Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-24 / 8. szám

2 8-ik szám. kötnek. Vágyaik kielégithetlenek, mert igényeik nem állnak arányban az édes anyaföld adta jövedelemmel. A mezőgazdasági misériákat növeli a pénzszerzés nehézsége. Legalsó rétegben növeli a nyomort a rendkívül hideg tél dacára nélkülözött tüzelő anyag. És sajnos, hogy e kérdésnél szemrehányást lehetne tenni a törvényhozásnak. Kárpátok alját köröskörül rengeteg erdőségek koszorúzzák. Birja maga az állam és néhány főur. — Ezeknek az erdőségeknek nyomoroszlató áldásos melegét négy-öt határszéli nyíláson át szállítja a M. A. V. — — idegen országba. Itthol maradt része pedig nagykereskedők kezébe kerül, kik fényes irodáikon keresztül juttatják azt méregdrága áron a nyomorgó nép kunyhóiba. Oh pedig az éhező nyomornál egy van szivet hasitóbb : a fázó nyomor!! Ezt nagy mértékben enyhíteni lehetne kedvezményes áru állami far aktárakkal. Bocsánat mélyen tisztelt közgyűlés ez elkalandozásért! Szükségét éreztem az általános közgazdasági és társadalmi bajok dióhéjba rakásának; mert a mi Egyletünk tagjainak élete összeforrva van a nép élettel. S ha „nem boldog a magyar" Egyletünk sem lehet teljesen az, bármilyen dagadó szívvel jeleztük is ezen jelentésünk kezdetén egy jobb kor hajnalát, melynek fénye reményt nyújt arra, hogy az ország sorsát intéző nagyjaink majd csak megtalálják Isten segítségével a nép sebeit gyógyító irt. Ezen reményben térek át szoros értelemben vett egyleti dolgainkra. Országos központi egyletünk mult évi szeptember hó 19 én Budapesten az újvárosháza közgyűlési termében rendes közgyűlését Tóth József. Kéky László és Suhajda Béla szabolcsmegyei kiküldöttek részvételével megtartotta. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter úr megtisztelte kongresszusunkat azzal, hogy brigadérosát dr. Némcthy Károly belügyminiszteri tanácsost arra kiküldötte. Megtisztelt még bennünket dr. Benkő Albert jásznagykunszolnoki alispán úr. Jelen volt 45 vármegyei egylet 168 képviselővel 3402 tag megbízásából. A tanácskozások parlamenti színvonalon állottak. Az elnöki beszéd elhangzása után dr. Némethy Károly belügyminiszteri tanácsos következő beszédet intézte a közgyűléshez : „Tisztelt Közgyűlés! Andrássy Gyula gróf belügyminiszter úrőnagyméltósága nevében és megbízásából van szerencsém melegen üdvözölni Magyarország erdemes jegyzői karának az ország minden részéből ezen közgyűlésre összesereglett tagjait. A belügyi kormány teljes tudatában van a község jegyzői intézmény kiváló fontosságának, tudatában van annak, hogy ez a tősgyökeres magyar közigazgatási intézmény állami, önkormányzati és társadalmi igazgatásunknak egyik igen értékes szerve, oly szerv, melynek jó vagy balsorsa nemcsak a községi közigazgatásnak, de az egész közigazgatásnak jól vagy rosszul funkcionálásával elválaszthatatlanul összefügg. De a belügyi kormány tudatában van annak is, hogy ezen országos egylet, mely magában foglalja 60 vármegyének községjegyzői testületét, valóban közhasznú tevékenységet fejt ki. Ennek titka uraim az, hogy ezen egylet sohasem szolgált egyoldalú vagy épen önző kasztérdekeket, hanem midőn zászlójára írta a jegyzői kar szellemi és társadalmi színvonalának, jogi és anyagi helyzetének a megjavítását, egyúttal e zászló alatt mindig a községi közigazgatás fejlesztéseért is küzdött. Tényeket konstatálok, midőn azt mondom, hogy mindaz, ami az utolsó időkben nagy részben épen ezen egyesület kezdeményezésére, törvényhozási vagy kormányzati úton a községjegyzők érdekében tőrtént, közvetlenül vagy közvetve egyúttal a községi közigazgatásnak fokozatos fejlesztését is jelenti. A belügyminiszter úr