Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-15 / 50. szám

í 50-ik szám. N Y I R V I D É K 1907. december 15. józan eszű népünk fejét s papját, jegyzőjét faképnél hagyva, bűnös útra tért. Könnyű munka volt ez neki; mert hiszen azt igért a népuek. mire ez mindig legéhesebb volt: Földet! Ingyen földet " Az urak földjét!!! Mi ezt uem tudtuk utánna csinálni. Kegyvesztett lettünk egy napon. A szegény apám becsületes papi vékája, melylyel nyomorúságos párbérét méregette, egyszerre nagy lett, hamis lett. Én annak dacára, hogy jegyzői magánmunkálati díjaim nagyrészét is gyakran elengedtem, követelni soha nem követeltem, igazságtalanságot, részrehajlást senkivel nem tettem, egyszerre „nyúzó" nevet kaptam. Még uram bocsás ugy nekem, mint Istenben boldogult Erdőhegyi Ferenc barátomnak, aki egyetlen ur volt rajtam kívül a faluban, veres nyakkendőt is ígért (értsd felakasztást) éppen az a volt cselédem, akit mint teljesen árvaságra jutott elhagyott gyermeket koldusságból fogott fel s nevelt fi éves kora óta boldogult apám. Jött aztán a kir. ügyész Hrabov >zky ur személyében, megvizsgálta a lázongás .ait, becsületesnek találta a vékát, igaznak a nyúzót és a budapesti uraság hűvösre került Igen Ara, csakhogy magával vitt oda egyet, mi azóta .sem volt visszahozható: népünk bizalmát, szeretetét és tiszteletét az „urak" iránt. (Vége köv.) Utazás Nyiregyháza körül*) (hol szekeren, hol gyalog.) IV. Birtokomban van egy régi olajfestmény amely igy néz ki: Előttünk áll egy sáncárokkal körülvett vár; ennek fokán állanak fehér plundrás, süveges és bocskoros cseh katonák, mindegyik lándzsával a kezében. A felvonó hid előtt, hasonló viseletű legénységgel a háta mögött, földig érő zöld palástban és arary koronával a fején, Szvatopluk áll. a csehek nagy királya és fogadja a magyarok küldöttségét, amelynek vezére egy veres kantáros fehér lovat ajánl fel neki. A király igy szólt: „Chlapci esi je to konj." Kgy hórihorgas tót legény a háta mögött: „Pane kralj predalisme krajinu." A magyar pedig büszkén mutat a lóra s igy szól : „Itt a ló uram, akár — — — —

s. De ismeretes az a tót fohász is : „Cserveni kontár bieli konj ; predalisme krajinu bozsemoj." Nem minden alap nélküli tehát azon feltevésem, hogy a billikom szó a „bielikonj"-ból származhat. De most már siessünk a társaság után és fordítsuk haza felé szekerünk rúdját ; csakhogy frissen feltöltött köúton, paraszt szekeren és szalma ülésen nem tudok az agarász társasággal versenyt futni. Olyan döcögős ilyenkor ez a mi Tokaj—Kolozsvár (!) müútunk, mint a Budai Császárfürdőkhöz vezető út volt, még a hatvanas években is. Erről irta meg jó öreg Bernáth Gazsi bátyánk, hogv mindaddig, mig ez az út ily karban lesz, a halálbüntetést el kell törölni; elég bárkit is a szekéraljdeszkán ülve oda és vissza megkocsikáztatni, hogy útközben kiadja a lelkét. * * * Ma már derültebb, enyhébb és barátságosabb az idő; az agarak ma könnyű őszi ruhát öltöttek és a ') A mult számban Mikecz Sándor helyeit M. Gida olvasandó. hetivásárra betóduló szegény parasztember sem húzza össze magán azt a jól bélelt szúrt, ami fajta — nincs. Egyébbiránt a városnak ma megint olyan különös képe van; részben párossávul járnak, részben csoportokban állanak jól ismert alakok; nem oly kevélyek ők már mint voltak ezelőtt, tartásuk még mindig merev, csak tejük hanyatlik alá; jobb kezükb 11 botot szorongatnak. a bal zsebbe mélyítve és ökölbe szorítva : Ugy látszik elégedetlenek Itt csak a diagnózis exclusiva adhat útbaigazítást: Ha elégedetlenek, politikusoknak kell lenniök. De melyik válfajból'? — Szabadelvűek. — mert ezek leginkább elégedetlenek — nem lehetnek: ezek teljesen eltűntek