Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-22 / 51. szám

49-ik szám. NYIRVIDÉK 1907. december 8. 7. királynak alkotmányt felfüggesztő proclomátiója addig, 1 inig ő miniszteri székben ül ? Nem-e ő lett volna arra ' úgyszólván egyedül hivatott, hogy a nemzet és királya | közötti ellentéteket kiegyenlítse ? — Hát e kérdésekre bízvást igennel felelhetünk; hiszen mérvadó körökben nem egyszer hallottam 905-ti-ban: .Lenne csak a király tanácsadói között egy olyan intact politikus mint Kállay Béni, akinek minden kételyen felül álló hazafisága és királyhüsége valóságos fogalommá vált, bizony nem jutottunk volna oda, ahol most vagyunk!" i Ő eonservativ politikus vplt, a szónak nemes ér­telmében. Különös ember volt szokásaiban. Különössége az egyszerűségben nyilvánult meg. Öltözéke, háztartása, gondolatmenete, beszéde, szóval mindenben az egysze­rűség és természetesség. Mint tanuló már ilyen volt. Igv emlékszem reá 59-ből Bécsben.*) Színházba nem járt. csak ha muszáj volt. Egyszer emlékszem, hogy Bécsben létünk alkalmával ebédre voltunk nála hivatalosak, s akkor sült ki, hogy ö páholyt nem tart, szóval színházba járni nem szokott. Magyar voltát azonban külsőleg is mutatta: Ugy Belgrádban, ahol meg is látogattam, mint Bécsben ma­gyar ruhában járatta cselédjeit s berendezése is magya­ros volt. 1892-ben egy látogatásom alkalmával ez iránti kérdésemre a valuta és jegybank rendezésről igy nyilatkozott: „Annak bizony itt volna már az ideje; csakhogy dobbal verebet fogni nem lehet; nem igy tehát, hanem lassan kellett volna a szükséges arany készletet felhalmozni, illetve biztosítani, mert félni lehet az arnnykereslet túltengésptél. Békés és rendezett viszonyok mellett, akkor t. i. ha a jegybank készfizető képessége minden kételyen felül áll, tömeges kifizetések követelésére és teljesítés''re nem kerülhet a sor." Kállay András. *) Mindég helytelenítettem azt, hogy törvényben, hivatalos érintkezésekben, levél címzéseknél stb. Ausztria fővárosát Bécsnek kereszteljük el. Ez most megszűnt; csak az a furcsa, hogy ez az uj áramlat most már tul csap a szükséges korlátokon. Most már u. i. széltiben olvassuk teljesen belföldi vonatkozású hirdetésekben, rendeletekben, határozatokban- árjegyzékekben, s igy továb i Bécs helyett Wient. Pedig annak aztán nincs értelme, hogy a Bécsi utcát Wieni utcának, ó bécsiszeletet wieni szeletnek, BécsUjhelyt Wieni­Ujhflynek é< a bécsi tököt wieni töknek kereszteljük el. Nincs ez másutt sem isy, legkevésbhé pedig Ausztriában. Hisz u a mi osztrák sógoraink „Prahá'-t Pragnak, „Zagreb*-et Ágiamnak, a Pozsonyi kétszersültet Presburger Ziviebacknak, Milánót Maylandnak. Firenzét Flórenznek nevezik stb. Az általános tisztújítás. Ugy történt m«g, ahogy elóre láttuk, biz tosra vettük: a december hó 17-én végbement vármegyei tisztújítás a legutolsó vonalig a régi tisztviselők mandátumát megújította. A régi tisztikar egyhangú választással uj hat esztendőre uoegbizatá-t uyert, hogy ki-ki a maga helyén maradva, szolgálja tovább a vármegytt, hűséggel és bi csületességgel! Nagy megnyugvást kell, hogy keltsen az állandóságnak ez a biztositéka nem c-ak