Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-19 / 3. szám

3-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. január 19. 3 derítene lel : mert hiszen, ha az a teheráru és személy- j forgalom amelynek a lebonyolítására a kisvasút hivatva van, nem elegendő annak jövedelmezővé tételére, ugy i egyszerűen le kell mondani minden vasútépítésről. De biztos vagyok abban is, hogy a mi és ezekhez hasonló erejű benzinmotorok csakhamar tönkre fognak • menni, ha a mostani hirtelen kanyarokat ki nem iga- , zitjuk különösen olt, ahol azok emelkedésekkel kapcsoja- . tosak. Azután mondjuk meg csak az igazat: Túl a renden családias az egész berendezkedés ; az ellenőrzés leheletlenné van igy téve. Mindezek után azonban nézetem az. hogy csak egy erös correct autonom szervezet és kezelés segíthet még a bajon: kis vasutunk államosítása egy lehetetlen dolog. Felmerült amint tudom azon kérdés is, hogy vájjon nem lenne-e helyes miniszteri biztost kikérni, aki 1-2 év alatt vasúti ügyeinket rendbe szedné. Hát arravaló tekintettel, hogy itt nemcsak magánérdekekről, hanem az állam, a vármegye és több község pénzéről és érdekéről van szó elvi kifogást e terv ellen emelni nem igen lehetne bármily szokatlan volna is ez az eljárás részvénytársulatokkal szemben. De ez esetben is miért kellene nekünk egy ilyen teljhatalommal felruházott megbízottat a minisztertől kikérni, mikor e megbízást reáruházhatjuk magunk is arra, akit alkalmasnak találunk! Bárkit ültetne is a nyakunkra a keresked. miniszter. anyagilag a sikerért bizonyosan nem vállalna szavatosságot. Kállay András. Legyeii világosság!* Akik a közélet folyását, es ni ínyeit és alakjait állandó figyelemel kisérik, igen jól tudják, hogy a való élet az Igaznak és a Gonosznak szakadatlan harca a győzelemért. Csakhogy mig az igazak erőmegfeszitése gyakran hajótörést szenved a gyöngék kishilüségén, gyámolallanságán, ingatagsárán, a kendőzött arcú gonoszság a hazugságok, a szcmfényveszít sek ezers inü himeshámos mezébe burkolózva igen sokszor játszva ejti meg a gyönge lelkeket. A magyar újságírás történetének érdekes jelensége a .Magyar Szó" cimü újság. Szomorúan hü bizonysága a tenti igazságnak. Ez az újság alapításakor a fűgetlenségi eszme és a szabad gondolat zászlóvivőjenek hirdette magát. Pályafutását merész, bár sokszor kíméletlen, sőt durva szókimondással kezdte. De merészsége hirt és olvasóközönséget szerzett e lapnak. Szerkesztője egy zseniális ötlettel megtette a protestáns tár-adalom felhivatos orgánumává. Nem lévén napilap, amely állandó rovatot tartót volna a protestáns egyház társadalom kérdései számára, móhon kaptak a kínálkozó alkalmon protestáns papjaink, és himarosan k' blökre ölelték a Pur iesz—Pályi ur kisdedét. A zseniális sZ'Tkesztő csakhamar anyagilag is lapjához kapc.-olta a ret. papságot. Részvénytársaságot alapított a lap fmaeirozássára, s a részvényeket a ref. papok<al, lanini'ókkal vásároltál ta még. Minden igen simán m nt a Tisza—Fehérváry— Kristofi ciklus elkövet kéziéig. Addi^ U amíg a nenue i alkotmányválság, a függetlenségi eszme és a becsi törekvések nyílt küzdelme elkezdődött, a derék „Magyar Sv.ó" csöndesen átevezrtt a Tisza léle 67 es szabadelvüség békés vizeire, magával szállítva a ref. pnpsag egy jókora csoportját, akik nagyon ráfüggeszti tték szemöket a Pályiféle gálya árboclobogójára, amelyről a fü

