Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-10-20 / 42. szám

XX VIII. évfolyam. 20. szám. Nyíregyháza, 1907. szeptember hó 1. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. *>•«

> Előfizetési feltételek: Egész évre 8 korona Fél évre 4 Negyed évre 2 > Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig +0 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Magyar ipar-pürtolás, Akik a Magyar Védó Egyesületet és a Tulipán szövetséget megalakították és szervezték, n°m gondoltak arra, hogy — rövid másfél esztendővel a nagy uemzeti fölbuzdulás után nemzeti erkölcseiben enervált, nemzetközi eszmék útvesztőiben tévelygő, mindeu küzdelemre k'ptel n ina rogyott nemzedék áll a bátok m->gett! Ét uem gondolhattak arra, hogy 1906 április 9 dike után olyan sorvasztó idő következ- j zen, amelyben elég, megsemmisül még a hite is nemzeti függetlenségünk nagy ideáljának, amelynek megvalósulásáért apáink még — mindi nr, áldozva — küzdöttek s véreztek őseink! Ezekben a szomorú napokban is azonban, amikor hívó, reménykedő szemeink elől az ir.'vuyt mutató távoli mécses pislogó világa is eltűnni látszik: ne zárjuk el házunk küszöbét a szerencsétlen, nyomorult magyar ipar elől! A vevő követeljen magyar iparcikket a kereskedőtől s a kereskedő ne csak szo'gáljon ilyennel, de kinálja is azt! Ezzel a kis bevezetéssi 1 közöljük itt Vay Gábor gróf fóisp-n úrnik, miut a szabolcsvármegyei védő egyesület elnökének, lapuuk szerkesztőjéhez közlés végett átadott n ilt levelét: Nyilt levél Korányi Imre gyógyszerész és Mnjor István borbély- és fodrász üzlet tulajdonos urakhoz. Tisztelt uraim! A v ult napokban cédulát adtam haj lúmnak, azon sajátkezű feljegyzéssel, hogy hozzon számomra íolttisztitáshoz való .gyökér" szappant és „szebeni" borotválkozó szappaut. A hajdú nevezett tárgyakat az öuók üzleteiben szerezve bJ, Gráczban készült „Spaik" szappant és külföldi borotválkozó szappant hozott Kíváncsiságból megpróbáltam mindkettőt s most már saját tapasztalatomból biztosíthatom Önöket, hogy az Önök által pártfogolt „Spaik" mosdó szappanníl sokkalta jobb a mi tniskolczi gyártmányunk, a küldött külföldi borotválkozó szapp n pedig még csak meg sem közelítheti a szebenit. Teljes tisztelettel Nyíregyháza, 1907. évi október hó 15 Vay Gábor gróf a M. V. egyesület elnöke. M jíradék i t Prolog. Irta: Dr. Szabó László. A nyíregyházi leány-egyesületnek 11107. oki. 12. 13-ikán tartott bemuiató estélyén szavalta: Kertész Bella. A korszellemnek hivő szavára íme, mi lányok is szövetkezünk. Az egyesült erők minden fegyverével Elszántan, bátran felfegyverkezünk. No azért kérem, ne ijedjenek meg, Nem pártütés ez, nem szakszervezet : A jótékonyság irgalmas atyjának Áldott nevében fogtunk mi kezet. Valóra hívjuk a virágregéket A legbájosabb, szelid költői álmot. Cselekvésre kelnek tarka virágok, Küzdelemre gyöngéd, törékeny lányok. Küzdterünk lesz a jótetek mezeje, Vezérünk : a szív, emberszeretet. Hadat izenünk nyomornak, ínségnek, Törölni vágyunk fájó könyeket. Fegyvereink ah! nagyon ártatlanok : Apró ruhácskák, — pár kanál leves, Meleg szobácska — szerény babajáték, Mellyel Jézuska árvákat keres. Elhagyott, kitett, névtelen árvának Feje felé hajlik — fehér liliom — Orző szellemként s érintésire Nemes hajtást hoz a vadon, útszéli gyom. A pusztának éhező népére Az írás szerint manna hullt alá. Napjainkban ezt népkonyhának hívják, Hol a nyomorult enyhülést talál. Az uj Magyarország*) Taine azt mondja egy helyütt a francia forradalomról írott könyvében, hogy ha a fal nagyon magas, az embereknek eszükbe sem jut, hogy által is lehetne rajta mászni. A köztlmult napok eseményei azt mutatják, bogy a falak, melyek nálunk a jognélküliek küzdő tömegét a jogokat élvezőktől elválasztják, s melyeket egy harcias s óval ez alkotmány sáncainak szoktunk nevezni, nem oly magasak, hogy általjutni s belülkerülni rajtuk, lehetetlen gondolatként élt volna a sáncokon kivül állók lelkébtn. Mindkét félre nézve jobb is így. Jobb, hogy e falak nem nőitek az égig s bejül ni a jognak általuk kerilett mezőire misképp is lehet, nemcsak, mint egykor az ancien regieme gőgös basiyáin, rombolva és rombadöntve őket. Dj a polílikai magyar nemzet ezer ves történelmi fejlődese folyamán soha sem is epitett olyan válas/.tófalaka' a nemzeti tarsadaloui különféle osztályai közé, melyek rideg és m gkövült záikózottsaggal elvágták volna a politikai és gazdasági érvényesülés útját a fölfele töiekvő alsóbb rétegek előtt. Nein vitatkozunk rajta, vájjon a nemzeti lélek eredendő szabadelvű vonása volt-e ez a liberális politikai gondolkozás, vagy pusztán külső lörlcnehni tényezők eredményének kell-e tekintenünk alkotásait. A valóság az, hogy az erők érvényé.-ülésének heves és elkeseredett kitörései, a forradalomnak is, — az egyetlen Dozsa-fele lázadást kivéve — nálunk mindig az egész neuizet szabadságharcai vollak. Ezek a hatcok mindig az idegen érdekeket képviselő királyi hatalom ellen irányultak. Nem politikailag és gazdaságilag elnyomott egv

(es alsóbb osztályok küzdelmei voltak az elnyomó es kizsákmányoló felsőbb rendek ellen. Hesztvett bennük osztálykülönbségre való tekin'et n.lkúl az egész nemzeti tarsadaloui, vagy legalabb is tulnyomo többsége. Az osztályharcok annyira divatos elméletét ezekre a küzdelmekre alkalmazni, meddő kísérlet lenne. Vagy legalabb is annyi koncessziot kellene tinnie a kísérletezőnek az elmélet igazságának rovására, amennyiie a materiálisba .fölfogas egyetlen más nemzet történelmi fejlődésének magyaiázatánal sem kénytelen vetem. dni. De a Taine falaihoz visszaterve, október tizedikén sok ezernyi tömeg kerges ökle lendü.t meg, dologlevés helyett elkeseredett tenyegetesie a dunaparii gótikus palota márványtól és aranytól ékes épülete felé. S „ha a lehetetlent lehetni lehetne*, a nemzetközi szociálismus *) Szerző engedelmével a Budapesti Hírlap mult szombati szálfából. A szerk. Körülte süt-főz szorgos lánycsapat . . . „Terülj asztalkám !" — Áldott, aki térit . . . Áldott női kéz, amely megenyhít Elűzve az éhség lázgyötrelmeit. Fehér hómezőn — fehér hóvirágok — Vándorútra kelnek angyali lelkek — Fenyő erdő mélyén keresnek, kutatnak, A mig egy-egy fényes galyacskára lelnek. Viszik diadalmas boldog örömmel, Vezeti léptük betlehemi fény . . . Kicsiny kunyhókba — padlás s:obákba Örömhöz szokatlan gyermekek közé. Mese, — valóság igy vegyülnek el Egyleti éltünk hímes mezején . . . S prológ helyett — programmbeszédet Szerény szavakkal így tartottam én. De ne higyjék, hogy ez minden ambíciónk, Ez csak átmenet, csak előkészület . . . Hogy pár év multán tapasztalt tagokként Fogadhasson be a — nőegye3ütet ! . . . 0 Két csaló. — németből. — Amint tovalebbent, nein egy csodalkosó férfitekin tel követte. De gyönyötü is volt szorosan hozzásimuló utcai jelmezeben, szőke fejecsk.-jén viiuló rozsakkai díszített barna kalappal. Nagyon is jól tudla, hogy szép, ám azért finom arcát annak az öntudatnak egyetlen vonása sem torzította el; szeme pedig oly gyermekesen pillantott a világba, mintha meg ezernyi rejtelyt kellene megoldania. Ama világos, napsugaras tavaszi napol: pgyike volt, melyeken az igész világot csupa fényben, világosságban akkora rést szeretne ütni egyetlen ökölcsapással a nemzeti képviselet falain, hogy diadalmas hadai teljesen elönlhessék és elfoglalhassak odabent az : .nyíra óhajtolt padsorokat. Ennek a célnak érdekeben ugyané napon min lenütt, ahol csak szervezett niunkasságra támaszkodhatott a párt, letétetett mindenfele szerszámot a „dolgozó* Magyarországgal. Megállíttatta a gépeket s ínegszüntetlette, amennyire módjaban állott, a termelést. Meg akarta mutatni a kizsákmányoló osztályoknak s az osztályparlamentnek, micsoda hatalom van az elnyomott tömegek kezében. Hadd lássák, hogy „habár fölül a gálya s alul a viznek árja, azéit a víz az úr." A nemzetközi szociálizinus a vörös csülörlök egyéb celj it nem tekintve, ily módon akait szamot adni önmagának is, politikai és gazdasági erejének nyomalekaról. Talán az Analole Erance figyelmeztetése jutóit eszébe, aki annak idején a sárga veszedelemről irván, ea a veszedelmet clodázottnak itelte mindaddig, mig a sok milliós kinait meg nem számoltak Mert bár millió és millió kinai létezik, ők maguk e számukat nem tudják. Egy nép és egy páit csak akkor van, ha létének és erejének tudatára jutott. A inig a sok millió kinai meg n m számoltatott, addig nem is számítanak. Számoljátok meg egymást, íme, ez az első parancs, melyet az altiszt is legénységének ád. S ezzel megtanítja őket a társadalom alapelvére. A magyarországi szocialisták is most ilyen számlálást rendeztek önöniuagukon. Ennek eredményéhez fogják szabni ezután a politikai es gazdasági harcban követendő taktikájukat. Eddig maguk se tudtak, mit és mennyit merhetnek. Mo^tanlol ke.dve tudni akaijak. S ezzel a „vörös vesztdelem" is, ha szabad e kifejezesse! éinünk, eljutott arra a pon'ra, a melyen tűi Magyarország és a magyar társadalom nemzeti jellegű tovabbfejlődéséie az eddiginel igazabb es fenyegetőbb veszedelmet jelent. Tudjuk, hogy a fejlődés nemzeti jellegének megőrzése és biztositasa, ami egy a nemzeti önállóság megőrzésével, nem szerep.-1 ott annak a progtaramnak tervei között, melynek alapjan a nemzetközi szociá'izmus elméleti és gyakorlati hivei az uj Magyarorszagot meg akarják teremteni. — E progamm egyik alapvető pontjának, i.z általános választói jognak oly elvek és meretek szetinli megvalósítása azonban, a mint a nemzetközi szociálizmus nálunk erőszakolja, éppen örökte sírját ásná a nemzeti Magyarországnak. Az az elszánt és fanatikus hadjárat, m-lylytl a part ket háiom éve már, minden erejét írre a pontra veti, s melynek az látjuk es valami édes, bizonytalan vágy szinte megrepeszti a szívünket. Mintha egé-z Berlin ta'pon leli volna, különösen az Unler der Liliden hemzsegett a legújabb divat szerint fölcicomázott hölgyektől. Lili von Braunthal, a dúsgazdag bankár leánya éppen hazatélőben volt egyik barátnőjétől. Az érte jövö kocsit nem hasznalta. Ilyfn pompás időben csepp kedve sem volt a zart kocsiba ülni. Jól eselt neki egyedül a városban bolyongni, mert beteges anyja és gyöngid atyja, akar csak valami raelegágybeli növényt őrizlek. Ez pedig sehogys. m volt ínyére, meit Li i egeszst ges es pajzan fiaiul leány. A bradenburgi kapunal egyszerre egy űr állott meg előtte, aki kalapját levéve nézett reá : — Bocsánat kisasszony, nem veszítette el szivecskéjét ? Aranyos szívecskéjét ? egeszitette ki mosolyogva. Lili zavarában csak nézett a beszelőre, ekkor az egy kis aranyszivet tarlott eléje. Hevesen utána kapott. — Köszönöm uram, nagyon k dves emlék ez nekem, hiánya nagyon fájt volna. — Akkor m -g jobban örülök, hogy én voltam az a s<.eret.cses, aki megtalaltam a kis c-ksziit. A fiatal ember mellette maradt s lassan az állatkert felé larlottak. Lili most lopva megnézi lovagjai, s megállapiija, hogy sokkal szebb mindazoknál az uraknal, kikel ó ismer. Az pedig megemelve kalapját: — Megengedi, bogy bemutassam magam, nevem Gleichen s mintegy magyarazolag hozzáfűzte: zenetanitó vagyok a Steiner-íele konzervatóriumban. Lili bolondos jó kedvében igy válaszo't: — Nevem Braun Lili, nyelv tanítónő vagyok és éppen a tinilásról jövök. Maga is csodálkozott, bogy milyen könnyen ejtette ki ezt a hazugságot és nagyszerűen mulatott rajta. Csevegve majdnem a Bellevue ulig érkeztek, midőn Lili «u gállt : — Isten önnel Gleichen ur, itt el kell válnunk, mégegyszer hálás köszönetet a becsüles találónak.