Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-06-23 / 25. szám

XXVIII. évfolyam. 19. szára. Nyíregyháza, 1907. május hó 12. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon* Előfizetési feltételek : Egész évre 8 korona Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZTÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. A „Közművelődési hsáról, ii. (—a—ő.) Előző közleményünkben láttuk, hogy mik akarnak lenni valójában a közoktatásügyi kormány által egyes vidéki városokban tervezett közművelődési házak. Lássuk mármost, hogy milyennek kellene annak lenni Nyíregyházán! Minő kulturális intézmények és munkásságok vannak itt, a melyek abban mint közös székházban csoportositandók és a végső nagy közös cél: az iskolán kivüli közoktatás és művelődés érdekébea összehozhatok volnának és összehozandók lennének. Mindjárt, az első gondolatra, két igen fontos tényező kínálkozik: az egyik a vármegyei régiségi muzenm, a másik a Bessenyei-kör. Ez a kettő annyira kimagaslik minden más fölött, hogy a nyíregyházi közművelődési báz létesítésének egész tervezetét ez a kettő kell hogy iránvitsa. Mint a hogy épen ez a kettő teszi indokolttá és jogosulttá azt az óhajt és mozgalmat, hogy a kormány által tervezett közművelődési házak egyike Nyíregyházán állittassék fel. A vármegyei régiségi muzeum, — örök hála fáradhatlan tudós megteremtőjének, dr. Jósa András nyugalmazott vármegyei főorvosunknak, — olyan gazdag régészeti kincsekben, hogy vele, a Nemzeti Muzeum régiségtárát kivéve, egyetlen hazai muzeum sem versenyezhet. Most ez a nagyértékü muzeum a vármegye szívességéből a vármegyeháza három-négy szobájában van elhelyezve. Még mi nyíregyháziak és szabolcsvármegyeiek is jóformán csak hallomásból tudunk róla valamit. Bizony nem sokat. Még talán azt sem, hogy mikor van nyitva? Mennyivel más volna a helyzet, ha ez a muzeum a közművelődési házban nyerne eln a Fátum. Voltam az álmok büszke királya, Kocsim robogott féktelenül, Szárnyas lovaimnak nem volt zabolája, Rohantak előre szüntelenül Ködboritotta bús éjszakába Szikra ha pattant az ut kövén, A mámorítón szép, kábult rohanásba Még azt a szikrát is lángnak hivém. Majd meg repültem magasra szállva, Hullott körültem sugáreső, Lobogott a vérem csupa tűzzé válva, Lángokban úszott az égi mező. Itt szembe szálltunk, én és a végzet, Erőnkbe bizva mindaketten — Am körül az égbolt egyszerre sötét lett. És én lezuhantam szárny szegetten . Utam azóta magamba járom, Lehajtott fővel, hallgatagon, Nem csillan a szikra már bús éjszakákon, Láng se ragyog már a boltozaton. Nem vagyok álmok büszke királya. Csak egy szomorú, szürke alak. Aki elbizottan sasok útját járta, Mig koldusa lett az álmainak. Jíeviczky János. Német földön* Irta: Buday Barna. Berlin, jun. 16. Közel három hétig jártuk a német földet, pontosan az előre megállapított útiterv szerint s nem engedtünk egyetlen órát sem elrepülni tanulságok nélkül. Maganosok orra előtt zárt kapuk készséggel megnyíltak nekünk. A zárkózott németek átalakultak közlékeny és szives házigazdákká. Nem hiányoztak a trakták sem, a * Jun. 18. Bp. H

