Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)
1908-05-31 / 22. szám
A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkónt egyszer vasárnapon Slöfi3®tési feltételeit : Egész évre 8 korona Fél évre ............................................................4 „ Ne gyed évre......................................................2 „ Eg yes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZTÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szoiinl számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkiul 00 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Újságírás a „vidéken“. Mintha csak az c vén csataló lennék, aki — talán talyigába fogva — vásári zajtól lármás országúton poroszkálva. messze távolból hangzó trombita szóra hegyezi fülét ! Arra a regi trombita szóra ! Mintha még most is úgy lenne, mint azelőtt volt. Hogy a három ujjainon keresztül, ahogy a tollat fogom, a hüvelyk újnak, meg a mutató újnak összefutó völgyében fektetett írótollon keresztül egyenesen a lelkemből és szívemből vetődnének a fehér papirosra a fekete betűk s úgy jutnának a sajtó alá. A „vidéki“ újságírás dolgairól, hogy írjak, kompetens voltomat erre azt hiszem igazolja az a huszonhárom esztendő, amióta szerkesztője vagyok a Nyírvidéknek, sok-sok alkalmam lévén e hosszú idő alatt, hogy — kezemben tartván a gyepiüt, megismerjem az utat, amelyen jártam, az útszéli fákat, bokrokat, a távolba vesző mezőket, a hangosan kiáltó szókat ép úgy meghallván, mint a suttogást, a titokzatos neszelést, mely ennek a földnek a pályázatából hangzik ki, ennek a társadalomnak a zajos és mélységesen csöndes, szinte alvó életéből egybeolvadó hanghullámokat verve, mint egy sóhajtás. Én azt hiszem, hogy nekünk, „vidéki“ újságíróknak jogunk van még írni arról, és.— ahol és amikor valamelyes megtévelyedés történik — figyelmeztetni arra, hogy a sajtó, a nyomtatott betű által, a nyilvánosság által, amit képvisel, illetőleg ami : olyan nagy értékű vagyona, kincse a köznek, a társadalomnak, amelyhez hozzámérU rmja. Szeinere Bertalan jelleinrajzai. 1S48—-419-Tdó'I. (Közli: Kállay András.) Nép. A nép volt egyedid nagy harcunkban, csak a volt, nagy. Élt, küzdött, meghalt, áldosa névtelenül. Hír nem kelle, sem emlék ö neki. így csak a nép bír Halni hónáért, míg hírre az egges eseng. A nép egy nagy óceán : van sok hulláma, de egynek Sincs neve; benne van egy mindbe, s az egybe a mind. Vukovics Sebők. 1. Harcunkban két fö név, minek sláv végzete, Egyik Damjanicsé, másik pedig tiéd. Mindkettőre büszke hasank szép nemzete, Híressé ö azt, te azzá tied tevéd. Mint egy csillag lengtél kéklö egünk felett, Példa, hogy fájtul nem függ a liazafiság ; Valamennyi ha ily magas utat követ, Nem holt volna meg, de élne a szabadság. Nyelv és faj drága kincs, de még drágább a jog, Drágább a szabadság isteni igéje ; Pasánkban te kétlcép győztél így. ó boldog Ember, két fajnak vagy te dísze és kéje. II. Imádd csak az elvet a személyt ne imádd. Örök az mint a nap, ez változik mint Iwld ; Légy hű e tanhoz, így örök hír vár reád, Kár, hogy mint száműzött ettől eltértél volt. Taylor Zachariás. Eszakamerikai elnök. Kínosan vajúdott Magyarország ágyán, Uj népet, uj hont s uj jogot volt szülendő ; Véres verejték hullt végig le ágyékán, hető java, biztositéka sem törvényekben, sem fölfegyverezett kirendeltségeiben nem foglaltatik. Micsoda nagyképűsködés ! Kiáltana fel sok tucat budapesti újságíró, ha érdemesnek találván erre egy „vidéki“ lapot, e sorokat elolvasná ! Hiszen 100,000 példányban kél el a „Nap“, amikor „szellemesen“ ír az „acél király“-ról s egy lélekzet alatt ugyan akkor, mint makula nélkül való lovag dörög és menyköveket hajigái a köz- J erkölcsök romlása fölött ! És hát — csakugyan nagyképűsködés lenne ez a hang és ez a tónus, amelyen, azt a mit idáig úgy, ahogy megírtam, ha impulzust hozzá nem adna az aktualitás. Egy — nyilvánossága által még inkább közbotránynyá minősült brutalitás, részleteinek kaszinókban, egyes népszerű üzlethelyiségek találkozó helyein, magán társaságokban, az úgynevezett korzón slb. való megtárgyalása, szapu- lása, lugozása olyan megjegyzéseket, praepotens — szinte követelés számba menő kívánságokat, egyébként komikusán feudális nagyúri formájú mozdulatokat váltott ki a mi kis társaságunkból, egész közéletünknek, társadalmi és politikai közéletünknek csaknem egyetlen, de minden körül- [ menyek között legerősebb szerve, a sajtó ellen, j hogy mi, a „Nyírvidék“, a nyilvánosság hatal- j mának, az abban rejlő erősségeknek és közös i értékű biztosítékoknak egyik olyan és az az orgánuma, mely a nyomtatott betű nyilvánossá- | gában való erejét - - azzal soha vissza nem élve — a közjó érdekében, a sajtó hivatása felől , való, szinte orthodox (a régi trombita