Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-17 / 20. szám

15-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. április 12. 185 vevő bizollság nem eszközli. A javaslat azonban oda módosult, hogy a tanácsbirák, a számvevőszék kültagjaivá tétettek és azok a helyszínén, az egyes gyülekezetekben fogják a számadásokat — mint ilyenek — az eddigi módon felülvizsgálni. TöbLfele jelentés tárgyaltatolt a küldöttségek munkálatairól, közalapi számadásokról, vagyonleltár és költségvetésről, missziói bizottságról stb., melyek megfelelő elintézést nyertek. Az iskolai ügyek is több pont alatt tárgyaltattak, a mely részint a főtiszt, püspöki hivataltól, ré-zint a Közig, bizottság és kir. tanfelügyelőtől tétettek át az espertsi hivatal utján. A hol lehetett, segítettünk s mozgatjuk a gyülekezeteket az egyház veteményes kertjének kellő gondozása végett. Elismeréssel emelem ki, h

rgy Tégláson gr. Dégenfeld Pál eg) háztag e. meg)énk tanácsbirója, az egyháznak eladott földterület vételi árát 2000 koronát toronyalapra visszaadta az egyháznak, mint adományt. Egy lelkésze az e. megyénknek v.<gy 10 pontot foglalt le a tárgysorozatból, melyek letárgyaltattak, de felebbezés folytan az e. kerületben való tárgyalás után nagyobb körben is ismerhetők lesznek. Sok adásvétel hagyatott helyben és több eg>házi lelkészi és tanítói dijlevelek nyertek megerősítést s a 121 pontból álló tárgysorozat a gyűlés második napján estvére letárgyaltatott. Harmadik nap a bírósági ügyek tárgyalása követ kezelt. Volt két közigazgatási és két fegyelmi ügy, egy tanitó és egy lelkész ellen. A két utóbbi nagyon hoszszasan volt tárgyalva, mert az anyag igen sok volt s ínég a védelem érveit is óra számra kellett végig élvezniük a bíróknak. A tárgyalás az éjfél utáni időben végződött. A fegyelmi Ítélet mindkét esetben elmarasztaló volt s az illetőket azon helyről való elmozdítással sújtotta. Felek tirmészetesen nem nyugodtak meg az ítéletben, hamm igazságuk érzetében felebbezésűiet jelentették be. Nyilt levél nagytiszteletü Szikszay András ref. lelkész úrhoz Ibrány. Nagytiszteletü Lelkész Ur! Méltóztassék megengedni, hogy a folyó hó 12-én tartott vármegyei közgyűlésben a községi és körjegyzői fizetés alap létesítése kö;ül felmerült vitában a Nagytiszteletü Ur által mondott beszédre ezúton n

;mi megjegyzést teszek. Tisztelendőséged azt jelenlelte ki, hogy a jegyzőre nézve megalázónak tartja azt, hogy ő, t. i. a jegyző, aki müveit ember, műveletlen emberektől kapja fizetését. Mélyen el kellene szomorodnunk nekünk műveletlen embereknek, ha ez az állapot valóban így volna. Ha a jegyző, akinek hivatása, hogy folytonosan a nép közölt éljen, és hogy a népnek, ennek a műveletlen népnek, vezetője, tanácsadója legyen, ha valóban olyan lenézéssel viselte'nék ezzel a néppel szemben, hogy magára nézve lealázónak tekintené azt, hogy ettől a néptől, azért, mert műveletién, megérdemelt járandóságát elfogadja. Azonban, hogy ez nem igy áll, és hogy a jegyzői kar ilyen nagyhangú szavak iránt nem léikéiül, lényesen beigazolja azon körülmény, hogy a jegyzői karnak a közgyűlésen jelen volt számos és tekintélyes tagjai közül a Nagytiszteletü úr érveit, ha jól emlékszem, csupán egy jegyző irta alá, — szavazatával. És amidőn ezt örömmel constatálom, ugyanakkor megállapíthatom azt is, hogy a jegyzői kar megbecsülni kivánja ezt a népet még műveletlenségében is. Hogy mi, a nép, az emberi műveltségnek még mindig a legalsóbb fokán sem állunk, azt hiszem az nem a mi bűnünk. Hogy bűne-e ez valakinek, én azt nem keresem. Hanem, hogy a nép lelkében élő, az intellibáros kalapr.ál nimzeti színű bokréta is volt, amit korán elhunyt nővérem sok száz rőf pántlikából csinált és osztott ki a nép közt. Akkor még nem ismerték a .kokárda* és „szalag" kifejezést. Szarvas Gáborék, akkor még nem csináltak szarvas hibákat a magyar kifejezésekben, tehát csak „bokréta" és pántlika volt annak a neve. Mondom, a készülődés nagy volt. Még cigányról is gondoskodtak. Ami falunkban cigány soha sem lakott, hanem a szomszédos Aranyos községben már házzal, kerttel is birtak. Ezek közt is csak három volt, aki hegedült. Ezt a hármat hozták el. Keresztnevét csak egynek tudom, ez Sándor a primás volt, a másik kettőnek mindig csak a gúny nevét hallottam. Piszter volt a kontrás, Bunkó pedig a bőgős. El kell mondanom, hogy ezek a gúny nevek miként eredtek ; mert van ebben egy kis psichológia is. Piszter valahonnan idegenből került a mi vidékünkre és hozott magával (gy szép, nagy, lelógó fülű, bojtos farkú kutyát, amely a „piszter" névre hallgatott. A kutyát valószínűleg kölyök korában lopta valamely uri helyről. Ha az'án ez a kutya kölyközött, kikötötte a gazdája, hogy csak ugy ád egy-egy köíy köt, ha azt „piszternek* nevezik. Igy aztán őt magát is ennek nevezték el. — Bunkó egy valóságos torzalak volt, vézna testalaku, nagyon kidomborodott háttal, rendki\ül nagy fejjel és a nagyon hosszú orra hegyén egy mogyoró nagyságú szemőcs volt. A testéhez képest a feje és az orrához képest a szemőcs valóságos bunkó volt. Amiről aztán az elnevezést is kapta. A zászló kitűzési ünnepségnél tehát volt muzsika is. Sándor Piszter és Bunkó húzta ugy a hogy tudta, és azt, a mit tudott. D • minden nótáját még a gyerekek, is ugy ludtuk, ho

