Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-26 / 4. szám

4-ik szám. N Y I R V I D É K 1908 január 26. 3 nézve is számot tevő téren ugy a törvényhozás valamint a társadalom? Vármegyénkben ezen érzékeny hiányt pótolni lenne hivatva a Sóstó fürdő. Persze, ahogy az ma kinéz, üdülésre nem alkalmas : bokáig érö homok mindenütt, itt szemétdomb, ott hizlaló, üde növényzet és virágágyak helyett sárguló dudva és fonnyadó bokorzat, s kezdetleges berendezés az egész vonalon. Ezeken a bajokon segíteni kell. Könnyen hozzáférhetővé, olcsóvá, széppé és kényelmessé kell tenni a fürdőt azoknak, akiknek nincs módjukban a hazai vagy külföldi drága fürdőket felkeresni. Ehez természetesen első sorban pénz kell, másodsorban jó izlés. Aki azonban a Sóstóból luxusfürdöt akar csinálni, nem jó uton jár; egynehány fürdőszobával több, csinos kerti berendezés, bő víz és vízvezeték a terek és növények locsolásához, tisztán tartott sétautak — és meg van oldva a kérdés. A Sóstó fürdővize ma már nem olyan jó, mint régebben volt; s ennek maga a város az oka: Megengedte azt, hogy a Sóstó levezettessék, amire pedig a várost kényszeríteni nem lehetett volna. Miért nem vezették az Igriczei csatornát a Sóstó déli oldalán keresztül az erdőn a kótaji folyásba és oly magasan, hogy az a Sóstó vizének levezetésére sőt apasztására sem lett volna alkalmas ? Igy aztán kénytelen volt a város vizmedenczéröl gondoskodni, amelynek talajvize már nem oly sziksós, söt lehet hogy nem is sziksós; mert hiszen a sziksó, a salétrom virág nem mélyen a föld alatt, hanem a föld felszínén terem. Öregebb emberek emlékezhetnek még arra, hogy megyénkben számtalan helyen voltak salétrom házak egyes szikes tavak mellett, (voltak salétrom főzdék is) — de a sziksót nem ásták sehol, hanem a felszínen seperték össze kis halmokba. Kézenfekvő dolog tehát — amire az illetékes tényezőket több ízben figyelmeztettem is — hogy a Sóstó viztartányát egy egészen egyszerű eljárással bö sziksó tartalmúvá lehet tenni. Ha u. i. a Sóstónak egyes legalkalmasabb helyein 2—300 • méter térfogatban a füvet legaraszoljuk s azt mindég tisztán tartjuk, és ezeket kis szivárgókkal a medenczével összekötjük ugy a tavaszi és nyári záporesők kellő mennyiségű sziksót fognak abba levezetni, — se helyeken lehetővé fog válni a sziksóseprés is. Ha az itt említett előfeltételek megfognak valósulni, biztos vagyok abban, hogy a mi Sóstónk, amely egy párját ritkító nagy és szép tölgyes erdő szélén teriil el, egy igen látogatott fürdő lesz. * * * A sóstói erdő kincse a városnak; közvetlen közelségben egy ilyen egészséges, szép 1000 holdas tölgyfa erdővel nem bír a magyar alföldnek egy városa semNoha az erdő kezelése mintaszerű, különösen a vágatás módja igazán remek, még sem hagyhatunk megjegyzés nélkül egyes mulasztásokat. kezében egy finom vonásokkal írott rövid levelet s összerogyva elhaló hangon csak ennyit rebetrett: „Beteljesedett! Megvagyok bosszulva! Gyermekemben ért utol a nemezis!" Csipkerózsa előtt egyszerre világos lelt minden. .Akarom, hogy eleven fekete babám legyen, olyan, aminőt te jó anyám gyermekkoromban sem akartál nekem venni . . . Boldog akarok lenni . . Pálma conlesse tehát elvitte epedő, rajongó szerelmét a cigányprímás karjai közzé és megszökött . . . Csipkerózsa számára pedig csak ennyi állt abbari a levélben: „Játszani akartam veled . . A kellő nap aranysugarai bizalmasan mosolyogva szűrődtek át az arannyal átszőtt fehér függönyös leányszobába és utt mígis . . . elsötétült minden. Csipkerózsa szivében pillanatra elállt az érverés. A következő perc azonban már főikorbácsolta szilaj ős természetét és egy őrült kacagással űzte vissza szivébe a csalódás rémes ördögeit, hogy azokat magába zárva megmenthesse tőlük a világot ! Bíborban égő piciny ajka pedig dalra nyilt, utolsó édes hattyúdalra: „Volt egyszer egy szegény, szegény cigányleány, Fájt a szive nagyon, csalfa legény után ! Fájt