Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-04 / 31. szám

2 31-ik szám. N Y I R V I D É K 1907. augusztus 4. A vármegyei községi és körjegyzői egylet 25 éves fennállásának ünneplése. Az 1871. évi XVIII. t.-cikk életbelépte; i o után megérezték a vármegyei jegyzők is, hogy a törv.\ ozas állal ügyük nem lett rendezve a várakozásukul megfelelőleg, mivel fizetesük 400 fit minimumban lett a természetbeni lakáson kivúl megállapítva a jelzett törvény 64. §-bon. Az igaz, liogy magasabb közigazgatási érdekből a törvényhozás már ekkor életfogytiglan megválasztott községi előtjárósági tagnak mondotta ki a Községi jegyzői, de elvégre kevés volt a fizetés, meg volt az ok az elégedetlenségre. Félre érti ne engemet az, a ki azt hinné, hogy a hivatkozott törvény nagy horderejét kellőképpen nem méltányolom. Nagyon is. Hiszen általánosan ősmereles ezen alapvető törvény nagy fontossága a közigazgatás terén. Ezen törvény 67. §. rendelte el azt is, hogy a törvényhatóságok az elaggott, munkaképtelenné vált jegyzők sorsának biztosítása céljából nyugdij alapokat létesítsenek. A mi tehát a községi jegyzőket illeti, ezen törvény, mint előbb láttuk, érdekükben sokat tett, de a fizetés igen csekély összegben lett megállapítva. Ez a körülmény s emellett az önképzés szükséges érzete, a collegiális viszony fejlesztése niegérleltette 1876. évben a jobb sors után vágyódó vármegyebeli jegyzőkben azt a gondolatot, hogy meg kell alakítani más vármegyebeli jegyzői egyletek példájára a szabolcsvármegyei községi és körjegyzői egyletet. Több éven át munkálkodtak e kérdés megoldásán, mert jóllehet már 1876. évben gyűléseket tartottak Nyíregyházán a jegyzők, mégis csak 6 évi fáradságos kitartó munka után. vagyis 1882. év junius 28-án alakulhatott meg az egylet. Huszonöt év óta áll tehát már fent a szabolcsvármegyei községi és körjegyzői egylet, mely idő alatt tagjai érdekében mindent megtett és pedig ugy az anyagi helyzetük javítása, mint közérdekből ösmerrieik fejlesztése tekinteteben is, minek hasznát legelső sorban a falu legegyszerűbb népe vette. Ezért érdemli meg a jegyzői egylet 25 éves fennállásának megünneplése alkalmából, hogy a vármegye nagyérdemű közönsége, nagyja, kicsinyje egyaránt szíves figyelmében részesítse. Ebből fogja látni az egylet, miként egy negyedszázados muukásságának irányát megértette és helyesli a nagyközönség, mint arra hivatott és illetékes tényező, s a mi, ha ugy történnék, mindenesetre csak fokozná az egyesület jövőbeni eredményes munkásságát. Fejthet-e ki szebb, nemesebb működést egy egylet, mint a minőt eddig kifejtett a szabolcsvármegyei községi és körjegyzői egylet. Bizony alig. Nem oda törekedett-e 25 év lefolyása alatt, hogy tagjai a vármegyei jegyzők nagyobb közigazgatási ösmeretek elsajátításával községük lakosainak ügyes-bajos dolgát helyesebben intézzék, a népnek jó tanácscsal szolgálhassanak, ezeket a károsodástól megóvják ! A társulás, az egyleti érintkezés utján hányszor lettek, száz meg száz közérdekű kérdés mellett, megvitatva a szegény ügy, vagy más humánus ügyek, — Nem, ha nem engedjük. Azért most már jer, hozd fegyvereidet. Kecskéidet majd őrzi Pena. Azt nem — szólt Lyeku — minek kecske, ha nincs szabadság. Pena tudja kezelni a fegyvert, handzsárt, szíve nem gyáva, ő velünk jön. A küldönc ránézett a szép lányra. Bizony ott villogott annak szemében a vad tűz s nem remegett a karja, mikor felkapta a nehéz fegyvert, aztán katrincája felé tette a tüszőt, beleszúrta a handzsárt s azlán azt mondta: mehetünk! És aztán azokban a véres gorilla 1. . Wtan, amelyekben oly sok magyar fin, bakák cs - rok elpusztultak, sokszor feltűnt a hosszú ht

