Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-07-07 / 27. szám

XXVIII. évfolyam. 27. szám. Nyiregyh&za, 1907. július hó 7. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. OOv® Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : Egész évre 8 korona Fél évre Negyed évre 2 Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig +0 fii., minden további szó + fii. Vaslag betűvel szedett kétszeresen számit. TTtöhaagok a legutóbbi tiszatársulati köz* gyűlésről, A fel só-szabolcsi Tiszaszabályozó t'rsulat f. év julius hó 1-én Kisvárdáu nagy érdeklődés mellett tartott közgyűlése egy kétségtelenül nagyfontosságú kérdés felett volt hivatva dön­teni; nem kisebb dologról lévén ugyanis szó, mint a társulati székhelynek „Kisváráéról Nyíregyházára leenclö áthelyezése." A mi igazi alkotmányos érzületű miniszteri biztosunK gróf Vay Gábor úr őméltósága meg­nyitván a közgyűlést az áthelyezés mellett beadott 8 24 aláírással ellátott — terjedelme­sen megindokolt - indít ányt dr. Vadász Lipót társulati ügyész úr, tisztelt barátom felolvas­ván, az áthelyezés ellen egyetlen szónok Liptbay Béla úr, jékei nagybirtokos emelkedett szólásra. A megjelent érdekeltségi tagok neveinek összeírása sok időt vévén igénybe, jó késő lett, mire a különben is meglehetős későre, fél 10-re hirdetett közgyűlés megnyitható lett; mivel pedig — a nagy munkaidőre való tekintetből — ki-ki igyekezett a déli vonattal haza, de meg közvetlenül már a szavazás küszöbén teljesen felesleges időpazarlásnak tartván az indítvány­ban alaposan kifejtett indokok megismétlését: a tárgyhoz többé senki hozzá nem szólott; igy kezdetét vette aztán a szavazás. Nehogy azonban a hallgatás félremagya­riztassék. vagy pláne helyeslésünk vétessék: arra a beszédre néhány szerény megjegyzést kívánok e helyen tenni. Lipthay Béla tisztelt barátom — beszédét körülbelől ilyenformán kezdte: „Én a társulati gyűléseken soha életemben nem voltam és nem is igen leszek" stb. Az akáczvirágok-ból. 1. Fürtös virágú akácfák alatt Az országúton egy leány haladt. Amerre járt — Dal borította körűi a határt, Kacagva szálló víg melódiák, S hullt, hullt nyomában az akácvirág. Fürtös virágú akácfák alatt Szembe a lánnyal egy legény haladt. Amerre ment — Izzott a lég s az országútja lent. Valami forró, szerelmes pára Hullott körülte, hullott reája. Fürtös virágú akácfák alatt Leány s a legény egymásra akadt. S szólt a legény — „Honnan való vagy, nem kérdezem én, Magam járok csak a föld kerekén, Legyél a párom, legyél az enyém !•' Fürtös virágú akácfák alatt Amennyi madár, mind dalra fakadt. Megy már a lány — Szemét lesütve a fiú oldalán, S cseng, bong a légben a nászindúló, Fütyöli a fán egy sárgarigó. II. Fehér a virága, zöld a levele, — Akáczfa nyíláskor, Tavasz fakadáskor — Találkoztam én is először vele. Ott kerültünk össze a nagy fák alatt, Cíak egymásra néztünk, Egy szót se beszéltünk — Éreztük mit jelent az a pillanat. Hit ez a bevezetés minket — jelen volta­kat — tagadhatatlanul neai érinthetett kelle­mesen, mivel gyűléseinken eddig is sajnálattal nélkülöztük őt és még nngyobb sajnálattal vet­tük azt a k'jelentést tudomásul a jövőre nézve és beszédén k ez a bevezető része felesleges is volt teljesen; amennyi! eu annak további folya­máu különbeu is meggyőződtünk arról, meny­nyire látszik, hogy a társulati gyűléseket nem látogatván, a társulat ügyeivel egyáltalán ni m foglalkoz/áo, összetéveszti Kisvárda érdekét a társulat nagyfontosságú érdekével. Teljesen figyelmen kivül hagyván ugyauis az indítványban foglalt ind'kokat, dicséretes és bármely ügyhöz méltó buzgósággal szállott síkra Kisvárda lokális érdeke mellett. Meg vagyok róla győződve, hogy e be­széd a kisvárda lak lelkében mély hatást tett s nem egyhamar fogják íeledni. Nem habozom azonban kijelenteni, hogy nálam ez a beszéd az ellenkező hatást eredményezte és látva a szónok s hasonló­képpen a Kisvárda érde>ében sorakozottak izgatott kedélyhangulatát melynek azonban elfogadható magyarázatát igazán nem ta'álom : közvetlenül e beszéd befejeze'se után a szava­zást indítványoztam; nehogy egy esetleges ellen véleményű beszéd után az én igen tisztelt barátom Lipthay Béla úr, ujabb felszólalásra provokáltassék. m-gakarván ez i.ltal kímélni abban a nat'y höségb° ••• további szónoki iz­galmak esetleges kellemetlenségeitől Kúlöuben igen jellemző erre az egész do­logra nézve, hogy még az a Lipthay Béla is, kit én nemcsak temperamentumos (miut ő magát kifejezte), hanem talentumos, tartalmas embernek ismerek, még ő sem tudott a szék­Rengett felettünk a sok fürtös virág — Mi