Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-29 / 52. szám

52-ik szám. N Y í R V I D É K 1907. december 39 5 — Műkedvelői előadás. A nyir hA/í r. k. ifjak a „Jó Pás/loiok' há/átak ft-l. p '• -i in éje javára l'JOti. jun. ö on JPÚ ;i> (• v'" kö*öt műk dvelő előadist tartan ik. S i.ir • ke: Ci/ ..Felhő K .ur' három t vonásos ni'ps'ntiü A niiil ii.-'g vrdnö ci: ló is/.t Pc'rovils Gyul.i ; pá plebinos, Kállay András, Dr. Kállay Hu lo f, Lekért lCek, Dr. B >dn V István, Dr. Dobn d József, Eö'\ös Pál. Ftrlcska Rudo f. — Hirtelen halai. A mull vasárnap este a korona szálló kávéházában zeneestét lailo l a Benézi Gyula I audája. Jalek közben Berki An iá;, a banda cyyik r gi j o la ja hirtebn rosszul lett, orrán száj in miginriult a vér es dacára a lögtöni orvo i segélynek kél peic .ila't kiszenvedett Az * set kép elhető zav rt okozol a kávéhizban. a z ne ••Ihallg.itott s m ndenki megüli lődve nézle a hirtelen c költözőit szegény cigány holtli'Slét. Folesege és öt apró fyerm ke r zéré. a kik teljes n támasz nélkül maradtuk, azonnal ^yü.1 é t rendezlek a kávéba ban. Mi I >z orvosok unvállapilol ák hal l.it tüdő vi rzés ofcoz'a T< melése zenész-> és a kö/.öns g nagy részvéte mell II keddri d lut.in ment végbe. — Ki még ncui vá-árolt ajándékot újévre az forduljon Lőfkovis d br< ceni ékszerészhez, hol pénzeért igazi es allandó örömöt szerző ajándékot vásárolhat. E szolid C'g c-ak is jó árul tarl, s raktára zsúfolva v..n szebbnél szebb ujdonságr kkal. — Öiiiiy ilkossáir. Vidovics Ferencz volt szentendrei járásbitó főne lőtte migát és azo-inal m'ghall. Öngyilkosságát N irbitorbán követte el, a lio! az öccséiiél tölt.ille szabadságidejét. Teltének o' a va'ó-zinüleg nagymérvű idegességére vezetlielő vissza. Erre vall utolsó liátrah igyott I -vel: i-\ a melyben azt írj i „4-1 évig viseltem az élet terheit — bol log m m voltam soha — ni in birom tovább''. — Fülemelték az okmánybélyei? árusítás jutalékát Az okmánybélyeí: elárusítóknak január 1 én kedves újévi napjuk lesz. A p énzügyminiszter ugyanis elhatározta, bo„'y az okmánybelyegek aru-ilása utáni jutalékot az eddigi l és tel p rcentről 3 p rcenlre emeli L-l, atni nagy forgalmú tőzsrléanól már jel-niekeny jövedelem emelkedést jele it. — A .,Divat Szalon"-t, Migyarország egye'len komoly és hasznos íra^yu mi lapjá' ajinljuk olvasóink figyelmébe. A mai sulyoí gazdasagi vi-zonyok közölt, mikor feltétlenül megköveieljük a család minden asszonyatói, hogy a dolgozó férfi mellé állva, a maga házikörében szorgalmával, ügyességével megtakarítsa a nehezen szerzett fnéreket, teljes megnyugvással vihetjük be otthonunkba a Divat Szalont, melynek minden törekvés i odairányul, ho„y a leghasznosabb formák között fej-zze be a l^anynevelést és álljon lámiszul a f-leségek és anyák mellőlt. Tinit szabni-varrni s ezáltal hatalmas fegy rt ad .. nő kezébe a divat eilen, mélyet mellőzni, megtagadni ugy sem lehet, hanem vele k,egyezni asszonyi köteles.-ég. Kedvet ébreszt, eszközöket nyújt arra, hogy fiatul anyák a gyermekeikkel foglalkozzanak: készítsék a ruhác.-káikat, játekszeieiket, kézbe adhassák az olvasnivalóikat és rendezhessék a já'éuaikat. Ugyanígy foglalko/'k a hézlartás vezetésének kérdéseivel, az otthon csino.-ilásával s főképen azokkal az olthon végezhető ház<as munkákkal, melyeknek eredményé t. kintélyes me . takarítás. Szorako.'