Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-19 / 16. szám

1 G-ik szám. N Y I R V I D É K hangoknak a latin betűk kevés száma az oka, meíyben a mi, mondjuk palócos mély á és ó lnngunk egymással nagyon közel álló kiejtésére nincs jel s igy az ó betű lett elfogadva a szebb hangzás kedvéért. Nyelvekben és történelemben jártas tanár barátaim az összetett szavakból alkitott köznévnek vizet jelentő va végtagját szláv, magyarán mondva tótosnak találták, de én emlékeztem, hogy olvastam a va-nak mint viznek ősmagyar jelentőségéről, mely a Zagyva, Szinva, Jolsva, Z-i'va vizeinknél is ily értelemben ismeretes és csak­ugyan elővéve Ilunfalvy Pál „Magyarország E hnogr>ip­h ;nju" cimü munkáját, megtaláltam mit régen olvastam, hogy a szlávnak látszó „va" a velünk ős Szirjen és Vogul nyelvekben is meg van víz értelmében s igy a Tisza morotvája is ős nyelvünk szerint a Tiszából vissza maradt vizet magyarul jeltnti. Midőn végül ismétlem, hogy a holt Tiszát, mely az elhagyott regi medret jelenti soha se mondták „Mortuá­nak", a Morotvát sem szabad „Morlua aqua"-ból követ­kiztetni s örülök, hogy sikerült eredeti ős magyar nevére visszamutatnom. Nyelves bistoricus. Jelentés a Bleuer Rózsa alapítvány pályázatáról. A Bessenyei-Kör ez idén általánosabb természetű pályákéidést tűzöl t k', mint a múlt évben; de azért mégis meghatározott tárgyú és műfajú volt a tétel. Egy elhunyt fiatal leány emlékezetéről elégiát kellett írni. Azért tartottuk helyesebbnek a szűkebb körű kérdés, mint általában lirai költemény kitűzését, mert az utóbbi esetben a mindenféle fajú versek beérkezett tömegében a biráló-bizottság helyzete igen nehézzé vált volnn; sokszoros rosta alá kelleit volna vennie a pályaműveket nemek, fajok és egyedek szerint, hogy azután n^gáta­pithassa valamiképen a legjobbat. De a pályázati téti I előterjesztésénél még az is vezette a bizottságot, hogy az irodalmi társaságok hasonlóképen szűkebb köne szokták fogni a pályakérdéseket. Igy is gazdagnak mond 1 ató szánna nézve a pily ­zat eredménye. 47 pályamű érkezett be a hata időre. Ezek a következők: 1. Egy fiatal leány halálára; jeligéje: A viszont­látásig. 2. Csipkerózsa halalára; jeligéje: Glória viclis. 3. Elégia; jeligéje: Temesvár. 4. Ifjú leány halálára; jeligéje: Ami nesciri. 5. Baschkirtseff Mária. 6. A reá emlékezés; jeligéje: Földön is angyal. 7. Irén emlékezete ; jeligéje: A lélek él, talalkozunk. 8. Carmen lugubre; jeligéje: Albatros. 9. In m móriam; jeligéje: Dj merluis nil nisi bene. 10. Elégia; jeligéje: Mementó. 11. Elégia; (Fiatal leány halálára) jeligéje: „Jaj, hóhalmon épült világ boldogsága." 12. Eégia. Egy elhunyt fiatal leány emlékezete; jeligéje: Sic itur ad aslra. 13. Anya keserve; j ;géje: Solus. 14. Egy ifjú leány halálára; jeligéje: A föld szin pad, Az élet színdarab. 15. In memóriám; jeligéje: Mária. IC. Kis leány halálára; jeligéje: Ember tervez, Islen végez. 17. Virághullás. Elégia; jeligéje: ürök gyász. 18. Egy elhunyt fiatal leány emlékezete; jeligéje: Nem halt meg a leányzó, hanem csak aluszik. — Ahá! rendjén van a dolog! dörgött egy érces hang a hátuk megett, — egy pár turbékoló galambot fogtam — na — melyik repül a kebelemre ? Bizony még be sem végpzhette, már Margit ott teimelt, szorogva borult aranyos nagybácsija kebelére. — Óh! Laczi bácsi — én o-lyan sze-ren csét-len va-gj ok. — No — hát mi a manó ? én sírni látom az én aranyos virágomat? No — beszélj csak — majd én segilek a dolgotokon. Ez már az akkor oda érkező B Iának is szólóit. — Tetszik tudni — az a — Szentirmay megkért apától, pedig mi Bélával oly régen szeretjük egymást. — És apa ? — (3 neki — ugy látszik mindegy, csak báró legy n. — Hm. — Itt már Laczi bácsi is megakadt. — No