Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-08 / 36. szám

XX VIII. évfolyam. 75. szám. Nyíregyháza, 1907. szeptember hó 1. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 korona Fél évre 4 it Negyed évre 2 b Egyes szám ára 20 fillér. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkiut t>0 fillér, i Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. iz 1886, XXI. U, 50, §, helyes értelmezése, Szabolcsvármegye közönsége 190"). 142, Bgy. sz. határozatával Nyíradony székhelylyel egy uj Nyiradonyi járás szervezését határozta el. Szükség volt e határozatra részben a Liget­aljának Nagykállótól való távolsága miatt s rész­ben azért, hogy azok a bizonyos dacoromán nemzetiségi fészkelődések forrásuknál elfojthatok legyenek. Most, alig 2 év multával az uj járásbeli községek túlnyomó része azt kérelmezi, hogy a székhely Adonyból—Acsádra tétessék át, mert Acsád inkább központja a járásnak s Acsád kész a sz. birói hivatalnak és az összes járási tiszt­viselői karnak megfelelő lakásokat rendelkezésére bocsájtani, holott Adonyban a tisztviselők elhe­lyezése mindaddig nem sikerült s erre biztató kilátás sincs. Az alispánnak hozzájáruló határozati javas­latával kerülvén ez ügy az állandó választmány elé, elvileg óvást emeltein ugyan az ellen, hogy egy kitűnően megindokolt és egyhangúlag elfo­gadott határozat felett a törvényhatóság bármikor is könnyedén napirendre térhessen, amely ilyetén eljárás ismétlődés esetén a törvényhatóság hatá­rozatainak komolyságára vetne homályt, dehát ugy nekem valamint a választmány minden tag­jának bele kellett az alispán azon határozati ja­vaslatába nyugodni, amely minden kétséget, ki­zá rván constatálta azt, hogy a járási tisztviselők és szolgabírói hivatalnak Nyiradonyban leendő elhelyezhetésére semmi kilátás nincs. Még niegemlitendőnek tartom azt, hogy az alispán és gróf Károlyi Imre között a hivatal el­helyezése tárgyában és érdekében időközben, bár befejezésre nem jutott, tárgyalások folytak. Szabolcsvármegye közönségének aug. hó 22-én tartott közgyűlése*) Acsád mellett foglalván *) 10 napi távollét után csak ma olvasom a ,Nyírvidék" vonatkozó tudósítását. á „Myfariidlék" tárnája. Líra I. néha Mondhatatlan kín tép néha S a féktelen vágy elragad — Szeretnélek keblemre vonni, Csókolni hosszan ajkadat. Selyemhajad kibontogatnám, Befödném arcomat vele — Szerelmem édes első csókját Titokba rejteném bele. II. Aztán megátkozom a percet, A vágyat melynek szárnya van, S a szivet, melynsk vágya van csak, Mely lángol és boldogtalan. S mig ajkamról az átok elszáll S a szíven még meg sem fogan — Már újra csókolnám az ajkad, Szenvedve érted boldogan. Selyem hajad kibontogatnam. Lecsókolnám a két szemed — És hallanád, hogy dobban szivem S hogy azt dobogja, hogy szeret ! III. Irigylem a szellőt, mely hajával játszik, Irigylem a lombot, mely fölé hajol, Irigylem kertjének szines kis virágit S amit fehér keze érint valahol. Irigylem a siígárt, mely felkölti reggel, A felhőt, mely után sóváran tekintett, Irigylem a bokrot, hol megpihent egyszer, Irigylem — s megáldom mégis százszor mindet. Asuiadal. állást, vármegyénknek egyik tb. alügyésze ellen­kező véleményének adott kifejezést., még pedig a „Nyírvidék" szerint, mint a gróf Károlyi Imre jogtanácsosa. A „ Nyírvidék' aztán eliez a következő ref­lexiókat fűzi: „Notórius érdekeltségi esetről lévén szó, föl kellett, itt ezt jegyeznünk, mert az 1886: XXI. t.