Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-24 / 21. szám

20-ik szám. N Y í R V I D É K 1908. május" 195. 5 Folyó lió 7-én i. 'il értesített, hogy égy ujabb időben szerzett 500 holdas birtokán, nem a Demecser község kötelékéhez tartozó Borzsova pusztán, hanem a demecseri határban, lakásától északkeletre mintegy 7 kilométer távolságra, a Rétközön, a mely a Tisza szabályozás előtt 150J0Q holdnál nagyobb homok-m igaslatokkal (szigetekkel) tarkázott nádas, mocsár és síkviz volt, az úgynevezett egyik Badarász szigeten, 30 centiméter mélységre hatoló szántás alkalmával bronztárgyakat találtak, a melyekben — a mennyire tájékozva vagyok — a szabolcsvármegyei muzeum aránylag leggazdagabb, amennyiben 40 év alatt csak mintegy 6000 négyszög kilométernyi területről került össze és a Nemzeti muzeumnak bronzgyüjteménye után — e téren — az összes hazai muzeumokból kimagaslik, a mi csak is a talajminőségéből és a talaj felületének alakulásából es közönségünknek érdeklődéséből magyarázható meg. A „ Szabolcsmegyei muzeumot" tulajdonképen .Nyíri muzeumnak" kellene nevezni, a mennyiben tárgyai főképen a Nyírből kerültek. Ebbe a szószba jogosan bele lehet kavarni azt, hogy ez a Nyír volt, — de csak volt, — azon pátria, a melyről el lehetett mondani nem azt, hogy „Extra hungarium", hanem azt, hogy „Extra Betuliam non est vita, sí est vita non est ita". Mert hát köztudomásu dolog, (ha ugyan még emlékezik reá valaki), hogy 1817-ben, « akkor a mikor a dus Alföldről az éhen hálástól özönével menekültek ide emberek, barmok, amely eset 1863-ban kisebb mértékben ismétlődött, itt az áldott Nyírben — a hol nincsen egyszer hopp, máskor kopp — senki sem halt meg éhen. Es ha mostan évenkint ezer számra menekülnek ki Amerikába, ennek oka a nagyhatalmi viszketeg, a mitől nem vakarózással, de csakis szökéssel lehet szabadulni, vagy pedig ököllel, a roelylyel pedig a rtpülő Uchatius ágyúgolyót keves jongleur tudná visszadobni oda, a hova kellene. A ,Szuronyszegezz"-nek ideje 1849. óta lejárt. A legvitézebb és leglovagiasabb északamerikai rézbőrű indiánt megsemmisítette a tutyimutyi satnyabb szervezetű, de magasabb culturfokon álló európai, ugy, mint a in xikóiakai ; a perni inkák birodalmát ; az ujzeelandi vitéz maorikat. A liliput japánokat is fel akarták falni, a kik még ezelőtt 40 évvel épen olyan maradiak voltak mint a chinaiak, a kikkel rokonfajuak. A japánoknak — nemzetével együttérzö — császárja, belátván, hogy fogpiszkálóval kard ellenében sikeresen küzdeni nem lehet, alattvalóival, nagy anyagi áldo/attal elsajátíttatta Európának összes tudományát, ugy, hogy sok tudományos téren a japánok már is vezető szerepet visznek. Nincs az a tudományos tér, a hol ma a japánok ki ne tűnnének ; sőt ki ne magaslanának az európaiak felett. Nem riadva vissza óriásoktól, sikeresen felmutatták a törpe testalkatúak a szellemi felsőbbségnek sikerét a uyers erő felett. Mi se igyekezzünk tehát buzogánynyal, vagy n-gy hanggal védekezni a szélrózsának minden irányából reánk zúduló ostromoktól; mert őseinknek harei erényei már csak régen sírba szállott dicső emlékek, amelyekkel csupán ők, de nem a Becs előtt hasra boruló mai magyarkák drcsekedhe' nének. Nem mondom, hogy a kincsekért hadjáratokat intéző ős perzsákat, phoeniciaikat, ó görögöket, rómaiakat, vagy a mai nemzetirió angolokat majmoljuk, a kik előbb ket és ez nagy szó kéremalássan, mikor egy magamforma férfiember deresedő fejjel, életem delén jóval, nagyon sokkatúl, egy apróságot sem mondhattam soha a magaménak. A nagy vagyon, a szép asszonyok pillanatnyi szerelmei, az mind semmi ahhoz képest, mikor a gyerekének valaki egy barackot adhat a feje búbjára. Az asszony nem felelt semmit, de újra megmosolyogta magában a nagy marcona embertársát, ámbár jónak és igaznak találta ezt a hatalmas fekete férfit. — En oly babát hozok