Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-09 / 6. szám

7-ik szám. N Y 1 R V I D É K 1908. február 16. 5 állítását támogatottnak hiszi azzal is, hogy Erdélyben, Gombáson egy honfoglalási kardot találtak. Egész Erdelyben sehol sem egyebet. De nem e.uliti meg es egész.n figyelmen kívül hagyja azl, hogy B 'regben a Lnhoczky Tivadar gyűjteményében, Zemplénben Dókus Gyulánál és a Szabolcsvárm gyei muzeumban nnjdnem több — sírokból kei ült — honfoglaláskori emléket őrzünk kegyelettel, mint a mennyi I lazánknak többi területéről kelült. , Thaly Kálmán nagy kurucz történet tudósunk sem ment vaktában kolomp utan, mikor a millenáris J emlékoszlopok helyeinek megá lapitásával megbízatván, Anonymust, for ás műnek ösmervén el, Munkácsot, | Zemplén várat, Z ibolch várá

1, a Zoborhegyet, Dévényt, es talán Zimonyt sat. jelölte ki ezeknek helyeül. A ki Anonymusnak hitelességében kétetk -dik olvassa el Dr. Posta Bélának régészetre vonatkozo müvét, melyet a gróf Z chy Jenő társaságában tett ázsiai utazása alkalmával szerz:lt tapasztalatainjk alapján irt. A Volga mellett és Kievben a mieinkhez te j 'sen hasonlo honl'og'a áskori sírleleteket látott gyűjteményekben tehát azon vidéken, melyen Anonymus őseinket a vcreczkei szoroson át ide vezeti. Van a történetíróknak egy dogmája, a mely ugy szol, hogy az ősidőkben a népeknek vándorlása a nagy folyók mentén történt. A Volgán, a Missisipin és a nyiri Ét folyáson igy történhetett, de a Duna mentén hazánk területére a kapu zárva volt, míg Traján császár 100 évben Kr. u. 16 mértföldnyi hosszú Kazánszorosnak partján. — még pjdg annak hosszában — palló utat nem készíttetett. Ezen keskeny pallót aligha taposta más Traj ínnál. Itt csak madár járt. Őseink tehát csak h^gys-zorosokon hatolhattak be épen u.y, mint ilő'.lüi es utánuk mis keleti n pek. Bizonyára ott tartózkodtak leg ovább, a hol legtöbb nyomaikat talnljuk. Ez pedig a mi \idékünk a me'y a vereczk>-i szoroshoz vezet. De hát dogmák ellen nem lehet harczolni, kivált ha azok nagy hanggal és pálhossval kürtöltetnek. Ezzel a papirossal discurálva, és talán nem egészen jigosult zavaros eszm társulatból kifolyólag eszembe jut a sok közül egv találkozítom -negbo'do

cult aranyos kedély ü B őthy Aldzsi testi lelki jó barátommal, a kinek csak az az egy hibája volt, hogy mainelukká változott. Először történt képviselővé választása után, azon melegében elmondotta nekem, hogy megválasztatását egy hatalmas hangon, nagy lelke-ültsiggel hang aztatolt dogmának köszöni Nem emlékezem dictiojának szószerinti szövegére, de a ktzdetere jól emlékezem, ami körülbelül igy hangzott: Tisztelt választó polgártársaim! (Éljen) Vannak olyan érzemények, amelyek nincsenek! (harsány éljenzés.) ösmerve multamat és jelenemet, közludomásu, hogy választó polgártársaimmal együtt érezve hű tolmácsa leszek választóimnak. (Szűnni nem akaró éljenzés u'án, egyhangú választás.) Ilyen forma töiténeti dogma az is, hogy a magyarok ott jöttek be, ahol be nem jöhettek. Hahnemann szerint az is dogma, ha Donaueschingenben a Dunába egy liter bori öntenek, azt aki Galacnál Dunavizet iszik holtrészegen vonszoljak lakására; ha Kneipp szerint mint ur va'aki mezítláb sétál, tovább el mint a cigány vagy a szegény paraszt, aki csak lakadalomkor táncol csizmában. Mentül bolondabbat állit valaki, annál több hívője akad, csak erősen ós kitartóan kell verni a d ebot. Ilyen dogma a nyugoti népek sok tudósának és ludákossának az a szünet nélküli dobolása, hogy