. Hirdetések nagyság szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 00 fdlér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. helyezést! Ott maga az épület hivná fel rá a a figyelmünket. Megtanulnánk, mikor lehet megnézni. Aztán meg is néznénk. Mikor pedig látnánk, felébredne bennünk a kiváncsiság az iránt, hogy melyik tárgy micsoda? mi a jelentősége? Megszereznénk a katalógust. Sőt arra se volna szükségünk, mert a tárgyak mellett, vagy azokon, meglátnánk a feliratokat Megtudnánk azt is, hogy melyiket hol találták és ki adományozta a muzeumnak ? Es mindezekből megtanulnánk, hogy hajdanában micsoda élet lehetett ezen a földön, amit Nyírségnek neveznek. De megtanulnánk és elterjesztenénk azt is, hogy amit szántáskor, szőlőnek való terület rigolirozásakor, épület alapozáskor napfényre vet a föld mélyéből az eke vagy az ásó vasa, legyen az bár cserépdarab, vagy rozsdás drótkarika: nem eldobni, vagy gyermekjátéknak való, hanem olyan tárgy, amelyet avatott kezekbe, a muzeumba kell beszolgáltatnunk! Ekként gyarapodnék, gazdagodnék folyton ott az a muzeum, amelyből olyau nagy tanulságokat tudnak levonni az arra hivatottak. Es ekként vetné meg ott ez a régiségi tár a muzeum többi tárainak is az alapját, amelyekre pedig igen nagy szükség volna Szabolcsvármegye székhelyén. Hiszen, hogy egyebet ne említsünk, ugyan hány meg hány közép- és

J

kfőiskolát végzett intelligens ember akad ma, aki szégyenkezve kénytelen megvallani, hogy nem tudja megkülönböztetni a fülemülét a verébtói, a barázdabillegetőt a fecskétől, a bazaltot a traehittól? Kétségtelen mindezekből, hogy a nyíregyházi közművelődési házban a muzeális rész számára már kezdetben sem volna elegendő egy-két szoba, hanem annas ezt a részét megfelelő számú és nagyságú termekkel kell megtervezni és berendezni. melyek azonban nem hasonlítottak a mieinkhez, de egymáshoz annál inkább. Hideg hal, füstölt lazac és a német felvágott várt ránk mindenütt. Annyi lazacot és nyers sonkát ettem, hogy a hideglelés környékez, ha rá gondolok. Legtöbbször kétszer früstököltünk, néha reggel, néha délután ; annak a bizonyos halnak egyszer villásreggeli, egyszer löncs volt a neve ; ebédet azonban csak néhányszor ettünk, akkor is éjszaka. Magyarjaink beleszoktak ebbe az életmódba és ették a lazacot meg a vajban sült marhaszeletet vigan, éjfélben, hajnal előtt. Hogy mit tanult a németektől a hatvan magyar gazda, azt hirtelenében bajos volna megmondani. Ma még szédülős az agyuk, megzavartak bennünket a látott nagy arányok. Megnyomott bennünket a kultura. A mint három hét alatt az emberi szorgalomnak évszázadokon át kiküzdött csodáit megismertük, azt mondottuk, hogy mindez nagyon szép, de megdöbbentően kijózanító. Minden eleven erő a gazdasági kultura szekerét tolja itt a végkimerülésig. Itt még a madár is kevesebbet fütyül, hogy többet tojhasson. A gazda is, munkás is kétszer annyit dolgozik, mint nálunk. Nem paszsziózik egyik sem, mert a kultura ostorcsapása előrerohanásra kényszeríti. Bíseler ur, a leghíresebb német gazdak egyike, ugy lakik, hogy az uriházat egyfelől istállók ölelik körül, másik oldalról kert és kísérleti telep. Istállószag és kísérleti virágillat keverékében küzd a nagy német gazda a természettel ; hatszázméteres fensikok gyalázatos kavicsos talaja, megjuhászodott vasakarata előtt s ma kétszer annyi zabot ád, mint a Kanaán. Beseler ur reggel négykor kél és este tizig dolgozik. Fühling ur birtokának holdjáért nyolezvannégy koronát fizet. Nyolcvannégy korona haszonbér! Nálunk hány olyan kisgazda van, a ki egy hold földből egy pár csizma árát sem tudja előteremteni. Emberi kézi erő itt már csak kevés munkát végez, nem is lehetne kibírni. Volt szerencsém kezet fogni egy ezernégyszáz márka fizetést élvező béresgazdával Igazában veve a cseléd itt már afféle hivatalnok, a ki, a mi diurnisláinknál nagyobb fizetést huz. De aztán gépemberek módjára dolgozik. A munkás értelmi képessége nem ér föl a magyaréval. Több esze van a maA Bessenyei-kör példája viszont azt tanúsítja hogy a uagy nyilv.ínos előadásoknak szánt termet nem elég 250 —300 hallgató számára épiteni Egy-egy Btísseuyei-köri művészestén ma is jelentékenyen több ember szorong a Korona tánctermében, ahol a városházáról, a központi iskolából, meg a színházból összekéregetett és összehordott székeken kényelmetlenkedünk. A közművelődési ház nagytermét legalább 5— 600 hallgató számára kell berendezni és olyan nagy és állandó emelvénynyel, amelyen a filharmonikus zeuekar is kényelmesen elférjen. Lehet ez a uagyterem — a kivitol olcsósága érdekében — egy körűlépitett üvegtetős zárt udvar is, mint a Szépművészeti palotáé a budapesti városliget.beu. A fődolog a tágas hely, kényelmes berendezés, jó akusztika! Ugyancsak a Bessenyei-kör programjába tartoznak az ismeretterjesztő felolvasások és előadások. Ezek szolgálnák a tulajdonképeni iskolán kivűli közoktatást. Ezeknek számára szintén tágas helyiségekre és megfelelő szertárakra van szükség Nyíregyházán. A hallgatóság szamára lépcsőzetesen emelkedő padok lennének berendezendők, mert ezekben arra uagy sújt kall fektetni, hogy az előadásokkeretében bemutatott kísérleteket, tárgyakat és képeket kényelmesen meg is láthassa miudenki. A miniszteri tervezetben említett könyvtári és olvasó szobák — egyelőre legalább — szerényebb keretek között is maradhatnak. Bár minden jel arra mutat, bogy egy miudenki által hozzáférhető, tartalmas nyilvános kön vtár és olvasó-szoba mihamar megtalálná a maga buzgó közönségét. Ezt igazolják a főgimnázium és az egyletek könyvtárain kivül a legutóbbi években a tanyai népiskolákbau elhelyezett iskolai és népkönyvtárak. gyar parasztnak, mint egy istállólele németnek. Csak éppen a kultura jármába nem törődött bele ennyire. Egy csoport munkásnőt kérdezgetvén, valamelyikünk fölemiitette, hogy olyan sziget mellett hajóztunk el, melyet buja, vad növényzet takar. „Ó mily csúnya lehetett az*, vágott közbe a kultura szegény szolgalón