várjatok csak. Gyertek ide a lócára, gon­doltam ám valamit! És Laczi bácsi nem éppen gondolhatolt ross at, mert olyat ugrott örömébe, hogy Margitba is lopódzott a reménységnek egy sugara és mosolyogva törölte le könyeit. Laci bác^i most oda vonta őket s beszélt hozzájuk fonloskodó arccal, sokat, és hogy csak ügyesen, — meg igy _ ugy — mert ö ismeri a sógort, hogyha valamire elhatározza magát, ott aztán van kemény fej, és hogy itt csak is igy lehet segiteni. A kél szerelmes úgy látszik, örömmel fogadta a tanácsot, mert egyik egyfelől, másik másfelől csókolta meg azt a napbarnitotta arcot. Persze azt nem vették észre, hogy Laci bácsi nagy nehezen tud csak visszatartani egy előtörő könyet, annyira meghatotta e két gyermek ragaszkodása. A vendégek már mind elmentek, s a tanácsos uréknál jónak vélték az átvirrasztott éj után nyugalomra térni. Csak Margit szemeit kerülte az álom. Olyan fur­csának tünt fel előtte a Laci bácsi terve, nem mintha abban talán valami rossz lett volna, de mégis bizonyos előfordulható k llemetlenségek látszottak. 1908. április 19. 3 19. Egy fiatal leány halálára ; jeligéje : Mulandóság, ember. 20. Halottak napjín; jeligéje: Semper idem. 21. Ilju (dalos) leány halálára; jeligeje : Folytasd tovább dalod. 22. Rórsika emlék;zete; jeligéje: Lehullott egy fényes csillag az égről. 23. Csillagok ; jeligéje : A mult velünk él. 24. E*y fiatal leány halálára; jeligéje: YVhal's in a nante? That whichcallarose, Ry anyother name would smell as s weet. 25. Virághervadás; jeligéje: Ágnes. 20. Cipruslevelek ; jeligéje : Liliomhullás. 27. Egy ifja leány emlékezete; jeligéje: Mater dolorosa. 28. Fiatal leány halálába ; jeligéje: Semper idem. 29. A menyasszony sírjánál; jeligéje: A leányzó nem halt meg, csak aluszik. 30. Mementó . . . Jelige : Keresd fel könnyel és virággal A csendes jó halottakat; hogy majd, ha siri­fád beárnyal, téged is megsirassanak. 31. Gyászdal; jelige: Pulvis et umbra sumus. 32. Tavasz emiékezeiére; jelige: Pegagosus. 33. Lollim emlékezete; jelige: Mementó. 34. Bimbóhullás ; jelige : „Csak édes álom lehetett még élete." 35. ElegL igy fiatal leány halálára; jelige: Me­mentó. 36. A temetőben; jelige: Hej, azt a sirt be meg is könnyezem. 37. Emléked ; jelige : Prometheus. 38 Temetésed napján ; jelige : Stella. 39. Virágének; jelige : Volt egyszer egy kislány. 40. Hervadás ; jelige: Mindin, amit az élet ad, csak puszta hitegetés. 41. Licikénk emlékére; jelige: Eljátszotlad már kis j ítékidat. 42. Fiatal ieány sírjánál; jelige : Elhull a virág. 41. Egy elhunyt fiatal leány emlékezete: jelige: Hervad > levelek hullanak a sírra, M'ndegyikre egy egy mementó van irva. 44. Egy e hunyt fiatal leány emlékezete; jelige: Feltámadunk. 45. Az esti csillag ; jelige: Ad notam. 4ii. Egy elhunyt fiatal lány emlékezete; jelige; Óhajtjuk és rettegjük a halált. 4 7. Egy elhunyt fiatal leány emlékezete; jelige: M'mentó mori. A 47 pályamű közül kettő prózában itt emlék­beszéd, tehát a bírálatnál figyelembe nem jöhetett; igy aztán 45 költeményről mondhatunk bírálatot. Fájdalom, a számbelileg szép eredmény mellett nem lehet ily kedvezőleg nyilatkozni a pályázat belső becséről, a pályamüvek költői értékéről. A nagyszámú ve.s közölt sok a tehetségtelen fűzfapoéta zőngeménye a kezdő bizonytalan szárnypróbálgatása, a tán tehetsé ges, de kiforratlan verselő tökéletlm alkotása; sok az önképzőköri színvonalon, sőt azon alul álló vers. Szóval nagy szegénység. Hozzá jáiul az is, hogy azok közt, akik már ügyesebben pengelik a lantot, néhány pályázó nem velte figyelembe a kitűzött tételt; igy az Irén emlékezete s a Licikénk emlékére c. pályaművek, melyeknek mindketleje, bár csinos vers, gyerme'í leány hal dán