-c. 50. §-a elmagyarázhatlanul rendeli, hogy a bizottság tagjai csak olyan ügyek tárgya­lásában vehetnek részt és szavazhatnak, melyben közvetlenül érdekelve nincsenek, és mert tudo­másunk szerint hasonló eset Szabolcsvármegye közgyűlési termében még nem történt meg." Hát kérem tisztelettel, a „Nyírvidék" e kér­désben nem distingualt jól; mert nem abban hibázott a tb. tisztviselő, hogy egyáltalán fel­szólalt, hanem abban, hogy mint gróf Károlyi Imre jogtanácsosa szólalt fel. Elemezzük a kérdést. A törvényhatósági közgyűlésben rendszerint mindenki csak a saját maga nevében szólalhat fel. Tisztviselő pedig ezenkívül felszólalhat resp. felszólalni köteles: a főispán, alispán vagy helyet­tese és a közgyűlés felhívására; de e kívül senki másnak a megbízásából vagy képviseletében. Hogy állunk már most azon kérdéssel szem­ben, hogy t. i. mikor áll elő a törvényhatósági közgyűlésben az érdekeltségi eset? Elő áll az: 1. Az 1886-ik XXI. t.-c. 50-ik szakasza 3-ik bekezdésében foglalt és ehez hasonló esetekben — a tisztviselők és jegyzőkre nézve. 2. Mindenkor, — ha a felszóllalóra a f. é. törvény és szakasz 2-ik bekezdésében foglaltak alkalmazhatók, vagy ezekhez hasonló eset, vagy esetek forognak fennt; más szóval: ha oly ügy áll eldöntés alatt, amelynek kedvező, vagy ked­vezőtlen elintézéséből kizárólagosan felszóllalóra vagy érdektársaira háramlana anyagi haszon vagy kár. Egyiptomi történet.* Abban az időben, midőn Egyiptomban megszűnt az Abbaszida khalifák uralma, (Kr. ú. 904) a Katimidák családjából származó Moizz-eddin lépett a trónra. A t'atimiúák tudvalevőlpg a próféta vejétől Alitól, és leányától Fatimétől származtatják magúkat. Ez a Moizz-eddin talpra esett ember volt. A régi Memfisz (Alexandria) romjaiból elhordott kövekkel újra epilleté a gúlák országának fővárosát : Kairól. Ide tette ul székhelyét is. Történt, hogy Egyiptomot a hatalmas Lusignani Guidó ostromolta, ki egész Kairó kapujáig nyomult. A A vitéz khalifa követsége 1 indított az aleppói szultán­hoz : Nureddinhez segélyért. Nureddin aztán küldött is seg lyhadat Kairóba egy Salaheddin (Saladin) nevű ifjú vezér vezetése alatt. Midőn a szorongatott Kairó fel volt mentve, az egyiptomiak három napig győzelmi énekeket énekeltek, a város zászlóját nyilvános körmenetben körülhordozták s a khalifa a nagy nap emlékére vitézi játékokat ren­deztetett. <3 maga is részt vett az ünnepélyen és a körmenetben, mint az antik Egyiptom alkirálya, mint a koptok, fellahk, beduinok, barabrák, ababdiek, cinga­rik korlátlan ura. Piros selyemből vont gyaloghintóját tizenkét rab­szolga vitte, mig a kalifa neje : Ra (nap) királyné egy kis aranyozott diófa-szekéren ült, melyet szintén tizen­két eúnúch húzott, uszáját pedig huszonnégy lefátyo­lozott leány vitte utánna. Ő felségének tudni illik, minden évben egy hites felesége és háromszázhatvanöt próba-neje volt. Ez a huszonnégy lefátyolozott lány szintén próféta-feleségnek volt kiszemelve, kiknek lisztáját ilyen nyilvános ünnep­ségek alkalmával szokták egybe állítani. Azért korántse higyje valaki, hogy Maizz-eddin khalifa sok felesége mellett valami mélázó tekintetű, sápadt arczu, megroggyant térdű férfiú lett volna. Na­* Forrásúi használtam: Diimichen és Mayer: .Geschichte Aegyptens 1S84.