Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-29 / 39. szám

XXVIII. évfolyam. 39. szám. Nyíregyháza, 1907. szepte: ber hó 29. A SZABOLCS VARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételeim: Egész évre korona Kél évre 4 * » Negyed évre Egyes szám ára 20 lillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyílt-téri közlemények díja soronkint líll lillér. Apró hiidetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Itthon vásároljunk! Iparosaink és kereskedőink méltán panaszkodn ik, hogy vanuak igen sokan közöttünk, akik szükségleteiket nem itthon, de Budapesten, Debreczenöen, no me? néhányan épm Bécsbea szerzik be Pedig hát nem csak az okosság és czélszerüség, hanem egyenesen a tisztesség kérdése az hogy ami itthon m-g kapható, itthon készítteti, itthon veszi-e mindenki azt, atnire szüksége van. Hogyan fejlődjék egy vidék, egy város, ha saját la';ói rontják, szegényitik, ha ezek magok küldözik el onnan a pénzt máshová ! Mennyi panas t olvadtunk, h illottuuk már arról, hogy a nagyurak külföldre viszik s ott költik el birtokaik jövedelmét. Arról már minlenki meg van győződve, hogy ez egyenes meglopásu, a h -zának. Aki a. hazai fóld jövődel met külföldre viszi s idegeneknek adja oda ott költi el, az semmivel sem . különb, mint aki elvtszi a másét s orgazdának adja oda. Mert a haza földjének a jövedelme, akárkinek birtoka is az a töld, becsület és igazság szerint ezt a hazát illeti, s amit idegeneknek adunk belőle, azt a hazánktól lopjuk el. így vagyunk a mi szűkebb hazáukkal is. Itt vagyunk, akármi is a foglalkozá uuk, ebb 1 a v .rosból, tbből a vármegyéből élünk s még is, ami pénzt az itteni emberektől keresünk, azt elvisszük Pestre, Debreczenbe s ott veszünk érte ruhát, kalapot, czipőt. Hogv boldoguljon, hogy fejlődjék igy a mi városuok? Nézzünk például egy itteni orvost, ügyvédet, gyógyszerészt Miből élnek ezek, kiktől kapják a pénzt, amit keresnek i Az itteni la kosoktól, iparosoktól, kereskedőktől, gazdáktól stb. Nem e az a tisztesség, hogy ha az az iparos, kereskedő, gazda az orvossal gyógyíttatva magát, az ügyvéddel véges teti peres dolgait, a gyógyszerésztől veszi az orvosságot, hát viszont az orvos, az ügyvéd, meg a gyógyszerész a czipőt, ruhát, kalapot, bútort, meg n ti o s z. Ritkuló lombok ... hulló levelek . . . Tűnő világ a hervadó virággal . . . Elrtiúlt a fény és hallgat a madárJal. — Bús őszi szél csapong a fák felett. Az elmúlás, a halál köZeleg. A sejtelem együtt nő, nő az árnynyal: Az ifjúság is ép így tova szárnyal. Sietve jönnek a fagyok, derek. Ezt érzi lelkem ; meg-megdidereg ; Olyan jó volna még egy kis meleg! De megnyugtat az őszi báj varázsa : Nem örök a természet pusztulása ! I.esz még tavasz, madárdal, zöld berek . . . . E hit tánit buzgó imádkozásra. • Szöktetés. Irta : Pataky István. ITát bizony felviszik a lányokat. Kit a papa, mama beleegyezésével, zetieMóvál, nagy kísérel tel, vagy a nélkül, kit pedig a papa-mama tudla nélkül csakúgy titokban. Hogy melyik mód a legjobb, arra csak az egyedül illetékes birák, az asszonyok felelhetnének meg, ha lehelne. Dj mert mindegyik csak egyfélét próbált meg, Ítéletük rendkívül befolyásolt lehet. Minthogy azonban a lányéfmehés lek 'sak esy in idjáról van dal, ezt kell elfogadni, vagyis, hogy : A szökés párosan, ah mi édes, ah mi jó ! ... . * » ; , r , » . ; 1,-1 Gálosházai Réchei' György fúlesi birlokos nagy haragba esett Menyhírl Péter de Zuanna soproni birmindejnt, amire szüksége vau az itteni iparostól, kereskedőtől vegye, hogy igy egymást támogatva, erősítve a városi gazdagítsák fejlesszék. Mert az egyesek boldogulásából áll a városok tejlódése s viszont a város fejlődésével emelkedik az egyes polgárok jóléte is. A A kettő kölcsönhat sban van egymással. De ha az iparos, a kereskedő, a gazda, ami pénzt keres, azt oda adja az orvosnak, gyógyszerésznek, ügyvédnek, körjegyzőnek, mérnöknek, ezek pedig azt a pénzt Pestre vagy Debreczenbe küldik ruháért, c/ipóért, bútorért, akkor az iparos, a kereskedő, a gazda munkájának nem ez a város látja hasznát, akkor hiába itt minden igyekezet, minden iparkodás amit gyűjt, amit szerez az itteni munka és szorgalom, az mind másfele vándorol, nem marad itthon és igy a mi erőnkből, a mi munkánkkal más vvrosok fejlődnek s gazdagodnak. Mindenki, aki máshonnan hozatja szükségleteit, egy egy csatorna, amely felszívja magába ennek a helynek az életerejét s elszállítja innen más váro-ba, azt táplálja vele. Minden ilyen ember gyengítője, megrontója sajít városának, s idegen város erősítője, táplálója. Fejlődjön ki bennünk a hilyi öntudat, a helyi ba aszeretet. Szeretnünk kell a hazánkat s hazánkban első sorban azt a helyet kell szeretnünk, mely a mi szűkebb hazánk. — Ha ' köteh sségünk hazánk felvirágozásáért mind nt megtennünk, hazáukban először is és első sorban a magunk városát, a magunk SZ U n ebb hazáját kell erősítenünk és fejlesztenünk. Ha ezt megtudjuk érleni, ha igy vállvetve, egymást támogatva, egyesült erővel dolgozunk a város fejlődésén, akkor haladni fog ez a város és benne boldogulni fogunk mindnyájan. Ha nem igy teszünk, ha máshonnan veszünk mindent, ha még nagyobbá lesz ez az idegen mánia, akkor elsorvad a város gazdas.igi élett s s egény városnak u polgárai is szegények maradnak. tokos és Sopron város polgármesterével. A nagy harag pedig valami kis vízimalom használata miatt keletkezett: mindkét fentnevszett uraság homlok egyenest ellenkező véleményen lévén, §pen a tulajdonjog kérdésében. Mind a ketlő erősen védte a maga igazát és pedig annyira erősen, hogy a két jó barátból halálos ellenség lett. A k