teljes mértékben méltányolván ezen egylet és az egész jegyzői kar működését, a kar iránti őszinte rokonszenvtől vezettetve, ennek látható jelét is kívánta adni azzal, hogy képviselteti magát ezen közgyűlésen, hogy képviselőjének jelentéséből szerezzen közvetlen tudomást a jegyzői kar minden jogos törekvéséről. Midőn a magam részéről készséggel megígérem, hogy minden objektív törekvés és kívánság hü tolmácsolója leszek, mint aki a jegyzői érdekek buzgó szó szólója voltam, az maradok a jövőre is s szerencsémnek tartom, ha a magyar közigazgatás fejlesztésére irányuló nsgv munkájukban, lelkes munkatársuk lehetek. Isten áldasa iegyen az egyesület működésén s a mi vállvetett közös nagy munkánkon!" Szószerínt közöltem a Belügyminiszter ur képviselőjének beszédét, mert nagy erkölcsi súlyt tulajdonitok annak hogy szaktanácskozmányainkon felebbvalóink megjelenve, velünk kezet fogva, nézeteiket hangoztatják, a miénket meghallgatják. Hasznos ez nekünk, nekiek és a közügynek. - És már itt sietek örömmel megjegyezni, hogy közszeretet s tiszteletben álló alispánunk : Mikecz Dezső ur hasonló elvektől vezérelve rövid fél év alatt 2 esetben érdemesített munkatársaiként arra, hogy szaktanácskozmányra Egyletünk tagjai közzül néhányat meghívott. Ezen szaktanácskozmányokat alább fogom megnevezni. A budapesti kongresszusra visszatérve, kiválóbb határozatai közzül felemlítem a következőket: Végleg megállapittatott az „Erzsébet királyné országos községjegyzői Árvaház alap* mely mai napig 137.000 koronát tesz — kezelési szabályza'a, valamint az országos Egyesület uj alapszabálytervezete. Ennél el vettetettt a szabolcsmegyei kiküldöttek azon indítványa, hogy az évi közgyűlések kizárólag Budapest székesfővárosban tartassanak meg jövőre is ugy mint idáig. Kimondatott, hogy nagyobb vidéki városokban is tartható lesz az, mi véleményünk szerint a kongresszus niveauját fogja leszállítani. Kimondatott, hogy az országos egylet a jegyzők érdekeinek megvédése czéljából egy Budapesten megjelenő politikai napi lapot fog közel jövőben megindítani. Tudomásul vétetett követendő példa gyanánt hogy Heves, Borsod, Gömör és Kishont megyék jegyzői egyletei Egerben a jegyzők tanuló gyermekei részére internátust alapítottak s ezt már ezen tanévben meg is nyitották. Tudomásul vétetett, hogy a délmagyarországi jegyzők Temesváron 500.000 korona alaptökével hitelintézetet létesítettek. 500 korona pályadíj tüzetett ki következő absolut becsű irodalmi pályakérdésre: „Dolgoztassék egy mű, milyen alapelvek "és módozatok szerint lehetne elkészíteni "az illetőségi törN Y I R V I D E K vényt és mik volnának azok a törvényhozási intézkedések, melyek ezen ügy tárgyalásánál a mostani bizonytalanságot megszüntetnék s az egész vonalon egyöntetűvé tennék az^illetöség ügyét." Nem czélomjfelsorolni a kongreszszus összes határozatait. Megörökitvék .azok a már kinyomtatott jegyzőkönyvben. A vázlatosan kikapott tárgyak bizonyítják országos egvletünk rátermettségét. Áttérek tehát a mi szerény Egyletünk beléletére vonatkozó tárgyakra. Mindenekelőtt legelső helyen jelentem be a T. közgyűlésnek, hogy Méltóságos gróf Vay G'ibur főispán ur Egyletünket megtisztelte azzal, hogy az örökös díszelnöki tisztségről szólló díszoklevelet és azt átadó küldöttséget hivatalos helyiségében kegyesen fogadni szíves volt. Az akkor rendezés alatt álló Rákóczi országos ünnepély miatti elfoglaltatása daczára Egyletünkküldötteit ösmert szeretetreméltó modorával fogadta s azon szives Ígéretet tette, hogy Egyletünk tagjainak minden jogos érdekeit a jövőben kettőzött erő el fogja megvédeni ott, a hol szüksége elő áll ; mely kijelentése feletti köszönetünket