Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-03-10 / 10. szám

2 10-ik szám. N Y I R V I D E K 1907. március 10. midőn munkájukkal elkészüllek, Somogyi Gyula, a 48 as és függetlenségi párt ügyvezető elnökének vezetése alatt, három tagu köldöttség ment, a város díszkocsiján dr. Meskó László megválasztott képviselőhöz, hogy őt a mandátum álvélele céljából megjelenésre kérje föl. Kis idő múlva, zugó éljenzés jelezte dr. Meskó László megérkezés l .A. mandátum átadása. Májerssky Béla választási elnök lelkes, nagy tetszéssel fogadott beszéd kíséretében nyujlotla at dr. Meskó Lászlónak a mandátumot. Dr. Meskó László a kővetkező beszédei intézte választóihoz. l)r. iVteslsó I,ií*vló lieszéíle. A közelmúltban fennállott, de Istennek hála elmúlt politikai helyzetet semmise jellemzi jobban, mint az. hogy rövid két év alatt Nyíregyháza város közönsége háromszor nyújtotta nekem a polgári bizalom legszebb koszorúját, a képviselői megbízó levelet. E báróin választásból kettőt a politikai helyzet rendkívülisége a legutóbbit pedig az a tény tette szükségess.', hogy 0 felsége kegyessége, a kormány és pártom bizalma engem szemelt ki az igaz- i ságiigyi államtitkári állás betöltésére, amiért I az alkotmányos gyakorlat és politikai ildom követelményének megfelelően a képviselőség- 1 ről le kellett mondanom. A mikor kitüntető 1 bizalmuk ujabb zálogát a vál. elnök ur kezeiből átveszem, szívből fakadt hálás köszönetet I mondok önöknek, tisztelt választó polgárok, I különösen azért, mert bizalmuk ujabb megnyilvánulásában annak tanúbizonyságát, látom, hogy önök uj áll..somban is a régi szeretettel és ragaszkodással viseltetnek irántam s meg vagyok győződve arról, liogy minden tekintetben. ugy egyénileg, mint politikailag az vagyok ma is, a ki voltam s az leszek és maradok jövőre is Nem könnyen határoztam el magam az államtitkári diszes állás elfogadására Szá- 1 mot vetettem nemcsak erőim fogyatékosságával s a reám váró feladatok nagyságával, de | azzal is, hogy egy időre végleg távoznom ki 11 polgártársaim szeretett köréből s megszokott csendes munkásságomat, goudterhes, gyakrau zaklatott munkával felváltanom. De nem tértem ki a felém forduló bizalom ' elöl, mert uj állásomban sértetlenül megtarthatom politikai elveimet s mert jó katona létemre követnem kellett vezérem parancsát. 1 Jövő magatartásomra nézve, ma is azt a pro- 1 grammot tekintem irányadónak, melyet a 1 tavalyi választás előtt kifejtettem s melyet I reám nézve az önök, a képviselőház nagy I többségére nézve a nemzet akarata szentesitett. 1 Eunek egyik sarktétele a szövettkezett pártok- ' ból alakult kormány programmjának az átmeneti időszakban való pontos megtartása, a 1 másik pedig az átmeneti időszak lejártával, a pártunk elveiért való további tántorithatlau küzdelem. A koalíciós kormány nem egy program ni pontot, már meg is valósított s én szerencsésnek fogom magam éreyni. ha mint az önök országgyűlési képviselője, minél több üdvös int'zmény megvalósításához nyújthatóksegédkezet, egy percre se térve le arról az útról, mely pártunk elvei alapján édes hazánk boldogságához vezet. Kétségtelen, hogy küzdelmünk uem könnyű, mert ernyedetlen munkát és erős kitartást igényel, de hiszem és vallom, hogy valamint 1 a természetbeu a tél zordonságát az enyhe ta- 1 vaszi napsugár váltja fel, ugy hazánkra is jobb jövő virrad, mely biztosítani fogja jogainkat s gazdasági érdekeinket Kívánom, hogy ez mielőbb és minél teljesebb mérvben bekövetkezzék s szeretett hazánkon s városunkon az Eg áldása legyen i Bizalmukat ujfól megköszönve, ajánlom magam további jó indulatukba s legyenek meggyőződve arról, hogy szeretett városom s I polgártársaim minden igaz ügye, jövője is szivemhez lesz forrva. A zajos éljenzés által többszőr megszakított beszéd bevégzése után