Py „diri, diri dongó, Sándor, Piszter Bunkó". Hogy hová tűzik a zászlót ? az a sokadalom előtt még titok volt; valamint az is titok maradt, hogy a vezetőség maga is sokáig nem tudta, hová tűzze ki. gens osztály iránt érzett bizalmatlanságot az tfféle kijelentések nagyban táplálják, azt hiszem, ezt mondanom sem kell. A/.tszomorúan érezzük, hogy műveletlenek vagyunk és hogy a mű eltségnek fogalmával sem birunk, azonban már abba a kellemes illúzióba kezdtük magunkat beleélni, hogy megtudjuk ismerni a művelt embert. Például azt hittük, hogy a művelt ember szeretni tudja embertársát még műveletlenségében is, és hogy ennek műveletieméiből eredő hibáin inkább szánakozni, mint megbotránkozni tud, s hogy lelkének melegével igyekszik meggyőzni embertársát, ha az tudatlanságában oly útra lévedt, amely akár az egyénnek, akár a köznek kárával végződnék, és hogy a művelt ember nem fogja műveletlen imberlársát azért, mert műveletlen, lenézni és megvelni s ennek műveletlenségét sz> mére hányni. Nagytiszteletü Lelkész Ur! Rég leomlottak már azok a váliszfalak, amlyek az embert az embertől elválasztották. Nemzetünknek kiváltságos osztályai az emberi műveltségnek legm igasabb fokára felemelkedve, saját kezeikkel rombolták s?ét azokat. Felemellék ezt a műveletlen népet a porból, ónként osztották meg vele jogaikat és örököli kiváltságaikat. Testvérökül fogadták ezt a népet. Ezt cselekedte a művelt ember a műveletlen emberrel. És nem tartotta és nem tartja ma sem magára nézve lealázónak. És ma C0 év után megalázónak tartaná a művelt ember a műveletlen embertől még megérdemelt járandóságát is elfogadni? Én ezt nem hiszem. Nem személyes intrika készletelt e sorok megírására, hanem indított az a körülmény, hogy én, mint, aki a műveletlen néphez tartozom, és aki felemelt fővel állítom, hogy életem egyik fő feladatának tartottam a nép lelkéből kiirtani az intelligens osztály, illetőleg a hivatainoki kar iránt érzett bizalmatlanságot és meggyőzni a népet arról, hogy ez a hivatalnoki kar miértünk a népért, a haza boldogságáért és felvirágzásáért munkál, áldozza szellemi és testi erejét, egészségét és egész életét. És hogy mi, amidőn tisztességes életmódot biztosítunk is számukra, azonkívül őket megbecsülni, szeretni és tisztelni tartozunk. Az ilyen működést azonban nagyon megnehezítik az olyan nyilatkozatok, kivált ha azok ráadásul még lelkésztől jönnek. Ezekben kívántam megjegyzéseimet megtenni. Sérteni nem akartam, de ha a Nagytiszteletü úr sértést I talál benne, méltóztassék betudni az én műveletienségemnek. Kelt Balsán, 1908. május 15. Tisztelettel: Veres Ferencz. A „kis-vasút" föltámadása. Ha nem is épen halottas ágyából avagy a ko1 porsóból támadt új életre a nyiregyházavidéki kis-vasút, de bizonyos igaz, hogy — közhasználatú magyar kifejezéssel élve — a „galoppénak nevezett gyors sorvadás úlján volt ... a kimúláshoz, míg egyszer, e csak mindeneknek bámulatára és ámulatára az „ici-pici", a hűtlen, a csapodár, a megátalkodott, a csökönyös, a szeszélyes és a többi valami, ami ezelőtt idáig volt ez a „kis-vasút", mintha egyszerre csak észre tért volna, megismerte volna maga-magát hivatása és rendeltetése tekin'etében és cselekedett volna akképen. Amilyen nagy az örömünk e megváltó fordulat fölött, mely egy gazdag vidéken átvonúló vasút érdekeltségéből alakult részvénytársa