a keleti népek culturképtelenek ; azon népeknek tagjai, akik még Tatiius idejeben is csaknem egy szi vonalon állottak a mai ujguineaikkal és au?z ráliai papuákkal és akik culturajukat nagy részben azon nyugalomnak köszönhetik, amelyet a legutóbb bevándorlók, a magyarok Élni fogsz édes anyám, vigasztalja Sándor, hozok majd valami frissítő élelmi szert, vannak még jó emberek, kik a nyomorultakon segítenek. Az érett gyümölcsöt leszedik, a halálra érettet magához hivja a Teremtőnk. Kovácsné néhány mp múlva elhagyta szenvedése világát. Ki harangoztat, ki volt a temetésen, ki siratta? Sándor, a tolvaj, ki anyja utolsó napjaiban a szomszédban tyúkokat lopott. Kőhalmyné fiával, Andorral, letekintett az udvarra, a temetésre. No azt is megváltotta az Úristen nem e világtól, mint inkább a gonosz fiától, szól Kőhalmyné, ki lopásával még az utolsó percekben is elkeserítette becsületes anyját. Szegény öreg, tán éhségben, elhanyagolva halt el. A nyomorultak sorsa ez, szól Andor közön ly el, e.'y par napi elzárást, e foltot az ember becsületén, ugy megszokjak és oly termeszt te?, mint az áradatnál a piszkos hal. Lopás rt két napol ült Sándor, de boldog volt e mivelellen durva ember, hogy még becsületét is az anyai szeretetére vesztette el. IV. Köszönöm jó édes anyám, szól Andor, mikor a közjegyzői irodát elhagyták, hogy fia jövőjét előmozdítsa, most már mi sem akadályozhatja, hogy Etelkámat, gazdag arámat feleségül hoznám haza, a birtok nevemen áll, nemesen cselekedett, ha feltétlenül bizolt jó fában, mikor még özvegyi jogát sem hagyja bekebele?ní. És volt fényes lakodalom, az uj urnő bevonult az ősi házba. Ily bevonulás gyakran hasonlít ama megszálláshoz, mellyel a hódító ellenség a meghóditotl mindenét elfoglalja. Lássa édes anyám, szól Andor még a mézei hetekben pár, héttel lakodalma után, édes anyjához, az öregség és fiatalság nem fér egy födél alatt, hasztalan a fáradozásom, de a béke nem áll addig helyre, mig itt lakik, hajlandó vpgyok elegáns lakást javára bérelni és mini jo fiu fogok gondolkodni édes anyámról. nyújtottak, azon SZÍVÓS vi'éz lovagias szabadságszeie^ő népnek, amely ki'erjesztett védőkarjaival a to vábbi keleti benyomásokn.k, töröknek, tatárnak, kimondhatlan véráldozattal útját állótta. Hála helyett harapnak ! Tisztelet a kivételeknek, de ezek csak kevesen vannak! Kemény csontunkba a töröknek, talárnak, osztráknak, oláhnak, rácnak, tolnak, belénk tört a foga; a muszka pedig most plombirozLitj i. Mitlőlt Ázsiába visszavernének, tekintsün'c vissza egy kissé kelet felé. (Folytaljuk). A visszaváiidorlás. Newyork, jan. 4. A legnagyobb figyelemmel és jóleső örömmel olvastam ariól a mozgalomról, mely odahaza Magyaroszágon az utóbbi időben a társadalom kebelében megindult, amelyet a kormány hathatós intézkedés >kkel tamogat s ara lynek c/.élja nem kisebb dolog, minilngy minél kevesebb inagjar ho.ipolgar vando.ojon ki Amerikaba és a már künlevők közül minél nagyobb számban térjenek vissza hazájukba. A kivándorlás okaival foglalkozni nem akarok. Tiszteletlel elismerem e téren nagyobb tájékozottságát azoknak, kik a baj okait odahaza közelebbről észlelhetik és tanulmányozhatják. De h"gy az itt lévők mért tértek oly csekély számban vissza az utóbbi időkig, azt jobban tudhatja egy olyan, ki hazájukat elhagyott honfitársai között él, beszédjeiket hallja, óhajaikat ellesi, szóval tudja mi bántja őket. Népünk — miként mindenki elismeri, a lehető legjobb fóldmivelő nép. Miért van mégis