Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-22 / 51. szám

XXVIII. évfolyam* 48 . szám. Nyíregyháza, 1907. december hó 1. I f ííiiW A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: ész évre 8 korona Fél évre 4 * » Negyed évre . ' 2 Egyes szám ára S20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZTÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak A nyílt-téri közlemények dija soronkint 60 lillér. Apró hirdetések 10 szóig +0 fii., minden további szó + fit. V astag betűvel szedett kétszeresen száuilt. „A hazatérők" ügyében ayilt levél a szerkesztőhöz. II. Ezóta a nép teljesen megváltozott. Nem tudunk többé egymás nyelvén. Éa amidón az amerikai kivándorlás eszméje, mint a veszedelmes földosztó szociális mozgalom leveretésének következménye — fellépett, illetve azt titkos agitátorok divatba hozták s mi községi jegyzók a kivándorlási kedv csökkentésére minden energiánkut felhasználtuk s a nép mégis kiözönlött éu ottan boldogulva ezereket keresett ós küldött haza, a látszat amellett szólott, hogy mi neki rossz tanácsadói vagyunk, azért beszéljük le a kivándorlásról, hogy tovább is itthon maradjanak nyomorogni, holott Amerikában reájok és családjukra az anyagi jólét a valódi egyenlőség kéjes érz«te vár. Bes élhetünk azóta akármit, azt mondja népünk, hogy mindez uri huncutság és szánandó mosolylyal hallgatja lebeszélő szavunkat, látszik arcán az a gondolat, hogy ő mindezt másképen tudja; mert hiszen idehaza nyáron át 60—80 kr. napi keresete van. Télen október—máraius hónapokban semmi. Ha pedig cseléd, évi bére 200 irtot tesz; míg ellenben az új haza részére naponta 3 -8 frt munkabért kényelmes burdot, teljes jogegyenlőséget, még szórakozásokat is nyújt. Gyakori jelenségként mutatkozik aztán azon ^eredmény, hogy földre éhesen pár 1000 korona készpénzt megtakarítva hazajön s fáradságos munkájának gyümölcsét a lelketlen ágensek és parcellázok által túi magasra felcsigázott földeknek egy-két holdjába beletemeti s mivel abból megélni még mindig nem tud, ismételten visszamegy pénit keresni Verseille fényes termeiben is eltiporta egykor a piszkos phrigiai sapka a Bourbonok háromágú liliomjit; ezért egy igazi Bourbon nem szűnt meg szeretni a népet. Igy vagyok vele én is: feledve a multat, t°ljes lelkemből óhajtom népünk boldogulását és mert tudom, A „Nfirvidék" tircxája. Karácsony. Alföldi rónaság sik tájait járom, Csillogó hólepel fekszik a határon. Egy-két veréb csacsog köröttem a réten. Varjak károgatnak fölöttem a légben. A füzes lehajló, földig érő iga Keskeny barázdát szánt a hó bársonyába ; Csöndes, kihallt a táj, szélzógás se hallszik. Vastag kérge alatt a Tisza is alszik. Egyszer csak valami tündéri hang rezdül . . . Harangszó zsong lágyan a légen keresztül. Közeli falucska ide látszó tornya Híveit imára hivja, hívogatja. Megmozdul a szivem . . . Lelkem belérezdüt Rég nem érzett gyönyör száll rajta keresztül. Valami édes-bús, részegítő mámor, Gazdag emlékezés tiinő ifjúságból . . . Itt álmodtam merész, nagy jövőt a múltban, S ragyogó álmaim mind eltűntek sorban . . . Bűvös harangszóval, fehér tündérszárnyon Csak te térsz meg újra gyönyörű karácsony ! Ital Itt Miklós. Magduska karácsonyfája. Irta: Pataky István. Szomorúan ülnek az asztal mellett. A férj, neje és a pajkos kis Magda, a nagyapa pedig, aki beteges egy pamlagon hol kél, hol fekszik. Látszik a fiatalokon, hogy oly ralamiről beszéltek, amit szeretnének, de nem m°rnek folytatni, a kis Magda hogy a mostani vi sszavándorlás muló jellegű, tapasztalom, hogy a földre éhes nép mindaddig hazátlauúl vándorol ide-oda, mig hazai ingatlan szerzése által hazai röghöz le nem köttetik. ezt is megkíséreltem. Ugy történt a dolog