őí

e- , ., . Emberi kéz helyett gépek végzik a munkát es maga az állat is előlépett részben igavonó géppé, részben tejelő géppé. Láttunk olyan tejelő szörnyeteg'', 'a mely harminchat liter tejet ád naponta. Talán még a tehénbe is sikerült belevinniök azt a nagy gondolatot, hogy minél több tej leadásával tartozik a német kultúrának. A Díppe-testvérek quedlinburgi gazdasagában láttuk a legszédületesebb arányokat. Ebben a gazdaságban egy óráig lehet kocsizni — csupa virágok közölt. Itt láttam egy darabban tíz hold árvácskát. Itt van olyan rezeda erdő, és olyan őszirózsa erdő, a melyik száz holdon terül el. Üvegházai kiterjedtségükre fölérnek egy magyar faluval. És az ötven, száz méteres üvegpaloták millió és millió cserép virággal tele, véges-végig a színek csodilatosan szép k vérekéin és árnyalatain : mesék országaba való látvány ez. A inagtenyesztő Dippetestvérek birtoka mintegy hétezer hold, a mi itt oriusi nagy gazdaság és értékére mérhetetlen Istállóik, magtáraik évszázadoknak épitett paloták, a melyek három millióig vannak bebiztosítva. Egyetlen ilyen palota-akolban négyezer birkát láttunk. Harmincnégyezer féleséget termesztenek ezek az urak ; hét és fél millió ára magvat adnak el évente s maga Dipp ur, a ki bennünket vezetett, egy fiatalos, mozgékony ember, ennek a szédületesen nagy gazdasági gépezetnek minden apró kerekét alaposan ismeri, hogy háromszáz hivatalnoka egyikének sem szorult a tamogatásura Ezek a fejedelmi vagyonú emberek egyszerűek az igénytelenségig és oly kétségbeeset szorgalommal dolgoznak és fejlődnek, mintha nekik kellene eltartani az egész jövendő nemzedéket. A német ur csak addig folytat könnyű életet, a meddig fiatal, de ezt is egeszen a maga külön gusztusa szerint Münkenben láttuk a mulató bursokat, a kik kilóbálták a lábaikat az elsőemeleti korci-mahelyiNAGY ELEK okleveles mérnök Nyíregyháza, Kiillói-iiícza 21. síi)in. (Saját ház.)