Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)
1908-03-22 / 12. szám
2 12-ik szám. N Y I R V I D É K lett volna bárkit is valóságos keresete után róni meg lO'/o-os adóval. A javaslat, leszállítva az adókulcsot 5 n/„-ra, megállapítja, hogy az adóévet megelőző évről s.ármazó tisztajövedelem ulán ezzel a ü/„-kal vetendő ki a kereseti adó s megállapítja taxatíve azt is, hogy a nyers bevételből mik vonhatók le a tisztajövedelem ^ámításánál. Itt van az első sérelem. Két irányban is. Az egyik az, hogy nem az előző három évi átlagos tisztajövedetmet veszi adó alá, hanem az előző évi, tehát úgyszólván az utolsó fillérig kinyomozandó tisztajövedélmet. A másik az, hogy a nyeis bevételből még az állami és egyéb közadc terhek levonását sem eng-di .nej. A jövedel m bevallását, ami e^dig csak formaság volt, a javaslat rendkívül szigorú intézkedésekkel leszi kötelezővé és még a hiányos bevallásokra is súlyos következményeket háiit: az adó köte'ező felemelését. Ez a másik sérelem. Kü'önösen, ha figyelembe vesszük, hogy teljesen szabatos bevallást diplomás emberek se lesznek 'képesek kiállítani. A teljes tísztajövedelem ilyen szigorú nyomozása mellett az 5"/,-os adókulcs nem hogy leszállítás, de tetemes, sőt többszörös emelés lesz. Mert edaig j > forgalmú kereskedő, jó jövedelmű iparos, orvos vagy ügyvéd volt az, aki 800—1000 korona jövedelem után volt megadóztatva 80—100 korona 111-ad osztályú kereseti adóval. Annak való-ágos jövedelme — keresete — legalább is 4-6000 korona kö-ött volt Az uj javaslat szerint ugyanaz az adózó 4 — 6000 korona jövedelem után fog 5"/ 0-os kereseti adóval és igy 200- 300 koronával megadóztatni! Elejti a javaslat az eddigi kezdő évek kedvezményét. Az úgynevezett minimális tételeket ellenben felemeli. Mind zeken felül a kereseti adó országos mennyiségét kontingentálja. — Ámde ez a kontingens abban különbözik a földadó jelenlegi kontingensétől, hogy mig az egész országban kivetendő földadó nem lehet több a megállapított mennyiségnél, addig a javaslat szeiint a kereseti adó nem lehet kevesebb 28 millió koronánál. S In a kivetések végösszege a törvényes intézkedések dacára kevesebb lenne, mindenkinél pótelőirásnak lesz helye. Tehát az 5 U/ U felemelkedik. A jövedelemadó. Teljesen uj adónem. Legalább külső formájában és abban, hogy a Tokozatosság, a progresszivitás ebben vitetik keresztül. Jövedelem "•'ó alá fog tartozni a jövedelemadó fizetésére kötelezetteknek bármely adóköteles vagy adómentes forrásból eredő összes jövedelme! Ebben a pár sorban benne van a javaslat minden sérelme. Minden jövedeLm, akár adóköteles volt eddi;?, akár nem a jövedelemadó aiá kerül. Tehát mindenki akár fog fizetni már más czimen adót, például földje, háza, keresete után, akár nem, mert n m lesz más adó ala tartozó jöved lemforrása, jövedelenndót lesz köteles fizetni, még pedig külön az összes jövedelme után. Magát a jövedelemadót tartja a tudomány a legigazságosabb adónak, különösen kellő progresszivitás mellett, de csak ugy és akkor, ha mellette másféle adók, tárgyi vagy hozadéki adók nincsenek. I^y azonban ha a jövedelmi adó a tárgyi vagy hozadéki adok mellett, azokon f.