bve lenségi 48 as szám észrevétlenül eltűnt, és helyette egy t é - csillogott a hipnotizált szemekbe: Tisza. A „Magyar Szó" pályafutása ismeretes. A Tiszaféle átvedlésnél se állott meg. A nehéz küzdelem napjaiban a „kritika és ellenőrzés" cé„ére alalt a függetlenségi pártot és vezetőit gyalázta, az erkölcsi szenny kloakáiból merített undok piszkokkal dobáita nap nap után. Közben nem feledkezett meg az egyedül üdvözítő Fehérváry—Kristofi uralom hol suba alatt való, hol szemérmetlenül nyilt dicsérgetéséről. A 48-as politika szélhámosság volt neki a malaszt a 07 es Tiszáéknál és a számozatlan, de annál bőkezűbb Kristóíielnál vala. És a M. Szó tüzijátékos hajója villte az elvakult naiv, becsületes lelkű embereket magával a megalkuvás, a függetlenségi eszme gyűlöletének az ősi hagyományok megtagadásának partjai felé. És bekövetkezett, hogy a református papság egy része, aina református papságé, amelynek elei a szabad gondolái és a nemze i szabadság örök-dicső mai tirjaiként \érezlek d a véipidon, szorvadtak el a nápolyi gályák mázsás láncai alalt, — megtagadta, eltaszította magáti 1 a 4o as függetlenségi eszmét, a nemzeti önállóság elvét. E<t, ennyit ért el a Magyar Szó. Ez a büszke sikere Pályi urnák, — és ez a gyászunk, szégyenünk, gyalázatunk, nekünk, a függetlenségi eszme meggyérült táborának. Ugy látszik azonban, hogy Pályi ur és érdektársasága nemcsak a ref. papság sok ezer darab részvényének sorsával felej elt el beszámolni 5 esztendő alatt, de arról is elfeledkezett, hogy Magyarországon már nem a Kristófi-banaa és nem a Bachus pince szélhámosai uralkodnak. És elfeledte, hogy a református papi társadalom egy töredékét a Tisza névvel át lehetett csempészni a 67-es politika ingoványos vizeire, — de a leghatvanhetesebb pap és lanitó se elég maszlagos arra, hogy a nemzetközi szociálizmus mérgét a Magyar Szó korifeusai kedvé rt lenyelje. Ni m ! tisztelt Pályi ur, vagyunk néhányan, sokan, akik beleiálunk az ön és konzorciuma kártyáiba, és leleplezzük az önök kisded, de veszélyes játékait. És odavilágilunk, az igazság és a tiszta értelem fáklyájával az önök boszorkány tűzhelyére. *) Lapunk egy régi előfizetője küldötte be hozzánk ezt a ezikket, mely a Szatmár c. lap január 12-íki számában jeleni meg. — azzal a megjegyzéssel, hogy ennek az újság eziknek a szabolcsvárwegyei ev. ref. lelkészséggel szemben is megvan az aktualitása. Mostanában egy sárga lapra nyomott felhívás érkezett minden ref. paphoz, Pályi aláírásával, és jelenti, I hogy a Magyar Szó átvette a „Budapesti Naplót." Mi eddig ugy tudtuk, hogy a Bud. Napló vette át, illetve nyelte magába R M Szót. De hát ez egy kutya. A lényeg az, ho,?y a Kristofi vezérkarámk tábori korgása összefnrrot és összefogott a nemzetközi, hazi- és nemzetellenes szövetkezettel a dicsőséges multu történelmi hagyományok á'tal kötelezett, nemzeti hivatást teljesítő ref. egy ház világ meghódítására. Nem féltjük a ref. papitársadalmat. Hiszünk tiszta lelkiismeretességében, bízunk mpgsyőzőlésének józansjgában. És erre a Puriesz—Palyi-fele merényletre nem is vesztegelnénk enyi nyomdafestéket. D> a purieszi merészség több annál, amit elnézhetnénk. Az a sárgafekete nyomtatvány olyanokat állit, amikre nyilvánossá} előtt megfelelni kötelességünk. Azt szeretné PJyi ur elhitetni velünk, ho^y ő a református egyházak mentőangyala. A megváltó Messiás, aki nélkül elpusztultunk volna valamennyien. Szerinte ő az első, ki a „proteslántizmus érdekeiért lapot csinált !„ Persze nem tud a „Reformá