jegyzőkönyvileg megörökíteni indítványozom. Hasonlóan jegyzőkönyvileg kérem kifejezni köszönetünket Mikecz Dezső alispán és Mikecz István előadó uraknak azért, hogy a fent már említett két ügyben Egyletünk tagjait szaktanácskozmányra összehívni s véleményüket, óhajainkat lekötelező szívességükkel figyelembe venni kegyesek voltak. Ezen két értekezlet egyike : a mezörendőri törvény módosítása, másika : szabadságidőnk rendszabályozása tárgyában hivatott össze. Véleményeink s jogos igényeink mindkettőnél Egyletünkhöz méltó — s eddig bizony közvetlen érintkezés hiányában sajnosán nélkülözött figyelemben részesültek, mint azt a majdan nyilvánosságra hozandó szabályrendeleti tervezetek bizonyítani fogják. Köszönnettel tartozónk Törvényhatóságunk közgyűlésének a mult évi október hó 16-án 647—1906Bgy. sz. alatt hozott azon határozatáért, hogy a közgyü léseken megjelenő rendes tagok részére szabályszerű fuvar és napidíj felszámolásának jogát elvileg kimondotta. Alig hisszük, hogy csalatkoznánk azon feltevésünkben, hogy egyleti életünk felfrissítése tekintetében ezen határozat jótékony hatása elmaradni nem fog. Köszönettel tartozunk végül Nyíregyháza város polgármesterének 13743—906. számú azon átiratáért, melyben kérésünk folytán kijelenti, hogy tanácskozmányaink czéljára jövőben a városháza dísztermét átengedni kegyes lesz. Bár a vármegye alispánjai mindenkor szívesen átengedték e czélra a székház kis termét, mely szivességöket eléggé megköszönni nem tudjuk, birtokában kellett lennünk mégis a Polgármester ur ezen ajándékának olyan esetekre a midőn régi megszokott otthonunkat a házi gazda saját gyűlései elfoglalván, vendégül abban minket nem fogadhatna. Nyugdíjügyünk véglegesen rendezve csak akkor lesz, ha az, államilag országossá tétetik, mire bőven rászolgáltunk és a mi, a milliókra menő, Törvényhatóságoknál őrzött alapok bevonásával nem lenne nehéz. E tárgyban alkotott szabályrendeletünk azonban kielégítő ; mert lehetővé teszi, hogy rokkantjaink az eddigi kegydijnak is csekély összeg helyett jóval nagyobb nyugdijat kapjanak. Lehetetlen itt meg nem emlékeznem Makay Miklós eszenyi kartársunkról, ki első azok közt, a kik egyletünk küzdelmének gyümölcseként ezen uj nyugdijszabályrendelet alapján élveznek már nyugdijat. A mikor pedig itt ő rólla emlékezem, nemcsak mint kartársa s barátja, hanem mint egykori tanítványa is, földig hajtom érdemei előtt az elismerés zászlóját. — 38 évi kitűnő szolgálata és példás jellemével már a Törvényhatóság elismerését bírván, emlékét jegyzőkönyvileg megörökíteni indítványozom. Örömmel jelentem T. közgyűlés, hogy Egyletünk anyagi helyzete sokat javult Az.érdem oroszlánrésze itt a járási főszolgabíró uraké, kik az évek óta felszaporodott t igdijhátralékok behajtásával lehetővé tették, hogy tartozásunkat ugy az országos központi Egylettel, mint az Erzsébet árvaházzal szemben leróvhassuk. Jelentem, hogy Egyletünk tiszteletbeli tagjainak száma 12 ; rendes tagoké 81 : Előbbiek diszes sorába beiktatni kérem Somlyódti János tb. főszolgabíró urat, ki 2 évtizedet megközelítő hivatalos munkássága ideje alatt Egyletünk iránti rokonszenvének s jóindulatának oly sok jelét adta, hogy e kitüntetésnek alig — inkább szeretetünk és tiszteletünk zálogának — nevezhető csekély jutalomra már bőségesen rászolgált. A mai napra kitűzött tárgysorozat elintézését s vege felé közelgő elnöki jelentésem tudomásul vételét kérve, különös figyelmébe ajánlom a T. közgyűlésnek tárgysorozatunk 14 pontját. A törvényen kivüli keserves idők .,romjainak eltakarítási" nagy munkája legnagyobbrészt vállainkra nehezül. Pedig már a folyó ügyek elintézését is alig tudtuk