-lűl hozatik be, már magából ebből a körülményből a lehető legnagyobb igazságtalanságok és aránytalanságok fognak előállani. Ez a kettős adórend szer le;z a forrása nem csak a kétszeres, hanem a többszörös megadóztatásnak. Az a földbirtokos például, akinek s.iját használatában levő földbirtokán kívül semmi egyéb adóköteles, vagy adómentes jövedelni forrása nincsen, a földbirtoka, illetve abból származó jövedelme után kétszer lesz megadóztatva. Földje ulán földadóval s az ugyancsak ugyanazon földjéből származó összes jövedelme után jövedelmi adóval. Akinek csak háza van, hasonlóképen. Épen ugy az ügyvéd, orvos, kereskedő, iparos a kereseti adó mellett külön jövedelmi adót is fizet. Ha egy kereskedőnek, gyárosnak, iparosnak, orvosnak, vagy ügyvédnek háza és földje is van, ezek uíán fizeti a házadót, (házosztályadot, vagy házbéradót), a földadót, a kereseti adót s mind ezek mellett, illetve mindezeken felül a háza, földje és keresete után élvezeit jövedelmek összes ge után még a jövedelmi adót. Vagy vegyünk egy más példát. A részvénytársaságok s mis nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójit szintén feritartja egy törvényjava-lat; úgyszintén a tőkekamat és j iradékadót is egy törvényjavaslat. Egy pénzintézet tehát, például egy takarékpénztár a nála betétként elhelyezett tőkék útin — vagyis azoknak kamatjövedelmeért — fizet lőkekanatadot. Ezen felül fizeti mint nyilvános szánndásra kötelezett vállalat az ilyenekre eső kereseti adót. Fizeti végül a jövedelmi adót ami egy nagy pénzintézetnél könnyen eléri az 5%>-<t. A pénzintézet jövedelme a részvényeseket illetvén, a részvényeseknél az osztalékból származó jövedelem újra jövedelmi adó alá kerül. De még ennél is cifrább esetek fognik előállani például az olyan pénzintézelnél amelynek ipari vagy gyári vállalata van, vagy ilyenben részes. Hogy ennek az adóbonyolodásnak minő káros következményei lesznek gazdisági életünkben, azt kiszámítani lehetetlenség. A jövedelemadóról szóló törvényj ivaslat ezen álla anos nagy hibáján ki\ül vannak a részleteiben is nagy hiányosságai. Ilyen az az intézkedése, hogy az adoköleles fii jövedelméhez hozzászámítani rendeli nemcsak a feleségnek, hanem a háztartáshoz tartozó többi tagoknak a jövedelmét is, kivéve, ha azok külön adófize'ők. Jövedelem alatt pedig nemcsak a készpénzbeli keresetet, hanem a természetbeni szolgálmányok irtékét is kell érteni. Ezek az intézkedések egyszerűen üres fiázissá devalválják a sokat hangoztatott adómentes létminimumot, amelyet a javaslat ti00 koronáig terjeszt.ki. Meit ugyan van-e a mai világban olyan csa'ád, amelynek összes keresete, összes jövedelme — pénzben és naturáliákban, —évenkénti 600 koronán alul maradna? Sőt van-e ilyen magános nap zámos is? Talán faluhelyen sincs! Az meg egyenesen nemtfetgyilkosság, hogy a gyermekek száma nem hogy csökkentőkig, hinem emelőleg hat a családfő adójára. Az adó alá eső jövedelem kinyomozása és a kivetés tervezett módszere teszi aztán rá a koronát a javaslat sérelmeire. Először is a jövedelemről a családtagokra is kiterjedő részletes vallomást kell beadni Írásban. Ennek elmulasztása miait 5"/„ adó pótlek vetendő ki a mulasztóra. A vallomáshoz bizonyítékok is csatolandók. E mellett az adóösszeiró bizottság nyomozza az adóköteleseknek birtok, vagyon — és egyéb kereseti viszonyait ; szükség esetén tanu'<at is hallgat ki s lehetőleg minden adatot beszerez, ami az illető összes jövedelmének