képviselőnk rövid ideig időzött még a teremben, majd Májerssky Béla polgármester kíséretében, I a váios diszfogatán lakására hajlaton. A Bessenyei-Kör míívészestéje. Évről-évre fokozott tevékenységgel s már-már alig fokozható sikerrel működő ezen egyesületünk legutóbbi müvészestéjét a magyar költészet és zene fejlődésének a leginkább jellemző példákon való bemutatására szentelte. E tény fölém]itése ismét kedvező alkalmat nyújt arra. hogy a Bessenyei-Kör vezetése s működésének iránya ellen itt-ott felhangzó kedvezőtlen véleményre teljes tárgyilagossággal megtegyük észrevételünket. Aki azt állítja, hogy eseményszámba menő művészestéinken a magyar szellemet célzatosan háttérbe szoritják, vagy érvényesülni nem engedik, az nem kiséri kellő figyelemmel a Kör működését, s vagy hiányos értesülésen alapuló téves általánosításnak íínkénytelen áldozata, vagy megtévesztésre törekvő ellenséges indulatnak jobb ügyre érdemes harcosa, Évenként négv-öl estét rendez az egyesület, melyeknek műsorán hol kisebb, hol nagyobb mértékben, koronként kizárólag is. magyar írók és művészek neve szerepel. De már abban a helyzetben igaz meggyőződésünk szerint — nincs és nem is lehet a vezetőség, hogy különösen a zene dolgában csupán hazai művekre szorítkozzék, s a világon mindenütt elsőknek ismert daraboknak ugyancsak lehetőleg elsőrangú, ha mindjárt külföldi is az, de mégis csuk a legnagyobb művészek utján való bemutatását mellőzze. Ezzel épen ugy félreismerné hivatását, mint maga Bessenyei György tette volna, ha ismeretköréi és Ízlését főleg a francia irodalom termékeinek tüzetes tanulnia nvozásával nem fejlesztette és nemesitette volna. Erről többet is beszélni igazán fölösleges dolog. Viszont azonban igaza van annak, aki azt állítja, hogy a Kör nem minden irányban teljesiti hivatását úgy, ahogy alapszabályaiban tűzte ki s ahogy a lársailalom jogosan remélheti. Ezt pedig bizonyára senki sem sajnálja annyira, mint maga a vezetőség, mely a hiányokat érzi, rajtuk azonban egyszerre nem segíthet,. A hal mámjolc népszerűsítésére gondolunk itt, aminek hivatott munkása s tanulnivágyó közönsége is bőséggel akadna, megindítása azonban még mindig idő kérdése. De ennek is meg van a maga oka. Az egyesületnek mindenekelőtt arra kell gondolnia, hogy tekintélyében megizmosodva s tagjainak számában egyre gyarapodva olyan testületet alkosson, mely aztán nagyobb feladatok megoldására is alkalmas. Oly igények kielégítésére vállalkozik tehát elsősorban, amelyek ezen céljának eléréséhez közelebb viszik. Erre valók a miívészesték, melyeket bizony nagy áldozattal, de viszont le nem lagadliató lenyes sikerrel rendez. Ha meglesz a szükséges töke a további lépésekhez, különösen ha a Hivatalos társadalom is meghozza a maga áldozatát annak idején lelkesedéssel felajánlott támogatásában : hisszük és reméljük, hogy ezen a téren is csak tisztelet és elismerés fogja kisérni munkáját. Ne vonjuk tehát kétségbe a vezetőség teljes jóakaratát, mellyel önzetlenül s céltudatosan küzdve halad előre, s ne kicsinyeljük azon szinte önfeláldozó fáradalmakat. melyekkel a vezetőségnek esetröl-esetre, hogy ne mondjam estéről-estére meg kell küzdenie. A legutóbbi estén is, melyei bátran lehet magyar estének nevezni, valóban nagy és nehéz feladatra vállalkozott a Kör: arra tudniillik, hogy feluj'tja a magyar irodalom, illetőleg költészet főképviselőinek történeti fejlődésében oly keretben való bemutatását, ahogy azt egynehány évvel ezelőtt Budapesten Beöthy Zsolt tervezte és valósította meg. Ezt az anyagot azonban, helyes érzékkel, akként egészítette ki. hogy a magyar eme fejlődésének bemutatását is programmjába vette s amazokat jeles szavaló-, emezeket pedig jeles ének és zeneművészekkel adatta elő. Költészetünk kiválasztott remekmüveinek előadása részben