a politikai láthatárról; coalitionálísok sem lehetnek : akiket itt látok, nem tartoznak a tulipiferákhoz; ha kormánypártiak volnának, ott látnók közöttük Kovács Pistát is; tehát nem lehetnek mások, mint orthod'ox függetlenségiek. És csakugyan, ők azok, ők akik pártgyűlésre jöttek össze, hogy határozzanak afelől: 1. hogy ki legyen a jövőben tisztviselő és 2. hogy elfogadják-e az Ausztriával megkötött gazdasági kiegyezést, vagy sem. On revient toujours — igen, a dolgok gyakran ismétlődnek; ezek aszélb?li előkészítő conventikulumok is voltak már napirenden s tény, hogy Graell alatt kisbíró sem lehetett senki, ha nem tartozott a függetlenségi párthoz. Az én időmben is megkisérlették az első két évben az ilyen szárny próbálgatásokat a derék függetlenségiek, amelyek azonban teljesen meddőknek bizonyultak és nemsokára a divatból végleg kimentek. De nincs is ennek semmi jogosultsága, nincs annak semmi értelme, hogy a tisztujitásokat bárminő politikai pártgyíilés előzze meg és irányítsa; a tiszti állásoknak kik által leendő betöltésének a kérdését eldönteni nem a pártpolitika van hivatva, hanem a pártatlan vármegye közönsége, s a pályázókat nem valamely politikai párthoz való tartozandóságuk minősiti ám, hanem rátermettségük s első sorban szolgálati idejüknek tartama. Ezzel ellenkező felfogás és eljárás megfosztja önkormányzati rendszerünket létjogosultságától es sirba dönti alkotmányunkat. Nunc venimus ad fortissimam rcm — publicam. Bizony, bizony nehéz körülmények közzé jutott a függetlenségi párt; különösen azok, akik a függetlenségi elveket komolyan vették, s ezek között első sorban a párt elnöke, kit mindenkor a puritán függetlenségi tanok lelkes apostolaként ismertünk s aki mos! nehéz szívvel látja, hogy azon elvek, amelyekben ö is hitt s amelyeket ő is hirdetett több mint 40**) év óta, egyelőre sőt valószínű, hogy nagyon hosszú időn át nem valósithatók meg. Most látja be már — bár ném valja he — a függetlenségi párt, hogy miért volt 1875-ben elkerülhetetlen a fusió, miért kelleti a többségre és kormányra jutott liberális pártnak és vezérének politikai elveiknek egy részét az ellenzéki ternimologia szerint „szegre, akasztani", helyesebben: azok követeléséről egyelőre lemondani; most látja be már, hogy mint Apponyi Albert magát kifejezte, — más dolog lelkesítő szónoklatokkal a levegőt vibraezióba hozni és megint más az adott viszonyokhoz mérten kormányozni. De ne háborgassuk őket, sőt kímélettel és részvéttel legyünk irántuk s várjuk be, mit fognak határozni. Hajtsunk ki mármost a Korhány felé, amelynek tetejéről nyiri felfogás szerint szép kilátás nyílik. **) Mint bécsi iskolatársam, ezelőtt 50 evvel ő volt közöltünk a megalkuvást nem törő függetlenségi (Ivek hirdetője. Ilyen Korhány vagy kurgan nevű halom, vagy ahogy ezeket elnevezni szokás: Kunhalom nagyon sok van hazánkban.***) A Kunhalom elnevezés ellen azonban az az egy kifogásom van. hogy ilyen halmok vannak ám liil a Dunán is. ahol pedig kúnok nem jártak. Lehetnek azok az én nézetem szerint Hunhalmok, Kunhalmok de magyar bevándorláskori halmok is azért, mert úgy tudom, hogy ezek alatt honfoglalás korbeli lovas sírokat is találtak. Csak az ellen kell állást foglalnom. mintha ezek valaha ..örhalmok" lehettek volna; mert hiszen akár hány helyen látjuk, hogy ily halmok sokkalta magasabb homok hegyeknek a szomszédságában lettek emelve, amelyek magaslatáról az őrszolgálatot jobban lehetett eszközölni. A korhányt is feldúlták és kifosztották külömben, mint csaknem minden ilyen halmot; s igy a Dr. Jósa András és Dr. Bleuer Miklós által jelenlétemben ezelőtt mint egy 10 évvel eszközölt tudományos kutatásnak sem lehetett meg a kellő eredménye. Különösen a 15. és lG-ik századot jellemzi a régiségek utáni vágy, kutatási láz és a hamisításoknak nagy tökélylyel dicsekedhető művészete.