.lat is céljából pedig egy, a divatlap logalnnt tekintélyesen fölü'muló szépirodalmi részt is ad, melynek valogalott közleményeit kiváló irok szolgállaljak. S erkesitői postáját pedig, "e n'ii lapnál oly fonto-, színié (lelkérdéssé benső összeköttetéssé, gondvise é-szerű vezetéssé f. jlett IO atot, maga a szrrkesz'ő : Szabóné Nogall Janka intézi e , a kih z igazi gyermeki szeretetlel járulnak hosszú évek óla bajban, gondban, tanácstalanságban szenvedő hivei, hogy azokat folyton vigasztalja, baloiilsa, felvilágosíts i, s asszonyi kötelességeiben megerősítse. Nemes, értekes házibarál a Divat Szalon, melynek kiállítása is | a'.ar pompával b zonyjtja be, Iiogy az > lö';elő magyar uii hölgyek kezébe v..ln. E űfizele-i ára: egész évre 12 ko ona, mellékk tekki I, szahasivekkel, z nemüvekkel, szines nyomású képekkel cl') ben. Mutatványszámot in,'yen és bi rm< n ve küld a Divat Szalu kiadohiv. t.da Budapest. IV . E^kü-ut 5 sz. 742—2-1 'Uk'cj mk apto [lyínijmml., tf QJLCafmcc^ől diiiumíÁ, fait pcdia ittaíjjík i( luíuin, j{in(,'ip - if« mia

i(. JUuwiilitLm. -rr hal va találták meg reggel e ágyukban. Mint a vizsgálat kid iitette lefekvés előtt jól rárak'ak a parázsra szett t és a kályha ajtaját nyit a hagyták, a melyen kilo lu ó sz ngáz megfojtotta mind a hármójukat — Akár esik akar fú, én megyek az iskolába és mind'g friss és egészséges vagyok. Miért? Mert mama az útra m

:ndég ad 6 drb. Fay féle sodeni ásványpasztillát. És igy nem árt meg az utca hideg nedves és az iskola poros lc\egője és ha a többiek hiányoznak én soha. Ezt a valódi Fay féli sódeni ásvány pasztilláknak köszönhetem, a többiek is u ánozha'nának A Fay valódi sodeni pasztilláinak ára dobozonként 1 K '23 f. es m nden pyógy'árban, drogue iáiian és ásványvízkereskedésben kapható. Főraktár: W Tb. Gu ilzert, Wien XII. B Igbof rslrasse 6. — Halálos szcrcnc»étleuséír. Zsídkovszky András kállósemjéni kertész, f. hó 24-én téli kabátot mei t vásárolni Nagvkállóba. Ittas állapotban ahelyett, hogy felkeresni kívánt barátjához ment volna, a Nyírvíz csatornához tévedt, melyben tegnap befulva találták az arra járók. 3 A Sóstő-szalotelepen. rónán, katasztrális hold szőlő jutányos áron eladó. Ertesitést ad levélben Simitska Elldre. Nyiregyháza, Rákóczi-utca 54. szám. Álmodozom rólad. . . Tündér ábránd szárnyán elembe idézem Az eltűnt napokat s édes alakod, Képzeletben ismét átélem a multat, Mit a való tőlem meg nem tagadott. Talán már azóta boldog együttlétünk Annyi idő multán rég elfeledéd, Ami felől lelkem, telve vágyódással, Telve bánkódással — álmodozik még. Álmodozni rólad mindig olyan édes, S minden gyönyör mellett olyan bánatos ; Mint kesergő húrról a szomorú nóta Gyönyörűség mellett fájdalmat okoz. Lek. Val 5dl csak az crc.í'.'tl csomagokban Kathreingr névvel. 7 ^ f'í Ne használja senki keverék n"k'.il az izgató gyarmat! ivet' Kizárólag a Kathreincr-féle Kneipp-maláta kávé bizonyult a legjabb pótkávénak, mely kHnyen emészthető, tápláló í • vérképző, miáltal elömozdítja az egészséget. — S'éiiííáz niérgezés. Tiszalőkről luda'jak velünk, hogy oll özv. Deijék Józsefnél és két kis lányát * Mementó mori. Halk zizegéssel hull az első hó. A kövér hópelyhek egymás lölé rakodva fehér, tiszta mezbe öltöztetik a nagy mindens'get. Minden (S'llogó, minden lis/.ta, csak itl-olt kandikál ki a végtelen í*hér lepel alól, mint aludni készülő gyermekfő feher párnáiból, egy-egy ; pró dombocska, egy-rgy nyalab zöld fű. Egy kósza hópehely kezemre té.ed és én n-zem, csak nézi m, mint válik semmivé ez a jégkristályokból összerako'.t csrdamű, a le: mészetfli k ez az apróságában is végtelen tökéletes alkotása. G<ak egy lehellet és kevesebb van egy alkotással . . . Amint nézem a pehely csendes haldoklását, minlhi mes-ziről, n igyon messziről halk harangbugást hallanék. S a mull na < ködéből egy szomorú emlék bontakozik elém . . . Mig az ódon debreceni collegium li pcsőit tapostam akkoritian. Helyi szokás, ho^y a len eUst a nagyobb diikok vég/.ik. A debreceni nagy korházban