;usok Lapjá"-ról, amely at 1 övénél valamivel nagyobb önzetlenséggel szolgalla a protestáns egyháztársadalom érdekeit éveken át. És hogy ő az „utolsó"? — Hát ebből a fajtából éppen elég is volt. Idejp, hogy a régi rendszer kétlakijaival együtt kivesszen. Az meg purieszi vakmerőség, hogy a Magyar Szó „szerzett tekintélyt a prolestáns papságnak," és hogy a M. Szó „emeltette fel z egyházak államse gélyét, és szerzette meg ama bizonyos 3 millió álllanisegélyt a ref. egyházaknak. Ezen a mesén csak mosolyogni és sajnálkozni lehet. De Palyi dr. igazi vásári merészséggel rúgja föl a történelmi igazságot is. Nem kisebbet ál i', mint azt, hogy ő „ásta ki lemelőjéből a 4á. XX. t. cikket"! — Ő, ők? Talán a Tisza Palyija? Azé a Tiszáé, aki soha semmit se adott, nem tett dikcziókon kívül a református egyházért tei beinek törvényhozási uton, autonomiája csorbi'ása nélkül való könnyítése érdekében, aki csak halványként csodáitalja és imádtalja magát, de nem áldoz semmit se érettünk, elenben doronggal ver végig a jogos ügyeiért szervezkedő lelkészi teslületen (lásd a Debreceni Protestáns Lapok mult évi 40. számában Ferenczy Gy. „Mit versz" c. cikkét); vagy tán a Kristofi—Rudnai nályija, avagy a nemzetközi kloákából meritgető purieszek ? Nem, jó urak, önök csak árthatnak a református érdekeknek, és csak kompromittálják a 4 8. évi XX. t.-cikk végrehajtására irányuló becsületes lörekvéseket Ezennel végeztünk is önökkel, és rövidesen végezni fog a magyar társadalom is, véglegesen. Első sorban a református egyház papsága ; az önök részvényesei, akiknek önök még nem számoltak be sáfárkodásaik eredményével. A zenei nevelésről. A „Nyíregyházi Zenede" (Füredi testvérek zeneintézete) immár működésének III. félévébe lépett. S ez annál inkább örömmel tölt el bennünket, mert sokkal nagyobb városok máig is nélkülözik ezen fontos kultúrintézményt, avagy csak legújabban szervezték ait maguknak. Igy Marosvásárhelyen, a székelyek fővárosában, csak január hó 6 án nyitották meg az o'tani Városi Zeneiskolát, amiről a PestTTfirlap következő ateteg hangon emlékezik me«: A m.-vásárhelyi Városi Zeneiskolát a városi törvényhatóság emelte dr. Bernády polgármester kezdeményezésére. Az ünnepélyes megnyitás e hó 6-án ment végbe az intézeti helyiségben, melyen megjelent Marosvásárhely szine java. Az ünnepi beszédet dr. Bernády polgármester mondotta, akit zajosan megéljeneztek, mint Marosvásárhely ujjáteremtöjét, aki végre zeneiskolával is gazdagította a város kulturális életét. Utánna Metz Albert ismertette Magyarország kedvezőtlen művészi viszonyait, hogy rámutasson arra a diadalra, amelyet a zeneművészet a Székely fővárosában aratett, midőn olyan formában nyert szilárd talajt, mely méltó arra, hogy az összes kulturvárosok irányító példa gyanánt tekintsék. Végül Deák Lajos tanfelügyelő lelkes beszédben mondott köszönetet a közönség nevében az iskola megalaalapitásáért. Köszönettel tarlozunk tehát mi is városunk érdemes vezetőségének, élén Mijerszky Béla polgármesterrel, hogy első perctől kezdve áldozatkész párlfogásban részesítette Füredi testvérek zenedéjét és megvagyunk róla győződve, hogy a jövőb.m és mindenkor szivén fogja viselni ennek folyton növekvő támogatás általi megszilárdulását s felvirágzását. A zenei nevelés fontosságát igazolja, miszerint minden idők nemzeteinek általános meggyőződéseként, minden korbeli írók, szónokok, költők és piedagogusok fen nen, lelkesen magasztaló szavakb>n emlékeznek meg a zenéről, ennek az erkölcsökre és a szépérzékre jótékony, fmomitó rendkívüli hatásáról. E célból kívánja a „Nyíregyházi Zenede" is a zeneművészetit általánosítani, tudva, hogy azalatt, míg az emberek a fenkölt s,éppel foglalkoznak, a