ságnak a csődbői való Az összegyülekezett nép a íalut bejárta a kibontott zászlóval, éltetve a hazát, a szabadságot meg Kossuth Lajost. A zászlót természetesen a minden lében kanál, minden zsákon folt, rab viselt s most már Írástudó Hossó Gáspár vitte a nép előtt. Midőn a zászló körülhordozásánál az iskolához értek, a menet megállott; Gazsi bácsi a szomszédos gazdától egy hosszú létrát hozatott, a kisbiróvai a tető gerincén egy pár zsindelyt leüttetett és a bi ót elküldötte a közeli korcsmába egy itce borért. Mikorra a kisbíró a tetőn egy szakajtónyi lyukat ütött, akkorra a nagybiró is vissza jött az egy itce borral egy széles szájú korcsmai üvegben Ekkor Gazsi bácsi felment az iskola tetejére, a kisbirót pedig küldte a padlásra egy rudalló kötéllel, hogy a zászló rúdját kösse a kakasűlőhöz, A tetőn keresztül ült, mintha nyeregbe ülne s miután a zászló rúdját a üregbe helyezte, a magával felvitt itce bort magasra emelte és szólott a néphez imigyen: „Amint én ezt a bort egyszerre leiszom, ugy múlik el egyszerre a raboda". Ezzel a bort egyhajtásra lekortyintotta s tanújelét adta, hogy ebben nagy jártassága van, illetve ezt a mesterséget nagyon gyakorolta. Mikor a butella üres volt, folytatta szónoklatát: „ahogy én ezt az üveget innen a magasból ledobom és az eltörik, ugy törik el Magyarországon a német hatalma". Ezzel ledobta az üveget. És csodák csodája ! Az üveg koppant ugyan egyet a földön, de nem törött el. A sokaság között volt a kántorné asszonyom szolgálója: Faragó Borbála, ez felkapja az épen maradt üveget és odakiáltja a lefelé igyekvőnek : „No Gazsi bácsi.' ha csak igy törik el, rosszul imádkozott kend". Mikor aztán a gyászos napok bekövetkeztek és a német még nagyobb ur lett az országban, mint volt, szálló igévé vált falunkban : „Faragó Boris megjövendölte." 0 menekülését s e vállalatnak — mint e gazdag vidék forgalmi közvetítőjének nem csak megmentését, de jövendőbeli, a helyes vezetésen muló bizlos prosperálását jelenti, — épen olyan szomorúsággal konstatáljuk — a válságból való kibonlakozás beálltának hirtelenségében ís megbizonyosodott azt a valóságot, hogy mi magyarok : községek és érdekelt birtokosok, akik egy ilyen vasútvonalnak a létesítésére vállalkozunk, a nervus rerum megajánlásán túl képtelenek vagyunk arra, hogy egy ilyen természetű vállalatot helyesen administrálva — fenntartani tudjunk. Az autonomia — mint fogalom iránt való érzékünk, itt, ahol egy nagy és gazdag vidék forgalmának közvetítését kellett volna ezen a vasúlvonilon lebonyoli'ani: csütörtököt mondott. Es hogy clsű jön a pu-ka, nem kellett hezzá egyéb, mint az, hogy a jövendőbeli államosításnak előkesziléseképen idejöjjön a kisvasútak vezetésének élére a m. kir. államvasútak igazgatóságának egy megbízottja, aki jött, rendet csinált s az eredmény ma az, hogy a nyiregyházavidéki kisvasúion ma olyan pontosan betartják a menetrendet, úgy a helyi, mint a távolsági forgalomban is rs ehez képest olyan pontosan lebonyol.tják úgy a személy, mint a teher forgalmat, mint" akárcsak a Ludapest -bécsi vonalon — — — nagy szó lévén ez pediglen. Az első u. n. vasárnapi forgalma a múlt vasárnap volt a kisva-ú nak a Sóstó felé. Gyönyörű időben százával tódult a közönség a kisvasút városi állomásai ftlé. És sehol s^mmi fennakadás. A 4—j kocsis vonatok peren)i ponlossággal érkeztek s indultak visszafelé. S így van ez napról-napra a bekövetkezett változás óta. Éid kes és érdemes megfigyelni, hogy a kisvasút utasainak most már uj témájuk \an a beszélgetésre. Nem az időről folyik a szó, nem is arról, hogy a Lújiak hogy jutottak be délután 3 órakor reggel 9 óra helyett a vármegye gyűlt sére a kis-vasúton és hogy — szerencsére — közben micsoda klábri partik estek meg, hanem szinte hitetlen Tamásként mindenütt a kis-vasútak pontos járásáról beszélnek az embeiek a vasúti kupékban. Ugy tudjuk, hogy ennek a kis-vasútnak állami kezelésbe való átvétele felől most folynak a döntő tanácskozások a kereskedelemügyi minisztériumban. Színház. Tegnap este volt az első előadás a városi színházban. Vegre megnépesedtek a világot jelentő deszkák és remé'jük, hogy népe-ek lesznek a padsorok is. Amint tudjuk, Ziiahy társulata ujabb erőkkel rendelkezve, mindent el fog követni, hogy kényes közönségünk finom és mű.észies érzékét úgy a műsor mint a játék által kielégítse. Tegnap este, ma délután és ma este bérletszünetben a Varázskeringő Donnán és Jakobson 3 felvonásos operetjje megy a következő szereposztással: XIII. Joachim, a Fiausenthurmi nagyhercegség uralkodója — L

