Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-22 / 38. szám

X XVJJJ ívfoJjPiD. 38. szám. Nyíregyháza, 1807 Síeplewber hó 22 A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előflsetési feltételeit : év

r* korona Fél évre ..... i ..... -r „ Negyed évre Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratukat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak A nyílt-téri közlemények dija soronkinl Jill liller Apró hirdetések 10 szóig 4tl lil., mindeu további izú 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A: uj cselédtörvény. Az 1 !)07-ik évi XLV. t.-cikknek nem ezt a nevet szánták a m. kir. földmivelésügyi miniszte.rium palotájának első emeletén, hanem ezl: „Törvénycikk a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról." A házasság tehál jövőben ne legyen házasság, hanem „jogviszony térj és leleség között"; a liit ne legyen ezentúl hit; hanem: „az embernek mint meterialis alanynak viszonya ahoz ami előtte érthetetlen", és azon jó:eső érzelmi viszonyt ember és társa közöli ne nevezzük többé barátságnak, mert valószínű, hogy ebben is valamely jogviszony lappang. És ezekhez a jogviszonyokhoz oda fennt makacsul ragaszkodnak; igaz, hogy nagyon is szép szó ez a szó: jogviszony! Aki ezt az ajkára veszi, az legott kész jogász. — Én ezzel a ..jogviszonynyal" igazán meg vagyok akadva; 1900-ban készülvén a dohányos törvény, a földmivelésügyi miniszter elnöklete alatti előkészítő tanácskozásokban én is részt vettem, s velem szemben aki a „dohányos törvény" mellett léptem sorompóba, a miniszter már akkor is szerelmes volt a jogviszonyokba, s Kristóffy*) által támogat tat va, szerencsésen meg is kaptuk a „dohánytermelők és dohány kertészek közötti jogviszonyok szabályozásáról" szóló derék törvényt. No de mindegy; előttünk a törvény; a cím nem határoz, ha tartalma meg-felel nincs Iwj; vizsgáljuk meg azt.**) Nem kell messze mennünk, mert. már az első szakaszban akadunk egy szarvas hibára, a A későbbi szerencsétlenül járt miniszter. **) Csudálatos dolog az, ahogyan a mi parlamentünk kohójában a törvények készülnek. Nem ugy készülnek u. i., hogy a törvényjavaslat!'! az előkészítő szakbizottságok megállapításai pótlólag vagy lielvesbitőleg és szövegszerűen beleillesztetnének, ugy, hogy a következő előkészítő lorúm az előzőnek módosításait könnyen áttekinthetné és megérthetné, hanem ugy, hogy minden előkészítő bizottságnak a módosításai ésak jegyzőkönyvbe vétetnek. Igy aztán p. o. a felsőháznak mini utolsó fórumnak mindezekéi nyilván kell Inrtani mert a törv nyjavaslalot és addigi módosításait eyj/ ssüreqben soha sem kapja meg. Az akácvirágok-ból. Fürtös virágú akácfák alalt Az országúton egy leány haladt. Amerre járt — Dal borította körül a határt, Kacagva szálló vig melódiák. S hullt, hullt nyomában az akácvirág. Kürtös virágú akácfák alatt Szembe a lánynyal egy legény haladt Amerre ment — Izzott a lég s az országútja lent. Valami forró, szerelmes pára Hullott körülte, hullott reája. Fürtös virágú akáczfák alatt Leány s a legény egymásra akadt. S szólt a legény — „Honnan való vagy, nem kérdezem én, Magam jároK csak a föld kerekén, I-egyél a párom, legyél az enyém ! " Fürtös virágú akáczfák alatt Amennyi madár, mind dalra fakadt. Megy már a lány — Szemét lesütve a liu oldalán, S cseng, bong a légben a nászinduló, Fütyöli a fán egy sárgarigó. Fehér a virága, zöld a levele, Akáczfanyiláskor, Tavaszfakadáskor — Találkoztam én is először vele. Olt kerültünk össze a nagy fak alatl, Csak egymásra néztünk. Egy szót se beszéltünk Éreztük mit jelent az a pillanat. mely a hónaposokat is gazdasági cselédeknek