kesereg, tehát n< m a pályatételt dolgozza fel ; az ulóbbi pláne n°m is elégia, hanem dalcsoport. Nem vehettük figyelembe a 10. sz. Elégia cimű müvet sem ; mely bár a költői érték tekintetében a legjobbak egyike, mégsem jöhetett számításba, mivelhogy lárgya nem egy fiatal leány emléke, hanem a halál elégiája. Az 1. számút ,A viszontlátásig" jeligével, meg­haló elegikus hangji, ügyes vers 'lése a jubbak közé Szegény B la, most ugyanezzel foglalkozik, gondolá, s akaratlanul is elmosolyodott. Leghamarabb Laci bácsi volt talpoi. A Uz órás val el kell indulnia mondá; mert oda­haza a beállott változás folytán sürgős elintézni valója van. — De mikor lulunk ismét? kérdé bucsuzá-kor a tanácsosné. — Ki tudj i ? lehit hogy minél előbb! előre nem tudni semmit. Az elmaradhatatlan ölelkezések után a Laci bácsi kocsija kigördült az udvarból, az állomástól azt azonnal visszaküldé, ő maga egy másik kocsiba ülve visszahaj­tatott egy bizonyos helyre. Délután három óra lehetett, midőn a tanácsosné hulkan benyitott leánya hálószobájába. A szoba üres volt, s az asztalon egy kis levélke feküdt: Édes mama ! Ha a Béláé nem leheltem, máshoz nem megyek, és mivel mindig engedelmes leányotok voltam, most sem éreztem volna magamban erőt óhajtástoknak ellen­szegülni, ^ár az nekem halálomat okozta volna is. Beássatok meg azért a mit tettem. Isten veletek ! Margit. A tanácsosné kiejlé a levekt kezéből. Pillanatig habozni látszék, hogy m'>t tegyen ? Hogy fogom én ezt az en öregemmJ közölni ? Zokogva indult meg firjénok szobája felé. Az ajtónál azonban megállott. — Dj az akasztófa fickója — hangzék belülről B.4a atyjának hangja — ki hitte volna ezt ? — Barátom ! az embernek meg áll az esze. Leg­alább adj tanácsol ! Hol keressem azt a fiut ? — S^ent Isten — miről van szó ?! rohant bj lélekszakadva a tanácsosné? A tanácsos ur hófehérre vált nejének felindulását látva. — Édesir ni baj? mi törUnik? — Olvasd! njujtja át a levelet férjének, ki midőn tartalmát átfutá, ijedtében haját próbáivan minden áron becses markába szorítani, nem találván azonban ott sorozza, de nincs benne eredetiség, sok a közhely s az egyenetlenség a kidolgozásban. A 35. sz. .Mementó* jeliges pályamű szintén csinos vers; igaz kissé taposott nyomokon halad, a teremtő lélek nem igen nyilatkozik meg benne. Nagy hibája, hogy nincs benne elégiái hangulat; a merengő bu, kesergő panasz, az elégia ele­mei hiányzanak belőle ; de van gondolata s könnyen folyó költői nyelve. Ez utóbbinál jobb a 11. számú, „Jaj, hóhalmon épült vil g boldogsaga" jeligével ellátolt pályamű, mely rimellen perfekt jambusokban van irva, költői szépségek­ben bővelkedő nyelven; de gondolatköre szíu, előadá a itt-ott szónokiassá lesz, a végén homályos vigasztalással. Az egészen mégis bensőség ömlik el ami a pályázatban a legjobbak közé sorozza versét. A 24. sz. What's in a name .... jeligés költe­mény a gyöngéd, sze'id, bánatos érzelmeknek m 'gintó kifejezése. Ebben sincs újság, eredetiség, ami az egé;z pályázatnak általános gyöngéje, de ha már említett jó tulajdonságaihoz hozzá vesszük az elégiái hangulatot, a könnyű, folyékony verselést, ugy a költeményt a leglöbb tekintetben versenyképrsnek tartjuk. Legjobbaknak tarlja a bíráló bizottsága 47 pálya­n ű közül a 13. és 42 számú költeményeket. A 13. sz. Anya keserve cimmel és Solus jeligével ellátott versben az igazi elégiának minden saj-itsága fel­található. Gyakorlott kéz, érző szív, hangulatos lélek munkaja. Az anyai fájdalom igazsága, bensősége, kesergő panasza, a költői képek tárgyszerűsége, s végre az eny­hületet, vigasztalást kereső s találó anyai szírnek meg nyugvása a legtisztább elégiák egyikévé teszik a költe­ményt. Verselése is korrekt. Ámde igen