Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-10-06 / 40. szám

i 40-ik szám

. . . Útlevél-kényszer. A kivándorló falvakat az elnéptelenedéstől megóvni ma-holnap egyike lesz a nemzetmentő feladatoknak. Ma meglehetősen tehetetlenül nézzük a falvak kiürülését. Az megy ki, aki akar. — Kivándorlási törvényünk van ugyan, de végre nem hajtható. Nagyon ritka rostához hasonló ez a törvény; a fél ország férfimunkása áthuilhatik rajta s nekünk maradnak a gyermekek és a vénasszonyok. De még a törvénybe iktatott kivándorlási tilalmaknak se sikerül érvényt szereznünk. Mert igaz, Fiúmén át a Cuoard-Line hajói útlevél nélkül nem vesznek fel magyar alattvalót, de annál szivesebben átcsempészik a német hajóstársulatok, már pedig a német főidre való átlépést semmiféle rendőri kordonnal nem lehet ellenőrizni. Ilyenformán a német főidőn átsurranó jogosulatlan kivándorlás is igen jelentékeny. Ezen a réven veszti el az ország a legtöbb katonát. Valameddig űzni lehet az embercsempészetel, mindaddig a legszigorúbb kivándorlási törvény is hajítófát ér. A végrehajtásnak első és legfőbb biztositéka tehát az, bogy útlevél nélkül senki ki ne vándorolhasson. Da megszerezhetjük-e ezt a biztosítékot és hogyan? Erre nézve legközelebb oiyan terv merült fel, amely igen egyszerűen kivihetőnek látszik. Eszerint megállapodásra kellene jutnunk az Egyesült-Államokkal, hogy magyar alattvalókkal szenben útlevél-kényszert alkalmazzon. Aki pedig a túlparton nem tud arczképes vagy csekkes utlevelpt felmutatni, azt ne fogadja be; az ilyen kivándorlót az illető hnjóstársulat ingyen tartoznék visszaszállítani, minélfogva elmenne a kedve attól, hogy i jllel nem rendelkező embereket vegyen fel. Ezt az udevélkényszert alkalmazza állítólag az Egyesült-Államok kormányzata az olaszországi és a svájczi alattvalókkal szemben Andrássy belügyminiszter ezt a javaslatot elfogadhatónak találta, de mindenekelőtt lépéseket kellelt tennie annak kinyomozására, hogy vájjon kivihető-e vagy se. Nem tudjuk, ez irányban milyen eredménynyel járt a magyar kormányzat lépése, sejtjük azonban, hogy szerzett informácziói kndvezőtlenek. Volt alkalmunk ugyanis beszélni egy az Egyesült-Államokban élő honfitársunkkal, aki ott olyan állást foglal el, hogy aí általunk nyomozott kérdésbe betekinlése van. Az illető körülbelül következőket mondotta. „Most és itt hallom először, hogy az EgyesültÁllamok kormányzata egyik vagy másik európai állam alattvalóival szemben kivételesen útlevél-kényszert alkalmaz. Erről nekem nincs tudomásom, ellenben egészen bizonyosan tudom azt, hogy az Egyesült-Államok egyik európai állam kivándorlóival szemben sem alkalmaz kivételes eljárást. Útlevél-kényszert ott nem ismernek. Azt, hogy visszautassitsák vagy befogadják-e a bevándorlót, az Egyesült-Államok egyedül saját érdekei szempontjából itéli meg. A hasznavehetetlen elemeket, a szemetet igyekszik távol tartani, a jó munkásanyagot pedig befogadja, mert szüksége van rá. Egyelőre nincs is rá kilátás, hogy bevándorlási politikája változzék. Az E.-Á.-nak egész Európával felérő területén alig nyolczvan millió ember él. Itt elfér még igen, igen sok ember. Kanada óriási területeken még lakatlan. A déli részek betelepítése is kívánatos. Rengeteg természeti kincset kell itt még meghódítani, ami persze sok emberéletáldozattal fog járni. A kultura térfoglalásának ehhez a hadműveletéhez sok ágyutöltelék kell, ezért a szüntelenül Okt. 6. Gyászolni, könnyezni, Négy százados sorsa A magyar embernek. Váljon lesz-e vége A sok szenvedésnek Végtelen keservnek ? ! Köd nehezül e vagy Talán gyászfátyol leng Az aradi váron ! ? . . . Érettetek borult Az a vár mély gyászba Dicső tizenhárom. Császári parancsra, Önkény hatalmával ítélték el őket. Szivünk facsarodik Hogy ha felidézzük, A rémes időket. Sirban hős seregünk, Itt ott egy egy honvéd Lézeng még közöttünk. Gyenge öregségben Siratják a múltra, Hogy fátyolt vetettünk. Nincs annyi fályol mely Eltakarni bírja Vérző sebeinket. Össze szorul ökle Arad ki váradra Egyszer rátekintett N Y 1 R v I D £ K folyó bevándorlást megakasztani, vagy csökkenteni most egyáltalán nem érdeke Amerikának. Ila arra várunk, hogy Amerikát végre is túlzsúfolják, akkor elsorvadhatunk a várakozásban, mert a mai arányok szerint évtizedekig folyhat még a bevándorlás anélkül, hogy ez a zsak megtelnék. A mennyiben pedig odaát csökkenteni akarják a bevándorlást, több rendszabály és javallat van előtérben, csak éppen az útlevél-kényszer alkalmazására nem lehet kilátás.* Egy a viszonyokkal ismerős férfiú szavai ezek, aki közvetlen tapasztalai után valószínűleg jól ítélte meg a helyzetet. S ha ez igy van akkor ba kell látnunk, hogy a jogosulatlan kivándorlást Ameiika segítségével snmmiképpen se akadályozhatjuk meg. Másik, de szintén nthéz megoldás mosl már taLn az lehelne, ha a német hájóstársulatokkal juthatnánk olyan megállapodásra, melynél fogva ezek az útlevéllel nem rendelkező magyar alattvalókat nem vennék fel. Erre persze a német hajóstársulatok csakis ugy volnának rávehetők, ha kivándorlóink szállításában részesednének és igy nyernénk kárpótlást az embercsempészet mai illegális hasznának elmaradásáért. Mindaddig ez a terv is kivihetetlen, ameddig a Cunard-Linével kötött szerződés le nem jár. Várjuk az őszre ígért kivándorlási ankétet és a törvény revízióját, mert bármily sok az akadály, valamit muszáj tenni. Ha a kivándorlást valamely módon nem sikerül csökkentenünk, a mezőgazdaság gonosz válságba kerül, ipar teremtéséről szó sem lehet, ellenben az emelkedő munkabérek révén jelentkező rohamos drágulás őssz