minősiti. Ez ugyan nem tudatos, de végzetes következményekkel járható becsempészése — a városi háztartási cselédeknek mintájára — a gazdasági egy hónapos cselédrendszernek. A mai viszonyok között mehetünk aztán mi gazdák zabot hegyezni, ha az a köztudatba megy ál, hogy hiszen lehet a gazdasági cselédnek hónapról-hónapra szerződni. Egyik legfőbb feladatát tévesztette lehűl szem elől a törvény, midőn az anélkül is szokásban levő egy egész éven át tarló szolgálati időt nem mondotta ki kötelezőnek. A 3-ik szakasz második bekezdése értelemzavaró de legalább is felesleges; mert. ha én tudom, hogy 12 éven alóli gyermeket gazdasági cselédnek szegődtetni lilos, hát akkor nem adok neki cselédkönyvet sem. II.. e. szakasz harmadik bekezdéséből tudjuk meg azt, hogy a cselédkönyv kezelésére ezentúl is a szolgabíró lesz i I lel ékes. Nézetem szerint ugy a gazdára, valamint a cselédre nézve előnyösebb lenne, ha ez a községi elöljáróság hatáskörébe utaltatnék. Az 5-ik szakasz első bekezdésében foglallak a képtelenséggel határosak, ahol a törvény a szerződést megkülönbözteti a bérlevéltől, holott a bérlevélben csakis az foghat helyt, amire nézve gazda és cseléd egymás között megegyezett, illetve szerződlek. s a mely szakasz-rendelkezése megengedi a .gazdának azt, hogy a;,' együk cselédet szóval a másikat irásba foglalt bérlevél álapján fogadhassa fel. Szerencse, hogy a közvetlenül következő bekezdésben már azt mondja: Remélem, hogy le törvényhatóság az ilyen dolgokhoz többet tudsz, és szabályrendeletileg fogsz intézkedni, hogy a zűrzavar elkerülése céljából minden gazdasági cseléd kapjon irásos bérlevelet. A 3-dik bekezdés még zavarosabb. Azt mondja u. i.. hogy annak aki cselédnek l.vs/.igödött. a szolgálati idő alatt, a/, e.bocsa jto bizonyítvány kiadása előtt, a gazda Rengett felettünk a sok fürtös virág — Mi összehajolva, Ugy szívtuk magunkba Az akácz virágok csodás illatát. S hogy hullt a fejünkre, hullott elibénk. Mosolyogva néztük, S nevetve beszéltük — Melyikünket éri búbánat elébb ? Szél süvitett ekkor a gályákon át, Mi összesimulva, Mentünk az utunkra Hazáig kisértem, ... s én menteni tovább. Neficieky Jiiiiu*. Esküvőre. — Kép az életből. — A vőlegeny idegesen nyújtotta karját az első nyoszolyó lünynak, de szemét nem tudta elvonni a templom sötétes sarkaból, ahol ünneplő ruhában, félrehúzódva törölgette a szemét egy öreg pár. Hát mégis eljöttek, mikor érthetően megmondta, hogy nem lehet ; hogy tönkre teszik a jövőjet, a boldogságát ezen tettökkel. Tán még oda is állanak az oltár mellé, mikor esküszik. Mit fog majd gondo'ni kegyemies apósa, az úri násznép, ha ez a házmesterpár oda áll. De mi jogon is jöttek el, hiszen nem szülei, nem rokonai, azt amit vele tellek busásan visszafizeti. Kis gyermek volt, alig nyolc esztendős, jómódú szülők elkényezteted gyermeke, midőn egy napon atyja golyóval számolt le a rábízott péntekről, édes anyját pedig elvitték az élőhalottak szomorú temetőjébe. Ami vagyonuk volt, a megkárosított bank lefoglalta, s ő ugy maradt árván, koldman. Míg jólét környékezte őket, akadtak bőven rokonaik, ismerőseik, de az árván maiadt szegény gyermeknek nem akadt pártfogója. A házmesteréknek nem volt gyeimekök, — akkor fiatal, törekvő pár voltak, megáldva jó szívvel s a mindenkitől elhagyóit árvát magukhoz ve lék, hogy felneveljék. Küzdöttek, dolgoztak, kerestek, hogy úrrá nubeJeegyezése nélkül, iitlevelet kiállítani nem szabad". — Majd igy folylalja: „A kiállított útlevelet a esslednek csak a szolgálati viszony megszűnte után szabad kézbesíteni." Hát kérdem, ha nem szabad kézbesíteni - minek azt előre kiállítani ¥ Ugyancsak