1 i ,uány, amint buzdította a férfiakat s kitartásával példát mulatott nekik. Sokszor ott állt atyjának vállain, mint valami asztalon, hogy mindenki láthassa s onnan tüzelte az a nélkül is feltüzelt férfiakat, hogy ne engedjék hazájukat. Sok vérbe, sok pénzbe került, de azért mégis a kék nadrágosak lettek az urak. Midőn látta I.yeku, hogy mindennek vége, egy pár golyósebbel testén, de teljesen sértetlen lányával visszatért vadregényes völgyébe s folytatta olt, ahol elhagy la. Csak vadgyűlölet élt benne az országrabló kék nadrágosok iránt. Eltelt kél esztendő. Ugy ahogy javultak az állapotok. Egy alkalommal Bihacson volt Kyeku a lányával adni, venni valamit. Pena a piacon árulgatta faragványaikat, mig Lyeku elmerd puskaport vásárolni. Egyszer Pena úgy érezte, hogy valaki nézi. Ahogy feltekintett egy kék nadrágos katonatisztet látott maga előtt. Pena bosszankodott, hogy ép ő előtte állt meg. A tiszt csinos, barna gyerek volt s gyönyörrel nézte a Pena üde szép arcát. — Vásárolni akarok — szólt a tiszt. — Tessék minden ki van téve — felelt Pena és szerette volna arcul vágni a tisztet, az országuk rablóját. — Egyes tárgyakat nem ismerek, ha megmagyarázná . . . minek aztán az lett az eredménye, hogy a község legszegényebb s támogatásra szoruló eleme nagyobb figyelemben, ügyeinek méltányosabb elintézésében részesült, mert az egyleti életben szerzett tapasztalat jó érzése mellett erre vezette a községi jegyzőt. Annak az egyletnek működése tehát, melynek tagjai az elmondott irányban lettek vezetve és képezve, s akik ez állal ezreknek meg ezreknek használtak és használnak — figyelmet érdemel, 25 éves fennállásának megünneplésében pedig kell, hogy ez a figyelem Szabolcsvarmegye közönsége részéről fokozott mérvben megnyilvánuljon. Ezt várja és méltán remélheti is a szabolcsvármegyei községi és körjegyzők egylele. Nagykálló, 1907. július 30. Seres József. diardi nettó. Fürdői levél. Ószőlőfiired, augusztus hó. A dánosi rémes rablógyilkosság Ilire eljutotl Ószőlőfüredre is. Meg pedig gyorsan. A/, a kitűnő és élénk összeköttetés, amelyet a Nyvkv létesített és tart fen Úszőlőfüred és az öt világrész között, lehetővé tette, hogy az ószőlőfürediek óráról órára friss és uj híreket kapjanak a dráma részleteiről, meg a cigányok üldöztetéséről. így lett mihamar köztudomásúvá, hogy a nyíregyházi származású Kolompár Balog Tutát a debreceni csendőrök a hadházi Téglás csárdában fogták el Ujfehértó alatt. Cimborái azonban szétrebbentek. De a nyíregyházi Sóstó állomási főnök távirati értesítésére a szomszédos Kecskemét, Királytelek és Berelvás községekben már várták őket a nagykállói csendőrök s le is tartóztattak egy pár tuezalut közülök. Könnyen elképzelhető, hogy a hírlapok és hírmondók alapos és részletes tudósításai minő rémületbe ejtették az ószőlőfüredieket. Alig pár éve ment keresztül ehhez fogható lelkiállapoton Oszőlőfüred nyaraló közönsége. Akkor a mikor medve járt az Erzsébet ligetben. Valóságos medve. Csakhogy nagy M-mel irja a nevét és a neve végén gy is van. A jó öreg Medvegy bácsi ugyan soha se képzelte volna, hogy nevének egyszerű félreértéséből olyan veszedelem származzék. Napokig keresték akkor a medve nyomát a felfegyverkezett rendőrök. Máig se találták meg az igaz; hiszen amerre járt még a pókhálókat se tépte szét. Hanem azért hetekig tartott, mig Őszőlőfüred nyugalma helyreállott. Most sokkal kézzel foghatóbb adatok állottak és állanak a felizgatott fantáziák rendelkezésére. Vérből és húsból való, tényleg elfogott cigányok. Meg a mindenfelé cirkáló csendőrök. Itt tenni kell! hangzott a jelszó. És ugy tőnek, miként beszélének. Gyorsan felfegyverkeztek az ószőlőfürediek. Csak a Zöld papagályhoz cigizett üzletben egy