művész' szép általánosan éiintette, nevelte, alakította, szépítette leiköket. Boldogságunk alapja az a csendes örömérzelem és vidám hangulat, mely a testre és lélekre egyaránt a legáldásosabb hatású. Valóban, aki nem tapasztalta, nem tudja elképzelni, hogy mennyi ártatlan örömnek és lelki édességnek forrása a zenével való foglalkozás. A tudományok iskolái hasznosan táradoznak, midőn becses ismeretek anyagát nyújtják a gondolkodó észnek. De ne tagadjuk meg az érdemet a zeneiskolától sem. midőn a kedély életének, az érző szívnek a szépet a zenei hangok alakjaban tárja fel, tehát abban a külsőben, melyben a művészi szép leginkább bájolja el lelkünket. A zeneiskola érdemes feladatot teljesít, midőn a kü dő ember mellé kísérőnek adja a legmegragadóbb szépet vigasztaló, boldogító angyalul. Végre a zenébeni tudás, mint magasabb rendű kepzeltség, nem kicsinylendő szellemi tőke is, mely az élet változatai között több-keves 'bb reális hasznot hajthat, anyagilag is jövedelmezhet az il etőnek. Jó muzsikus esetleg a kenyerét is megkeresheti művészetével. A zeneisko a tehát a tekintetben is érdemes szolgálatot telj isit, hogy az anyagi megélhetés eszközét is nyújtja az ő növendekeinek. Termésbe'es, hogy a zenei szép is köriynyebben fogamzik meg és virágzóbban tenyészthetik a gyermek ifjú szivének puha melegágyában, mint az éltt súlyos gondjaival terhelt lelkeknek immár keményedő talajában. Ha fénynek vagy hőnek mondjuk a zeneművészetét, szebben világit és jobban melegít a derűs, ifjú lelkekben, mint az idősebb embereknek talán ködbe borult, meghidegült kedélyében. A telnőttek rajtuk fognak lelkesülni, midőn látják a gyerekek őszinte szivének rajongását a zenéért. „Dal a szivek szép virága" mondja a költő. És „dal a szerelem örök igéje". Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Taníttassa tehát mindenki gyermekeit zenére, mert ezáltal lelkét nemesiti és figyelmét minden léhaságtól elvonja. Tájékozásul közöljük az érdeklődőkkel, hogy a Nyíregyházi Zenedében a beiratkozások állandóan elfogadtatnak. Növendékül mindkét nembeliek felvétetnek G éves kortól kezdve. Beirási dij 6 korona. Tandíj havi 12 korona. Beiratkozni lehet vasárnap d. u. 2—5-ig, szerdán 4—7-ig a polg. leányiskola I, A. osztályában. Tans.akok: hegedű, gordonka és zongora. A zongora tanszak azon növendékeinek, kiknek zongorájuk nincsen, a gyakorlás az intézet zongoráján mpgengedtetik. Szegényebb sorsnak kedvezményben részesülnek. ÚJDONSÁGOK Telefon szám 139. Megyery Géza kitüntetése. Teljes ülés a kir. törvényszéken. Mar jeleztük lapunk előző számában, hogy a nyíregyházi kir. törvényszék, a területéhez tartozó kir. járás bíróságok, valamint a nyíregyházi kir. ügyészség bírói s illetve ügyészi kara a Megyery Géza curiai biró, ny. kir. törvényszéki elnök részére adományozott Lipót-rend lovagkeresztjének átadását teljes ülés keretében tervezi. A dekorálás mikéntjére több megoldás volt tervben. A kitüntetésnek azonban a határozott kívánsága az volt, hogy amennyiben a Lipót-rend lovagkeresztjének átadása nyilvános feldíszítés és ünneplés keretében történnék, úgy ez csakis Szabolcs várm gyében — működésének volt szinterén — s azok körében történhetik, akik együtt működésükkel a kitüntetés alapját képező legfelsőbb elismerésnek s intén tényezői voltak. A Lipót-rend lovagkeresztjének átadásával s a feldíszítéssel eredetileg Porubszky Jenő debreceni kir. itelő táblai elnök volt megbízva, aki azonban betegsége miatt a megbízatásnak személyesen nem tehetett elegei s