magának szívem — ellenkedett a gyerekekkel a férfi — amelyiknek selyemiuhája vau és alkalmasint járni is tud, ha meg hagyja magát csókolni. A baba neyetett és tágranyitott szemekkel bámult a kísérőjére. — Amelyik járni is tud? . . . — Járni is . . . Megcsókolta a kislány apró piros száját, aki nevetve védekezett a tüskés támadás ellen. — Lássa, nagyságos asszonyom, vénségemre ilyenekben lelem most már a kedvem. Udvarolok az apró kisasszonykáknak életre .alálra. . . . Az apró kisasszonyka ezalatt már a járó baba gondolatával volt elfoglalva és képzeletében mar ő'ében szorongatta azt a csuda jószágot. Közben majdnem teljesen besötétedett és a hegyek felől hűvös szél támadt. — A férfi dideregve gombolta ő?sze kabátját. — Rossz idő ez! — mondta — nekem legalább rossz, ilyenkor mindig eszembe jut mindaz, ami rosszat tettem élelemben; hinné-e valaki, hogy én már embert is öltem valamikor, érző, húsból és vérből való embert, akit az Men saját képére teremtett és akit odahaza felesége meg a gyerekei — bizonyosan gyerekei is voltak — sirattak. Párbajban lelőttem. . . . A sétatéren — egészen közel jártak már hozzá — egy pillanatra megállottak az emberek, valami sikoltás féle hallatszott. Es beljebb a sudár fák között egy sápadt a-szony ölelte görcsösen magához apró gyerekét, kínek ott é^elt orcáján a gyilkos csókja. Apja gyilkosáé talán. hitteritőket, azután kereskedőket küldenek, a kiket nyomban hódító katonák követnek a civilizáció terjesztésének ürügye alatt; sem pedig a mai erőszakos poroszokat, a kik ellenszenves uraloi a délvidéki németeknek, mint azt külföldi utazásaim alatt tapasztaltam, és a kiknek eszeágukban sincs a lengyeleket és más népeket felfalni, mert hiszen nem barbár magyarok. E^nek a n^m német, hanem porosz népnek erőszakos uralmát csak a német egységnek érdekeben tűrik, de külömben n

jm nagyon szívelik. Oda lyukadok ki, hogy nekünk magyaroknak nem azzal kell dicsekednünk, hogy mit tettek őseink; tieit erre jogosan fittyet hánynak; hanem igyekeznünk kell azon, hogy ha bármilyen angol vagy porosz néptipró hajlamaink lennének is, csak nemesebb irányú törekvéseiben igyekezzünk a nyugoti népekkel versenyezni; mert külömben ugy megsemmisülünk vagy beolvadunk más népekbe, mint a velünk rokon hun, bolgár, kazár, avar, bessnyő, kun stb. népekkel ez megtörtént, a kiknek nyelvéről csak annyit tudunk, hogy eg\es szavakra való támaszkodással a tudósok egymással hajba kapnak. A politikát nem az igazság, hanem a faji, vallási és egyéni érdekkülömbözet irányítja. A vallásharc sok véráldozattal bár, de hála Istennek megszűnt. A faji gyűlölködés, mivel zsebkérdéssel kapcsolatos, csak a felekezetnek egymásba olvadásával fog megszűnni, a mi rövid néhány száz esztendő múlva okvetlenül be fog következni, lassankint elenyészik. Az érdekharc pedig örökké fog izzani,'mert sok fuj latója van. Sok szónak sok lévén az alja, azt szedem ki az aljáról, hogy ne hivalkodjunk hátravetett fejjel, kidüllesztett mellel es őseinknek hősiességükkel szerzett kutyabőrrel bevont, ,pamjagokon bevérezve örök siestát tartva, hanem a kutyázás, galambgyilkolás, ló és agarasnyúlkinzás, labdarúgás és a berugásnak nemes sportjának el nem hanyagolásával gyűjtsünk nemcsak szivarvégeket, a mivel az 1818-as honvédeket érdemük felett jut. Imazzuk, mert hát a füstölt hus továbü tart, az thieget pedig a bagózás csilapitja ; egyebet pedig ugy sem érdemelnek, mint az éhenhalástól való megóvást. Köszönjék meg, hogy 49-ben Damjanicsék sírjába nem dugtak őket. A levélbélyeg-gyüjtés sem utolsi dolog, a mire sokan ezereket áldoznak. Fontos culturalis tényező ez is meri hát e nélkül nem tudnák, hogy Ausztrián kivül — M igyarország nem számit — van még Paraguay, Uruguay, Yukatán stb. stb. Csak azt nem tudja a gyüjtőkm k legtöbbje, hogy ezen országok földünkön, vagy pedig a holdvilágban léteznek-e. De hát a világ divat szerint váltakozó. Sport nélkül fejlődés nem képzelhető. Boldog emlékű báró Vécsey József főispánunk meglódította nálunk a régészet sport lavináját, a mi később Kállay András és gróf Vay Gábornak főispánsága alalt nagyra növekedett, annyira, hogy ma már büszkén ki álljuk a versenyt őskori gyűjteményünkkel bármely európai muzeummal szemben is. Dr. Jósa András. A vándormadarak felvonulása. Hazánkban 1894. év óta jegyzik a vándormadarak tői- és elvonulási idejét. 