a szive nagyon, nem gyógyult meg soha, Levitte bánatát, le a sötét sirba ..." A nóta utolsó hangja már egy lövés zajába halt el s szegény kis Csipkerózsa hófeher ruhájára égő-piros rózsákat festett szivéből patakzó meleg vére. Mily hamar megvalósult utolsó éji-álma . . . . Menyasszony volt . . . • * * Szende Ferke nem vágyo'.t, dicsőségre, hirnévr; immár! Letette a hegedűt, talán a szivében vagy a hegedűjében szakadt meg egy hur? Elbujdosott . . . A messze külföldön, a száló felhők szárnyain, a hazájából érkező vándormadarak ajakán eljutott ő hozzá is az a nóta . . . csipkerózsa hittyudala. Fő vette letörött hegedűjét és huzta-huzta egv e?ész világ keservével, szerelmével és bánatával ! És Csipkerózsa onnét a magasból lemosolygott rá és dalával hintette rá a pálmát ! . . . a bab írt! Amidőn világszerte hódított s lángragyujtott hattyúdalával ezer és ezer szivet s midőn a közönség a leglelkesebben tapsolt, tombolt s virágokkal szórti tele az ünnepjt művész higedüét, Szende Ferkének ezalatt sűrűn hullott könnye a száraz fára . . . Zs. C'sehy Etelka. Az erdőtörvény rendelte intézkedéseket a nyíregyházi erdőre is kellett terjeszteni s igy egy célszerű üzemrendszert behozni. E kérdés a közigazgatási bizottság előtt is tárgyaltat vár, Bencs László polgármester egy ízben segítségemet kérte ki egy az erdő üzemére felette veszélyes tervezetre nézve. Arról volt ugyanis szó, hogy az erdő 80 éves turnusokra osztassék be, ami minden homokterületen az erdőnek végpusztulását jelenti s igy a nyíregyházi erdőt is veszélyei fenyegette volna ; mert tudjuk azt, hogy homok területen a tölgy 40 éves koráig gyorsan nő, hatvanig már aránytalanul lasabban s azontúl növése ugyszóLván megáll. Természetes, hogy a polgármestert ebben támogattam, s igy a 40 éves turnus lett az üzemtervben megállapítva. Ha az érvényben levő üzemtervben az foglaltatik, hogy az évi vágások tisztásait akáczfával is lehet beültetni, úgy az nagy hiba, mert az akácz minél rövidebb idő alatt kipusztít maga mellől minden másnemű fát. A tisztásokat tehát tölgyfa csemetékkel vagy makkal kell beültetni, de mindig csak egy éves fácskákkal. Csakhogy e czélból másként kell a faiskolákat kezelni s nem úgy, ahogy a város azt megcselekszi. Vannak itt már több helyen 7— 8 éves tölgyfa iskolák, amelyek csemetéi ültetésre már nem alkalmasak, de azért még mindig mint iskolák kezeltetnek. Ezek már kiritkitandók és erdőnek hagyandók meg. Néhány év óta egy helytelen eljárás jött divatba, u. i. a vágásokban a magfákat egyenes sorokban liagyák meg valószínűen az egyes vágások határainak jelzése czéljából. Hát az téves dolog mert a vágások széleit másként is lehet megjelölni; mert magfáknak mindig csak azok hagyandók meg, amelyek szép, egyenes növésüek, s idővel felette becses műanyagot szolgáltatnak. Sokszor járva kelve a sóstói erdőben láttam, hogy mily nagymennyiségű ledőlt és lehullott ía rothad el a fennálló szálas erdőben. Nem lehetne-e évente hóesés előtt a vágásra kerülő területet a város szegényeinek felszabadítani, hogy abban egy-két napon az ilyen hulladékokat összeszedhessék ? * * A sóstói erdőben a vadászati jogot egy társaság birja bérbe elég drágán és eredmény nélkül. Miért nincs eredmény ? Egyszerűen azért, mert az erdőnek nincs tilalmazható külterülete. Sem a nyúl, sem a fáczán nem szeret erdőben szaporodni; a kaszáló és vetés alkalmas erre, az pedig a másé, a tanyasi parasztságé. Nem jól van ez igy; már Ulászló és I. Lipót decretumai kijelentik azt, hogy a parasztnak kasza és kapa való a kezébe és nem vadászfegyver. S én azt hiszem, hogy velem együtt sokan osztják a nézetet. Ez igy nem maradhat, ha a város vadászati jogát jövedelmezővé akarja tenni. Kállay András. Cseyegés muzeumunk érdekében. A napokban Dr. Horváth József barátomnak látogatására indultam az inci-íinci-ici-pici-vicivel, Kállay András barátomnak Telektanyájára, amely állomís tizpercnyi távolságra