szót. követő) felfogással érvényesítette mindig idáig és fogja ezután is: Uj boldogság és fény lévén rá jövendő. Koronás királyok álltak ágya körül, Herodeskint lesték az uj gyermeket ők ; Meghal az anya, hogy ha gyermeket nem ssül, S ha szül azt felfalják a nép s nemzetevök. Csak te jössz, mint főpap felé — tisztes arccal Áldó kézzel várod te az uj nemzetet. S már ajkadon lebeg a szent szó hogy azzal Adj az uj népnek s uj hazának uj nevet. Követet küldött Európába azon utasítással, Hogy Magyarország győzvén, az első legyen Függetlenségét elismerni. Intő szavak a Magyarországban lakó népfajokhoz. Szerbekhez. Győztetek és még is búsultok, hogy van az? Ontott. Vértök után mért hull könnyetek, a keserű? Oh! mert a diadal szomorú, ha sem ősi szabadság, Sem friss s uj becsűdet nem koszorúzza meg azt. Tán nem is'érdemied, de biz én szánlak te vitéz nép, Kit ten győzelmed szolgabilincsbe vetett! IL Hon/átokhoz. Bajnoki zsarnoknak ti, mi voltunk ellenessel, S veszténk mindketten; győzve ti, bukva mi meg; Éllenjét s frigyesét a liabsburg nyomta el egylép, Kik szabadok voltunk, mind rabigába nyögünk, Sorsunk újólag egy! ó jo lesz érteni egymást. III. Oláhokhoz. Kincse a népnek kettő van, nemzetiség és jog-, Nektek az osztrák nem adta meg ezt sem amazt. Attól várni szabadságot ki csak elveszi mindig S üldözi mind, a minek nemzett jellege van! Méltán szenvedtek, de Mában nem. ha okultok : Ilogy magyar és az oláh vesz, hogy ha válva halad. kérjük mi. hogy ezt a tisztességes „vidéki“ sajtót becsülje meg a közönség, és benne az egyesek is, a saját maga jóvoltáért. Tessék elhinni, mélyen tisztelt közönsége Szabolcsvármegyének, és különösebben azok i/. urak — és talán úrhölgyek is, akik — úljókba vetődvén egy — — — még hozzá „vidéki“ újságíró, akár ha csak ahogyan rámondják egy szabólegényre, hogy „kecske“, hát reánk, hogy „skribler“, hát tessenek elhinni, hogy mi is, lia nem járunk is hajdúval, négy lovon, mini a lő- szolgabiró, szántunk is, vetünk is. ha mindjárt mély barázdába hullott magból későbbi is lesz a gyümölcs s az aratás. A „vidéki“ sajtónak ezl a munkáját. - - csak egy kicsike picike érdeklődés kell hozzá — nagyon könnyű ellenőrizni. Tessék belenézni a zsákba, ahonnan a velő- mag a barázdába kerül ! Tessék rá vigyázni, aki szórja a magot, a kezejárására ! A hivatás nélkül valókat, kufárokál. a svindlereket, a hit nélkül valókat, az ide-oda s/etrő- dőket tessék kiparancsolni, hogy ne szánthassanak és hogy ne vethessenek ! Mi, vidéki újságírók, kérjük ezt az ellenőrzést; az adott esetből kifolyólag pedig annál is inkább, mert szívünknek és lelkűnknek toliunkba áradó egyenes megnyilatkozása szeiint igényeljük magunknak a.becsük:les,-soha meg nem Iá iUwtó újságíró megfelelő megbecsülését. Se egyik,, se másik nem lesz kárára a mi közéletünknél?, Sőt ! IV. Tótokhoz. Vissza Morva Uralomra te bár búsongva tekintesz Bontóját, a magyart nem fenyegette karod Hódítód leve hódított: de miként magyar és tót Fénykora múlt egyképp, könny nem idézi fel azt Bár mi nagy és szép volt ; hagyjátok múltat alunni, Ősötök álmot kér, élted az uj ivadék. Elvesztek ti külön, ha külön nagyságra törekszetek, S fogtok frigybe együtt újra virulni megint. V. Németekhez. Isteni faj, koszorút neked ád a hon angyala ; Dolgozol, élsz a honért, érte harcolva meghalsz. Messze hazából jöttél él, de imádod az újai, S szánva a régit bár, véred emennek adod. Ember jellemed örzve meg, a hazafit te felöltőd, Ilii vagy nyelvedhez, és a hazához is az. Erze így a német nálunk a kárpátok alján, S így az, mely lakik a vén Duna medre körül És képed, harcunkban miként a nap arca világtik. Folt azon egy vala csak, — a neve erdélyi szász. VI. Zsidókhoz. Több faj közt az igazság hol van? Nézd meg hébert : A hol e nép küzd, ott a szabad, emberi ügy : Ilonja mivel nincs, azt, a szabadságban leli e nép Mindig jogra tör ö, hont ki hiába keres. Száműzött je a földnek ügyünkben vagy te bizonyság, Mely táborba te_vagy, jelszava annak : a jog. VII. Magyarokhoz. Szerzettéi nagy hont, szépet, jót s gazdagot. Ozmán S osztráktól karod azt védte egy ezreden ált. Szent földébe az alkotmány fáját te behelyezed S nyert veled árnyában faj valamennyi helyet. S mit szerzel velők osztád mind meg. S nem volt ez elég, Ilon sem a jög, s többet adnod erődbe nem állt : Még tisztába egy elvet hozz a nemzetiségét, Értem: imádd magadét, s védjed a többi fajét. Nyíregyháza, Iskola-útca 3 szNői- és úri divat, műiparárti. Sport és játék üzlete. Telefon 178. Minden létező Magyar ipar cikk. Saison cikkok í Kerti bútorok, amerikai fagylalt és vajköpülő gépek, utazó ládák, kézi bőröndök és Cmipe ^ kosarak, férfi és gyermek szalmakalapok, kocsitakarók, plaidek, eső és napernyők, Tennispálya felszerelések. 353 3 y 1