megállapítására szükséges. Ezen adalo'í alapján, adatok hiányában az illetők „életviszonyaiból következtetve" „.felbecsüli" azoknak évi jövedelmét. Ennek a puhatoló bizottságnak a munkálata nyoma.. a pén/ügy igazgatóság a fel vallomásainik egybevetése mellett további nyomozást indít. Szakértőket, vagy „más a dologban jártas egyéneket* hallgat meg. Ha jónak látja, az adóköteles felel beidézi .tárgyalás"-ra S mindezek után kidolgozza javaslatit, amelynél „a rendelkezésére álló össes adatokat szabadon mérlegeli." Ezek a javaslatok aztán az adókivető bizottság elé kerülnek. Ez a bizottság is „szabadon mérlegeli" az eléje kerülő adatokat. Az adókötelestől azonban felvilágosításokat kérhet; kérdé.-eire a feleletet írásban is kívánhatja; bekövetelheli a nyereség és veszteségszám lakat; tar.ukat és szakértőket hallgathat meg; könyvmintegy 6—7 éves fiúcskát, akinek kezei és lábai kifordulva voltak, s a targoncában a szép kis barna gyerek aként volt elhelyezve, hogy a meztelen kezek és lábak nyomorékságát mindenki láthassa s me;sijnálja. A sötétképü ember a gyerekkai ipjába hullott pénzt a targoncán a gyerek hála mrgett elhelyezett bőrzacskóba lökdöste. Néha sikoltott a gyerek. Olyankor a sötétképü ember csipte meg, hogy jobban rimánkodj ik. Egyébként is a gyerek sokat sziszegett s néha köny folyt le halavány orcáján. Szomorúan nézegette a vele egykorú, vagy fiatalabb épkézlábu gyerekek vidám hancuzásait. Hiszen szomorú is, hogy nem szaladgálhat a virágos réteken, nem űzheti a lepkéket, s mm mehet saját lábain a templomba, hogy hálát adjon a Mindenhatónak, hogy épnek teremtette. Pedig, ha ilyen nyomoréknak született most még némi vidámság szállhatna szivébe, hogy annyi sokfelét láthat maga körül, s jobbra-balra viszi a targoncán az a bizonyos jó ember. De a gyermek csak szomorú, szomorú. Egy palócviseletü asszony már vagy negyed izben áll meg a gyermek előtt. A gyermek nem veszi észre. Mit törődik az ő lelke azzal, hogy nézi e valaki. Az ő nyomorék kezét és lábát. Csak akkor mutatkozik valami -lénkség rajta, ha egy másik targoncában látja maga előtt ellnladni'lakó "társát, a nyomorban osztályosát, a vak gyermeket, akinek még a szája is el van torzítva, ugy hogy alul-felül kilátszanak fehér fogai. Az még szerencsétlenebb, mert nyomorék is, és nem is lát. A vakgyereket egy asszony tolja, aki megáll pillanatra a férfi mellett s valamit kérdez. A férfi azt feleli: több, mint tavaly. Akkor egymásra nevelnek, s mindakeltő megcsípi a maga nyomorékját. Jobban rimánkodni, keservesebben énekelni! Indítsátok meg a jó emberek szívét, hadd adakozzanak. Istennek adnak, ha a nyomoréknak adnak. Adjanak nnnél többet tehát a jó Istennek. Százszorosan, ezerszeresen fizeti az Isten viss?a — sikoltja a férfi és az asszony. A többi koldus, még a nagy vakok is, irigykedve nézik, hogy mennyire adakoznak annak a két nyomorult mutogatójának. Irigylik őket. Maguk is hatalmasabban óbégatnak, de mintha a búcsúsok tudnák, hogy csak ez a kettő itt a valódi nyomorult, a legtöbb csak odahull. Pedig pár pillanat múlva nincs mit irigyelni a férfin és asszonyon. A gonoszt a büntetés utóiéri s ezeknek a büntetése már küszöbön van. Az a bizonyos palócasszony ismét megállott a férfi által tolt gyermek előtt. Most meg is szólította. — Jóska ! A kis fia az asszonyra