esik azon párathn besztereci földvártól, Józsi öcsém fészkétől, amelynek származási korát a történelem előtti legsűrűbb köd fedi. De miután az inci-pici-vicinél következetesebb valakit vagy valamit csak bolond ember tud elképzelni, önként értetődik, hogy Bujon nettó 180 percig kellett ácsorognunk, mig a mentőangyalkcnt üdvözölt kisfürtös Dombrádból értünk érkezett. Tétlenségemben e-zembe jutott, hogy ideje volna már egyszer a némaságot lelielökni, és egyebek között muzeumunkról is megemlékezni. A besztereczi vársánezoknak alaprajza kobak alakú. A felső, mintegy két holdnyi kisebb rész magasabb sátjccal van körítve, mint a déli, mintegy tiz holdnyi lejebb fekvő rész. Ezen terület legmagasabb része volt a Tiszaszabályozás előtt. — tehát embe." emlékezet szerint is — a több százezer holdnyi „Rétköznek", amely most Kanaán földje, mig azelőtt csak pákászoknak nyújtott megélhetést a halaknak, csikóknak özönével, meit hiszen ezen az óriási területen volt a Tisz i folyó hdainak ivóh lye. A Tiszának halbőségél a .Rétköznek" ki szárítása szoritolta a mesék országába. Azt is tudom, hogy a pákászok egy dirab óriási fatörzsből kivájt csónakukat vadkacsa és más vizimadaroknak tojásával töltötték meg. A felriasztott sokféle vadkacsa, szárcsa, búvár; ezek között vadliba, daru, kócsag, gém, libuc stb. sötét felhőt vontak a föld és nap közé. Pelikán sem volt ritka; hiszen Kállay András baratom is lőtt itt ilyeneket. A tisztásokkal tarkáit nádrengeteg kimagasló szigetein ős tölgy, nyárfa es fű'.erdőit arnyában hűsjltek a fáradt pákaszok ideiglenes nyári kunyhóikban, melyeket a tavaszi arviz mindannyiszor elsodort. A múltkor, mintegy 30—40 év előtt meglátog ittam Kállóból Hdászban Kállay András rokonomat es jó baratomat a széles paraszt szánon. Te! Nem vinnéd haza ezt a kis tölgyfa deszkát a halászi erdőmből, rnert bajos szekeren elszállítani. Tenyérnyi vastag volt és olyan széles, hogy a kas alá, a rakoncák közébe n^gy ember alig tudta elfészkelni. Disznóöléskor feleségem ma is ezt szokta használni Még akkor is, amikor a tiszaszabályozás már végre lett hajtva, volt olyan idő, amikor csak csónakon tud tam Beszterecre jutni. A besztereci földvár, amelyn k északi magasabb részén, — a Kobaknak felső kisebb végén — Horváth József öcsémnek kastéNszerü lakása tűnik fel, a Rétköznek legkiemelkedőbb pontja ; tel át az ősidőkben a Rétköz királya lakhatott ilt. „Denjon'-ja, Mentsvára lehetett az őskulturán.ik i?, amely mi rész állitásnak némi alapja lehet is, mert bár a szcm?zédos Kék község határában, de a várhoz közel talált olyan bronzkardot ajánd-kozoit muzeumunknak, a meljnek az általam isméit európai muzeumokl an szépségre es művészeti tekintetben párját nem találtam. Ez a bámulatos gyönyörű bronzkaid pedig nem származhatik a Krisztus előtti 11-dik évezrednek második felénél hozzánk közelebb eső kórszakból. A vár azonban a kard készítésének ideje előtt épülhetett, mert a varnak b.Iterületiről eddig bronzszakra valló tárgyak naptényre nem kerültek. Ezen a téren homalyban tapogatózunk, épen ugy, mint Szabo'csvezér földvárának kérdésében, amelyről Béla királynak névtelen jegyzője azt al rótta, hogy azt Szabolcsvezér ősünk letesitelte, mond án „Cuminum consilio socioruin suorutn magnarn fossalam fecit, el aedificavit castrun forlissimuin ex terra, quod nunc castrum Zobuchu nuncupalur". Magyarul: „Társaival m<gbeszélve, nagy árkclást végzett és földből igen erős váracsol épiteit, melyet jelenleg Zabolcs varán ik neveznek". Némely kákán c^o not kereső, szőr.-zál hasogato történetírók Anonymust — a nevtelen jegyzőt — mesemodórak igyekeztek bélyegezni, ukik közül egyik Honfoglaló őseinket — regeszeti bővebb ismereteknek hiányában — erdélyen át vez.Li be e.foglalt hazan.ba ; mert Gombáson — Ed.-lyb.n — egy honíoglalaskoii kardot találtak; de ezen kivül se.nuii egyéb hon:oglalási emléket. Tnaly Kálmán tisztelt barátom is kon>it talán valamit a mi történetünkhöz, aki Anonymust — mas forrásnak h