összehajolva, Ugy szívtuk magunkba — Az akáczvirágok csodás illatát. S hogy hullt a fejünkre, hullott elibénk, — Mosolyogva néztük, S nevetve beszéltük — Melyikünket éri búbánat elébb ? Szél süvített ekkor a gályákon át, — Mi összesimúlva, Mentünk az útunkra — Hazáig kísértem, ... s én mentem tovább. Ncviczky János. Csifó Julis. Nyikó parti fűzfák szomorún susognak, S gyöngyözve szökellő, csobogó haboknak Csifó Julis sorsát regélik, mesélik Pirkadó hajnaltól, alkonyig, estélig. Alkonyati szellő szárnyaira kapja, Hegyen, völgyön átal röpíti-ragadja Szép Csifó Julisnak bánatos regéjét, Fájó szerelmének szomorú meséjét. Májusi szellőnek langy-fuvallatára, Bimbóba szökkent az orgonafa ága, Kábító illata szerteszéjjel szállott, Bejárta a rónát, be a pusztaságot Messzire hirdetve : itt van a kikelet, Ragyogó napsugár elűzte a telet, S illatos virágmez borúit rá a fákra Tavaszi szellőnek langy fuvallatára. Szép Csifó Julisnak virágos kertjében Kinyílt az orgona csütörtökön délben, Egy csipetnyi illat beszállt a szobába, Forró csókot nyomott a lány ajakára. Szeress! — itt a tavasz — zsongta-bongta lágyan Aki érted eped — Isten tudja hány van? Szeress míg tavasz van s virúl a kikelet Látod : fű, fa, virág, minden, minden szeret. he'ynek Várdábau maradása mellett, más érvet, mint Kisvárda okális erdekét felhozni; auélkül, hogy az inditványban általunk felsorolt indo­kokat megcáfolni csak meg is kísérelte volna, amely körülmény kétségtelen bizonyíték azok­nak az indokoknak helyessége, elfogadhatósága, fontossága melle' t. Szerény véleményem szerint ezt a nagy­fontosságú társulati kérdést különbeu is emel­kedettebi nézőpontról s nem e váro3ok privát érdekeinek szempontjából kellett bírálgatni mérlegelni; az itt nagyon is 3-ad rendű kérdés. Igazolja ezt magának e két városnak jelen­legi helyzet" is; mig ugyanis Nyíregyháza nem lett eddig szegényebb a társulati székhely hiá­nyában, addig Kisváriát s m az a székhely fogja a jövőben boldogítani; hanem — az én gyarló felfogásom szerint — első sorban egy ügyes vasúti politikával keresztül vitt vasúti hálózat. Kisvárda kívánatos fejlődését — szerin­tem — eddig e körülmény gátolta különö­sebben : 1. a megfelelő vasúti hálózatok hiánya, 2. magának a városnak, mint testületnek, vagyontalarsága és 3. a kisvárdai népnek szomorú anyagi helyzete. Az első pontban érintett késedelmezést pótlandók — miut értesülve vagyok — ma már a legjobb uton haladnak a kisvárdaiak. Hogy a 2-ik pontban emiitett helyzet vál­tozzék, egy tekintélyes küldöttségnek fel kellene talán kérni azt a kisvárdai dúsgazdag földbir­tokos nőt. örökítse meg az emlékét Kisvárda község történetében pár száz boldföld adomá­nyozásával. Neki az csak morzsa, mig a köz­Piros pünkösd napján, első harangszóra Bezörget Julishoz a vén Tóti Dóra. „Üzenetet hoztam drága virágszálom. Kivert a szerelem a Tamási Pálon, Megigézte szemed, vágyódik utánad, Eped a csókodért, sorvasztja a bánat; Hogyha reá néznél, meggyógyulna menten, — Ezt üzeni neked gyöngyöm, drága szentem." Csifó Julis arcán nyíló rózsa támad, Aztán imígy felel vén Tóti Dórának : „Szegény leány vagyok, nincsen gazdaságom, Nem jártatom eszem a Tamási Pálon, Nem illik gazdaghoz magamfajta szegény, A Tamási Pali gazdag, módos legény, Nem is szeret engem, hamis a beszéde, Ne izenjen nekem, nem lesz jó a vége !" Büszke Tamási Pál nagy haragra lobban, Szíve vadúl lüktet s szilajabban dobban, Zajgó, heves vére mind a fejcbe száll . . . „Enyém lészte mégis büszke, liliomszál. — Kelmed pedig hallja öreg Dóra néne Az eszét s a száját soha se kímélje, Ha enyém lesz Julis fogadom, ígérem : A pénzt nem számlálom, a búzát nem mérem." A vén Tóti Dóra minden este-reggel Egyre csak azt hajtja: „Igaz szerelemmel Szeret Tamási Pál, tiszta a szándéka," Közben arra gondol, lesz-e vagy tíz véka Az a tiszta búza, mit a Pál úr ígért; Hisz nem is oly nagy ár egy ártatlan szívért. „Mondom eszeden légy s hallgass a jó szóra, Hidd meg sohasem mond rosszat Tóti Dóra." Tamási Pálnak is mézes a beszéde ; A sok ígéretnek se hossza, se vége. „Légy az enyém Julis, soha meg nem bánod, A széltől is óvlak, őrizem az álmod ; Elringatlak lágyan, cdes szerelemmel, Megvédlek a vésztől tulajdon kezemmel ; Te légy az cn édes, szép gyönyörűségem. Haltgass reám Julis — légy a feleségem." Csifó Julis hallja s nem hisz a beszédnek „Én legyek — azt mondod — a te feleséged? Hej Tamási Pali, megver a jó Isten. Hamis a te lelked, szíved pedig nincsen. NAGY ELEK okleveles mérnök Nyíregyháza Kállöi-ulcu 27. szám. 5 (S a 1 á t h á z.)

Next

/
Thumbnails
Contents