nézett. — Pista az ! szólt a férfi és tovább akart menni. — Állj meg lator! Kiáltott az asszony, ezt a gyereket ismerem. Jóska ! A gyerek isméi ránézett az asszonyra, s arcán valami őröm derengett át. — Johan néni — sikoltott. Ekkor sok bücsús gyűlt oda, s odament a vakkal az asszony is. — Emberek! kiáltott a palócasszony — ez a gyermek tavaly Szentgyörgy napkor veszett el. Ép volt keze-lába. Ellopta ez az ember s nézzé'ek mive lette. Felkapta a gyereket s mutatta a népnek. A gyerek odaborult az asszony kebelére és sírt keservesen. — Gyilkosok! ordított a nép. Eiikor püfögölt a bot ugy a férfin, mint asszonyon. Sikoltás, lárma töltötte be a levegőt. — Ez a gyermek az én Erzsi testvérem fia. Szegény Jóska! A nagy lármára vagy hat nógrádi pandúr vágtatott elő, szétzavarta a népet, s vitte előre a férfit, az i asszonyt s a vak fiut. A palóc asszony ment utánuk a nyomorult gyerekkel ölében. Felemelte hátul az inget. A gyerek háta tele volt apró kék, zöld foltokkal. — Agyon kell verni — ordított a nép. Mert a tömeg, ha valamiben, rögtönösen, magától itél — igazságos, mig ha vezetők után ordít, az legalább is kétséges. » * # Na de nem verték agyon Kmetz Józsefet és jeles élete párját Sándor Borbálát. Első sorban pártfogásába 1908. március 22. vizsgálatokat rendelhet el stb. stn. És mindezek eredményét szabadon mérlegelheti, In pedig a bevallott jövedelmet nem találja elfog ;dhitóknak s nem állanak rendelkezésére szímszerint megbízható adatok, a megadóztatandó jövedelem nagyságát „kiváltképen külső körülményekbői" állapítja meg! Ilyen inquizilorius eljárásnak lesz alávetve Magyarország xuínden adófizető polgári, ha a törvényjavaslat jeUnlegi rendelkezéseivel törvényerőre emelkedik. A naplijikkal fizetett tanuk lelkiismeretétől fog függeni, hogy ki mennyi jövedelmi adóval rovassék meg ! Olyan spicli-rendszer fog ebből kifejlődni mihamar, hogy arról koldul minden adófizető polgár. S harmincz év alalt csakugyan ki kellene vándoro'ni ebb:l az országból mindenkinek ! * * * De talán unlig elég is volt már ezekből a szemelvényekből. Arra mindenesetre elég, hogy aki csak ezeket is elolvassa és figyelmére méltatja, kinos aggodalommal kell hogy nézzen a törvényjavaslatok sorsa elé. —a —«. Csevegés muzeumunk érdekében is. vu. Hát bizony ugy látszik, hogy nem ártott panaszkodni amiatt, hogy muzeumunkba már pír év óta nem csorog, hanem cseppen ; mert íme id. Liptay Ede bátyám sok évek során vármegyénk területéről fárad-ággal gyűjtött és a Nyírnek ősmultjára fontos jelentőségű őstárpyait szives volt muzeumunknak ajándékképpen felajánlani, amelyről annak idején referálni is fogok. Innen tehát csorogni fog, de a napokban cseppent is. Ez a csepp egy gránitkőből készült, nyéllyukas gyönyörű fokosbalta, amelyből Sherlock Holmes sok mindent tudna következtetni. Próbáljuk meg ezt kon'ármódra mi is. A mi legfeljebb száz darab kőkorszaki vésőink, baltáink, kalapácsaink, buzogányaink, parittya köveink számra nézve jelentek'elen, mig a külföldi muzeumokban, különösen Nürnbergben, Koppenhágában és aHelvétorszagi gyűjteményekben annyi van felhaimozvi, hogy e,?y kis, de nem nagyon kicsiny nagyítással azt lehetne állítani, hogy azokkal egész Nyíregyházát ki lehetne kövezni. A mi gyűjteményünk azonban őstörlénelmi szempontbóljóval becsesebb ; mert a középeurópai muzeumokban, amelyeknek legtöbbjében volt alka'mam gyönyörködni, százszorta több kőeszköz van felhalmozva, mint nálunk, de azok csak a közelből került egy-két fajta kőzetből készültek. Sokáig lakhattak egy helyen, de szük korlátok közölt mozogtak; távolabb videkkel érintkezésük nem volt. Az a mai nyu koli népek által lebecsült és b csmérelt keleti faj azonban, ao ely a kőkorszakban a Nyírt lakta, messze vidékekkel állott kereskedelmi összeköttetésben, tehát tovább nézett és látott az orránál. A mi ütő-vágó kőeszközeink nemcsak a közelben található trachytfajokból, különböző homokkövekből, hanem többnyire olyan kőzetekből készültei, amelyeknek származási helyét a budapesti szakértők állítása szerint esetleg csak azon esetben lehetne neghatározni, ha a tárgyakból lepattantott szilánkokból górcsövi csi-zolatokat vizsgálhatnának meg. Miután azonban ez a tárgyaknak némi megrongálása nélkül meg nem történhetnék, várjuk be az időt, amikor a tárgyaknak rombolása nélkül is tájékozást nyerhetünk azon vidékekről, melyekkel a Nyírünket a kőkorszakban lakó — semmi esetre sem nyugatról behatoló — távol vidékekkel kereskedelmi összeköttetésben levő — az akkori körülményekhez képest magas értelmi fokon álló — népekről nemi megvilágositást nyerhetünk. vette őket Kaszap Berlalan Heves és Külsőszolnok vármegyék főszolgabirája, aki a kihallgatásokat Pásztón foganatositolta, ahol sok tanuk bizonyították, hogy az elkobzott gyermek a László Erzsébet 1867. Szentgyörgy napján eltűnt gyermeke. Ép keze, ép lába volt akkor. A gyermek pedig előadta, hogy elbolyongott s a pásztói kőbányáknál koldusokra akadt, akik megvendégelték. És aztan csak arra emlékszik, hogy sokat, sokat szenvedett s midőn fájdalmai megszűntek nyomorék volt keze és lába. Mária-Pócson laktak. Kmetzéknek volt több nyomorékuk. A vak fiu is épen került oda, ott szurlák ki a szemét és torzították el arcát. Boivalom tanyaja volt a Kmetzék háza. Egy leánykának a szemét szúrták ki, a másiknak mind a két kezét levágták, de ez a kettő meghalt, s a trágyadombba elásták. Az operatiókat Sándor Borbála teljesítette. A tanuknak vallomásait Egerb :n a megyei törvényszék Isaak László II alispán elnöklete alatt hitelesítette. A jegyző Szederkényi Nándor II. aljegyző volt. Kmetz József azzal védekezett, hogy a gyermek nem a László Erzsébeté, s ő azt nem nyomorította meg, mert a gyermeket Veres Juliánná nyirmadai lakostól már mint nyomorékot kapta, hogy azt eltartsa, a vak fiut pedig Szőke György gyulai lakostól szintén, mint nyomorékot kapla eltaitás végett. Mirdezekről Heves és Külsőszolnok törvényesen egyesült vármegye értesítette „Kedves barátaink és Atyánkfiai" vagyis Zibolch vármegyét s felkérte az itt teljesítendő nyo i ozások folytatására a „borzalmas" ügyben. Szegedy István petneházai és Kállay Eduárd kállói főszolgabírók foganatosították a kihallgatásokat s a nyomozás során megerősítést nyert az a vád, hogy a Kmetz házaspár lelkét nemcsak gyermek csonkítás, de 4—5 gyermek elhantolása is terheli. A nyomorék gyerekekkel Erdélybe is eljártak s ott is temettek el egy nyomorékot. Itt is megtörténtek a szembesítések, ahol a jegyző Megyery Géza aljegy7Ő volt. Végre a bűnper tárgyalására 1869. szept. 28-dika tűzetett ki. Kmeztné Sándor Borbála, aki a kegyetlen