****) A bécsi Kunsthistoriches Múzeumban ezer számra találhatók e korból oly értékes régiségek, amelyek hazánkból származtak.. A Korhány magaslatáról látjuk, amiről már megemlékeztünk — az orosi borbányát. Innen ugy néz ki. mintha erdő lenne. Talán az azért van, hogy a szőllőnek cukortartalma mérsékeltessék, s hogy túl a rendén sok asszu ne képződjék. Nohát szó ami szó, de ezt a luxust megengedheti magának a Galabriai vagy Sicíliai szöllös gazda, sőt még azt is, hogy gyümölcsfákra futtatja fel szőllőtőkéit, de bizony nállunk leghelyesebb külön termelni a szőllőt és külön a gyümölcsfát. A borbányán arról látjuk az Oköritót, amelynek családi okmányaink szerint „Ököritató" volt a neve. Ettől délnek terül el a Sáparét. Ez a mult század elején is a Kállay Ignáczé volt s állítólag a paraszt humor keresztelte át „ Sáp" rétnek, tréfás jelzéséül annak, hogy mint felesége hozománya jutott az a Dessewlfy Kálmán birtokába. Eredeti a paraszt észjárás az ilyen dolgokban. Igy p. o. Kállay Miklós alispán levezetvén a Nyírvizeket és ezek között a Kállósemjéni tavakat is, jogos követelést támasztott a birtokossággal szemben kéltségeinek megtérítése citnén : s miután a család őseitől örökölt szokása szerint fizetni nem akart,*****) hát fogta magát a szépapáin és a közös legelőből egyszerűen elfoglalt 1500 holdat, elnevezvén azt Curiának. Dehát a keresztelőbe más is beleszóllott: A semjéni paraszt a találó „Csentrét" nevet iktatta józan felfogásának anyakönyvébe, s az elnevezés mai napig, tartja magát. Kállay Andrá3. azt Jósa András jobban tudhatja — Semmi, de lesz. S azzal félre vonta Jóskát. — Nekem is I sz vele bajom Jóska. Ha látod, hogy ő megtámad engem, vagy én ől, s látod, hogy nem bírok vele, segíts. Meglehet kapsz vagy 100 forintot. — Kitől? — Tőlem. Itt a kezem rá. Kezet fogtak. — Hát ki ez? Kérdé bámulva Jóska. — Majd megtudod. Nem kellett azonban sokat várni Matyinak, mert épen a feleségét, Borcsát kapta ki a betyár egy legény kezéből. Forgatta a betyár a szép menyecskét s rajta feledte szemét a menyecske rózsás, kipirúll arcán s ahogy forgatta hirtelen lehajolt s megcsókolta. Ép akkor nézett oda Matyi. — Hü az árgyílusát — kiáltott Matyi — hát ennek a másé is az övé. Odarohant, feleségét kikapta a betyár kezéből s a betyárt mellbe lökte. — Ezt megbánod paraszt! — rikoltott a betyár s hirtelen lehajolva csizmaszárából kést ránlott elő s Matyira rohant. — Nem gyilkolunk többet Sisa Pista — kiáltott Matyi. A betyár, neve hallatára pillanatra megdöbbent. E pillanat elég volt Matyinak, aki fejét lehajtva vaderövel roliant a betyárnak. A betyár a gyomrát ért erős ütéstől leveaő után kapkodva hanyatlott meg, míg az ő kése csak gyenge szúrást ejtett a Matyi vállát Még magához sem tért a betyár, mikor V. iorkál megragadva a földre rántotta. Ott termett Jóska is s megragadla a betyár késes kezét. Malyi ekkor előrántotta a kézi béklyói s rátolta a betyár kezeire. A betyár feleszmélve, lábaival védte magát s le akarta kezeiről húzni a szabadságától megfosztó láncokat. Matyi és Jóska ketten alig bírták a vadbetyár lábait özszekötözni. A közelben pedig olt állt remegve a belyár mátkája, kedvese Róza, aki oly sokszor kérte, hogy jobb útra lérne, de hiába, aki most is szereti, csak kőnyeit törülgeti és nem meri kiáltani, ne bántsátok, ő az én eljegyzett mátkám. Mert most már tudják, hogy a megátkozott rabló az. Somogyi András elhúzza onnan a leányt, hogy ne lassa, ne hallja, miként dobják fel egy szekérre, aki már senkinek se árt, a