reggel egy fél óra alatt kilencz revolvert és teméntelen töltényt szereztek be. Szó volt arról is, hogy a tüzérség részére készített uj tábori taraczkokból szintén beszereznek nehá nyat. Ezt a tervet egyelőre függőben tartják. Legalább addig, mig az uj revolvertulajdonosok megtanulnak bánni a revolverekkel. Szorgalmasan gyakorolnak. Egyikmásik már elsütni is meri. De csak este, mikor nem látják. Szó van arról is, hogy villamos reflektorokkal világítják meg éjszakánként az egész Ószőlőlüredet. Egyelőre még csak a Naphegyen van egy teljesen felszerelt acetilén lámpás. Meg a Monté di Fixópontó északi lejtőjén berendezett központi telefon állomás környékén gyűjtik a szentjánosbogarakat. — Uram csak gúnyolódik, hisz ez egyszerű tárgyak maguk megmagyarázzák, hogy mire használhatók. — Igaz. igaz, de én a hangját akartam hallani . . . . Ugyan mondja meg hogy hívják. En Kalmár Ernő vagyok. Pena dacosan húzta össsze szemöldökét, de midőn látta a fiatal ember őszinte, csinos arcát, a gorombaság helyett mégis lassan kimondta : Pena. — Kedves Pena, ugy-e még mindig ellenségnek tekintenek minket? — Nem tudom. Talán nem ellenségek l — Mi nem, de maguk nem tudnak megbocsájtani, mintha nem szabadabbak volnának mint az előtt. — Az ám ! Még kecskét is alig s:'.abad tartani. — Ahoz nem érlek. De mondja, hol lakik? — Innen lefelé, Kupától felfelé, vagy megfordítva, aszerint hol vagyok. — Szóval nem akarja megmondani ? — Nem ! Es amidőn e szót mondta csak úgy csattant a lány hangja s megvillant szemeiben a régi vad feny, amit a harcok alatt láttak. De aztán mégis hozzá lelte : Különben igazat mondtam. — Akkor az is valami. En megtalálom. — Nem lenne jó vége. — Miért? — Hát . . . hát . . . atyám hirtelen haragú. — De hát én nem akarok rosszat. Mondja Pena, ki az apja ? — Lyeku Mircsu. — Lyeku Mircsu? Akkor hal maga az aki együtt harcolt a férfiakkal. — Én vagyok. — Ezekkel a fehér kezekkel, ezzel a nyájas üde arccal. A lány halkan kacagott. — Sokat beszél uram. Régen volt, elfeledtem, de azt tudom, hogy ez a kéz könnyen birta a fegyvert s volt puskaportól fekete is. — Tudom, hogy a bihacsi véres napnál, szeptember 7-én is harcban volt. Láttam. Itt kaptam lábamba, s A cigányok elleni védekezés most mindent háltérbe szőrit. Az Annabál is elmaradt. Jövőre azonban megtartják, ha valami közbe nem jön. A napirendet is a aposan megzavarta a cigányügy. Azelőtt éjfél után hat és nyolcz óra között indullak sétára a koránkelők, akik arról nevezetesek, hogy közülök mindenik korábban kell és indult sélautjára, mini a többi. Legalább a hétötvenkettősben mindenik azt allitolta. Eldönteni sohasem lehetett, hogy melyiknek van igaza. Mert ketten egy ulon soha se jártak. Csak a megállónál találkozlak és vitatkoztak a felelt, hogy melyikőjök kelt fel korábban ? Most ennek is vége. Az ördögnek van kedve hajnali hét órakor az erdőben egyedül találkozni egy pár szurtos cigánynyal! Apropos ! Ilélötvenkettos ! Tetszik tudni mi az? Ez a Nyvkv 73 számú motorvonata, amely reggel 7 óra 52 perckor van (a menetrend szerint) az Erzsébetiigei kitérőnél. Innen a neve. Az ószőlőfürediek kóta nélkül tudják az őket érdeklő vonalok menetrendjét és a szerint nevezik azokat. A városba menő vonatoknál pedig a vármegyeháztéri menetrendszerű indulási idő az irányadó. így a városbauienők a hétötvenkeltős, a kilenchuszas, az egylizennyolcas, a kettőti/.enölös és a háromtízes. Kifelé menők a tizenkettőharminckettős, az ötlizenötös, az ötnegyvenhetes stb. Legnevezetesebbek a hétölvenketlős és a lizenketlőharminckettős. Ezeken utaznak az ószőlőfürediek legtöbben. A többieken már jobban szétszóródnak. A tizenkettőharminckettőst a férjek-vonalának