Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-09 / 6. szám

XXIX. évfolyam. 6. szám. Nyiregyháza, 1908. február hó 9. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. •

OO-fi) Előfizetési feltételek: Egész évre 8 korona Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ Egyes szára ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint száinittatnak. A nyílt-téri közlemények díja soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen szárait. Estély a kaszinóban. Igazán mondhatjuk, hogy általános öröm fogadta híradásunkat a nyíregyházi kaszinó házi-estélyéről. Hát mégis! Bevonul hát ide is, Nyir. gyháza város e legelőkelőbb társaskörébe a társaság, hogy — egyelőre egy éjszakán át — kilökve onnan a játszóasztalokat, elfoglalja a teret a kaszinó termeiben, uj, ismeretlen világot teremtve ott, hol idáig a kártya keverés neszén, a bankókkal megrakott tivoli tábla elefántcsont golyójának lyukból-lyukba való ki és bekoppanásán kivül, legfeljebb egy-egy szenvedélyesebb kártyás hang adta meg a tónust. Széchenyi István óta, akinek nevéhez Magyarországon a kaszinó alapitások fűződnek, ezek a közszellem megteremtésére és ébrentartására szervezett intézmények teljesen feladták ezt a hivatásukat, s nagyon kevés kivétellel bizony el lehet mondani róluk, hogy semmi egyebek, mint melegágyai a kártya és egyéb szerencsejátékok szenvedélyének, immunitást élvezvén minden rendőri beavatkozással szemben s kihalván belőlük igy az a szellem, mely — mondjuk például a 60-as évek kaszinóit a nemzeti föltámadás hatalmas szerveivé emelte. A mai kaszinókban nincs serami nyoma a közszellemnek annál kevésbbé valamely mozdulása. Világra szóló vagy országos nagy események csaknem érintetlenül bagyják itt az elméket és a sziveket, melyeket teljesen lefoglal s lassankint fásulttá tesz a kártyaasztal izgalmas gyönyörűsége. Következik ebből nagyon természetesen, hogy a mai kaszinók érzéketlenek a társas élet élénkítése és nemesebbé, tartalmasabbá tétele tekintetében velük szemben jogosan támasztható igényekkel szemben is. A nyíregyházi kaszinóban a mi emlékezetünk szerint legalább is 15 esztendeje, hogy nem volt semmiféle alkalom adás arra, hogy a társaság ott összegyűljön. Az ujabban a'akult „Gazdák és Kereskedők köre", ha jól tudjuk kéthetenkint zenés A „Myfafid

lék" tároáji. Szerelem. Nyár volt. A napsütött föld bársonnyal terítve, Szellő se lengeté a lombokat. A perzselő tűz felcsapott a szívbe Es izzóvá lett érzés, gondolat. Mélységes csöndben, súgva, szenvedéllyel Beszélt az asszony, — mindenik szava, Minthogyha szellő forró nyári éjjel Kicsiny virágra álmot hordana. Ajkára szált a szív emésztő vágya S ami ott rezgett lombon, levelen, És omlott róla kérve, híva, vágyva, A lüktető, tüzes rapszódiába, Az édes, lázas, epedő szerelem . . . Jer, jer ! Szeress ! Örömre hívlak ! Árnyéka se érjen a kínnak. Amerre viszlek, sima az ut. S mire kimondod, már karodba fut, Amire vágyói, az éden . . . Elseprem utadból a porszemet is. l-eszórom utadra virágít a nyárnak, Amerre viszlek, szavadra várnak Édes, sosem érzett gyönyörök — Ahova viszlek, az élet örök . . . Jer, tereád vár Leterítve a rózsák hamvas, üde szirma, Erdők lugasában zöld fü puha selyme. Harmatteli testén lilaszín liliomnak Xem sérti a lábad a tüske, a galy ; Hajló, puha lombok fölibéd