Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-01 / 35. szám

XX VIII. évfolyam. 35. szám. Nyíregyháza, 1907. szeptember hó 1. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. • » ' •" » Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. — Előfizetési feltételek: Egész évre 8 korona Kél évre 4 Negyed évre 2 , Kgyes szám ára 20 tillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak.' A nyílt-téri közlemények dija sorunkint GU fillér. Apró hildetések 10 szóig +0 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. E^y uj törvényről. A „Nyirvidek" számára irla: Buday Barna, orsz. képv. A király most szentesitette az uj gazda­sági cselédtörvényt, mely november hó elsején lép életbe. Ezzel korszakos fordulat áll be a gazdasági cselédek sorsában. Régi cselédtörvényünk 1876-ban készült, tehát elmúlt harminc esztendős. E három évtized alatt megvénbedt Az érdekelt felek uj törvi nyt kívántak. A gazdatársadalom egy évtized ota sürgeti a gazda és a cseléd közötti jogviszony uj szabályozását. Mikor aztan meg­kapta a törvényjavaslatot, megijedt töle. És nem békült ki a törvenynyel a gazdák jó rés/e a mai napig sem A gazdák többsége azt remélte az uj tör­vénytől, hogy ennek erejével irajd jobban megrendszabályozhatja a cselédséget anélkül, hogy régi törvényes jogaiból va'amit feladjon. Természetesen csalódnia kellett, mert a szo­ciális gondolkozás és a jogszellem mai hatása alatt nem lehetett ol}an törvényt alkotni, mely a gazdinak jobban kedvezne a réginél. Ellenben meg kellett szüntetni a cselédségnek a szabadelvű felfogással elltnkező jogi alá­rt ndeltségét, ami nem történhetett meg a gazdák eddig élvezett jogainak megszorítása n-lkfll. A patriarkális szellemben készült régi tör­vi nyt a tiszta jogegyt illőség alapján modern­zálták. Tilalmaz az uj törvény minden eddig szokásban volt uri munkát és robotot,. Meg­védi a cselédet a munkauzsora minden fogása elit n Megvédi testi épségét, egészségét, er­kölcsét, önérzetét. Csak a gyermek cselédet (!S éves korig) hagyja a gazda házi fegyelme alatt. Törli a testi fenyítéket és nem ad jo­got többé az önérzetet mélyebben sértó szó­beli dorgálásokra sem Szigorúan szabályozza a felmondási jogot s erészben annyira őrzi a cseléd érdekét, hogy a törvényes OK nélkül e'bocsátott cselédn-k rgész é\re eső járandóságát rendeli kifizetni; igy hát a gazdasági cseléd jobb helyzetbi n vau, mint a gazdatiszt. Mig az uzsora nálunk csakis a sértett fél feljeh ütésére üldözhető, ;.ddig a cselédtörvény értelmében a hatóság bárki feljelentésére köteles hivatalos nyomo­zás tárgyává tenni annak a körülmtnynek a kiderítését, hogy a gazda elegendő ételt ad-e cselédjének, nem dorgálja-e túlságos szigorral fíb. Tilalmazza a törvény a rendbírságot, a büntetést pedig a kihágást elkövető gazdára vagy cselédre egyformán szabja meg. Nemcsak hogy a, paritás érve nyesül tehát a törvénybi n. de a jogi védelemnek sokkal magasabb mérte­lében részesiti a cselédet, mint a gazdát, mert az volt a gondolkozás, hogy a gyengébb fél szorul nagyobb támogatásra. A gazda idáig élvezett pozíciója kétség­telenül szenvedni fog; a rend és figyelem lentartása nehézségekbe ütközik, mert a régi legyeimi eszközök kiesnek a gazda kezéből; Nem házilag, de hatóságilag fogják kiegyen­líteni a legapróbb összeütközéseket is, ami rengeteg pereskedésre vezethet és a gazda zaklatásának sok hátsó ajtaját hagyja nyitva. (£/. az egyik aggodalom. Legnagyobb panasz azonban az uj törvény szociális terhei ellen irányul. Az uj törvény ozerint minden cseléd-csa­ládnak elkülönített helyiséget kell adni. Me-g­i i/ható becslés szerint a régi cselédlakások kiigazítására, illetve ujak építésére legalább kétszáz mihió korona szükséges és ezt a rtu­geteg összeget tiz esztendő alatt kell mozgt­sitania a gazdáközönségnek. Méltányos, hogy a cselédnek jo lakása