vagy az éhesek vonatának is hívják. Ámbár van más neve is. Több is. Ezeken a vonalokon beszélik meg az ószőlőfürediek a világ sorját. Meghánynak -veinek alaposan mindéül. Kezdve a kisvonat pontosságán, illetve pontatlanságán. Mert mindig ezen kezdik. És mindenkinek pontosabban jár az órája, mint a kalauzoké. Folytalják az időjáráson, a peronoszporán, a Jósa Mopin meg a Prok Fidin, (ezek kis kutyák), a Kvótán meg a Junktimon, (ezek nem kis kutyák), Supilón és Polónyin (ezek se kis kutyák), m >g az előző napi kártyaélményeken keresztül Kolompár Balog Tuláig. S végül szidják a várost. Szidják ha a motor késik, vagy ha közülök késett le valaki előtte való nap. Ha a Sóstón nem lehel fürödni; ha nem seprik az Erzsébetliget uljait, vagy ha seprik, mert port csinálnak. Szidják ha meleg van, ha szél van, ha esik, ha nem esik, Mert ez mindig és mindenkinek jól esik. Szegény város, ha csuklani tudna, ki nem jönne a folytonos csuklásból. De édes istenkém ! szidni csak kell valakit, vagy valamit ? A kormány kiment a divatból. (Majd belejön, ne tessék félni!) A rendőrség is kezd kimenni a divatból. (Ebbe beleuntak.) A város most van a tetőpontján a divatnak. És olyan kényelmes dolog a várost szidni. Mert ki az a város? Mindenki, tehát senki! Füredi. Utóirat. Múltkori levelemben Ószőlőfürednek a inajorkerttel szemben levő részéréi azt találtam irni, hogy a városi bi . . . Pardon ! Majd elcsúszoll megint a tollam. Az üszőlőfüredi nagymamák némelyike vokon vette azt a szalonképtelen szót. Ezennel helyreigazítom, hogy ószőlőfürednek az a része a városi szarvasmarhatenyészapaállatok nyáréji- és télimenedékhajlékának van a háta mögött. Egyidejűleg indítványozni bátorkodom, hogy hasonló okokból a Csalókőz felirat „Másokatravas/fondorlattalszándékosantévedésbeejtőés tévedésbentarló fiókul* felirattal cseréltessék ki. F. * * * Egy nem messzelevő faluban T. András gazda hiába hizlalta a szomszédék Pistáját, hogy az ő lestvérliugát vegye el, mert biz az másnak mondta el a boltalan a maga fegyveréből, azt a golyót, amely majdnem bénává lett s ami miatt most is szabadságon vagyok. Én nem lőttem rncg. — Nem lehet tudni. Azért jöttem ide, hogy megnézzem azt a helyet ahol oly alaposan kikaptunk, s lám magát találom itt. — Én itt voltam azelőtt is. De már most hagyjon itt, hisz senki sein vesz tőlem. — De én beszélni akarok magával, az atyja előtt, lla ilt nem, a lakásukon. — Ha rátalál — felelt félvállról a leány. - Tehát ha rátalálok, szabad ? — Mondtam, szabad. — Ugy Isten vele Pena. Mi még lalálkozunk ! — Néhány nap elteli. Rekkenő nyári idő volt. Lyeku egy vaddisznót hajszolt. Behatolt az erdőbe. Pena a házikó előtt ült, kézimunkával foglalkozva, kö/.be-közbe dalolva a régi jó világról. Önkénytelenül gondolt a kék nadrágosra, aki úgy látszik, hogy különb, mint a többi. Eszébe jutóit hangja, őszinte tekintete s a tisztelet ahogy vele beszélt. Nem lehet rossz ember — gondolja Pena — és szép ember. Bárcsak bosnyák legény volna. Itt vagyok ! Szólalt meg előtle egy hang. És előlépett Kalmár, vadász ruhában, fegyverrel vállán, revol vérrel oldalán. Pena felsikoltott. — Megijesztett uram. — Megijedt Pena ? Aki 20 csatában volt ? — Ah, az régen volt. — Most már más, ugy-e Pena ? De a szabadságot most is szeretem. — Igen, azt mindnyájan szereljük. Hol van atyja? — Mindjárt itt lesz. — Pedig csak eslére várla. — Akkor jó, beszélni akarok vele. — Ö vele, miért ? Miről ? — Hát megmondom. Megengedi, hogy ide maga mellé üljek. Még jobb, hogy előbb magával beszélhetek. Majdnem egy hete, hogy láttam. Mindig kulallam s lássa a lefelé és felfelé dacára rátaláltam. Azt akarom mondani atyjának, hogy nőül kérem magát, feleségül