rendszeresen mindennap van két három halót', kiket irgalomból tünetnek el a diákok. Egyszer, ép n ilyen táj an volt, hogy négvünket kiiend Itek „irgalmas"-ra. Víg beszélgetés kö'.t rop >glatluk a friss havat a kó'házhoz menet. De ain nt közelebb közelebb értünk a komor hullaházhoz, mintha valami frgyos szellő csapott volna bele a lelkünk kö<e pebe és mikor lassan felhaladtuuk a lépcsöliőn, elgondolkozva néztünk magunk elé; hány letört életnek volt ez mar utolsó ulja és még hánynak lesz ezután. A hullaház őre mint már ismerősöket köszön'öt', de szokása ellenére nem hozla ki az előcsarnokba a koporsót, hogy minél előbb túladjon rajta, hanem igy szólt: — Jöjjenek csak, fiatal urak, megmutatom, kit temetnek; még nem zártam le. Kissé borzongva,- de kíváncsian bementünk utána a másik terembe. Hirom hulla volt kiterítve lejtős faas.talokon. Olyan dohos, nehéz, hideg levegő volt itt, seh^gysem akartunk beljebb menni és sápadtan tekintget; üik egymásra, hogy visszaforduljunk-e ? — Mem kell felni, jöjjenek ide az ablakhoz, itt van. OJamentünk. Fekete, gyalul lan koporsóban feküdt egy 11 ata 1 ' mber. Sajátságos, amint raneztem arcára, semmit sem éreztem az előbbi borzadalybol. Barna haja egy kissé csapzottan lógott homlokára, kék szemei tágra nyílva bámullak fel a magasba, talán elrepült lelke utjai kutatva a veglelenségben. Kissé nyilt ajkai közül fehér fogsora villámlott ki, ajkstegU tei és arca valami csendes derűnek vibrációját mutatlak. Az egész arckif-jezése azt a gondolatol szuggeralta az emberbe, hogy ez a fiatal ember várta és örömmel vette a halált. Szinle feleslegis volt, mikor az őr monolon hangon megjegyezte: — Öngyilkos volt, a Nagyerdőben találták, nem tudják kicsoda. Hogy bebizonyítsa szavait, jobb oldalt félrehúzta a haját, ahol alig egy fillér nagyságú kerek nyillás volt. Pici hely, de eleg arra, hogy a lelek ulat találjon iaj:a. — Valami van a balkezeben, — szólt egyik tarsaui. — Igen — dümmögött az őr. Mondtam en a fiatal Horváth doklor urnák, hogy minek az, de ő azt mondta, hogy : kend ahoz nem ért. Jo. jó, majd nem beszél igy öt esztendő múlva ő sem. Valami kerek üveg. alatta arckép és haj. Kezében volt a mikor megtalálták is. Horváth doktor ur rno ,dla. hogy vissza kell lenni és vele ellemetni, pedig milyen jó lelt volna a kis unokámnak játszani. Az a fiatalember pedig csak nézett fel merően a magasba, keresve, kutatva a végtelensége', ahol lelke messze-messze száll már a c'ilhgok kőzött. Mi meg olt állottunk csendesen, merengve s végigsimoga tuk tekintetünkkel ezt a kékszem i, mosolygó arcú fiatalembert, ki csak annyiban külömbözik tőlün'r, hogy a homlokán egy pici kereknyilás van . . . Egyszer esik fölriaszt ott bmnünket az őr kalapácsverése. Le zögrzte az egyszerű, gyalülallan, fekete koporsót. S mi az előcsarnokban tomp in, latyolozottan énekeltük el a kál vinistak eevsziiü, bánatos halolti enekét. Mikor v ge volt az émkn k, lopva egym sra tekintgettünk. mindegyikünk s/emében kiült a részvét harmata. Hiszen az alatt a pár perc alatl, mig benn vollunk, közülünk valónak, hozzánk tarlozonak fogadluk azt a kékszemű, barna liaju, mosolygo arcú fiatalembert, ki a kezében egy arcképet és egy híjtúrtölt visz magával le oda. ahonnan nincs visszatérés . . . s egyikmásikunk oda kapott a k bl liez, ahol ő is őriz kis kerek üveg alalt egy arckép •!, egy h jfürtöt . . . Az őr és kocsis betette a koporsot a fekete láda forma halottas kocsiba, rázáita az ajtót és meg ndult lassan, csendesen a fehér hcszőnyegen a gyaszkocsi, melyet nem kisért senki, csak né.y diak. A temetőt is belepte már a hó. A sirásó csak messziről intett a kocsisnak, hogy merre vi