hajolnak, Száműzve lesz onnan a könny, a sóhaj. estélyeket rendez termeiben, megszakítva ezzel az örökös kártyázásnak szürke egyformpságát, fogadva termeiben hölgyeinket is. A kaszinó február 15-iki házi estélyét örvendetes kezdeményezésként köszöntjük és abban a reményben üdvözöljük, hogy — ha egykét kaszinó tag duzzogni fog is nspi rendes foglalkozásának ilyetén megzavarásáért, akik kezdeményezték a február 15-diki házi estélylyel ezt az akciót, gondoskodni fognak arról, hogy a társaság iljen, minden luxust kizáró s nagyobb költekezést nem igénylő estélyeken mentül sűrűbben gyűlhessen össze a kaszinóban. Utazás Nyiregyháza körül (hol szekeren, hol gyalog.) XI. Mát igen; a nemzetiségek és idegen nyelvűek felekezetiségéhez semmi közünk; mindenkinek családi tűzhelyét tiszteletben tartjuk és tulajdonához nem nyúlunk. A magyar nemzet amelynek ezeréves története és egészen a legújabb korig páratlanul álló jellegzetes társadalma a jogtisztelet és türelem emlőin fejlődött ki, egy félszázadnak — a 19-ik század első felének küzdelmei után, 1848. márczius hó 1-5-én bontolta ki a szabadság és egyenlőség zászlaját, befogadván annak alkotmányos keretébe mindenkit aki azonkívül állott, — nem téve külömbséget magyar és nemmagyar között. Kétségtelen kötelessége azonban minden élni akaró nenízcrrTeiraz, hogy"TfarTfÖ/Wett" iífSftÖttftJg* inegfelefó intézményele által biztosítsa saját nemzeti nyelvének terjedését és hegemóniáját, mert hiszen való és igaz, hogy minden nemzet nyelvében él s azt feladva, pusztulnia kell. Noha a Szt. István-féle „soknyelvű orszáj" elmélete hazánktól gyakran áldozatot követelt s az csak is a szükséges népesedés és a nyugati műveltség terjedésének szempontjából birt jogosultsággal, — tény az, hogy Magyarországon nemzetiségi kérdés mindaddig nem volt, mig II. Józsefnek egy rosszul előkészített és helytelenül alkalmazott rendelete az oláh tömegeket az Erdélyi magyarsággal szembe nem állította. A mi kalapos királyunkat e rendeletének végrehajtásánál semmiképpen sem vezették magyar szempontok : Absolut kormányzata a fegyvert osztrák ellenségeinknek, ezek a katonai kormányzatnak és ez Hórának Gyötréstele kint te ne tudj, ne érezz: Elhajtom előled a fellegeidet, Fölemellek az égi világ seregéhez, A nap közelébe röpülve veled . . . Jer, jer ! Örömre hívlak. Árnyéka se érjen a kinnak Ahova lépsz, szent lesz az a hely, Fenékig üritve a rózsakehely . . . Rombolhat az ár, rombolhat a vész — Nem látod a bajt a karomba ha lész ! Hült kéj hamuján dideregjen a balga. Csüggedjen a gyáva a vészbe, viharba, Sirály sikongjon uj vészre kiáltva, Rémítve hajósát reccsenjen a bárka. Vad szél csak tépje a fák levelét — Én a gyönyört szórom teeléd ! Elhallgatott. És pelyhes fészkén Hallgatva ült meg egy kis csalogány. Mélységes csöndben szólt a férfi, Felhő borongott íves homlokán. Ajkáról halkkal, szenvedél} nélkül Folyt a fagyasztó, szaggatott beszéd . . Alkonyult. És bent a fák mögül Az est hallatta ébredő neszét. Hagyj el! Ne szeress ! A vidám szerelem nem enyém. Gyönyörre hívhat minden óra — Lelkem acél, páncélja óvjh, S a láz a csókok éjjelén Nyugtom nem volna rózsaágyon. Én harcra, küzdelemre vágyom ! A vad viharban vízre szállok, Körülsikongnak a sirályok. adta a kezébe, hogy Erdélyben a magyar nemzet és a vármegyék ellenállását megtörje. Es a többször