1898. évben Hermán Ottó hívta föl a néptanítókat a füsti fecske megérkezési idejének fóljegyzésére. Ezen adatok alapján készült el az a térkép, mely az 1900. évi párisi világkiállításon aranyéremmel lett kitüntetve s mely a magyarországi tanítóknak, mint az adatok gyűjtőinek, a külföld csodálatát és elismerését szerezte. Az 1898-i adathalmazból bontakozik ki azon eredmény, hogy a füsti fecske korán érkezik a déli és alacsony tekvésü területre, mig a hegyvidékre egy meghatározott napon érkezik meg. Az őszi vonulás fordított sorrendben történik és akkor, ha a napi minimalis hőfok fagypontra száll, mig a felvonulás — Hegyfoky számítása szerint — 9 9° G irothermával halad. Schenk J., a M. O. K. asszisztense, 1905. évben a Néptanítók Lapja hasábjain, lelkes felhívást intézett a a tanítókhoz, egyidejűleg rámutatott A magyar tanítók a tudomány szolgálatában c. cikkében mindazon eredményre, melyet a tanítóknak köszönhet a tudomány. Szabolcsmegye 1905. év óta van képviselve a M. 0. K.-nál. Ez időben irta Schenk : „A leggyengébben van képviselve az egész országban, évek során át üres volt." Hol a madár életét nem figyelik, nem ismerik : védelméről kellően nem gondoskodhatnak. A madárvédelem az iskolában veszi kezdetét, a megfigyelésre való szoktatás és a vedelmezés példája állal. Ezen visszapillantás után szabad legyen az ez idei aviphenologiai adatokból néhányat közölnöm. Vadlúd és kacsa febr. 23-án vonult át. Bíbic febr. 23.-án jelent meg először. Pacsirta febr 24-en szólalt meg. Fehérbarázdabillegető márc. 4-én jött meg, mig rokona a sárga barázdabillegető, mely tavaly a megfigyelt területen is megjelent, ez évben elmaradt. Valószínűleg feljebb csalta a mult évinél kedvezőbb időjárás. A seregély márc. 8 án. a szürke gém márc. 19-én, a fehér gólya pedig márc. 26-án vonult fel. Ez utóbbi felvonulása kőzött, mely márc. 26-tól ápril 5-ig tartott, a legimpozánsabb az április 4-iki volt, midőn 32 repült egy csapatban. Búbos banka april 5 én szólalt meg. Házi v. molnár fecske ápril 6-án s á fészkéhez april 9-én jött. Villásfarku füsti fecske april 5 én s fészkéhez april 13-án érkezett. Sárga rigó april 20-án s a fürj ápril 26 án szólalt meg először. Miután a fölvonulást a klimatológiai tényezők nagyban befolyásolják, a madárvonulási ada'ok évrőlévre változnak ugyan, de nem feltűnően. Megtörténik azonban, hogy ugyanazon faj egyező hőfok mellett is meglepetésben részesíti a figyelőt. E inek bizonyításául az ez evi adatokat szembe állítom az 19<>5. évivel annyival inkái b, mert a fúrj idei megérkezése — mely, mint a fecske szintén az izolhermával halad s a Hirun dotipushoz tartozik — ugyanazon időre esik. 1905. 1908. Füsti fecske — _ _ _ IV.-4. IV. —5. Gólya — — — _ _ _ IU.— -30. 111. — 26 Pacsirta — — — — — 111.-2. II. -24 Fürj — _ _ __ _ _ IV.-26. IV. -26 Seregély — — _ _ _ IV.-IU. 111. — K. Búbos banka — — — - IV.15. IV. -5. Molnár — — _ IV.10. IV —6. Barázdabillegető — — — III.— 9. IU. — 4, Kakuk — — _ _ _ IV.— 1 1. — — Daru — —. _ _ _ IV.