e bekezdésben azt mondja löri vény. hogy ez a rendelkezés nem alkalmazható j azokra a kiskorúakra, akik szüleikkel egyi'ill vándorolnak ki; ez sem világos,; meri csak úgy lenne megérilielő, ha a szövegbe közbeszurátolt volna, hogy a „szolgálatban nem levő szüleikkel" stb. Végül pedig -- s ez a legfurcsibh — két miniszter kell ahoz, hogy a gazda ellenére is egy kivándorolni óhajtó cseléd kedvééri kivételt legyen. Tehát központosítás az ily bagatell kérdésekben is. Hát az alispánnak nem adható meg az a csekély discretionális .jog? Minek avatkozik bele a miniszter még a cselédügyekbe is? De e szakaszra általában vissza tekinlve kérdem: Honnan tudja meg az útleveleket kiszolgáltató alispán, hogy ki cseléd, k

; nem cseléd, amikor a cseléd nyilvántartást a községekben e törvény el nem rendeli? S ha lovábbá a szolgálatban levő cselédnek az útlevelet kiá.litani és kézbesíteni nem is szabad, egyik-másik miérl ne válthatná ki azt előbb, s leszolgálva a törvéuyeugedte 1— 2 hónapot, miért ne vándorolhatna ki azzal Amerikába? A 6-ik szakaszban foglalt rendelkezések fogalomzavarra mutálnák; ne a gazdái kötelezzen törvény, hogy a cselédtől a cselédk(ínyvei vagy elbocsájtó bizonyítványt átvegye, hanem hesze I gődni kívánó cselédet, hogy azt átadja. I A 7-ik szakasz nem magyar nyelven van megírva, amely igy szól: ,Tilos és semmis a szolgálati szerződés, ha a szolgálati időt évek. hónapok, hetek vagy napok halálozott számában kilejezr.i nem lehet," a helyett, hogy egyszerűen kijelentette volna, miszerint; „Tilos és semmis az a szolgálali szerződés, amely bizonytalan időre lett megkötve. velhessék a kis fiut. A férfi majd minden keresményéi ráfordította s az asszony napszámba járt, hogy a felnőtt fiatalember igényeit kielégíthesse. Küzdelmök nem maradt gyümölcstelen. A jóeszü fiu gyorsan szerezte meg diplomáját, jo állásba jutott, s a jó nevü, szép alkatú, allásu fiatalember előtt nem maradt uri szalon zárva A papák szerették, a mamák és a leányok dédelgették. Rövid időn ő lett a szalon, es bál termek királya, a jo parthie, a segédtitkár úr, aki természetesen gondosan kerülte nevelkedése szóbahozatalát, a házmesteréket ; ellenkezőleg kikereste a predikátumát, hogy annál biztosabban hajózhasson valamely előkelő házasság, ha nem is boldog, de biztos révébe. Békessy v. b. t. t volt miniszter csinos leánykájának megtelszett a szép segedtitkar. A kegyelmes apa és mama egyidejűleg vatami bankárfit szemellek ki a számára, de látva, hogy ez mindegyre késik, rájok adták áldásokat. Az eljegyzésnek messze hire ment, nem kerülle el a házmesterek kis lakását sem. Ott azután végtelen öröm és bú támadt a nyomában. Öröm, lio/y az ő nevelt liok ily finoman házasodik, de bú is, hogy élete talán legfontosabb lépéséről nem is érteiili őkei. Nevelő anyja védelmére kelt haragos férj'vel szemben. — Bizony apjuk, minkéi nem is lehet olyan uri famíliába csak ugy odaállítani. Még taián kinevelnék, ta'án nem is adnák oda a lányukat, pedig bizonyára szereti, nagyon szereli . . . — Miért ne adnák oda — szakította felbe a férje — mi kivetni valót talál rajiam? Hat loptam, hál csaltam, hát raboltam ? Huszonöt éve vagyok itt, senkitől egy zokszót nem hallottam, tisztább az én becsületem, mint akárhány nagyúré odafent! Az asszony mosolyogva simogatta meg feije ezüstös haját immár reszkelő kezeivel, békéltető dünnyögő hangon suttogta a fülebe : — Jól van, jól öregem, csak ne pattogj. Megcsinálja azt a fiunk, hogy ott lehessünk mellette, majd esküvőre . . . Esküvőre ! * • * A kegyelmes uiék Andrássy-uli villájában gyülekezett a násznép. Rokonok, ismerőjük a lány vezérül.