eroppantj

a a fogyaszt

ók millióit

. Hibás borok javitása törkölyön való áterjesztéssel. Vannak borbetegségek, melyeket azáltal, hogy a friss törkölyön áterjesztjük, időlegesen, vagy véglegesen gyógyítani lehet. A szüret alkalmával a termelt mustnál 25—35 °/« friss törköly áll rendelkezésre. Ennek egy részét ki nem használni borjavilásra, igazán kár volna. A törkölyben, bármily erős nyomású sajlolásnak tegyük is ki, még mindig marad elegendő ezukor arra, hogy a javitó szerül felhaszniltassék. A törköly, tehát a héj, mag és kocsányhalmaz, sokkal inkább ruganyos, semhogy a legerősebb nyomásnak is részben ellent ne állana és magiban vissza ne tartana 3—4"/«, de néha még több cukrot. A törkölyben a cukron k vül más értékes anyag is van; igy a héjakban igen sok illó olaj és zamatanyag van, melyeknek csak kis része ni' gy át a szinmustba. Ha a must vagy bor egy-két napig a törkölyön áll, akkor ezekből az illat és a zamat anyagokból több vonatik ki. Gazdag továbbá a törköly borkőben és csersavban is. Ha valamely bor gyenge lágy s kevés szesztartalommal bír, ilyen esetekben a törkölyön való áterjesztés, azaz a törsöfy '4—5°/. czukortartalmának felhasználása folytán erősbödik 1—2% szeszszel, de ugyanekkor gyarapodik zamat és illó olajokban, továbbá sav- és csersavtartalmában is, szóval határozottabb jelleget és nagyobb tartósságot vesz fel. Ha ezt az áterjesztést nem teljesen kipréselt törkölyön hajtjuk végre, ugy hogy a törköly ezukorban és anyagiakban gazdagabb, akkor természetesen az áterjtsztett bor minőségében még inkább fog javulni és a gyenge bor erősségben is lényegesen emelkedik. Á bor a friss törkölyre való ráönlés után erjedésképes lesz és az erjedés mihamarabb kezdelét is veszi, mert az élesztőgombák lepjobb hordozói a sző őbogyók szétnyomott héjai. Előfordul az is nem egy pinczegazdaságban, hogy a 1 or valamely ok miatt megeczetesedik. Az eczet-iztól Nem hogy feledtetni Akarnák mi velünk Folyton sértve vérig Egyik csapás után Arcunkba a másik Ökölcsapást mérik! Ember nincsen ki az Önző hatalomnak Szegüljön ellene . . . Meddig tart türelmed Szeretet és jóság Egy örök Istene ! ? Méltó haragodban Talán bűneinkért Lakoltatsz bennünket ? i— Eszünkbe juttatod Hamar feledésünk, Nemzeti bűnünket! . . Kik értünk haltatok Dicső vértanúink Sírjaitok felett Örök ébren virraszt Olthatlan lánggal a Nemzeti kegyelet. A hóhér kötele. Irta: Kiss Pál. Sokszor elgondolkoztam már azon, mért nem olvassa tárcáimat rajongással a közönség. Meghánytam vetettem fejemben minden lehető és lehetetlen körülményt (természetesen annak az egynek kivételével, hogy a hiba tárcáimban van), de senimiképen sem jöttem nyomára e különös, mondhatnám érthetetlen jelenségnek. A napokban egy slatisztika került kezembe a füzetes regények elterjedéséről s azonnal világossá lett előttem a dolog. A közönség, a hálatlan közönség, melynek leg1907. október 6. a bort megszabadítani többé nincs mód; egyes eljárások állal, mint minő a pisztőrözés és a kisgazdánál az erős kénezés, meglehet ugyan a továbbeczetesedést akadályozni, mert ezáltal az eczelgombák megölelnek. Es ba már most az igy kénczett s pasztőrizáll bort akkor, amidőn fri.