;ányaban — hitelesnek ism rte el, es Anonymus után helyeztette el a honfoglalaskori emlekuszlo pokat Munkácson, Z -mplénvárán, Zoborhe^yen, Djvenyber, Szabolcsráián, Eszéken. Jj^osan Lhe.te, mert a honfoglalási — beregi zempléni, szabolcsi leleteknek, L;hoc.ky Tivadarnál Munkács n, D^kus Gyulánál S.-A.Ujhelyen és a Szabolcsvármegyei muzeumtjau orzölt honfoglaláskori emlékeinek szama szemben az egesz országnak összes gyűjteményei eltörpülnek. Az 1896-dik évi mil.ennáiis kiállítás alkalmával Barlalos Gyula mint történész és ezen soroknak szerény i.ója — mint kocarégész — lettünk a kereskedelmi minisztertől felkérve, hogy „Szabolcs vezér" várát felkutatva, derítsük ki azt, amit lehet. Három napig ettük BartaJossal a juhust — mert másfele nem akadt. — A nagyanyám éltől hall me^, de az érdeklődés a ködmönszagu juhust faczánná változtatta. Az eredménynek paifüm szagi lett. Miért! ? Azéit, meri az ásatásnak eredménye az lelt, ho^y Anony mus nem hazudott ; csupán egy szavaban tévedett azzal, hogy nem „aedificavil", .pitett, hanem csak „restauravit," vagy „forticivavit" „kijavitolta, vagy megerősítette." Kifúrná az oldalamat, ha el nem mondanám a „Sabolcs vezér" várában telt észleletei met, m u an az összefüggte' a nyíregyházi Mezey PJ fele szőllőtelepen levő, a thuzseri tiszap.rt m deli, — Demec.-eri, Oros határában, a turai váihegy alatti, a Poc-petri határában levő Ercsi-var kérdésevei. Nincsen kizárva az, hogy .Szabolcs vezéi" várának keletkezése, összeesik a tö'ibi szabolc.-i földváraknak létesüiésevel. A s/abolcsi várról közre adott jelentés c.-ak mini a fele nipi hír jelent meg a fővárosi lapokban és szak iratokban, pedig érdemes lei ni arról szélesebb körökben is tudomást venni; mert esetleg tájékozást nyújthatna több föld varak átkutatásának alka.ma al. A jövő számban térjünk át a besztereci löldvár környekére, a mi azért is i evezetes, mert pompás nyiri vinkót terem. ^ l)

r. Jósa An

drás. Dr. Konthy Gyula ünneplése. Megemlékeztünk már több ízben arról, hogy dr. Konthy Gyulát, városi orvosfőnököt, az önkéntes tűzoltó egyesület főparancsnokát a tűzoltás terén szerzett érdemei elismeréséül Őfelsége, a király, a Ferencz József rend lovag keresztjével tüntette ki. Ez a kitüntetés senkit sem ért váratlanul. Mindnyájunknak élénk emlékezésében lehet még a milánói tűzoltó világ verseny, a mely 1906. junius havában a magyar tűzoltóságnak az ezt egyedül képviselő nyíregyházi önkéntes tűzoltó egyesület révén világhírt szerzett. E versenyen képviselve volt a világ összes nemzeteinek számottevő tűzoltósága, s mi nyíregyháziak tudhatjuk iegjobban, hogy nem a véletlen juttatta a mieinknek a dicsőséget. Az a fegyelem, az a képzettség, ügyesség, kitartás, gyorsaság, ügybuzgalom és lelkesedés, amelylyel a mi kis maroknyi csapatunk szükség esetén itthon teljesiti a kötelességét — juttatta őket diadalra a versenyen is. Ennek a lelkes csapatnak élén áll, mint főparancsnok dr. Konthy Gyula. Ezt a csapatot vezette ő Milánóban is diadalra; ennek a diadalnak vette ö most el megérdemelt jutalmát. De amikor róla, a vezérről emlékezünk, lehetetlen megfeledkeznünk a harcosokról, a nyíregyházi önkéntes tűzoltó egyesületről, melynek minden egyes tagja emberbaráti érzülettől áthatva, a helyes oktatás, vezetés által megadott szaktudással mindenkor megállja helyét, ugy, hogy hosszú idők óta nem tudunk esetet, hogy a tűznek bármily alkalmas helyein, bármily körülmények között is ne tudta volna meggátolni a veszélyes elem rombolását. * * * • Nyiregyháza városa büszke a tűzoltóira és őrömmel fogadta a legmagasabb kegy megnyilvánulását, a mely a főparancsnok kitüntetése által, t az egész egyesületre kiárad. Együtt örül velők, együtt ünnepli lelkesen a kitüntetettet. Ezen örömének kifejezést is akart adni, és impozáns módon ünnepelte ugv a kitüntetettet, mint vele együtt a tűzoltóságot.