;s rongyos vízimalom miatt R'chei még azt is elfehdte, hogy Menyhárt 14 éves nővérével Erzsébettel jó barátságban voll, s ni in egy zer beszélt a két barát arról, hogy sógorok lesznek. No de nein be.-zéltek a vízimalom ügy után semmiről sem. Háioin esztendő telt mir el, a mikor egy pozsonyi ünnepségen R c'ici m»glalt» Menyhárt Péler de Zuánna uramat egy gyönyöiüséges szép hajadonnal. Nagyot dobbant a Rcchei szive. E'. volna az ő kis barátneji Erzsébet ? hogy megnőtt, hogy megszépült. Milyen feleség válnék b- lőle ! De kinek a felesége ? Tudta, hogy neki azt felelné Menyhárt, hogy a lany nem eladó. Vagyis, hogy csak Réehtinek nem, másnak igen. És pedig a?, enyém lesz. dől mögött Récsei, hiszen mi régen szereljük egymást. Én. legalabn most is szeretem. de hát ő ? Ez a bökkenő. Hirom év óta nem látta a leány, talán hírét se hallotta. Ht pedig hdlotla, nem jó hír lehet az, amit Menyhárttól hallott róla. E közben le nem vette szemét Réchei a sz pséges leányzóról, míg. egyszer Er.sébet is megérezte, hogy valaki őt nézi s arra fordítva arcát, ö is m-gismerte Récheit. Mosolygott felé és szetnévt 1 intett, de látszott, h gy nem ak;.r hozzá szólani, de az is látszott, hogy azért nem, mert nem szabad. L pva-lopva többször nézett tehát Récheire. — Minthogy tulajdonkép n volt is mit nézni. Réchei egyike lévén a megye legszebb félfiiinak. Ekkor volt virágjában, 26 éves mindössze. Addig, addig settenkedett Réchei, hogy kileste a kedvező alkalmat s pár pereiig egyedül lehetett Erzsébettel. S.'e'ni kellett a szavakkal. A tulipán jelszónak, hogy mindenütt és mindenben a hazait kell pártolnunk, első parancsa az legyen, hogy mindi nt, ami itthon kapható, itthon kell vinnünk vagy csináltatnuuk. Becsület és tisztess'g dolga legy. n ez minlenki előtt. Ez legyen a vezér elvünk mindig. Es ha nem egészen kielégítő, ha nem teljesen megfelelő az, amit itthon kapunn valamiből, gonloljuk meg. hogy ba e miatt máshol szerezzük be, akkor az itthoni portéka soha se lesz megfelelő, mert pártolás nélkül a gyártás nem fejli'dhetik, nem javulhat, nem tökéleteshetik. Akkor nem csak most, de ezután is, mindörökre el leszünk maradva más város mellett Ha pedig elnjzzük azt a kevés hiányt, azt a kis külömbséget, s ha gyengébb is, ba kevésbbé megfelelő is, mégis az itthonit vesszük, vagy itt csináltatjuk, ez által erősítjük azt az itthoni iparost, kereskedőt, módot adunk n^ki, hogy üzemét, üzletét nívelje, fejlessze s a hagyobb városiakat lassankint utolérje. A hazaszeretetnek az legyen első parancsa : szeresd a te lakóhelyedet, otthonidat, szűkebb hazádat. A hazai ipar pártolásának pedig első parancsa legyen az. hogy legelső sí rban itthon szűkebb hazánkban pártoljuk ezt a ha/ai ipart, ho^y raind