legyen, de az évtizedes mulasztások egyszeri helyrenozása mégis csak i-t"zatos megterbeltetést jelent. És b.Vr ezutáu ne csak anűak a négyszáz gazdasági cselédnek a családja lakna tisztességesen, hau m'a törpe birtokos sok ezernyi családja is ; ezek azonban összezsuffol va, egészségtelenül fognak lakni továbbra is, világos bizonyságául annak, hogy n lünk a szociális gondoskodás csak azon a vonalon érvényesül, ahol annak költségét va­lakinek a nyakába lehet varrni. Az uj törvény szerint a gazda a cselédet és családját is negyvenöt napon át iáját költ­ségére gyógykezeltetni köteles. Ez is bum; uus intézkedés, melyet azonban nem egy törvi ny szakaszuak, hanem egy országi s szocziális in­tézménynek kellene megoldania, kolc önös hozzájárulás alapján, mint az ipari munkások­nál. De nemcsak hogy ilyen mun ásbiztositó intézményünk nincs, hanem még csak orvosok sincsenek kellő számban. Tobb mint három­száz körorvosi állás szervezetlen Ily viszonyok között a köteles gyógykezeltetés oly nagy megterheltetést jelent, mely tudomásomra ju­tott esetben, egy tapasztalatokra hivatkozó 3000 holdas gazdaságnál, a földadó ötven százalékos emelkedésével egyenlő. Világos, hogy itt m gint állami fe'adatot u'altak a tragán­áldozatkészség körebe. ami ellen a gavd.ik neo csak elvi okb >l. de az anyagi mi gterhelte­tés miatt is tiltakoztak. A torvény azzal igyek­szik megnyugtatni az érdekelteket, hogy ezt az intézkedést csak átmeneti jellegűnek deklarálja. Ámde a törvény a sok teher mellett ke t nagy jelentősééi! jogi biztositénot ad a gazdák kezébe. Egyik az bogy a szer/ődott cseléd nem vándorolhat ki. Másik az, hogy a cselédsztráj­kot a törvény szigorúan tiltja A szerződés sérthetlenségi nek elvét tehát érvényre emeli és megvédi a gazdát a bérsrőfolásn ik attól a fogásától, melynek összebeszéléss/erü munka­megtagadás a szokásos eszköze Ezzel a sztájk­paragralussal igen keserű elvi barc dóit el a munkaadók javára. Ez a szakasz igen sokat nyom a mérleg serpenyőjén, hiszen a cseléd­tartás épp-n a sztrájkok veszedelme miatt válhatott volna mihamar tűrhetetlenné. Mindezt összevonva: kérdés, vájjon idő­szerű volt-e áppen most nvulni a régi cseléd­törvényhez. De ha már egyszer hozzá nyultunk, mást, mint amilyen készült, csinálni aligha lehetett A mai kor terméke ez a törvény ; mely tele van szociális gondolatokkal és vá­g akkal, mely forrong a tömegvédő politika jelszavaitól, de amely a szociális alkotások terén még semmiféle alapozo munkát nem végzett. Olyan hát ez az uj törvény, mint a fundamentumok lerakása előtt való tető épités. Könnyülést a gazdaközönség nem várhat, nem is várhatott az uj törvénytől, ha c-ak nem emelkedik arra a magasabb néző pontra, hogy a felsőbbek kötelesség teljesitéséuek na­gyobb mértéke az alsóbbak iránvában olyan befektetés, mely a társadalmi béke és a nyu­galom érdekeben bizonyára hasznosan gyümöl­csözik. A társadalom a régi rend alapjain meg nem állhat ha korrektivum »bat nem végez ön­magán ha nem fejlődik és halad a korszellem^ nyomán. Ha az uj cselédtörvény nem javit is a cselédtartáson, de mint időszerű reform, ja­vítja a társada'om beuső rétegviszonyait és szociális szempontból hivatást végez. Okatootáiai levél. XII. Kedves barátom '• Hála a papnak, itthon vagyunk ismét Okatootaiá­ban. A hágai kirándulásra mir csak ugy tekintünk vissza, mint egy rossz álomra, vagy az avatonc spiritista az első szeánsz izgalmas formaságaira. Hiába, beleszo­kik az ember mindenbe ! Higai ónlsiküldetésüiik kudarca már nem izgat bennünket. Azzal vigasztaljuk magunkat, hogy mi még sokkal jobban járlunk mint a kór.ai kö­vttek, akik haza se mernek már szagolni a japáni urak neheztelés miatt, mí n' mi egész nyugodtan élvezzük ismét mindama földi javakat, amiket az okatootáiai konyha meg az obaiootáiai pince csak nyújtani képes. A marokkói kakasviadal, a