azok­ban a tisztviselőkben, kik becsületességüknek, lift egüknek és odaadó szorgalmuknak, amellyel idáig a közöniég érdekeit szolgálták, ugyan annak a közönségnek a részéről, e választás tanúsága által is egész egzisztenciájuk biztos­ságit nyerték, de még inkább a vármegye egész közönségében, mely az ó választott tiszt­viselői hivatal viselésének állandóságában a legtöbb garanciákat birja arra, hogy vármegyénk közigazgatási nagy érdekei pillanatnyi áramla­tok ingadozásainak kitéve nincsenek. Szabolcsvármegyének — hála Istennek — nem volt oka és alkalma arra, hogy, legutóbbi alkotmány védelmi harcunk nehéz küzdelmeiben — ha, ki megtántorodott volna, most meg­büntesse. Pedig a választási aktus unnepies hangu­latának szines árnyalatait az 1905 — 1906. évi alkotmáoyvédelmi küzdelmünk vissza ugárzásai adták meg. Es a választási sablon szürkeségében, ennek a visszasugárzó emlékeknek a fénye nyilvánult meg, alispánunknak, székébe való egyhangú lelkesedéssel történt visszahelyezésénél; aki, azokban a nehéz időkben, mint főjegyzője a vármegyének, nyugodtságával a kétségek leg­nehezebb pillanataiban s biztosságával a törvény erejében való hitében: azzá, hogy Csak ó lehet a megüresedett alispáni szék örököse, egy­szerre kimagaslott. Ezekre a nehéz küzdelmekre való vissza­nézós gondolataiban nyilt m<g és ment végbe a 17-dikén tartott tisztújító közgyűlés, mely­nek lefolyásáról a következőkben referálunk: Vay Gábor gróf főispán, kevéssel 10 óra után, lelkes éljenzés kiseretében megjelenvén a közgyűlés ter­mében, üdvözölte a nagy számban migjelmt bizottmányi tagokat s jelezvén az alkalom nagy jelentőségét, a tiszt­újító közgyűlést megnyitottnak nyilvánította. Mikecz Detsó alispán tejelentette ezután a maga és a választott tisztikar január hó 1-én lejáró meg­bízatásáról való lemondását, átadván a vármegye ősi pecsétjét a főispán kezeibe. Az alispán beszédét a következőkben közöljük: Az 1902. év január hó l-ével alakított tisztikar megbízatása az év végevei lejárván, kötelességünk állá­sainkat megbízónk, a vármegye törvényhatóságának nn­delkezésére bocsátani. Midőn ezen kötelességnek én, mint a vármegye ez időszerinti első tisztviselő e az egé z tisztikar nevében eleget teszek, nem mulaszthatom el. hogy első sorban is őszinte, melyen érze t halánknak kifejezést ne adjak azon hathatós, fényes sikirü és áldozatkész támog.itás ert, m lyben részesülni az elmúlt P> év alatt sz< rencs :­sek voltunk. Midőn az 19' 2 ik év elején megbízásunkat a tek. törvénytntóság kezeiuől megkaptuk, senki sem sejtette, hogy a legközelebbi jövőben nagyjelentőségű történeti események fognak közéletünkben lezajlani. Az 1905 ik évben megkezdődött alkotmány ellenes kormányzat támadásainak czelpcntjaivá a vármegyék val­tak és mindnyáján élénken emlékezhetünk arra, hogy a hatalom összes fegyvereivel rendelke/.