rn

r, ami váro;unkbn megvehető, elké.-z thető, itthon vegyünk, itthon ki's/.ite sünk. Erre kell törekednön'< egyesült erővel mindannyiunknak! A kiús. jegyzők egyesületének közgyűlése. Lapunk legutóbbi számában közöltük már a tudósítást a vármegyei községi és körjegyzők egyesületének, a múlt szombaton délelőtt tartott közgyűléséről. Az egyesület elnökének a közgyűlésen előterjesztett s akkor helyszűke miatt kimaradt évi jelentését itt közöljük: Mólyr.n ti

Hziv.lt A'o/.gyiilcs ' Tavaszi közgyülésürifrtől a- inai napig lepergett idő homokja a szokottnál kissé zajosabban folyt le. Aluomást ültünk a negyed század határkövénél. Az örömünnep zaja elveszett ugyan a sivár politikai és társadalmi élet nagy morajában; de mi kegyelettel gondolunk arra vissza s tanulságait méregetjük. — Erzsébet — Erzsikéül szólt hirtelen Rcchti — emlékszik arra, hogy azt Ígérte feleségem lesz? — Emlékszem — felelt pirulva Erzsébet. — Ali még a fogadás? Nekini ez a legfőbb óhajom és amit, mint gyermeknek ígértem, magának mo l is ígérem. Ali a fogadás? — Áll — felelt bátran a leány, békitse ki bátyámat. — Mindent megkísérlek erre. De i. ncrn békül, akkor mi lesz ? Enyém lesz akkor is ? — Magáé György, akkor is, minden körülmények közölt. Richei tekintetevei simogatta, csókolgatta a leány üde arcát s aztán szólt : • — Erzsébet, gondolja meg, életem van a kezében. * * Réchei .levélben éitesitetle Menyhártot, hogy a kirdés'-s vízimalmot visszaadja, mert meggyőződött, hogy n"m volt igazsága. A pert tn gszüntelle. Meny bárt a ónnal valaszolt, hogy most már a malem neki nem kell, tessék jo egészségben használni. Mij'l misk'nt, jó barátai utján igyekezett közeI dni Menyhár hoz, de ez mindent visszautasított. Végre levélben kért bocsánatot Menbárttól, felhívta figyelmét a barátságra, melyben voltak s hogy nem egyszer kockára telték életüket egymásért, lehetetlennek tartotta, hogy a szeretet, mely őket ősszekölö'.le, végkép elhamvadt volna. stb. Megaláita m gát Réchei, pedig tudta, hogy neki voll igaza, inig ellenben Menyhártot félrevezették. Menyhárt a levélre nem >s valaszolt. • * * Ekkor Erz-ébetnek irt Réchei. Elmondla kísérleteit bátyjával szemben s minthogy ez sikerre nem vehetett, kerte : irja meg szereti-e, haj'andó-e vele balyja b lepgyezcse nélkül egybekelni? Ht igen, ő közölni fo-'ja : mikor lesz a városon kivül kocsijival, akkor jöjjön, a papig meg se állnak. Erzsébet válasz.olt; szeretem, megyek. Egy füiesi zsidó \ itte be Erzsébetnek a levelet. Jákob, Mardochai, fii ügyes, ravasz ember volt, valamikor ő is soproni lakos volt, de a kiűzetés u'án