szerkesztő ur, hogy a mostani hazafi is kormány fején találta a szeget. Meggyőződve ugyanis arról, hogy a n^pboldogulás a mezőgazdaság inttnsivebb fejlesztésétől, intensív mezőgazdaság pedig az elha nyagolt marhatenyésztél lábra állításától fokozott marhatenyésztés pedig kis gazdák részéről csak községi közlegelók szerzésétől függ; üdvös actiót indított meg ilyen községi közlegelöknek államsegélylyeli szerzése tárgyában. Jött tehát a pecsétes levél feleiről. Kormány óhajtotta, vármegye rendelte, főszolgabíró parancsolta, hogy községi közlegelónek alkalmas terület szereztessék. Persze, hogy szereztem. Megfelelő, alkalmas és olcsó terűletet. Csup'in az államsegély hiányzott, melyet eleinte megígértek, később budapesti küldöttségünk előtt visszaszívtak azon indokolással, hogy nincs pénz, nincs költségvetés, nincs béke; mert van nemzetiségi harc és parlamenti munkaszünet. Így aztán .felleg borúit a . . . . legelőre" s a szép nemzetgazdasági eszme csak chimer.i maradt Nem tudva belenyugodni azon gondolatba, hogy a község mint erkölcsi testület javára jutányos áron, oagy tuónjárúisal megvásárolt olcsó ingatlan kapzsi ágensek és parcellázok kezébe kerül, megakartam azt menteni kivándorlott népünk számára és saját költségemen kiuyomattam, Amerikába szétküldtem a következő hirdetményt: Hirdetmény. Magyarországból s főleg vidékünkről Amerikába kivándorolt polgártársainkkal tudatom hogy Gyüre község határában fekvő fele részben buza és dohány termelésre alkalmas 500 hold kiterjedésű Grűn-féle birtoknak közlegelőül czélzott megvétele az államsegély el nem nyerhe'ése miatt meghiúsulván, ezen birlok most 50 darab 10 holdas (1200 • ölével számított) pedig oly különösnek találja azt a némaságot, hogy elfelejt pajkoskodni is. — Ne is szóljatok — törte meg a nagyapa a csendet — nem én űzlem el őt, hanem ő szaltadt le az én szívemről. Azt mondta azért ellenzem szerelmét, mert sajnálom az örökséget. Én ? Kiadtam neki. Azt mondta, az ő szerelme, meg azé a nőé olyan mint a tenger, az egyik partról nézve — végtelen. Ohó ! meglátod, hogy a mai világban annak is könnyű elérni a másik pariját. Hiszem, hogy ők a leggyorsabban elérték. Mint a a másik szoba ajtajából zörej hallatszolt volna. — Van ott valaki Juliska ? — Oh papa, ki lenne ott. A karácsonyfát kellene Csinálni, de nincs aki csinálja. — Nincs ? Hát ki tehet arról, hogy nincs, kinek fáj az legjobban, ha nincs. Oh ugy a szivemhez volt nőve az a fiu! Hogy elhagyta az a nő ? Megmondtam neki előre, hogy kifacsarja s eldobja. Megyeről-megyére ment utánna, s bizonyára most koldu

cabb, mint én ! A lelke bizonyára betegebb mint az enyém. — Szegény Viktor — szólt Juliska — pedig ugy hallom, hogy a szomszéd városban van, s ha meghallja, hogy papa beteg . . . — Nem hallja meg, ne hallja meg, de én nem is vagyok beteg. S hogy megmutassa fel is állott s botja segélyével tipegett le és fel. — Mama — szólt a kis Magda — hát nekem nem lesz karácsonyfa, mit ad akkor a Jézuska nekem ? — Hátha lesz, hátha lesz — szólt az anya és simogatá leánykája szőke fürtéit. — Miért nem csináltok karácsonyfát í kérdi az öreg. — Oh! ugy megszoktuk, hogy Viktor csinálja . . — Ej, rossz szokás a megszokás Hogy ő eltévedi, azért lehet az en Magduskámnak karácsonyfája. — Ugy jó a karácsony, ha a család mind együtt van. — De ha nem lehet Azaz, hogy mind itt vagyunk, a családnak nincs több tagja. parcellára felosztatni s következő feltételek mellett magánosoknak szabad kézből eladatni szándékoltatik u. m.: 1. Minden részvényes, hogy családtagjának megélhetése biztosítva legyen kap 8 hold szántó földet, 2 hold kaszálló földet és rgy negyed hold füzest. A fűzes és kaszálló 1 darabban méretik ki, a szántóföldek 3 fordulóban ugy felosztva, hogy sorshúzás utján mindenki egyformán részesüljön abból. 