-s törköly nincsen, elegendő más ép borral összekeverjük, az eczet-iz nem lesz annyira kivehető és a bort esetleg értékesíteni lehet. Szüretkor, amidőn friss törköly van, az eczetes bornak más borral való keverése felesleges, hanem friss törkölyön az egészet újból át kell erjeszteni. Megjegyzendő azonban, bogy ezzel az eczet iz végleg meg nem szűnt, csak el van tüntetve azáltal, bogy a bor szénsavtartalomban sokat nyert és mert az erjedés alatt bizonyos mértékű friss borjelleget kapott. Ez azonban egy-két fejtés után eltűnik és az eczet-iz újból rezhetővé lesz. Az ilyen áterjesztett eczctes bort tehát azonnal fogyasztás" alá kell venni, vagy mielőbb értékesíteni, segit az áterjesztés időlegesen az avasouásra hajló boion is. A bornyú'ó^odás szintén igen kellemetlen borbetegség, mely többnyire a csersavban szegény borokat támadja meg. A beteg bor felhőszerü zavarosodást mutat, sürü lesz mint az olaj és kellemel I n izü. Olyan pinczegazdaságban, ahol e betegség gyakran szokott előfordulni, nagy gondot kell fordilani arra, hogy a must tökéletesen ki legyen erjesztve. Ilyen helyeken tanacsos azt is megtenni, hogy a fehér bor is egy-két napig a törkölyön erjesztessek, azon czélból, ho^y a törkölyből több csersavut vonhasson magába. A bor nyulósagán javíthatunk azaltal, ha a kádba öntve a bori, jól átlapátoljuk, hogy a levegővel teljesen érintkezhessék. Ezután hordóba öntjük és mind n hl.-re 5 — 10 gr. csersavat adunk, végül pár nap múlva megderiljük és kénezett hordoba fejtjük át. Lehet azonban a bor nyulóságát szüret idejen a friss törkölyön való átfolyasztas és kisajtolás által is megjavítani, mely esetben csersj-.ban Iínyegesen gyarapodván, csakhamar meg fog tisztulni. Nyúlós bornál a bort kádba kell fejteni és jól elkeverni vagy 30°/» friss törkölylyel s együtt vele állani hagyni 6 — 8 óráig és csak azután sajtolni ki. A törkölyt az emiitett czélokia azonnal a sajtolás utan kell felhasználni. Állatvédő Egyesület. A tavasz a földbe velett magot életre ébreszti, a nyár megérleli és az ősz csűrbe takarítja. Ez a természet íendje. Ez év tavaszi hónapjaiban a „Nyirvidék" hasábjain vttegettem az „Állatvédelem" eszméjét. Május havában iskoláinkban megtartottuk a fák és madarak napját. Váljon az állatok és madarak — a természet e néma szenvedői érdekében — elvetett mag termékeny talajra talált e? Váljon az emberek meleg, érző szi.x— hasonlóan a nyár forró nap ugaraihoz — megérlelte e az állatvédelem eszméjét, azt megmutatja az ősz. Ugyanis október ho 9-én szerdán d. e. '.). órakor a városháza nagvt'rmében tartja a „Szabolcs vármegyei Tanító Egyesület" nagy gyűlését. E gyűlés keretében Dr. Kukuljev'c Jjzsefaz o;sza