nagy gyöngéje, hogy erősen megérzik rajta a reminiszcencia Arany Rachel siralmára. Még a versmértéktől sem tudott sza­badulni a szerző, ugy hatalmába ejtette lelkét a nagy költő gyönyörű költeménye. Ez az oka, hogy ennél is elébbvalónak tarlja a bizottság a 42. sz. „Elhull a virág" jeligés, fiatal leány sírjánál cimü pályaművet. Jóllehet ennek is vannak gyöngéi. Gondolatai, Képei nem mindig újszerűek; ilt ott ódai fellendülés vesz rajta erőt az elégiái mélabú helyett: s az utolsó versszak kezdetén bizonyos zökkenés vehető észre az átmenet hiánya miatt. Mégis el 'gia, még pedig a javából. Igaz bánattal panasz­kodik szerző a fiatal leány sírjánál, felsorolván az el­hunyt nemes lélek rokonszenves, szép vonásait; a csalfa életet, a sors kegyetlenségét s végre a fellámadas boldog reményét az utolsó versszakban. Az egész költemény hangula'os, meleg érzés vibrál át rajta. Ezekhez járul szépen ömlő, szines költői nyelve, köcfciyen folyó, perfekt verselése, hibátlan rilhmusa. Mindezek a tulajdonságok a bíráló bizottság véleménye szerint a pályaművek között legjobbá teszik e költeményt. Azt indítványozzuk tehát, hogy a jutalom a 42. számú pályaműnek adassék ki; a 13. és 24. sz. pálya­művek pedig dicséretben részesüljenek. Levél tengerentúlról. Rockford, III. U. S. A. márc. 10 én 1908. Kedves Barátom ! Utolsó leveledben azt mondtad az Amerikába való bevándorlásra vonatkozólag, hogy „mikor telik már az a furcsa hazátok meg?" Hej, barátom, Amerika igen nagy és a nyugaton meg sok milliom holdnyi puszták várják aí ekét és boronát, ahol vásárolhatsz egy holdat a legjobb földből 2 dollár:ól 10 dollárig, míg itten ahol én lakom az általános ára egy holdnak körül-belől 100 dollár. Faluk és parasztok amint Magyarországban itt mwjdnem ismeretlenek, az egy birtokhoz tartozó épületek a birtok közepén állanak, minden gazdának saját önálló udvara van és a gazdák nem gyülekeznek egyebet egy szende holdvilágnál, barátjáét markolta meg, miközben átadá neki a levelet. — Itt nincs más mód, mint a kapitányságra haj­tani, vélekedék az öreg Komoróczy. — Istenem ne hagyj el ! — A lányom jó hírneve — mit mond ehez a világ! sopánkodék félájultan a tanácsosné. Hirtelen erőt véve magán, a következő sürgönyt fogalmazta. Nagys. Szedressy László urnák Szedresfalva. Margitot nem tudjuk hova lett. Levelet hagyott hátra s eltűnt. Gyere fel azonnal, kétségbe vagyunk esve. Garamvölgyiné. Mikor Laci bácsi kocsija az állomásról befordult a kastély udvarába, az inas ezüst tálcán tartotta elé e az akkor érkező sürgönyt. Nevetve hajtotta össze, azonban nem késett reá a következő választ küldeni: Jövet egy (sör) állomáson lemaradtam, s megkellett váinom a délutáni vonatot. A kocsiba csudálkozásomra Margitot találtam, ki itt van betegen. Gyertek azonnal, mindent megtudtok. Laci bácsi. Otthon az öregek azt sem tudták mihez kezdjenek. R stelték a család jó hírnevet veszélyeztetni, hogy nyil­vánosságra hozzák a dolgot. Ezer szerencse, hogy a Laci bácsi sürgönye megérkezett, mert a tanácsosnét valamennyi guta kerülgette. Nem is késtek a legközelebbi vonattal elindulni. Laci bácsi nem ment ki elibök a vonathoz, azt üzenvén, hogy a beteg mellett kell maradnia. De azért a derűs mosolya most sem maradt el, a mint fogadta őket. No lelkeim megijedtetek ugy-e ? Nincs semmi baj. Üljetek le ! egy kis hűsítő — vagy talán — De a leányom Laci bácsi! sipított a tanácsosné. Hm — előbb másról beszélünk ltlkem. A leányotok nem oly veszedelmesen beteg, ti egy szóval meggyógyít­hatjátok, — de — nekem egy fontos megbízatásom van leányotok érdekében — nevezetesen — ezennel ünne­NAGY ELEK okleveles mérnök Nyíregyháza, M\mm n. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents