Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-07-14 / 28. szám

4 28-ik szám. zetét javilsa, hanem hogy érdekellentétet támasztva a munkás és a munkaadó között elégedetlenné tegye a munkásokat a munkaadók és a fenálló társadalmi rend ellen lázítsa. Ezért a létező vagy csak állítólagos bajokat és hiányokat a legfeketébb színekre festi előtte és lehető­leg túlozza s miattuk a munkadókat es az állami intéz­ményekét okozza. A munkás helyzetének javítását vagy egyenesen akadályozza, vagy mint jelentéktelent lekicsinyli. A szociáldemokrácia kolomposai jól tudják, hogy a munkás helyzetének javítása örömet, megelégedést szül, az elegedetlenséget csökenti, igy izgatásuk terét szükiti és eredmenyét nagyon meggyöngíti. Nagyon fontos Goltznak az a kijelentése is, hogy mivel a mezőgazdaság és annak művelői alkotják a leg­erősebb bástyákat az állami és társadalmi rend felfor­gatása ellen, a mezőgazdaság minden kára határozott nyereség a szociáldemokrácia ügyeire nézve. Ezért töre­kednek arra, hogy a mezőgazdasági munkásokat telje­síthetetlen, mert érdekük ellen való követelésekkel mun­kaadóik ellen lázítsák, a kivándorlásra lázítsák és ezzel a mezőgazdaságot váltságba sodorják. S vájjon lehet-e más céljuk? Remélhetik-e, hogy a mezőgazdasági munkásokat ugy, miként az ipari mun­kásoknál sikerült nagy szervezetekben tudjuk tömörí­teni, részben azért, hogy ily módon a mezőgazdasági munkások helyzetét megjavítsák, részben pedig azért, hogy bennök politikai törekvéseik számára támaszt és szövetségeseket találjanak? Katz németországi tapaszta­latairól irva, azt mondja, hogy a mezőgazdasági mun­kások iparszerü szervezeteit még akkor is lehetetlenség­nek tartja, ha nem lennének jogi korlátai a szervezke­désnek, oly korlatjai, a melyekhez Nemetországban tudva evően még most is határozottan ragaszkodnak, mikor pedig az ipari munkások szakszervezeteit jogi személyiségként elismerni készülnek. Az ipari munkások egész életökben munkások maradnak és mozgalmuk és szervezkedésük éppen ak­kor kezdődött, a mikor a gyáripar kifejlődése ezt két­ségtelenné telte. De a mezőgazdasági munkásoknál ép­pen a^t£heteé iffesebbek más életnem után néznek és nem maradfcak l'iAlég mezőgazdasági munkásoknak. Á t'ésfüíetí szervezetekhez tartozik továbbá, mi­ként Katz kifejti, a munkások nagyobb tömeg, ire nézve a munka feltételek egyenlősége. De minél határozottabban lesz a mezőgazdasági munka a nagy üzemekben időszaki iparrá, annál inkább elő áll a munkaerők közölt bizonyos különválás, meg­különböztetése a különösebben minősítettnek az egészen iskolázatlan mezőgazdasági munkásoktól, mig az iparban a munkások nagy tömegei között sem minősítés szem­pontból, sem más tekintetben különbség nincsen. Tehát mindazok a föltételek, a melyet az iparban a munkások gazdasági szervezeteinek alapjául szolgálnak, teljesen hiányzanak a mezőgazdaságban Joggal elmondhatjuk tehát, hogy a szociálista izga­tás a mezőgazdasági munkások között a munkások és munkaadók, de a nemzet szempontjából is nagy vesze­delmet jelent. Az izgatásnak egyik következménye a ki vándorlás és a vidéki munkaerőnek elvonása, mi már oly mértékű, hogy az egész, mezőgazdaságra végzetes eredményű lehet. Mert romlásba dönti az államföntartó birtokos elemet és a kivándorlásra csábítja a mezei munkásokat. Egyenesen rllami érdek követeli tehát a szociálista izgatás lehető korlátozását. De ez csak egyik, nagyon tökéletlen eszköze a létező bajok orvoslásának. Gyökeresen a bajt csak ugy lthet megszüntetni, ha alapokait orvv.-oljak. Azt mon­dottuk, hogy a munkások elegülellenségének és ez ilégü­lejlenség minden következményeinek fő oka 3 dologban rejlik: gazdasági heiy/.etük bizonjtalanságaban, a birtok­ban való részesülés hiányában es elszigetelt társad.ilmi helyzetükben. Ezen a három bajon kell tehát segíteni, ha azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági munkáskérdést megoldjuk. Ez azonban a társadalom mellett szükségessé tes/i az államhatalom közreműködését is. A mezőgazdasági mun­kasok gazdasági helyzetének bizonytalanságát hivatva vannak enyhíteni azok a szociális imezkedések, amelye­ket a mezőgazdasági munkások éidekében magam is több mint egy éve sürgetek. Egyet mást siket ült elérni de ez még mindig nem eleg. Örömmel üdvözlöm ezért a psek'dtörvenyt is, mert ez a törvény a legújabb idő­ből való más gazdasági törvényünket hasonlóan, azon az elven alapul, hogy munkaadó és cseléd közt az utóbbi a gyengébb f i, a kit léhát az államhatalomnak meg kell oltalmazni. A mezőgazdasági munkások gazda­sági helyzetének bizonytalanságit enyhíteni lehel azzal is, hogy a télen át gondoskodunk toglalkoztatásukról. A másik eszköz amelynek mindenült a legnagyobb fontosságot tulajdonítják, a mezőgazdasági munkásnak földbirtokban való részesítése. A külföldi szakírók csak­nem valamennyien megegyeznek abban, hogy ebben rejtik a'mezőgazdasági munkaskérdés megoldása. Egy darab földet kell juttatni a munkásnak, mely az övé legyen, mely e hazahoz vonzza s amely érdekközösségbe hozza munkájával s liazajával. Amikor a modern lel ­logas szerint az állam az ipaii munkások szervezeteit jogi szemelyisegnek készül e.umeini, az a szempont vezeti a törvényhozásokat, hogy az érdekközösséget az ipari munkás es szakszervezetek kö. t jogi alapokra tektesse. A szakszervezet, mint ilyen a tagok beiiz. lé­seiből gyüjihet vagyont amelynek minden egyes munkás reszese. Ez a közös vagyon lesz idővel az a kötelék, a mely az ipari munkást a kivándorlástól visszatartja s a szakveraeny felelősségének lörvenybeiktatása a munkások szegeséig visszafogja lartam a munkást attól, hogy valialt kötelezettségűnek ne tegyen e,eget. Ugyanazon célt szolgálja a mezőgazdasági munkasoknál a földbirtok. Olt, ahol ezidőszeiínl meg nem volna keieszlülvihelő, hogy a mezőgazdasági munkásnak önálló földbirtok szerzését t. gyék lehetővé, előnyös megoldásnak látszik átmenet gyanánt a feles föld átengedése is, mert ez a mezőgazdasági munkásságot önállósághoz juttatja s lehetővé teszi neki az állattal tást és a vagyoni gyara­podást, mind oly tényezők, amelyek alkalmasak arra, N Y I R V I D É K hogy a mezőgazdasági munkásokat a kivándorlástól visszatartsák. A munkás csakis földbirtokkal nyer hazát mert a földbirtok leköti s a köteléket, amelyet közte és a haza közt a földbirtok nyújt nem szakíthatja szét bármely pillanatban. És ha a földbirtokot adunk a mezőgazdasági mun­kásnak, megoldottuk a harmadik kérdé.-t, mert ezzel megvalósul a társadalmi elszigeteletlenség is, elesvén a korlát, a mely őt ez idő szerint a birtokos gazdától el­választja. De immár sürgősen hozzá kell fognunk a munká­hoz, mert a veszedelem körmünkre ég. Ne feledjük, hogy a ma^ar mezőgazdaság veszedelme egyúttal a magyarság veszedelme is. Ily veszedelmek elhárítása pi dig a nemzeti politika elsőrendű feladata. Az oláh hydra A nyiracsádi oláh meghívó do'gában Bisztrán Viktor nyirácsádi g. kath. lelkész úrtól nyilatkozatot kaptunk a lapunkban és egyéb helyi lapokban ez ügy­ben megjelent hírlapi felszólalásokra. Közöljük a nyilatkozat érdemleges részét; figyel­meztetjük azonban a főtisztelendő urat, hogy az a hang, amelyet nyilatkozatában használ, nagy megtévelyedésé­vel szemben őt semmi esetre sem illeti meg. Tudomásul vesszük, hogy a meghívókból oláh nyelven csak néhány példány készült és hogy ez a né­hány meghívó Szalmár és Biharvármegyébe volt szánva. De hát, Főtisztelendő ur, Önnek, mint egy teljesen magyar gyülekezet, magát igaz hazafinak tartó lelkipász­torának — ha csakugyan az — szabad volt ezt megcse­lekedni ? Tegye kezét a szívére s tegyen úgy, töredelmesen őszinte vallomást! Az említett nyilatkozat így szól : Tény, hogy a nyiracsádi gör. kalit, egyház e nyár folyamán iskolái javára jótékonycélu mulatságot terve­zett, hogy mikor, az még nem volt elhatározva és mégis a jól informált cikkíró azt állítja: hogy a meghívók szétküldeltek ! Alulírott meghívókat nyomattam A meg­hívok legnagyobb részét mieyar nyelven, de néhány példányt nem ugyan horvát nyelven, mint az egyik cikkiió nagy bölcsen Írja, hanem román nyelven nyo­mattam. Téliem pedig ezt nem azért, mintha én a magyar állam eszme ellen lugaszkodni, vagv a magyar nemzet ellen tüntetni akarnék, hiszen mint Szabolcs* ármegyériek szülötle, s Nyiracsád községnek 14 évig Mké-ze, nem­csak önérzettel vallottam és vallom magamat magyarnak, de a nias-yar szellem fejlesztésé és ápolása erdekében kifejtett munkálkodásomért mm egy kilünlelés is irt, mint ezt a birtokomban levő, ma^as helyről jövő el s­merő okmányok igazolják, hanem letUm azért, hogy Szatmár- is Biharvármegyékben lakó romín nyelvű hit­sorsosaimat is megnyerjem tisztán magyar tannyelvű iskoláim felsegélyezésére. Hibáztam abban, l.ogy a magyar nyelvű meghívót a rendezők ne evei egyült, az ő megkérdezesük nélkül, de utólagos jóváhagyásuk reményében fordítottam le ropián nyelvre, a magyar hangzású vezeték nevök ép­ségben tartásával. De miután tudatára jöttem annak, hogy ez őket isiperl hazafias érzésükben sétti, igyekeztem hibámat jóvátmni, bccsánatkéres és a rojnánnyelvű meghívók mqgS'-nuni ité.-e állal. Hiltem, hogy ezen minden uri einber előtt, méltányos és elégseges elégtétel az ő sér­tett önérzetüknek is meg fog felelpi. Miután azonban, ók ez elégtétellel nem elégesznek rjieg, hanem jó hir­neyök és becsületük compromiltálásaért az ügyet birói útra tere ik, én a legcsekélyebb félelem avagy meg­huoyászkodás nélkül várom a. bekövetkezendőket és mifit pap, csak a tölölt sajná kozhatom, hogy tőlem el­fordult barátaimat, kiket hogy kimutassam a világnak, hogy a confessiókkal mily jo viszonyban elek, a h lybeli ev. ref. intelligensek közül alkalmaztam a rendező bi­zottságba, mondom csak a felelt íájná.kozliatom, hogy e ténykedésükben, már nemcsak a sértett ö ér/el, de a kielégithellen bosszúvágy vezérelheti. Végül az egyik helybeli lappal polemizál Bisztrán Viktor úr s a következőket irja. Még csak a névtelen cikkező úrhoz volna egy néhány szavam. Tisztelt névtelen cikkező ur I L-gyen nyugodt, en mint intelligens papi i mber nem fogom Öqnek, fejéhez vagdosni otromba s az utcasaraból fel­szedett piszkos kitételeit, m rt ugy játszik Önnek izlenek az ily kifejezések, már pedig „de guslibus non t si dis­pulandum", de legyen szabad valamire egész tisztelettel figyelmeztetnem. Ón bizonyos kifejezésekkel egyáltalában ninc-en tisztában, szóval fogaloimavai bau szenved, a mi nem csekély ismertető jele a lelki szegénykédnek ; p ld. cikkének ezl a cimet adja: „O.áh nyelvű meghívó Szabolcsvármegyében* es ezen hangzatos ( im a aM meg • vádol, hogy a rendezők nevét tud vikon kívül a horvát nyelvű meghívók alá nyomattam"! Es vegkövelkezL lés­képen, bölcseségének teljes tudatáb in kisüli; hogy : „pánszláv pap vagyok! Ilyen sülqtlenséuek hallalára igazán nehéz visszatartani a nevelést. Ugyan kérem, bújjék elő a névtelenség homályából, álljon ki a nyil­vánosság verőfényére, hadd csodálhassuk meg ! De talán okosabnan cselekedne, ha letenne avatlan kezéből a tol­lat és rőföt venne elő. Végül kijelentem, hogy miután ellenfeleim birói útra terelték a dolgot, mint ezt magam is óhajloltam s igy illetékes hatóság L-g dönteni, hogy hibás vagyok-e és mennyiben, — a netalán uj-ágokbin tovább folytandó sértegetésekre válaszolni nem fogok, hanem becsületem msgsértői ellen én is a bíróság előtt fogok jogorvoslást keresni. Hazafias üdvözlettel: Nyiracsád, 1907. julius hó G-án. Bisztrán Victor, gör. kath. lelkész. 1907. julius 14. ÚJDONSÁGOK Telefon szám 139. Vissza a hazába ! Egy szó hangzik, egy sóvárgás száll végtől-végig most ami megzaklatotl, sok véri vesztett hazánkban . .. Hozzuk vissza a tengeren túlról, vagy mint a ki­vándorlók szokták mondani — a túlvilágról ami honfi társainkat. Azokat, akiket a csábítás, balga reménykedés, az élettel való meghasonlás, a kenyérküzdelemben való elfáradás elszakított e hazától. A földtől, a nemzet tes­tétől. Attól a rögtől, melyen kívül a magyarnak nincs számára hely. Vissza — a hazába! Jöjjenek vissza mindnyájan, kik révedezve és te­hetetlenül várják a szabadulás pillanatát. Jöjjenek, akik szörnyen csalódtak, megbűnhődtek. Azok is, kik kenye­ret, munkát, életet találtak ugyan olt a tengeren lul, de akik nem tudják feledni a magyar rónit, a magyar hegyet, folyót, vizet. A sirt, hol övéik porladoznak és talán itthon hagyott csaladjukat. A feldúlt és újra való építésre várakozó fészkeket. — Vissza — a hazába! Hej, mert sokan vannak, akik csalódtak. Sokan vannak, kiknek jajjai, sírásai a haza felé szallanakJ Regen halljuk e panaszos, e megható hangokat. Régen tudjuk, hogy honfitársaink ezrei és ezrei kétség­beesve bolyonganák ott az idegen cmberhullámzatban. Reménytelenül, iszonyúan csalódva néznek a nagy, vég­telen távolba. Mikor jő a segítő kéz, mely őket még egyszer — Vissza hozza — a hazába. E'.ren és ezren vannak, akik ma ebben a szent órában visszajönnének. R pülnének. De nincs módjuk benne. Hiszen a mindennapi kenyeret is alig tudják megkeresni. Hát hogy teremtsék elő azt a summát, mellyel ismét az innenső partra szállhatnának. Vagy ha meg is keresik, össze is rakosgatják: egészségükbe fog kerülni. Mikorra hozzánk érnek, ugy hullanak a hazai föld karjaiba, mint a teritőre érett haldokló Vagy ha kezükben is az útravaló, a bizonytalan­ság, a reménytelenség tartja őket ott. MJI fognak itt cselekedni ? Mibe fognak ? Ki biztosi'ja munkáról, tűz­helyről. Vájjon nem lesznek-e hazátlanok e honha­zában. A magyar nemzelnek nem szabad tovább hallgalni az epedő sóhajtásokat, a síró Iringókat. Talpra kell állania, miként egy embernek. Vissza kell őket hozni ! Módot kell nyujtanunk arra, hogy újra ölelhessék a hazai földet. Szívhassák a honi levegőt, iészt vegyenek a nemzet küzdelmében, munkájában, örömében és bánatában egyaránt. A mozgalom megindult ez irányban. A kormány­zat is kijelentelte, hogy legfőbb törekvése : Vissza hozni őket a hazába ! A Magyvr Gazdaszövetség is mrginditolta a lel­kes tevékenységet. Lelkes kezdeményezés indult meg a minap a felsötiszai vármegyék szövetkezeti gyülcs.n is. A becsületes, nemzeti sajtó is kezébe vette az ügyet. Nincs tehát semmi akadály, hogy a nagy nemzeti missió megkezdődjék, a nimzet elgyengülését okozó vérvesztést visszapótolhassuk. Magyarország népessége évenkint mintegy 130 —150 ezer embirrel fogy. Rettenetes szám. Hát maradhat e tovább a nemzet téllenül e le­sújtó jelenséggel szemben ! Bűnös önvád nélkül, ölbe rakott kezekkel n^zheti-e tovább ezl a nagy, végzetes vérveszfést. Volt idő, mikor idegeneket telepiteltünk ide, a hazai földre. Áldozatokat hoztunk értük. Mozgalom moz­galom után indult. És most, mikor saját véreink visszatelepítéséről van szó: a magyar nemzet közönyös miradna? Ebben a közönyben saját pusztulását, halálát hirdetné. Vissza . . . visszahozzuk őket... a hazába ! — A közművelődési Mz Ügye. Nyír­egyháza város képvís lőtestülete tudvalevőleg kérvényt intézett a vallás- és közoktatás­ügyi miniszterhez az iránt, I ogy az ország vidéki városéiban felállítandó közművelődési házak egyike Nyíregyházán állittassék fel. Ugyanakkor emlékiratot küldött a Muzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségéhez, a melyet a városok kijelölésére véleményadásra hívott fel a miniszter, melyben a főfelügyelő­ség figyelmét hivta fel Nyíregyháza városára és kérte jóakaratú pártfogását. A főfelügyelőség a napokban vála zolt a városnak a város tanácsához intézett következő tartalmú levéllel: A tekintetes városi tanácsnak Nyíregyháza. Tudomásul vétel végett érteoitem a tekintetes Tanácsot, hogy a „közművelő­je

Next

/
Thumbnails
Contents