pontos határidőkben teljesíteni, annyira felszaporodtak. Roskadozva teljesítsük tehát a romtakantás herkulesi munkáját és növeli keserűségünket, hogy erőnk túlbecslésével oly rövid határidőket kapunk a hivatalos ügyek elintézésére, hogy vagy felületesen tudjuk csak azokat elvégezni, vagy pedig kénytelenek vagyunk a lépten—nyomon kilátásba helyezett már szálló igévé valt „fegyelmi eljárás, rendbírság" keserves következményeit elviselni. Feletteseinkben megvan a kellő jóakarat, hogy kellő felvilágosítás után ezen szégyenletes állapot megszüntettessék. Ezzel elnöki jelentésem végére értem t. közgyűlés ! E jelentés elején örömmel jeleztem volt, hogy viradni kezd. Ez azt jelenti, hogy még nem viradt megSok még a tennivalónk t. kartársak. Ne csüggedjünk ! Az összetartásban erö rejlik. — Közkatonái vagyunk ugyan a Magyar közigazgatásnak, sokszor kicsinyelt, lenézett közkatonák. De munkásságunk, szorgalmunk becsületes törekvésünkkel elébb utóbb ki fogjuk érdemelni a fájó szívvel nélkülözött erkölcsi jutalmat s feletteseink is jeligéül irják hogy : „Tiszteljétek a közkatonákat" ! Isten áldása legyen velünk s Egyletünkön! Kartársi szeretettel: Gyürében, 1907. február hó. Tóth József egyleti elnök. 1907. február 24. Néhány sző a Duna-Tisza csatorna kérdéséhez, i. Az általános érdeklődés, mely a vízi utak közgazdasági nagy jelentősége kapcsán a föld kerekségén csaknem mindenütt és mindinkább fokozódó mértékben nyilvánul, végre nálunk is oda tereli a közfigyelmet, hogy a természetes folyók hajózhatóvá tételével egyidejűleg a mesterséges vízi utak létesítését előmozdítva, forgalmi hálózatunkat mi is oly módon kiegészíthessük, hogy ezzel oly közlekedési eszközöket és íj ányokat tetemtsünk, melyek teljesítő képessége a mozgósítandó tömegek nagyságával, de különösen azok természetével összhangban álljon, vagyis hogy azon nagy tömegek, melyek úgy terjedelmük, mint sulyuk és viszont csekélyebb értéküknél fogva, a nekik jobban megfelelő és ami fő, egyúttal a lehető legolcsóbb útra, a vízi útra tereitessenek. Hogy pedig országunk, mely a már jelenleg is hajózható, de még inkább a csak ezután hajózhatóvá teendő folyóink által több részre tagozva épen ezen vízi útak tervszerű kihasználásában találhatja meg közgazdasági boldogulásának ujabb hatalmas segédesz^ közét, azt hiszem e helyen külön indokolást nem igényel, hanem elegendő lesz, ha az érdeklődők figyelmét felhívom mindazokra az igen érdekes és becses anyagot szolgáltatott tárgyalásokra, melyek ez ügyben, az arra hivatott szakkörökben, valamint ugy a napi sajtó mint egyes szaklapokban már eddig is letárgyaltattak. A vízi útak rendkívüli közgazdasági fontosságának elismerésében kell azon mozgalmak inditó okát is keresnünk, melyek különösen a Duna—Tisza csatornára vonatkozólag a kereskedelemügyi miniszter részéről kiadott és immár közkézen forgó „Adatok" című emlékirat megjelenése óta, napról-napra fokozódó mértékben tapasztalható. Törvényhatóságok foglalkoznak ezen üggyel, küldöttségek járnak az illetékes miniszternél, szakegyesületek vitatják a felmerülő kérdéseket, egyes szakférfiak igyekeznek véleményük nyilvánításával a közvéleményt irányítani, egyszóval: a vízi útak fejlesztésének és kiegészítésének kérdése állandóan napirenden van. Leghatásosabban mozdítja elő azonban e fontos kérdés megvalósulását azon céltudatos ténykedés, mellyel a kormány az ország termelő erejét szélesebb mederben óhajtván kiaknázni, igyekszik a földmivelést, ipart és kereskedelmet összhangba hozni, azoknak egészséges fejlődéséhez segédkezet nyújtani, iparkodik, hogy ezzel ama közszükségletnek is eleget tegyen, hogy az ország gazdasági helyzetének