török perzsa határvillongas, a sok császár király találkozás, az aui r.kai hajóraj csendes-óceáni útja még Ausztrália figyelmét is elterelte rólunk s most már egesz biztosra vehessük, hogy nem lesz sen mi bántódásunk. Itt vagyunk tehát ismét > bben az aranyos, kedves Okatootáiában, a rút való, a szép ábrándok, a nagy szónoklatok és kis cselekedetek hazájában ; s hogy egy pillanat la se legyünk kétsegtelen a felől, vájjon csakugyan hazaerkezlünk-e, itthon vagyunk-e, magunknál vagyunk-e, egyik legnagyobb meie ü miniszterünk egy végtelenül kedves igazi okatootáiai stilü és taitilmu rendelettel oszlatla el bizonytalanságunk fegyverei. A cxce.lencias úr statáriumot hirdet a prolekció el.en. Azt mondja, hogy aki ezuian prolekció u'jan akar előremenni, azt oyba veszi, mint hogyha hivatalos köteles eg mulasztási követett volna el s ezeit bizza magát kiki ü^ybuzgal­maia, lelkiism. relessegére, az lesz az előrehaladas leg­biztosabb lajtorjája ! J j be aianyos, jaj be kedves! Tehát „megteli", mint a vil ainos kocsik, ilt volt legfőbb ideje, hogy a kis táblácskát leeresszek. Vegre valahara megtelt az állami villamos kocsi! Aki elKesett vagy, nem volt t leg elszánt a tolakodásnál, az várjon más kocsira, vagy ballagjon lotabb gyalog, szóval kutyagoljon, hűségesen, mert telt kocsira kapaszkodni, igazan szemtelenség. Mikor a rendeletet elolvastuk, az én piivat diplo­matáin így szólt : Ad vocem prolekcio, eszembe jul, hogy egy ízben, mikor a mostani ausztráliai szultánnak istenben buldo 0uh előde palotája virágos keitjeben setalt, egy kanyai uiatnal, inn.tha csak a löldből tauiaeU volna, előite teimett egy okór, egy valósagos, négylábú, kétszarvú, nagyszeinú, széles homlokú ökör. A kerteszinasok bottal, gereblyével rohai.tak rá, hogy az udvari kertből kikurgassák ; de a joságos feje­delem így szolt a szolgahadhoz: „Ne bántsatok fiaim, csak szépen bánjátok vele, meit ez az első ökör, aki prolekcio l éikül környezetembe ju.otl.* És mi köze van ennek az esetnek a szóban foigó rendelethez? kerdezteui eltnk érdeklődéssel. Hal csak az, vull a valasz, hogy én meg szeret­ném laun ,.z. az utolsó öklöt, akinek még siíerüit az excellenciás úr kegyeibe juini, meit azzal az eltömi szeretnek jooaralsagba keveredni, hatba az ő reven meg tudne.í segíteni az ispanoui kereszttian, aki éppen ket eozttndő oia praeterealtalik rendszerein unnU n előléplelesriel. Szerbusz öreg! 'fisz elem az otlhonlévőket. Ölel híved : EI v \ Tainas. Giardinetto. Fürdői levél. Ószőlőlüied, aug. hó vége-n. Hogy is mondja a költő : Hervad már ligetünk s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga level zörög. £*incs Mi nincs? Bozsas Ubiiinth? Nem is volt. Meleg? Bizony az se sok voit. Télire valoL sem igen lehetett volna eltenni belőle, ha mar íelialallák volna, miként lene ne a nvaii meleg felesleget telire euaklarozm. HjIIíUi azeil lieivad mar ligetünk, az E zsébet királyné liget a díszei hullanak: buli, pereg a level. Különösen az akacfak levele szemetén lolyton lele a' utakat. Mar seperni se győzik; igaz hogy meg sem próbálják. Aliiloiag elfogyott a nervus reiuiu seperen­dáruin. Pedig ez idén az akacfa levele is tartósabb mint más közönsjges esztendőkben. Az Üszőlótúreel uitnlén eivonuio „Uuier elun Liliden* hársfai közül is feltűnő kevesiiek sárgult el a levele idáig. Pedig azok uuskor I ilyeiilajb-n már másodszor rügyeznek. ÍJjt maga az Erzsébet királyné liget olyan ude zöld es dus lombozatú, mint máskor junius középén. Uszőlolunden meg is véget jaij-e a s aison vagy szezon, illetőleg evad, azaz hogy idény ; — ahogy jobban tetszik. Az I ci Pi-ci Vi ci kocsijai napról napra üresebben jarnak. Az állomásokon kevesebb gyeimek várja és fogaelja az erkezőket, azok se mezítláb, hanem f löltő­b tn es va:Uti jtlző zászlók, tárcsák helyett iskolai tis-

Next

/
Thumbnails
Contents