fye, neki bizony előbbre való dolga volt ott, ahol fizetnek, hogysem egy szegény ördöggel törődjék. A sír előtt a kocsis lassan leeiesztette a földre a koporsót és faugorva a bakra, se kérdve, se hallva, visszavágtató!!. O.t feküdi a temetetlen koporsó a felig megásott sir szélen, s a hó csendesen szitáivá hintette be ezüst pelyheivel Mi meg etymásra néztünk tanácstalanul, s üldözött bennünket az a Linos gondolái, hogy milyen si mmi is az ember halala ulán. milyen nyomorultul leikellen az élő a halottal szemben. Eszközünk sem volt, amivel a sirba leeresszük és elhantoljuk, de szótlanul egymás gondolatját kitalalva, ágakból font kötélen leeresztettük ölök pihenése helyére sz'p csendcsin azt a barnahajú, kéksztmü, mosolygó arcú társunkat, aki balkezében egy kicsi kerek üveg alalt szorongat egy arcképet és e^y hajfürlöt. Mindegyikünk egy-egy marék főidet kezébe véve, megáldunk a nyitott sir előtt és szomoiuai, gondolkozva, lassan eregettük ki kezünkből az apió rögöket, melyek nagyol koppanva hullollt k a koporsóra, melyben egy fiatalember fekszik, aki iljölt ide idegenbe meghalni, ahol nem törődik vele senki, senki . . . Ahol az emberek forgatagában nincs egy emb-r sem, aki bihantolná ezt a nyitott n'rt. S mig ó olt a gyalulatlan négy deszka kö/.t álmodja a tündérregéket, lalan valahol egy öregasszony lesi várja az aj'ó nyílását, hogy lajta az ő barna h ju, kékszemű fia belépjen ... Fent pedig a sir szélén n.'gy épen ilyen fiatalember áll szomorúan, kiktől csak abban különtözik a sírban f kvő, hogy a homlokán van egy pici kerek nyilas, kiket szint m vár o tlion, messze, messze egy-egy fehér liaju öregasszony, s talán egyikét-másikál egy-egy ábrándos, fehér ruhás leány, kinek képét, hajlürtjét oll őrzi keblén . . . Hull a hó csendem n zizegve, fehér leple elborít m'ndent. A nagy fi hér pelyhek rgymasra r.kodva beburkolják azt a gyalulatlan, egyszerű hkete koporsót. Lrs an, c endesen összébb huzódunk, hogy megadjuk a végtisztességet ennek az ismeretlen, elfeledett halottnak. Felharsan ajkunkról elemi erővel a kálvinisták csudaszép őshimnusza : ,Te benned bíztunk eleitől fogva ..." melynek felségesen egyszerű hangjain a puritán kálvinista beszel Istenevei. Belesir az ének a havas késő délutánba, s száll, száll fel a magas ég felé, lalan még útban találja ennek a barni liaju, kék szrmü fi dalember nek a lelkét és szárnyára ragadva viszi o agával fel, fel a magas Isten zsámolyahoz. E hallgatott az ének is. 1 olsó akkordjai beleülődve a fákba, sírkövekbe, lassan, lassan elveszlek a felnyotnuló havas alkonyatban. A hó pedig csak hullott, puha párnájába burkol a a szomorúság birodaln ál és azl az e.hagyott, nyitott sirt, melynek fenekén elhautolatlanul f.küdl egy barna liaju, kék .-zeu ü, mosolygo aicu fiatalember, ki kezében ott szorongatott egy arcképet és egy szőke arany fürtőt ... , Turf — kicsiben. (Én. meg a lú.) Ott voltam a vasárnapi versenyen, és mivel más nem állott velem szóba, a lovakkal beszélgeti, in. Es pedig a kővetkezőket: 1 Eu : Van szerencsém nagyságos Uram ! 0: Nem vagyok Ur! En : Bocsánat; profilból nem ismertem meg, na»vs.'gos asszenyom.' Ő: (.Ingerülten.) Asszony sem vagyok! LM: „Vagy qgy- (mozdulatul homlokomra üve,: L"gy üdvöz abs/olut lo !! U : Jónapol! E i: Szabad kikérn. m szi es véleményét a ni i versenyről ? Ó: Egy jo családból való lónak egyáltalában nincsen velemenye; nyi átkozni csak demokraták szoktak En: Pardon. Kiütött belőlem a paraszt. 0: I gy latom, maradt bent is még ..lég E i: Oh ! Kérem, nagy. n hízelgő ; látszik, hogy nem boxoan neveltek, hanem teljesen szabadon. O: Hagyja el; mindig fe|f

oi

r a félvérenr, mikor arról besz-lnek, hogy minket nevelnek az urak, és n^m