Beregi Oszkárnak, a Nemzeti Színház művészének, részben Groák Ödönné úrnőnek, egyesületünk legjobb szavalójának, feladata volt Peregi Oszkár, röviden rámutatván a magyar történet és költészet termékenyítő kölcsönhatására, „A halál himnuszá"-nak. e négyszáz éves műremeknek, megragadó tolmácsolásával kezdte meg a sorozatot, s Tinódi naiv krónikáján, Balassi őszinteségén, Zrínyi zordon erején, az Esztergom megvételéről szóló kuruc vers jogos felbuzdulásán, Csokonai andalító játszi könnyüségéu, Kisfaludy Sándor és Czuezor Gergely humorán. Berzsenyi klasszikus fenségén, Bajza és Eötvös leheletszerű finomságán át egészen Vörösmarty Vén cigányának megrázó, Petőfi gazdag lírájának, Tompa bánatos honszeretetének rendkívüli alkalmazkodást igénylő előadásáig, melyhez még Arany Fiilemiléje járult, az erő és gyöngédség, a lelkesülés és kétségbeesés, a megdöbbenés és kacagás minden változatában jellemző és lui alakítási nyújtott. Sokoldalusága mellett páratlan kitartása méltó a föl említésre, mellyel igazán terjedelmes műsorán sehol se vettük észre a kedvetlenség vagy fáradság nyomát Groák Ödönné úrnő az Oeskai Lászlórul szóló kuruc balladának, aztán Kisfaludy Károly Bánkódó férjének és Arany Szondi két apródja cimü balladájának szépségeit juttatta érvényre a nála megszokott nemes hévvel és lelkes előadással. A magyar zenét néhány kuruc nótán

1 s ujabb népdalon kivül Noseda, Nemes, Stojanovits, Liszt, Zichy G., Hubay és Erkel müvei képviselték, melyek ének és instrumentális zene alakjában kerültek előadásra. Jól esett látnunk, hogy e darabok zenei szépségét magyaros jellegük emelte rendkívüli hatásra. Zivuska Irén úrhölgy vonzó megjelenésével és tiszta csengésű, pompásan színező előadásával egy csapásra meghódította a hálás közönséget, mely efféle programmpontból többet is szívesen vett volna. Takács Mihályról, régi kedves ismerősünkről külön kiemelni, hogy ez alkalommal is osztatlan sikert aratott, valóban szükségtelen dolog; elismert művészetének igazán szűnni nem akaró tapsunkkal adóztunk. Különösen örvendünk azon, hogy ez a művészünk az Operaházban is megmaradt magyarnakKedves jelenség volt a Eegéczy-növérek föllépte, kik hegedűn és zongorán kellemesen uj felfogással és interpretálással adták elő a nálunk majdnem évről-évre sorra kerülő Hiibay-csárdajeleneteket. A fővárosban is mindenkor szívesen fogadott fellépésükről szóló elismerő kritikához a magunk részéről is szívesen hozzájárulunk Az énekszámokhoz fírkay Nándor nyújtott kissé erősen színező zongora kíséretet. Végére érvén a gazdag műsornak, melynek előadása három órát meghaladó időt igényelt, meg kell állapítanunk, hogy kis igazítással két estére is elegendő anyag lett volna s ennek tulajdoniiható, hogy egyesekre fárasztó volt: viszont nem szabad elhallgatnunk azt a meggyőződésűn! et, hogy bármily irányban va ó megcsonkítása az egység és összhang rovására esett volna s híjával lett volna azon értékes tanulságoknak, melyekéit ezt az estél a legsikerültebbek sorozatába kell illesztenünk. Huszouegy. Az állatok és madarak védelme. Kubacska István tanitó ur ismert nemes gondolkozására és melegen érző lelkületére valló cikket irt e cini alatt a Nyirvidék legutóbbi számában. Jól eső ér zéssel olvastam sorait, mert teljesen egyet értek vele abban a tekintetben, hogy az állatok és madarak védelmére tenni kellene valamit itt Nyíregyházán is. Magam is nagyon szeretem a természetet és a természetnek minden adományát. Szeretem az állatokat, szóiétem a madarakat és nagyon rosszul esik látnom, hu bárki is, gyermek vagy felnőtt, azokat bántja, kínozza, vagy épen pusztítja. Sőt a természet adományai közül a növényvilágot is azok közé sorolom, amelyek nem csak öntudatlan ronkonszenviinkre, hanem az oktalan bántalmazások elleni védelmünkre is érdemesek. Sajátságos, ele