ő kormány ostrom­lását a haza iránti köteles-égüket ösmerő vármegyek mily SZÍVÓS kitartással verték vissza. Büszkén tekinthet Szabó.csvarmegye tisztikara a közelmúlt harczaira vissza, mert annak története nem mutathat fel egyetlen törvénytelen kormányrendeletet sem, melynek végrehajtását a legszívósabb kitartással vissza ne ulasitolta volna. Az alkotmányellenes kormány­zat, dacára, hogy a megfélemlítés semmi eszközeitől sem riadt vissza, a vármegyében sikert kivinni képes nem volt. Nem akaróin ezt a tisztikar különös érde­méül felróni tek. törvényhatóság, meit hiszen mi csak 1 azt tettük, amire minket eskünk és hazaszeretetünk kö­telezett, de meg kell hajtanom a hála és elösmerés zászlaját a varmegye n mes közönsége előtt, amely er­kölcsi és anyagi támogatásával mindig ott volt tiszti­karának, a harc előőrsének hita mögött s ez meghat­ványozta, felvillanyozta a mi erőinket. Valóban Antaeus legendáját láthattuk megujulni az események során. Az \ult nekünk a törvény hatóság egyeteme, mint annak a. anyaföld : vele érintkezve gyengülő erőink újból feleled­t tek, megsokszorozódtak. E támogatás nélkül talán elbuk­tunk, legyőzettünk volna a hatalom túlsúlya által, mig igy I büszkén és felemelt fővel tekinthetünk vissza a nehéz l időkre s vezérünk akkori alispánunk, a jól teljesített kö­telesség tudataban vonulhatott viss/.a a harc lezajlása utan mindnyájunk elismerésétől kisér\e a tnagáneleibo. Ne vegye tőlem szerénytelenségnek a tek. törvény­hatóság, hogy ez alkalommal e ni héz de dicső napok eseményeit felidézem, de az elmúlt 6 évre visszaemlé­kezve büszke őrömmel tölt el az a ludat, hogy e na­pokban szerencsesek lehettünk, a tőrvényhatóság akara­tának végrfhijtói gyanánt szerepelhetni. És most midőn ismételten hálás köszönetet mondok a vármegye közönségének irányunkban tanúsított joindu­lalu támogatásáért a kezeinkben letett végrehajtó hatal­mat s ann.ik külső jelvényeként a vármegye nagy pe­csétjét a tek. törvényhatóság kezeibe visszajuttatom, nyugodt lélekkel várjuk Ítéletünket, egyhingu lelkese­déssel kiáltva: Éljen Szabolcsvármegye hazafiúi erények­kel ékeskedő közönsége! Vay Gábor gróf főispán átvéve a vármegye ősi pecsétjét az alispántól, a legnagyobb elismeréssel em­lékezett meg az alispán és a lelépő tisztikar működésé­ről s ezért a kormány és a maga nevében köszönetét fejezte ki. Megnyitván ezután a főispán a tisztújítást, ennek tai taniára t. ügyészül dr. Bodnár Istvánt, jegyzőül Balla Jenőt nevezte ki. A kijelölő biooltság tagjaiul, Megyery Géza indít­ványára, megválasztatlak Bory Béla, Szikszay Pál, Gaál Elek, a főispán a bizottság tagjaiul dr. Meskó ' Lászlót, Kállay Andrást és Gencsy Albertet kerte fel. A kijelölő-bizottság rövid félóra alalt elvégezvén 1 feladatát, Vay Gábor gróf főispán első sóiban bejelentette, hogy a kijelő bizottság az alispáni állásra az egyedü pályázó eddigi alispánt, Mikecz Dezsőt jelölte. Zijos éljenzés közepette jelentette ki a főispán, hogy Mikecz Dezső Szabolcsvármegye alispánjává egy­hangúlag megválasztatott. Mikecz Deisó alispán, erre letette a hivatali esküi, meghatottan köszönve meg a törvényhatóság bizalmat, melylyel immár másodízben emelte őt az alispáni állásba­Végbementek ezután a további választások, még pedig, mint már elől jelentettük, az egész választott tisztikarnak eddig viselt állásaban ujabb hat évié való megerősítésével. Vay Gábor gróf főispán bejelentette ezulán a kö'.gyűlésnek, hogy