0os állatvédő egyesület titkárja előadást tart „Elhica és a gyakorlati állatvédelemről." Ez előadasnak célja, hogy magismertesse a S.abolcsvármegyei tanítókkal és mindazokkal, akik az állatok és madarak lelkes pártoloi — az állatvéd leni fontosságai. — Dr. Kukuljevic József úr jdenlag Puszta-Szemesre (Somogy) van kirendelve szolgai Heteire mint m. kir. allatotvos, o.man te»zi meg Nyíregyházára e hosszú utat, mint lelkes barátja, terjesztője az állatvédelem ügyének. Szabolcsvármegyének és Nyíregyházának ez a'kalommal meg kell mutatnia, hogy a miként sokat áldoz az állattenyésztésre, tud lelkesedni az állat és madár védelem ügyéért is. Bizonyára nem fogja senki saj íálni azt a kis uht, amely a városháza nagy terméig vezet, bogy ott megnagyobb része még a német szentimentalizmus emlőin nevekedett fel, ma a legteljesebb naturalizmusnak hódol. Ilogy félre ne értsen valaki, sürgősen ki kell jelentenem, miszerint ez korántsem azt jelenti, mintha mindenáron törekednék a természetes felé, hanem csupán azt, hogy kezébe sem vesz oly regényt, melynek már a címe nem sejttet legaiabb nyolc-tíz rémes titkokba burkoít rablógyilkosságot, házasságtörésekkel megspékelt családi drámákat, pincében rothadt szalman éheztetett ártatlan leanyokat, elásott emberi csontokat s még vagy egy tucat modern és hajmeresztő bünt. A szelídebb°jellegü halboisóztatást pedig a kisebbfajla elbeszélésektől is meg klánja. Ez hát az oka, hogy az én szerény s igénytelen címekkel ellátott tárcáim, mint „A buzakulászos rónán", „A rózsa panasza", „Költemény", „Levél* a legszélesebb körökb. n közismereilenségnek örvendettek, ha ugyan e közismeretlenség örömet okozott nekik, amit semmivel sem tudok bizonyítani. Es ekkor egy szellemes — bár megvallom kL-sé tisztességtelen — elhatározás érlelődött meg bennem Feltettem magamban, hogy ezentúl a legszelídebb tárcáimat is oly borzalmas címekkel fogom ellátni, hogy ha véletlenül este kerülnek rélenkebb természetű olvasóim kezébe, remegve vizsgálják meg a szekrény mügét és ágyuk alját, vájjon nem rejtőzik e ott egy tőrt villogtató orgyilkos. Igy született meg „A hóhér kötele" is. Kissé lehangol ugyan azon körülmény, hogy egy kiváló költőnk hasonló cimü regényét teljasen értéktelennek deklarálta a kritika, úgy de nála e bírálat kiváló és örökbecsű költői műveivel való összehasonlítás eredménye s igy engem ez oldalrol semminemű veszedelem nem fenyeget. * * * Kesze Gida és Pele Iván testi-lelki jóbarátok voltak mindaddig, mig Kesze Gida az orosz-japán kerdésben japánellenes álláspontot foglal! el s ezért őt Pele Iván hazaárulónak és nyomorult világbolonditónak bélyegezte. E kifejezések által ők a köznapiasság kopár mezejéről a lovagiasság himes berkeibe sétáltak át. A