* Csengerí Antal : .Egyiptom története, vallása és tudománya" stb. munkákat. Z. F. Az, hogy én mint része a köznek egyik vagy másik határozatból folyólag nyerhetek vagy kárt szenvedhetek, s igy az egyiket pártolom mig ellenben a másikat ellenzem, nem képez kifogá­solható érdekeltségi esetet. így tehát a fennforgó esetre alkalmazva az általam felállított jogelvet, feltétlenül előállott volna az érdekeltség kérdése, — ha egy, az alispán és gróf Károlyi Imre között megkötött építkezési vagy bérleti terhes szerződés tárgyalása lett volna szőnyegen; de mikor ilyen szerződés még nem létezett, és a szerződéskötési és építési szándék csak mint indokolása a hozandó határo­zatnak hozatott szóba, (mely szándék esetleg nem a grófra, hanem a vármegyére nézve lehetett volna előnyös), mikor tehát nem erről, hanem egy járási székhelynek áthelyezéséről s igy eg\ általános és közérdekű kérdésnek az eldöntéséről volt szó, helyesen cselekedett a főispán és a t. hat. közgyűlés, hogy a felszóllaló t. b. aliigyész­szel szemben az érdekeltségi kérdést fel nem vetette és meg nem állapította. Hiszen tekintsünk vissza és látni fogjuk, hogy az érdekeltségnek e neme és fokozata sem megyénkben, sem másutt nem képezett akadályt a felszóllalásra soha. S igy valóban az képezett volna egy, tör­vényhatósági tanácskozási gyakorlatunkban még soha elő nem fordult esetei, ha ez alkalomból folyólag a t. b. alügyész felszóllalási jogától megfosztatott volna. Kállay András. Kállay András úr őméltóságának fentebb közöli fejtegetéseire, a „Nyírvidék" mull hó 25-iki számában megjelent cikk írója tisztelettel a követ­kező megjegyzéseket teszi: gyon is jó színben volt ő felsége. Dombom mellén csak ugy csilogott a sok gyémánt, jáspis, rubint s ha­lantékain nem duzzadtak ki a véredények. Éles sze­mekkel tekintgetett jobbra-balra s katonásan saluliro­zott az üdv-rivalgó hangokra. Próba nejeivel való közelebbi társalgás után ugyan's illatos fürdőkbe mártogatták ő felségét, testét szagos olajakkal s a Nilus partján szedelt szent füvek kel megkenték, végül pedig ó borba vagy borszeszbe mártott lepedőkbe pólyázták s lefektették kristály palo­tájában. Ekként aztán mindennap uj gyönyörökre éb­redt s ujakat álmodott. Hát mondom, a körmenetben a rabszolgák legelői vitték » khalifa hintóját, utána a szelid tekintetű Ka királyné eúnúchok által vont fogata következett, azután a miniszterek, a basák a kádi es seik lépegetlek a leg­végül a nép beláthatlan tömege hullámzott. A khalifa előtt heroldok és lovas-katona zenészek kürtjellel és zeneszóval adták tudtára mindenkinek ő felsége köze­ledtét. ő felsége nyugodtan ült gyalog-hintójóban 2 inig élénk szemeit végig jártatta a tömegen, mellét büszke­ség és dicsőség dagasztotta. Mert hát nem tréfa-dolog a próféta vejének lenni ! Nyugodtan és szilárdan ült tehát mindaddig, mignem valami nyugtalanná és inga­taggá tette. Ez a valami pedig nem volt más, mini egy gyújtó tüzű szempár. Ezen szép szemek birtokosa pedig egy vakitó fehér testű, villogó fekete szemű, kar­csú ifjú hölgy ott lépdelt az ő felsege gyalog-kocsija mellett. Mélázó, nagy fényes szemeit a földre szegezte s mig ruganyos, lebegő léptekkel haladt, eszébe sem jutott a nagy khalifára felpillantani. Pedig ő felsege megszokta, hogy minden szem feléje forduljon, min­denki őtet nezze s mindenki találjon rajta valami von­zót, kellemest, nagyszerül vagy izgatót. Ezt a hölgyet pedig, ugy látszott mindebből semmi sem érdekli. Epp' ezért izgatni kezdte ő felségét a dolog s érdeklődve pillantgatott a szép alak felé. Mindinkább elmerült a rejtélyes szép vonásokba, mohón szivta magába a kéjt' az illatott, mely belőlük láthatatlanul feléje áradt. Tit­kon pedig megesküdött a próféla szakálára, hogy i»nné| NAGY ELEK okleveles mérnök Nyíregyháza, Kiillói-nic/ii Ti. s/ím. (Saját ház.)

Next

/
Thumbnails
Contents