tiszteletbeli lisztviselőkül a követke­zőket nevezte ki: Ib. főjegyzők lettek: Koiniss Géza, Okolicsanyi Dezső és Mikecz István, tb. aljegyzők : E ek Pál és Do­I bos László, tb. főügyészek: Bagdi Imre, Kovács Lajos, Szikszay József, Bodnár István dr., Vadasz Lipót dr., ' Járossy Sándor dr., Jarmy István dr., Stmiecsányi ' László dr., Márkus Károly Lévay Sándor dr., tb. aliigyéseek: Prok Gyula dr., Korányi Endre dr., Szabó Liszló dr., Piopper Dezső dr., Fráter Ernő, dr. Szoko­lay Gyula dr., Buday Gyula dr., tb. főorvosok: Kállay Rudolf dr., Sziklásy Lajos dr., Lórencz Gyula dr., ' Konthy Gyu'a dr., Gara Leó dr., Rosenberg Emil dr., Lukács Vilmos dr., Fodor Sándor dr., Pollácsek Sán­' dor dr., tb. főszolgabirák: Szalánczy Bertalan, Pongrácz 1 Kálmán gr., O osz Miklós, Simák János, Pechy Gábor, Vay Zoltán, Horkovics Sándor, tb. szolgabirák: Dem. | Andor dr., Tóth Béla, Kiss Sándor, Nozdroviciky Pál, Szilha István dr. Vay Gábor gróf főispán az elismerés han ján em­lékezett meg ezután a vármegye három tisztviselőjéről, | Péchy Gyula árvaszéki elnök, Dubos Imre és Angya­lossy Pál főszolgabirákról, akik 1877-ben választatván meg, most töltik be vármegyei közszolgálatuk 30 dik esztendejét. A közgyűlés osztatlan helyeslése és zajos éljenzése fogadta a főispán bejelenlését. Sipos Béla vármegyei főjegyző a lisztviselői lar hálás köszönetét tolmácsolta a főispán iránt s biztosi­tolta a főispánt és a tói vényhatóságot arról, hogy az újonnan megválasztott tisztikar a jövőben is kötelesség tudással s I lkiismeretes munkássággal fogja magát az újonnan nyert bizalomra továbbra is érdemessé tenni. Kállay András a közel múltba visszanyúló remi­niscenciákkal méltatta az ujonnnan megválasztod alis­pán és a tisztikar hazafiasságát és munkásságát s tel­jes bizalmát fejezve ki az iránt, hogy ez a tisztikar teljes garanciát nyújt S/.abolcsvármegye kö. őnségén k arra, hogy békés időkben a közigazgatás napi felad i­tainak igazságos munkása, zivataros idők inegujulásán pedig alkotmányunknak hü őre lesz. Az újonnan megválasztott tisztviselők ezután le­tették a hivatalos esküi, mire a főispán a tisztújító közgyűlést, kevéssel 11 óra után berekesztette. Megyery Géza. Nagy kitüntetés érte e bélen közéletünk egyik legkimagaslóbb alakját, Megyery Géza kir. törvénysziki elnököt s ezzel Nyíregyháza varos és Szabolcsvarmegye közönségét is abból az alkalom ól. Ú császári és apo-­toli királyi Felsége f. hó 14-en kelt legfelsőbb elhatá­rozásával Megyery Géza curiai cím- és jelleggel feli uh i­zolt nyiregyházi kir. törvényszéki elnöknek saját kérel­mére tört nt nyugdíjaztatása alkalmából sok évi buzgó szolgálatában szerzett érdem i elismeréséül a Lipót rend lovag keresztjét díjmentesen adományozni méltóztatott. E hét folyamán megyénkben ez már a mi-od:k kitüntetés s mind a kettő — egyikei öl lapunk más helyen emlékezünk meg — őszinte örömmel tölt tl bennünket. Hogy ki volt Megyery Géza s micsoda tevékenysé­get tejtett ki úgy az igazságszolgáltatás terén, mint vár­megyénk s Nyíregyháza város közéleteben, azt, úgy hisszük, nem szükséges e lap olvasoi előtt bővebben f.jtegetni. Hisz csak mm ré 0'en zíjlottak le 40 éves közszolgalati jubileumának ünnepi hullámai s a kö/.