Bécsben járt oláh haramja hiven teljesítette kötelességét, s leghívebben talán akkor, amidőn az őt követő nyomorult*) csőcseléknek nemcsak a magyöi urak vagyonát igérte oda, hanem a román nemzetiségnek**) a magyar nemzet feletti uralmát is kilátásba helyezte. Itt vette kezdetét a II. József által erőszakosan felszínre hozott nemzetiségi kérdés, amely azóta Erdélyben soha meg nem szűnt és visszhangra talált a délszlávoknál és a Kárpátok alalli lótoknál is. Szerencse, hogy a aetió itt is reactiót szült, mert a nemzetiségek fészkelödésével egybeesik a magyar fajnak nyelvi ébredése. Igy már az 1790—91. évi 7-ik s az 1792. évi 7-ik t.-czikkek gondoskodnak a magyar nyelvnek kötelező tanításáról; s mig az 1890-ik VI. t.-cz. a magyar nyelv használatát általánossá teszi sőt nemzetiségi vidékeken is az anyakönyveknek magyar szerkesztését rendeli el, addig az 1844-ik évi h. t.-ezikk kimondja, hogy az országjyülési nyelv ezentúl kizárólag a magyar legyen, hogy az ország határain leiül az iskolákban a közoktatási nyelv a magyar legyes Horvát-Szlavonországokban a fő- és közéi) iskolákban a magyar nyelv mint köteles tantárgy adassék elő. Mig tehát a Kazinczy, Bessenyei és Kölcscyek előkésziték azt a talajt, amelyben a Kisfaludy, Vörösmarty, Petőfiek és más jelesek az elhanyagolt nehézkes és szószegény magyar nyelvet egy hangzatos és irodalomképes nyelvvé, varázsolták át, mig a magyar nemzet tudósainak és a tudomány mivelésére palotát emel. magyur tudományos egyetemet és középiskolákat, nemzeti muzeumot és katonai akadémiát létesít, mig Széchenyi István, Kossuth Lajos és Deák Ferencz buzditó példával és lelkes szavakkal intik a nemzetet haladúsra és kitartásra, addig az országgyűlés törvénybe iktatja a nemzetnek mint ilyennek és a magyar nyelv fejlődésének és virágzásának alapfeltételeit. És vájjon a magyar nemzet ápolja-e tovább irodalmának virágos kertjét, vájjon biztosítani akarja-c nyelvének uralmát saját hazájában'? Vájjon a törvényhozás résen áll-e azután is, biztositja és megvédi-e a magyar nyelvnek természetes jogait'? *) A Dózsa-lázadás óta ugy Erdély valamint Magyarországban sok tekintetben elviselhetlen volt a parasztság sorsa **) Erdélyben t' Jvalevüleg 3 nemzet volt: a magyar, székely és szász ; az oláh nem volt az. Hullámhegyeken dideregve libegnek Zúzott tarajukkal az árbocosok, Zajgó birodalmán vihar űzte vizeknek Én áttörök, átgázolok. Engem a harc hív, hogy elemésszen . Jer, hívlak én is ! Légy a részem ! Tied leszek, — de nem egészen . . . Amerre viszlek, várnak a vészek — Nem rózsalevélből készül a fészek. Izzó fejed egy szirtre lehajtod, Nevem az éjben százszor sóhajtod . . Rettegni fogsz láthatlan rémtül, S imádkozol, ha besötétül. Szél rázza fölötted a falevelet — Jer, én életem osztom meg teveled! Jer, jer ! Amerre megyek . . . S elindult. Hoszan húzódott utána Mint a fátyol, fekete árnya. És nőtt az árnyék, jött az este . . . Az asszony fázva, összeesve Nézett a távozó után S lassan befödte őt az árny. Heidelberg, 1908. február Melyik a rossz? Irta : Asmadai. I. Kovácsné ama szegény özvegyek egyike, kiknek nem marad más vigtsza a férj elhunyta után, mint édes gyermeke. Kovácsnénak egy gyermtke van, Sut lu. A szegeny gyerekek szívébe korán öntik a líz parancsolatból a ke/yelet (örvényét: szeresd apádat, anyádat, ez inlo Asmadai.