az, hogy — a kanadai települleket kivéve, bányák mélyében, gyárak bensejében sokszor bizony testet és lelketölő munka közt dolgozik a földmivelésre termett nép inkább, semmin' földvásárlásra adja fejét? Ped g főidet is kaphatni. De a nép javarészé Magyarországra gravital. csak volni olt hon mire. Én, aki 10 éve, hogy Amerikában lakom és sok, igen sok magyar emberrel érintkezem, ket igen lényeges ckot gondolok a vissza vándorlás erős akadályaként. melyek ha elhárittatnának, n^m kéll»m, sőt bizto ra veszem, négyszereződoék — normális vi.-szonyok közöli is — a hazába visszatéiőli száma. Sokkal komolyabban megérlelődött kutató lelkemben a két gondolat, semmint azokit frázisokba öltöztetve tárjam. A száraz tényeknek leik ismeretes elősorolása legyen a', erő, me'y azokat elfogadhatókká teszi. A visszavándorlás első akadálya a következő: Számtalan eselet tudok, hogy egyik-másik kivándorló szerencsét próbálni jő ide s otthon hagyja tehermentes földecskéjét, feleségre, sógorra szoms'.édra vagy cppen csak ismerősére bízva azt. Egy-két év leteltével, mely alatt ő sokszor emberfeletti erővel azon dolgozi<, hogy fold cskéjét megnagyobbíthassa, egyszer csak arról értesül ide szintén kivándorló falubelijetői, hogy ingitlanát elárverezték. Persze ez neki lehete len iek tetszik, hisz nem tartozott senkin-k. Kihozatja tehát a telekkönyvi kivonat hitelesített másolatát, melyből azutíin világosan áll etőtte a szomorú" való. S mi e valóban le.-ujtó, sít kétségbeejtő helyzet oka? Néhány korona adóhátralék, mely c-ckelységért — anélkül, hogy őt erről tudattak volna — gondnok kirendelésével, ki színién mmertesiletle őt, dobra ütöttek csekely bár, de rá nézve nagy vagyent képező ingatlanát, melynek nagyobbltásáért elhagyta a hazát. Hogy azután e szomorú lény kitöili a kivándorlóit szivéből a hazavágyódás érzelmét, azon csodálkozni éppenséggel nem lehet, annál kevé.bbé azon, hogy felhasználva az itt nap n ;p mellett kínálkozó alkalma

1, — minthogy otthon ugy sincs ml keresnie — megtakarított pénzecskéjét itteni ingatlan vételébe tekteli be s igy hazájára n ezve teljesen elvész. A visszavándorlás mási < akadályozó oka padig a/., hogy azok a magyar honpolgárok, kik ingatlan hatrahagyása nélkül jönnek id: ki, n >m lá'nak odahaza biztos támpontot s nem kapnak sehot nan serkeniést Elhagyja ősi hajlékát Kőha rnyné, vérző szive csak akkor fakad ki hangos panaszra, mikor az elegáns bu

fo rozo t szobában a bérelt lakhelyispgben letelepedik. De miéit zokog, hisz nincs egyedül, ott van a melléje rin delt gazdasszony, napon'a ellátogat kezét csókolva Andor is, hál ez nem pótolja az ősi fészket, a gyermeki szeretetet? A bu és ke3ergés ugy tapad a szívhez és ugy rágódik rajta, mint a kukac a levélen. Rágódik rajta, mig megeszi. Elhagyatva fekszik halálos ágyán Kőhalmyné; elhagyatva? hisz ott van egy apáca, ki gyöngéd kezkkol emeli gyötört testét a díszes ágyban, a város orvosai gyógykezelik és a fia, m^g néha a menye is meglátoga'ja a súlyos beteget. De hasztalan, a szivet bántani mm szabad, szív az ember, é z az egyén. Legyetek boldogok ! e sóhajjal költözött Kőhalmyné a másvilágba. „Fájdalomtelt és megtört szívvel jelentjük a drága, hőn szeretett és felejthet len jó anya, anyós stb. elhunytál" igy szól a falakon kiragasztott és a családokhoz jutott gyászjelentés. Zugnak, búgnak a harangok, fényes papi segédlettel, a koszoiuk halmazával adta meg a város örege, fiatala, nagyja és apraja Kőhalmynénak a véglisztessé get. A fia, úgy látszik, sir, zokog, a felesége sürü fátyollal, mély gyászbon. z ebkendőjét tartja szemei előtt, a nép részvétellel van a gyászolók iránt. Andort mint derék, figyelmes, gyöngéd érzelmű gyermeket dicsérik, ki az utolsó percekig nem hagyta el édes anyját. V. A heli közlöny két hírt közöl: 1. özv. Kovács Pálné szegény özvegyet korhely fia Sándor vitte a sírba, kit anyja halála után lopás miatt eizáitak. 