rettegett betyá.'t, mint egy telt zsákot s gúnyolódnak vele, szórják rá az átkot. Meg sem állt Matyi Egerig. Matyi felment Tóth Mór ügyészhez. — Megvan ! toppant be a szobába. — Lehetetlen Malyi, nem az lesz, egyedül nem tehetted rabbá. — Talán magam is, de volt egy segílőm, a Bngár Jóska. Ott van ni a szekérnél, őrzi a 1ÜÜ forintját. — Annyit adsz neki ? — Muszáj volt. Igy biztosabb volt mégis. — Aztán mi a ráadás? Matyi megmutatta a vállát. — No ezt a törvényszéki orvos bekötözi. — Ugy sem volt velem dolga, míg itt vollam. — No Matyi — szólt az ügyész, kezét nyújtva a derék legénynek — sok szerencsét a házhoz, meg a föl decskéhez. Hanem ne üldözz ezután rablókat, mert . . . — Nem ám tekintetes uram, mert amint a Borcsa megsúgta, lesz valaki még akire gyűjtögetni kell. — No Matyi, annak én leszek a keresztapja, a keresztanyja . . . Épen a nagyságos asszonyhoz akarok menni. — Csak eredj Matyi, az is elfogadja. 0 **') Hogy másutt van-é. nállamnál. ****) A „cinque cento" kora. *****) Az 1420-ik évben a eodex diplomatieus szerint Kállay Leokeos fia Miklós egyházi átok alá vétetik, mert 5(1 „uj forint* és il márka egyházi tartozását megfizetni vonakodik. Megjegyzem itt, bog) Magyarország pénzrendszerét Róbert Károly király szabályozta 1342 évi deeretuinával. A „forint" pénznem itt fordul elő első izben, mialatt mindenesetre aranyforint értendő : az ezüst forint c sak a 17-ik században jön for. alomba. Állatvédelmi közlemények, A mesterséges fészekodukrol. A hasznos kis madarak v^delmezésének egyik legeredményesebb módozata az, ha lehelövé lesszük, hogy fészkeiket alkalmatos helyen elkészíthessék, hogy azlán azokban Bokáikat kiköl'h ssék és felnevelhessék. Olyan helyeken, ahol kevés a fa, mint általában a nagy magyar AH'ö

:dön, ez a feladat sokkal nehezebb, mint például Nyiregyházán és Szabolcsvármegye legnagyobb részében. De az>rt nehogy azt higyje ám valaki, hogy Nyíregyházán e tekintetben nincsen szükség semmifele emberi céltudatos tevékenységre, mert itt van fa és bokor elég: ott van az erdő, ott vannak a szőlőskertek, a temetők, sőt a tanyákon is igen sok gyümölcsöskerl, az utak mentén pedi* a dúsan tenyésző akáczfasorok. Ugyanaz a Berlepsch báró, aki a hasznos madarak téli etetésével olyan, szinte mese számba menő eredményeket ért el, birtokain nem elégedett meg a Iák és bokrok sziporitásával, sőt azzal sem, hogy egyes ágakat visszametszett azokon, hogy fészekrakásra alkalmas elágazások keletkez/.enek. Figyelmét kiterjesztette az odnlakó, a fák odvaiban fészkelő madarakra is és azon fáradozott, hogy ahol vén, odvas fák nincsenek otl mesterséges odvakat helyezzen el, még pedig olyanokat, amelyeket a madarak szívesen igénybe vesznek. Hosszas kísérletezés után arra a tapasztalatra jutott, hogy az olyan mesterséges odvak felelnek meg legjobban a célnak, amelyek ugyszolvá i hü utánzatai a harkályok által vájt természetes odúknak. A Berlepsch báró mintáin okulva készíttette és készítteti Chernel István kőszegi földbirtokos, európai hirü ornithologus, majd az ő utmutatása nyomán a baranya—kárászi Első Magyar Fészekodugyár azokat a mesterséges fészekodukat, amelyek a gyakorlatban teljesen beváltak. E'eknek mintái a pozsonyi mezőgazdasági kiállításon, valamint az ez évi pécsi országos kiállításon is lathatók voltak. Ezek a mesterséges fészekoduk egy darab, héjától meg nem foszlott fatörzsből készülnek, amelybe az egyik végén egy alul kiszélesedő zacskó alakú lyukat fúrnak. Ezt az üreget felül deszkával befedik, oldalt egy kisebb lyukat fúrnak, amelyen a kis madarak ki- és bejárhalnak. Az üreg oldalán barázdákat vésnek, hogy a fészkelő madarak könnyebben kapaszkodhassanak kifelé. Ez