tapasztalati lény, hogy Nyíregyházán az általános felfogás egészen más. Itt az állatok kínzása, a madarak pusztítása, a növények ok nélküli bántalmazása megszokott dolog. Általános divat. Az állatok kínzására és a madarak pusztítására Kubacska úr felemlített egy pár példát. Rámutatott arra, miként gyötrik a teherrel tulrakott szekerek elé fogott lovakat, miként kínozzák a mészáros inasok a vágóhidfelé vonszolt hornyukat. És miként nézik és nézik el ezt a felnőttek és a hatóság őrei. Viszont a gyermekek is látják azokat s az ilyen látványok egy-kettőre tönkre teszik azt a hatást, amit a tanító urak az állatok szeretete és kímélése érdekében tartott előadásaikkal elérni törekesznek. A madarak pusztítására felhozta u siheder urficsIcák és a felnőtt suhancok példáját, akik a hasznos éneklő madarakat flóbertlel lövöldözik, tojásaikat kiszedik. Mind igaz. a mindennapi életből elesett példa. Én azonban tovább megyék. Az a vandalizmus. ami ezekben a példákban nyilvánul, megnyilatkozik a növények, a fák bántalmazásában is. Tessék megnézni a sétatereken es az utcákon ültetett növényeket és lakai. Akad-e sértetlen közöttük egy is? Pedig azok menekülni sem tudnak, védeni se tudják magukat. Még tovább megyek. Ez a vandalizmus nemcsak a sihederekben és suhancokban nyilvánul meg minden kínálkozó alkalommal, hanem az iskolás gyermekekben is. Én is voltam gyermek. Még pedig az elevenebbek, a pajkosabbak közül való. Én is szerettem csupa hősködésből az idegen kutyákkal, sőt kisebb korban a pulykakakasokkal is incselkedni. El is futottunk nagy bátran, ha kenyértörésre került a dolog. Hanem azért soha sen- vitt rá a lelkiismeret, hogy egy vágóhidra vonszolt bornyu'vergödését végig nézzem. Annál kevésbbé arra, hogy a hideg, vagy más véletlen következtében hatalmamba került madarat kínozzak. Lett légyen bár az csak tarka varjú, avagy csöigo szarka. És ez nem volt egyéni vonás. Ilyenek voltak iskolás társaim is. Bizonyságul felhozhatom, hogy a verebekel nem sajnáltuk. Fészkeiket kiszedtük. Az iskola udvarán tőröket állítottunk nekik. Miért V Mert mindig azt hallottuk, azt tanultuk la nilóinktól is — abban az időben, - hogy a veréb kár tékony. Kieszi a rozst, búzát a kalászból, a kérésziből, a kukoricát a hízók elöl. Azt szabad pusztítani. Meg iá tettük ami tőlünk telt. Ellenben a fákat bántani eszünkbe se jutott. Kel másztunk rá virtuskodásból. Tört is le galy is alattunk, de a törés helyen kiszivárgó fanedvre olyan ijjedt arc cal néztünk, mini ha a saját vérünk hullását láttuk volna. Méri? Mert azt is belénk nevellek, belénk olloltak tanítóink hogy az élőfa épen olyan élőlény mint mi vagyunk. Pedig ez három évtizeddel ezelőtt, faluhelyen történt. Nyíregyháza város. Tanítói képzettség, értelmi fejlettség tekintetében legalább is felülmúlják a mi hol dog emlékű hajdani falusi tanítóinkat. És még sem tud nák e|érnj azt az eredményt, amit veliink annak idején elértek ? Kétlem. Csak akarniok kell. Az alapot nekik kell lerakniok Mert az elemi iskolás gyermekekből lesznek a siheder urfricskák és a suhancok. Ezekből a felnőttek. A szülőkre - fájdalom — alaposan számítani nem lehet. Nem pedig azért, mert nagy többségük ugyanabban a felfogásban nőtt fel, ugyanabban a leflo gásban él, amit Kubacska tanitó ur is. meg én is ne hézményezünk. Abban, hogy az állatok, meg a inad;, rak nem érdemelnek különösebb kíméletet. .Mert nem lettek püspökök !" LIgylehet, egy egész generáció felfogásának ala lakitásáról van szó az illatok és madarak s tngyiik hozzá a növények es fák védelmezésének kérdésében Különben a szülők nem néznék el és nem gyönyörköd nének abban, ha gyermekeik az állatokat kínozzak, a madarak d pusztítják. Ám jól van. Alakítsuk meg az állatvédő egyesi! (etet. Ha egyéb haszna nem lesz, csak az, hogy a