2. Fényes temetés. A városban nemesszivüségéről és jóttevő adakozásáról ismert és szeretett Kőhalmy Kázmérné szül. Kenderesi es bökfalvi Kenderessy Ilona örökre lezárta szemeit. A város általános részvéle kisérte a temetést. A mély gyászba borult legjobb, legod ladóbn fia Andor és neje az Örökkévaló elhatározásában találják meg a megnyugvást. arra nézve, hogy itteni szorgalmas munkájuk összetakarított gyümölcséből Magyarországon egy kis fekvőséget vásárolhassanak, hacsak négy-ölszötös áron nem, a magánparczellázók utján. Már pedig annyit a föld népe is tud, hogy a készpénzt a megélhetés elviszi. Ha tehát garancziát látnánk arra, hogy Magyarországon van megvehető föld, ha lenne garanczia arra nézve, hogy lefizetven a vételárat, a fekvőség nevére is iratik, birtokába is veheti, akkor a mikor néki tetszik, menten sietne ismét Magyarország adefiizető polgára lenni. E tény nemcsak a vissza vándorlást se,itené elő s általa Magyarország tapaszt üt, munkaedzett fiait nyerné vissza, de a Felvidék példájára a fölJnek érté'íe is t temesen emelkednék; nem mesterségesen előidézett földuzsora által. Itt New-Yorkban — sőt több amerikai városban — egy iroda volna felállítandó, amelynek mindazon községek j-gyzői, hon-iét i igatlannal bírók ide kivándorollak, felhivandók volmnak két-három hónaponként kimutatást küldeni a kivántorlottak adóhátralékáról s ez tudatná az itt tartózkodó adóhátralékost. A második bajt illetőleg a kormány a fenti iroda rendelkezésere megküldené mindama — akár az állam, akár magánosok tulajdonát képező — földek helyrajzi, minőségi stb. leírdsát, melyeket telepítés czéljából, parczellankint való eladásra szarnak, vételár és egyéb föltétélek közlésével. Igy egy megbízható intézmény kezébe lenne letéve néhány százezer ember sorsa, miáltal a bizalmatlanság megszűnne, mely az Ameiikaba vetődött magyarok között egymis irányában fennáll, ha látnák, hogy egy tisztességes, biztos állami intézmény gondoskodokdik róluk. J{. P. A részegség mint enyhitö körülmény. A magyar honpolgárnak egyik legszebb és legalkotmányosabb feladala s ebből eredő kötelessege a törvények tiszteletben tartása, amely feladatnak ugy ke pes csak igazán megtVIelni, ha a fönnálló tőrvények intenciój it magáévá teszi s nem ig> eís/.ik azokkal szembehelyezkedni. A törvények tisz'eletben tartásánál a főszerepet az akarat já'sza. Aki akaratát helyesen kormányozza és akarati fölött tud uralkodni -- tehát azt subordinálja — az a törvénnyel vagy soha, vagy csak igen ritkán s akkor is csak rendkívüli esetekben fog szembehelyezkedni. E'.en rendKÍvüii esetik közé tartoznak azon momentumok is, midőn az akarat a subordinált helyzelből önkéntelenül szabadul fel, a törvény tilló betűivel szembehelyezkedik, azt átlépni s abban a pillanatban elkövettetett a bűi. A bűnL pedig a büntetés követi. Az igazságszolgáltatásban rendkívüli najy szerepe van az ítélet meghozatalanál azon körülménynek, hogy vájjon a bün elkövetésekor az akaratot befolyásolla-e valamely oly mellékkörülmény, mely a szabad elhatározást kizárta. A