz, úgy van. Többen, sokan, majdn m mindnyájan: Bukjunk, bukjunk! F. : Igaz, ugy van. Nagy zsivaj: Tüihetellen az állapot. Z-ír n lkül sülik a pecsenyét, nem kell tengeri hal, kenyérlisztbol nem eszünk tésztát, le a hurkával és a töllölt paprikával! F.: Nem igaz, minden jó, kitűnő ! Többen : Kicsik a szeletek, kevés a szelet. F.: Nem áll, én ma is négy szeletel kaptam f.-l adagba. K. úr: Hát hogy ? Én mjg két adagba kaptam négy szeletet. Elnök: Ezekből kifolyólag azelőtt az intervativa előtt állunk . . . Egy úr: Semmi kifolyólag. Semuii intervativa előtt állás. A tény az, hogy a leves kifolyik, mire elhozták s hogy én legalább a magam részéről állani sem birok. Főszámitó : A bajon segítve lesz. Európa összes sálka gyárai ebben törik a fejüket . . . Veres Pista: Tekintsenek reám. Én egy hónap alatt öt kilogrammot gyarapodtam, pedig hárman eszünk egy fel adagot. F.: Ezt már én sem értem. Elnök: H ába, dacára én a gyűlést megnyitom. Főszáuntó úr, öne a szó. Főszámitó: Uraim buktunk. Az én számitásom precis volt. 42 kgr. hust prelimináltam, de azért olykor 50, 70, 90 kilogrammot hozattam. Mindnyájan : Nagyzás, mi sohase éreztük. F.: Ugy van, úgy van. Főszámitó : Adagonkint (i6 dekát számítottam csontostul. Es ezt ki is adattam. Az árakat emelni kell. Lepkésy úr : Bocsánat, en esetről esetre csak ltí dekát kaptam egy adagba. Penzbabráló Jóska: Elgyöngült hangon, egy darab borjubőrt mulatva. Irgalom uraim ; ilt van az én tegnapi vacsoráin, ítéljenek és i.e engedjék, hogy én is eldtficiteljek. Főszámitó ur: Ne feledjék uraim, hogy a bőr ára is felszökött 60"/

o-al. Különben ne beszéljünk sokat, emelünk, vagy nem emelünk. Bariton Mihály : Uraim, én birom emelni, csak több legyen a hus és zsírosabb az étel. Hunyady-utcai ur: Alázattal kérem a vészi örvényszéket, hiszen én is birom egy kicsit, de kegyeskedjenek precizuozní, hogy mit kapunk érette ? ! Főszámitó ur. Uram, semmi precizirozás! Én többet ez életben nem precizirozok, annyit azonban kij.lentek, hogy bukni nem akarok. Mi nyerni akarunk, aminl azt az alapszabályban elfogadni kegyeskedtek. Adok ezután is annyit és olyat, amennyit és amelyet eddig adtam s punktum. A Vi adagos tizet 38 korona helyett 48 koronát. Szóval az árak megállapításánál szem elő'.t tartottuk a számtani sarok visszáját. Mindnyájan : Nem értjük, nem értjük. Merő S. ur: Uraim, mi egységül az Vvau részi vellüi. A 1 adagos fizeti 40-hV+ou résznek a hetvenkilenc-harmincad részét ; stb. stb. . . . Mély csend . . . Egy elhaló hang: Szédülök. De most mir teljesen értjük. Elnök : Tehát szavazzunk. A. : Emelem ! B.: Emelem ! — Stb. stb. Tehát csak négyen nem emelik. Elnök: Soványi ur, miért nem emeli? Soványi ur: M rt egy VIII. oszt. fiamnak az érettségijét akaiom még elerni I Elnök: Hát ön Veres ur ? Veres ur: Mert az ebéd és vacsora havi fizetésemet teljesen főiemészti. Egy választmányi: Az kérem n-künk mindegy. Különben az ilyen dolgok nem tarloznak önre. A választmány majd elbánik cnnel. Annyit azonban megjegyzek. hogy a régi árak mellett is kap ételt, de aztán magára vessen. Tehát emel, vagy nem ? V, res ur: (A kétségbeesés keserű hangján). Em Jlem ! Hogy ltsz hát? Még egyszer emelem. E nök: Végül megjegyzem, hogy azok, akik az emeléssel szemben passive viselték magukat, azok a rezsit fizetni tartoznak. Egy imbolygó alak: Uraim, én fizetem a vasát is, csak engedjenek szabadon. Legkisebb választmányi: Uram, ön fogoly! Elnök: A dolog egy évre rendezve van. Őröm költözőit az én szivembe, mert jól tudom uraim, mindenkinek többé-kevésbé van felesége, tehát tudják azt, hogy milyen áldott állapot nem főzni. Az evés, az mellékes • • • Kiry közös konyhás * A „Munkácsi Hírlapból,"