;geti L ijos. H.léna,. leánya — Fehér Olga. Lotár, az unokaöccse — Polgár Sándor. Niki, ulanus hadnagy — Horváth Kálmán. Guszti, a barátja — Torma Zsiga. Vengoün, miniszter — Rónai Géza. Sigismund. főkomornyik — Tallián László. Friderika, udvarhölgy — Gerő Ida. Steingruber Fránci, egy női zenekar prímás kisasszonya — Zsigmondi Anna. A cintányéros Fifi — Erdélyi Margit. A h'gtdüs Ancsi — Salgó Anna. A píkulás R 'zi — Magda Eszti. A bőgős Lizi — SzaLi Dusi. Inas — Lenkei György. Történik a Fiausenthurmi nagyhercegségben manapság, az I. és III. felvonás a nagyhercegi palotában, a II felvonás egy nyári mulatóhelyen. Helyárak: Páholy 10 kor. Támlásszék 2 kor. 40 f. Körszék 2 kor. Erkély I. sor 2 kor., többi sor 1 kor. 20 fill. Állóhely 8) fill. Il-od emeleti zártszék C0 fill. Tanuló- és katona-jegy az állóhelyre 60 f. Karzat 40 f. Pénztárnyilás délelőtt 9—12 óráig és délután 3—5 óráig. Esti pénztárnyitás 6Va órakor. A heti műsor a következő : Vasárnap délután „Varázskeringő" operette. „ este „ „ Hétfőn 18-án, „Varázskeringő" operette, páratlan bérlet. Kedden 19-én, „Varázsktringő" operette, páros bérlet. Szerdán 20 án, „Császár katonái" színmű, páratlan bérlet. Csütörtökön 21-én, „Nászinduló" dráma, páros bérlet. Pénteken 22-én, „Grttclien" bohózat, páratlan bérlet. Szombaton 23-án, „Josette k. a." vígjáték, páros béi let

. = = Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemény. A Nógrádmegyei Gazdasági Egyesül t 25 éves fennállása alkalmából /. évi június hó 3-8 ig Balassagyarmaton közgazdasági, valamint díj izással egybekötött tenyészló-, szarvasmarha-, juh-, sertés-, baromfi- és házinyúl kiállitást és vásárt rendez. A kiállításra vonatkozó tudni \alok a gazdasági egyesület titk'áíi hivatalában megtekinthetők. A debreczeni m. kir. állami méntelep parancsnoksága az osztályainál elhelyezett katonai legénység és ménló-állomány részére 1908. november 1-töl 1909. old. végéig szükséges élelmi- és takarmánycikkek biztosítására f. évi május 29-én d e. 10 órakor a debrfczení méntelep számvevő irodájában írásbeli zárt ajánlati árlejtés fog tartatni. Az árlejtésre vonatkozó feltételek, valamint az egyes osztályok szükségleteinek jegyzéke a gazdasági egyesület titkári hivatalában megtekinthetők.