azzal dr. Veér György debreceni kir. ítélő táblai tanácselnököt bizla meg, akit mint a kir. itélő tábla bírói karának küldöttsége dr. Dicsöfi Sándor és Palatits Lajos kir. itelő táblai bírák és Ujfalussy Dezső tábla elnöktitkár kisértek el útjában. A küldöttséget, amely a f. hó 18-án tartott teljes ülésre Nyíregyházára érkezett, a vasúti állomásnál a város diszfogata várta s d. e. 10 órakor érkezett azon a küldöttség az igazságügyi palotához, amelynek elnöki fogadó szobájában a birói és ügyészi valamint jegyzői kar a kir. itelő tábla kiküldött tanács elnövet már összegyülekezve várta. Az egybegyül ek nevében KOVÁCS István h lyeltes kir. törvényszéki elnök me'eg szavakkal üdvözölte dr. Veér György táblai tanács elnököt, aki válasza ban azzal köszönte meg a nem vart ünneplést, hogy az üi n pelt nem ő, de Megyery Géza s igy a kir. törvényszék helyettes elnökének üdvözlő szav. iia n ni válaszolhat mással mint egy meleg kézszorítás.-al. A kölcsönös bemu'a'kozások ulán dr. Veér Gyö'gy az obligát tisztelgéseket lette meg s pontban 11 orakor tert ismét vissza a kir. törvényszék székhazába, ahova a város diszfogatán Borbély Sándor kir. itélő táblai biro s dr. Szilcszay Gyórgy vezető Ur. ügyészből al.oll bizottság időközben Megyery Gezi ny. kir. törvényszéki elnököt is elhozta. A teljes ülés, amelynek elnöke Kovács István h. kir. törvényszéki elnök volt, valamivd d. e. 11 óra után kezdődött. A kir. törvényszék tárgyalá i lanÁcstermét ez alkalomból szinültig miglöltötte Nyiregyháza uri közönsége. Ott láttuk az egész birói és ügyészi kart, valamint az egész hivatali személyzetet Kovács István kir. itélő táblai biró, helyettes kir. törvényszéki elnökkel az élén. Küldöttségileg vettek részt az ünn pélyen a debreezeni kir. ítélőtábla, a debreezeni ügyvédi kamara és Kemecse község elöljárósága. A közönség soraiban ott láttuk gr. Vay Gábor főispánt, Mikecz Dezső alispánt. Sipos B la Szabolcsvármegye főjegyzőjét, Májerszky B:la p> Igármestert, Bogár Lajos Nyiregyháza váios főjegyzőjét, Balla Jenő tanácsost, Eckert Elek pénzügyigavg.itó pé zü/yi lanacsost, Somogyi Gyula kir. közjegyző, kir. tanácsost, Petrovics Gyula apátplebánost, Ruttkay Gyula g. katli. főesperest, Leffler Sámuel gimnáziumi i.Mzga'ót, Horváth József országgyűlési képviselőt, dr. Megyery Pal és Szilágyi Imre debreezeni ügyvi'deket, mint az ügyvédi kamara kiküldötteit, Kertész Bertalan rendőrfőkapitányt, Siklóssi István városi főmérnököt Vajai István főmérnököt, Nagy Elek magán mérnököt, Kovách Elek kir. közjegyzőt, Verpesz Bálint kemecsei malom-tulajdonost és meg igen sokat Nyiregyháza város előkelőségei közül. Ott volt a nyíregyházi ügyvédi kar is teljes létszámban. A hölgyek közül a következőknek jegyeztük fel a nevét: Horváth Józsefrn sz. Megyery Celeszta, Horváth Dezsőné sz. Jármy Paula, Jármy Antónia stb. Az elnöki emelvényen a birói és ügyészi kar és a kir. itélő tábla küldöttsége foglalt helyet. Az elnöki tisztet Kovács István kir. itélő táblai biró, helyettes kir. törvényszéki elnök töltötte be s a megjelent előkelő közönség üdvözlése mellett a teljes ülést 1 4U órakor megnyitotta s miután néhány szóval ismertette a teljes ülés tárgyát és célját, felkérte Borbély Sándor és Vay Peter tábla bírákat, hogy az ünnepi llel a teljes ülésben való megjelenésre kérjék fel. Dörgő éljenzés hangzott fel, amikor Megyery Géza díszmagyarja a főtárgyalási terem ajtajában megjeleni. Dr. Veér György kir. itelő táblai tanácselnök állott fel ezulán szólásra s uiiután a maga részéről is