gyökeresebb javítása céljából közforgalmi viszonyainkat az eddiginél helyesebb irányban és a szükséghez mérten fejleszthesse, mely cél sikeresebb eléréséhez jó vízi útak teremtését tűzvén ki célul, a vasútak terjeszkedése mellett, a vízi útaknak is igyekszik azt a helyet biztosítani, mely őket a forgalom terén joggal meg is illeti az által, hogy jelentékenyebb folyóinkat természetes hajózható útaknak kiképezve és azoknak hajózó csatornákkal leendő célszerű összekötésével, a forgalmi eszközök láncsorozatába ujabb összekötő kapcsolatot illeszteni törekszik. De így van ez helyén, mert hiszen ha van két dolog, mely az állam gazdasági életében szorosan összetartozik, akkor ez a gazdasági politika és a vízi útak célszerű felhasználásának kapcsolata. A kitűzött cél elérése érdekében mint ismeretes, még mult év junius hó 21 — 23 napjain, Kossuth kereskedelemügyi miniszter elnöklete ala í, szaktanácskozás tartatott a Duna—Tisza csaUrna ügyében, mely tanácskozás lefolyásáról annak idejében a napi sajtó is elég részletességgel foglalkozott. Tudjuk továbbá, hogy e szaktanácskozás folytatását képezik egy szűkebb körű bizottságnak, ugyancsak a miniszter elnöklete alatt, a csatornát illető részlet kérdések tárgyában ez idő szerint is folyamatban levő tárgyalásai, miért is ismerve a miniszternek a szóban forgó kérdés technikai, közgazdasági és pénzügyi oldaláról való teljes tájékozottságát, valamint a közügyekben követett és a kitűzött cél felé törekvő tántorithatlan egyenes haladását teljes fnegnyugvással nézhetünk az emiitett tárgyalások eredménye elé. Ez említett bizottságok működését elősegítendő, egyes érdekelt vidékek igy előbb Csongrád és később Szeged vidéke, valamint a legközelebbi napokban — e hó 11-én — a szolnoki és ezzel kapcsolatban a felsőtiszai érdekeltség, a csatorna tiszai torkolata kérdésében igyekeznek legjobb meggyőződésük adta indokolással a közvéleményt is tájékoztatni és a kereskedelmi miniszterhez intézett felterjesztéseikben a csatorna tiszai torkolatának elhelyezését is ennek megfelelőleg kérelmezni. Magam is, nem mint országgyűlési képviselő, hanem mint íelső-tiszaháti birtokos, a szolnoki, illetve a tiszaháti érdekeltség egyik tagja, aki már több izben igyekeztem úgy a sajtó, mint a felső-tiszai érdekeltségnek hangadó köreivel folytatott eszmecsere útján, a hajózó útak fejlesztése kérdésében a Tiszahát érdekeit szerény tehetségemtől telhetőleg szolgálni, mint ahogy ez alkalommal is egyik főbb kötelességemnek ismerem ennek elérését, vagy legalább előbbrejutását tőlem telhetőleg elősegíteni, újból felhiván az érdekeltek figyelmét azokra a kimondhatlan nagy előnyökre, melyek a felső Tisza és mellékfolyóinak hajózhatóvá tétele utján úgy az érdekelt vidéknek, mint általában a közjónak fognak egyaránt javára válhatni. Ami már most azt a kérdést illeti, vájjon a természetes folyók teendők-e elsősorban hajózhatóvá és csak azok befejezése után fogjunk ezen vízi útak gerincét képező Duna —Tisza csatorna kiépítéséhez, azt hiszem, hogy e kérdésnek eldönthetése már a fenforgó helyzet adta természetes állapotok mérlegelésével, önmagától következik. Tudjuk ugyanis és sajnosan tapasztaljuk, hogy gazdag partvidékével megáldott és elég bővizű Tisza folyónkon a hajózás, még az erre teljesen alkalmas szakaszokon sincs oly mértékben kifejlődve, mint azt e folyó helyzete is megkövetelné, még pedig csupán azért, mert ma, különösen a Csongrád feletti részről, Budapest felé menő áruk vízi úton csak oly nagy kerülővel juthatnak rendeltetési helyükre, hogy már a vízi út nyújtotta előnyök ki sem használhatók. Pedig c sajnos körülmény még fokozódott mértékben fog előállani