­e ismerésnek és szeretelnek az az impo/áns megnyilat­kozása, mely őt ez alkalommal körülvette, meggyőzln ­t tt mindenkit arról, hogy Nyíregyháza varos és Szabó cs­vármegye társaddma ismerte es méltányolni is tudta az ő kétségtelenül nagy érd' meit, am-lyek közül nem utolsó a város és a vármegye közügyeiben és közéleté­ben kifejtett tevékenysége, de a legelső mégis az a mélyreható munkássaga, amely a vármegye teiületen levő kir. bíróságok ujjaszervezesehez fűződik. Eit a munkásságát akarta Ó Felsége első sorban megjutalmazni. És mi, akiknek úgyszólván a szemei előtt élt é.« működött Megyery Géza, őszintén és igazán elmoi d haljak, hogy az ő személyében nem érdemtelent, hanem egy erdtmekben gazdag embert értik a kiiályi kegy sugarai. Ad mullos annos! . . . De nem hunyhatunk szemet e kitüntetés alkalmá­ból egy szomorú tény előt sem, ami 1 ennünket igen kínosan érint s ez a Megyery Géza nyugalomba vouu lasa. Annyira megszoktuk mar az ő nyugodt, komoly, méltóságos alakját, szeretetteljes egyéniségéi és végte­lei ül lekötelező nyájas modoiál, hogy el se tudjuk képzelni, hogyan fogjuk őt a jövőben nélkülözhetni. Igaz, 40 ev nagy idő nem csak közpályán de egy enibeii életnek is. Az is igaz, lio^y már régen óhajtja a nyugalmat. C-akhogy 40 évvel vállain Megyery Géza még mindig elegge fiatal. Tetterős. Munkabíró. Tevé­keny. Mögötte — ami keveseknek adatolt — tapaszla­latokban gazdag 40 esztendő. Előtte a legszebb ideál: a küszöbön levő igazságügyi reformoknak megvalósítása. Az ő eddigi munkásságának a koronája. Mi hát az oka visszavonulásanak? O tudja. Ó akarta. Mi nem tudjuk megérteni. Éppen azért elfojtjuk a nyugdíjaztatása felett ér­zett keserü-égünk őszinte és í^az szavát s amidőn annak adunk kilejezést, hogy a nyugalom meg nem inunkallansag, sem pedig édes semmittevés, egyben azt kívánjuk, hogy még sokáig és még fokozottabb merv­b> n gyümölcsöztethesse nagy tudását és ismeretét Nyíregyháza város és szabolcsvármegye javára. U cy t gyen 1 ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. HT Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk előfizetőinknek, lapunk jóba rá t­jainak és munkatársainak. Karácsony. Fenyőgalyas szép karácsony, szivünkből kős öntünk! Ahitjuk ünnepi hangulatod it, a le nigy nornnni­podat, mely a hétköznapi élet harca után bevezet a poe/.is birodalmába. Mert mi más a koia estének szür­kületeben kigyúló karácsonyfa és ezer apró gyertyafénye ? A csöngetésre mepj 1 nő gyermekek méla csodálata, megihletődese és kitörő, harsany kedve, — váljon mind­ez nem-e a legszebb poézis? Az olimpiai ünnepeken llomér szárnyas igein lendült egy ó-kori kultur-ni mzet és vitle hangulata a legtisztább életörömök közepébe: a művészet szférájaba. Ma, mikor a kereszténység két­ezer éves szirtje t nyaldossa végig a vele ellentétesm k latszó uralkodó eszmék áramlata: mégis a Megváltó születésére ritka lélekrokonságban együtt találja az ember­millickat. Csodás égi nagy alkotás a Názáret nek hit­alapitása: változatlan makulátlanságban hinti a karácsony

Next

/
Thumbnails
Contents