2. Egy ilytn 10 holdas birtok rész ára 2500 ftt. vagyis 5000 korona ; melyben már a mérnöki és átírási költség is benfoglaltatik. Ugy szintén benfoglaltatik ebben a vételi százalék is. Tehát a vevőt semmi más cimen más egyébb költség nem lerheli. 3. Jegyezni két vagy több részletet is leltet. 4. Jegyzés és a I0°/o előleg befizetésén?* halárideje március hó 31. b. A tanyán és községben levő épületek egy tanyai iskola céljaira értékesíttetnek. 6. Fizetési feltétel az, hogy minden jelentkező .i beiratkozáskor fizet 10°/o vagyis 500 koronát, mely takarékpénztárba helyeztetik. A vételár többi része 3 év alatt tetszés szerinti készpénz részletekben vagy törlesztéses kölcsön utján fedezhető. Bővebb kivilágítással alólirt körjegyző szolgól, ki a közvetítést ez ügyben ingyen teljesili azon hazafias célból, hogy édes Magyar Hazánk idegenbe kivándorolt polgártársait céljaik elérésében: a hazai ingatlan szerzésben támogassa s ez által mostani n

nhéz mtinkájok gyümölcsének élvezetit lehetővé tegye és a haza jövetelt, vissza vándorlási törekvést előmozdítsa. Minthogy azonban tőrlesztéses kölcsönt szerezni a jelenlegi nehéz pénzügyi viszonyok mellett igen bajos és költséges, azonkívül pedig annak terheitől sokan félnek, ajánlatos, hogy a vételár törlesztésé', az uj hazában részükre megnyílt jelenlegi kereselforrásuk fen tartásával igyekezzenek legnagyobb takarékosság mellett teljesíteni. Minden fillérük mit e célra haza küldenek hivatalos ellenőrzés mellett általam takarékpénztárban elhelyezve gyümölcsözőleg kezel'etik 3 éven át egész a végleszámolásig. Levelekre azonnal, szivesen válaszolok. Gyüt ében 1907. október 28. Tóth József körjegyző. Nos?! Mit gondolsz szerkesztő ur mi az eredmény?... semmi! Az, hogy mig a magános — Mama — szólt közbe Magda — az örzsi azt mondja, hogy olyan embert Iái olt a városban, mint Viktor bácsi. — Itt t! riadt fel az öreg — megyek a kapitányhoz és eltoloncoltatom ! És annyira igyekezett, hogy leült ismét, s elgondolkozva hajtotta le fejét. — De apa, hátha meghallotta, hogy beteg* — Beteg ? Annak is ő az oka. Tudla, mennyire szivemhez voll nőve, mégis erőszakkal leszakította magát, tudva, hogy bennem oly kevés a vér, s könnyen elvér zek már. Mit törődik ő azzal, ha beleg vagyok, ha meghalok. Elfeledett engem ő is, elfeled majd mindenki. Beteg vagyok igaz, hálni jár belém a leiek s mióta igy csalódtajn, csak vendég nálam az egészség. Mit törődik ő azzal, hogy az átkommal ment, mit bánja ő, ha nyomja is az én lelkemet ez az átok és szeretném <• azt visszavonni, vagy megújítani. Nem törődik vele, de én sem ő vele, s ebbe a házba be ne tegye a lábát mert ezzel a mankóval ütöm ki innen, meg a városból, meg a világból. Nem fáj már, hogy megtagadott, de sajnálom, hogy segítségére voltam a természetnek ily fattyuhajtás létrehozásában. Ne említsétek őt előttem, meghalok én már anélkül is, ha e sebet nem bánijá ok. A másik szoba ajtajánál olyan zörej hallatszoti, mintha valaki elfojtottan zokogna. — Mi ez ? Ott van valaki. És felugorva odatipegett s az ajtót felrántotta. Olt térdepelt a tékozló, megátkozott fiu, rongyosan, sápadtan, zokogva. — Te, te ! — kiáltá az öreg — gono . . . S felemelte botját ütésre. A fiu zokogott tovább. Hirtelen kiesett a bot az öreg kezéből. — Szegény eltévelyedett, te — és rátette kezét a fiu fejére s lassan simogatá. A fiu csókjaival halmozá el azt a fenyegető kezet, s felemelkedve a pamlaghoz vezette az öreget s lefektette. Odatérdelt a fejéhez, s csókolgatta a kezeit. Az öreg még nem szolt semmit. Szemeit behunyva tartotta. Látszott rajta, hogy oly izgalmon esett kérész-