magyar büntetőtörvénykönyv — nagyon helyesen — ezt figyelembe is veszi a büntetések kiszabásánál. Vdn ugyanis büntető lörvénykönyvünkben egy oly humánus szakasz, mely a bün megtorlásánál a beszámíthatatlan állapotot enyhítő körülménynek ve^zi. Ezen szikasz jogosultságában senki sem kételkedii, mert készséggel elismerjük, hogy a hirtelen nagy harag, vagy a pillanatnyi elmezavarból eredő büntettek korántsem jöhetnek oly elbírálás alá, mint azok, melyek teljes lelkinyugalomban és az ész teljes birtokában kővettetnek el. Sajnos azonban, hogy büntető törvénykönyvünk ilyen beszámithatatlanságnak és enyhítő körülménynek minősíti az ittasságot is. Minden kétségét kizárólag tudjuk azt, hogy a szesznek mértéken felüli élvezete az agyra méregként hat, élvezőjét megfosztja természetes eszétől, előrelátó és megfontoló képességétói s ily módon a legnagyobb és legsúlyosabb bünöinek képezi bölcsőjet. Köztudomásu dolog azonban az is, liogy a részegség nem alapszik máson, mint rossz szokáson, amely szokásból a legkisebb jóakarat mellett bárki is nagyon könnyen megszabadulhat. Ezen tudatból kifolyólag önkéntelenül azon gondol it fogamzik meg az ember agyában, hogy már a közmorál érdekébőn is nem volna e jobb és célravezetőbb a rész gséget enyhítő körülmény helyett súlyosbító körülménynek betudni? Hi e kérdés eldöntése tőlem függne, minden habozás nélkül, teljes lelki megnyugvással az utóbbi javára döntenék Véleményem szerint a részeg ember többszörös vétket követ el. Vétket követ el először azon cselekedetével, mely miatt a törvény elé kerül; vétkei követ el önmaga ellen, midőn a mirtékletességről megfeledkezve, a szeszes italok élve étéből kifolyólag gyakran emberi mivoltából kivetkőzve aljas állattá fajul; vétket követ el családja ellen, midőn keresményét avagy vagyon it alkoholra áldozva, a családi békét feldúlja s mig ő tivornyázik, addig hajlékából rongyos és éhségtől kínzott gyermekeinek zokogása hallik az Ég felé, s kiknek elsitnyult testükről s arcukról az apai bűnnek, az i-zákosságnak jelei tükröződnek vissza; vétket kövei el a társadalom ellen, midőn egészségét és vagyonát eltemelve, mint koldus, a kőzsegnek és a társadalomnak terhére válií. Ily utókővetkezmények mellett k pezhet-e a lészegség enyhítő körülményt? Akinek alkalma vo.t már, vagy aki ismereteinek gy.iraoitása célj iból is szívesen ragadja meg az alkalmat arra n.'zve, hogy egy-egy törvényszéki bűnügyi főtárgy alást végigha'lgathasson, az már meggyőződhetett arról, hogy a vádlott a legtöbb esetben ittasságára hivatkozva igyekszik magát védeni és ha az ily bűnügyi statisztikát összeállitanók, az eredmény bizonyosan az lenne, hogy a vádlottak 80°/« a ittasságára hivatkozva védi magát. Ha már az a tudat, hogy a reszegség a büntetés kiszioásánál enyhítő körülményn ek vétetik, annyira birtokában van minden falusi viriuskodónak, városi csend I és rend háboiitónak, kis és nagy bün5sne'í, hogy vaíóI sággal védőbastyájukn ik tekintik — hisz ez természetes | is, mert ez oly védőbástya, mely migé a legtöbb esetI ben eredményesen rejtőzhetnek — vélem myem szerint ' n ncs ennek a világnak oly bírósága, de nrg orvosi kara I sem, mely h.itarozotlan meg tudná állapítani, vájjon mennyi szes'. e'fogyaszUsa után válik az ember beszámltliata I .n iá. Hisz nem lapas/.lalha'juk-e elég gyakran, hogy bizonyos mei.nyiségü ital tói igyik-má-ik ember még teijesi'ii józan, mig a harmadik s a következő ugyanazon m"i nyis/gú italtól teljestn elveszti önuralmát.