— 16. Hl. —7. Sárgarigó — — _ _ _ IV.10. IV. 20. Nagy eltérést mutat a seregély és daru vonulási adata. E látszólagos hiba a lelkiismeretes jegyzés értékét nem csökkenti ; mert oka a madárfaj speciális eletében keresendő. Ezek ugyanis nemcsak átvonulok, de kóborlók és letelepülők. Az adatok tehát ezek valamelyikére mutatnak. Ezek fólvonulásában és a sárgarigóéban is ingadozik a törvényszerűség, a típus megjelőiese. E típusokat, az ornithologia a feldolgozott 10 éves anyagból alkotta s igy lett Giconiatipus, melyhez a daru is közelit s a Motacillatipus, melyhez a seregeiyt is soroljak, mint korai vonulót. Ez alkalommal megemlítendőnek tartom azon madárfajokat, melyek veszendőben vannak a megfigyelt területen. Mint az összehasonlításból is látszik, a kakuk még szólt 1905. évben, mig évről -évre rohamosan fogyott száma, — ép ugy, mint fogy most a folytonos fészekrablás folytán a búbos bankáé s ebben az évben egészen elmaradt a poszátaval együtt, melynek fészkébe lopkodta tojásait. Ha a nép belátja a hasznos madarak fontos gazdasági szerepét, ha az iskolák udvarai madáretetővel és odúkkal lesznek ellátva, mint a védelmezés egyik eszközeivel és példáival, úgy ren élhetjük, hogy a/, az iskola ebbeli nevelési céljának szolgája és nem rombolója lett. S. £. Giardinettó. Tolnamegyében támadt ismét egy apostol, aki földeket s egyéb boldogságokat igér a nep azon részeinek, akik még mindig hajlandók felülni a nagy Ígéreteknek. A neve Szemere Kálmán. Dd nem rokona a „nem boldog a magyar* jelige feltalálójának. Ez biztos, mert ha •em is irták a fővárosi lapok, de én tudom, hogy ez az ur évekkel ezelőtt meg a Schamorsil, vagy ehez hasonló névre hallgatott. Mert hát ő volt az, akinek valamikor régen Rohonczy Gedeon a képviselőház folyosóján a lábaszárába lőtt. Avagy ennek a lövésnek még most mutatkozik a hatása. Nincs fa, nincs ember, aki a másikhoz teljesen hasonló volna. Ha nem külsőben, de valami módon van különbség. Akár főispán, vagy mát hivatalfőnök, akár c<ak egyszerűen ur. Különösen a hivatalfőnökök közt lát az ember különbséget, ha sokat ismer. Egyiknek fő a munka elvégzése, a másiknak a hivatalos órák betailása, a harmad knak s bizonyára ez tudja legjobban elhasználni az elhasználható!, mind a kettő. Nagy utazás csupán az élet Kezdjük lenn, délen valahol, Virág nyilik, madár dalol, Párás legen a lelked éled ... De, elhagyod csodáit délnek. Jársz-kelsz, hol nap lejebb hajol, Virág ritkul, sőt nincs sehol. De hol hamvas gyümölcsök érnek. Nevezd e helyet dalos Provancenek, A férfi kor derűs nyarának, Mindegy tovább visz a szekér. Grönland felé s ott vár a tél! S ha még megállnál? mégy lova, Rád száll az örök éj alkonya — S kocsid meg nem fordul soha . . . Mindenre kiterjed a közegészség őrző szeme. Kiflit csak egy darabot kell a kávéhoz adni, néhol annyit sem, a földön minden két lépésnyire áll egy csésze, a székek is a közegészségnek megfelelőek, csak épen egy dolog kerüli ki a mindent megrendszabályozó közegészségügyünket, a — szalvéta. Csodás dolog egy ilyen kendő. Az ember először határozottan dühös érette. Amikor hozzák és bármerre forgatja, minden oldalán piszkos, söt mocskos, — ezen dühbe jön. De csak az első pillanatban. Mert amikor a második, harmadik, ötödik, tizedik s valamennyi mind piszkos, akkor már mulat, vigad, söt a könye is hull a jóizü kacagástól. Tudniillik minálunk a szalvétát, miután használta immár valaki, egyszerűen újra összerakják, szépen beszórják vízzel s belerakják a présbe és lepréselik. Ezen eljárás által a szalvéta megtisztul. Uj lesz, üde és mesésen tiszta. Igy van ám ez a kávéházakban is. Csakhogy ott kis szalvétával operálnak. A kis szalvétát egyszerűen megfordítják és akkor már tiszta. Kzt megcselekszik vele Órás és ékszerész üzletemet május hó 1-étől a Schiller-féle volt üzlethelyiségbe tettnui át. Városház-tér. (Török-féle ház.) !! G r am o p h o n o k é s leme z e k olcsó árban!" Mlmleuueul

U Gramophonok és órákból Ós gramophon-lemezek zz ékszerekből nagy választék. állandóan raktáron, legújabb felvételek lemezekből Javításokat jótállás mellett készítek el. feijes tisztelettel KAZÁR JÓZSEF, órás ós ékszerész. 363- 6 -1