Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-06-02 / 22. szám

XXVIII évfolyam. Bzam. Nyiregyháza, Í907. Junius hó 2 A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetemként egyszen- vasárnapon. SlSflgetési feltételek: Egész évre 8 korona Fél évre 4. Negyed évre 2 Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számittatnak. A nyílt-téri közlemények dija soronk'mt (iu fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó •t til. Vastag betűvel szedett kéLszeresen számit. A magyar nyel?, (M. L.) Hazánk évezredes múltjával szemben sajnosan kdll tapasztalnunk, hogy a magyar Dyelv terjedése, dacára minden igyekezetnek és dacára a magyar nép számbeli és szellemi fölényének, nem oly arányú, amint azt joggal kivárná lehet, sót vannak oly részei az országnak, ahol a magyar nyelv egyik-másik nemzetiségi nyelvvel szemben visszafejlődött. Még ott is, ahol a magyarság erős túlsúlya folytán az idegen nyelvű lakosság a magyar nyelvet teljesen el is sajátítja, az még sem válik anyanyelvévé, nem megy át vérébe, gondolkodásába, ami kiviláglik abból, hogy mihelyt két ugyanazon törzsbeli összejön, rögtön az ősi, nekünk idegen, nyelven kezdenek beszélni, noha mind a kettő egyaránt hibátlanul beszél magyarul. Vájjon a magyar nyelv ragozó képzése volna egyedüli oka a csekély beolvasztási képességnek, vagy más, esetleg politikai hátterű okai vannak e jelenségnek? Bizony más okai vannak annak és pedig ugyanazok, melyek politikai állapotainknak okai; ugyanis mi magunk vagyunk a hibások. — Hiszen mi egyebet sem teszünk, mint liberatismust űzünk a szó leghelytelenebb értelmében, mi mindent elmulasztunk, hogy a magyar fajt és nyelvet mesterségesen is erősítsük és mindent megteszünk, az édes béke kedvéért, hogy a szokásban, gondolkodásban, nyelvben nekünk idegen nemzetiségieket valahogy meg ne bántsuk. Itt van Nyiregyháza, ennél eklatánsabb példa nem is kell. A „tirpák", ha a vármegye — vagy városházába bejön, az ő hangzatos tót nyelvével aránylag könnyen és biztosan boldogul és ha még sem beszél tótul, ugy az nem a közigazgatáson múlik, hanem a .tirpákon."*) Pedig ezek a tótokelszigetelten, évszázadok óta vannak a magyarságba beékelve és még mindig tótok, pedig Szabolcs vármegye közigazgatási tisztikara mindé u bírálaton felül áll. Hát milyenek legyenek akkor a viszonyok máshol? A líberatismus, ez a megölője egész nemzetiségi politikánknak. *) Pár éve még igen, de ma már nem! Szerk. w u mese. Kanyarog a Tisza széles rónaságon, Nem igen nézi, hogy útat merre vágjon ; Néha megbolondul, kicsi lesz a partja : Akkor aztán hajrá ! merre kedve tartja Kicsap az árkából, elönti a tájat. Gazdag vetés helyén puszta tenger támad, Menekül a falu ; van jajgatás, lárma — Nincs ki lelket öntsön rémült sokaságba. De ez ritka eset. Most is — hála Isten A Tiszából semmi veszedelem nincsen. Csendesen folydogál, szinte nem is látom ; Mintha megállt volna a dadai gáton. Estefelé van már. Az alkonyodó nap Csak a partot éri s festi lángolónak : A parti füzesek mélázgatva, halkan Kisérik a bíbic hangját csendes karban. Tiszaparti mesék tündérszép világa Jöszte, világits be az éj homályába ; Gyújts fáklyát a boldog, letűnt hajdankornak. Mit idő, feledés sűrűn elburkolnak, Mikor bú és bánat a lelkekben nem volt. Mikor tisztakéken mosolygott a menybolt És az örömtüzek fel az égig értek — Es a Tiszán laktak manók és tündérek. l'gy hallottam régen, (hogyha jól emlékszem) Manók országoltak a jobbparti részen. Rendezett kis ország; boldog, aki lakja: Királya erények tündökölő napja : Szereti a békét, mással nem kötődik — Igy uralkodott ő hosszú szép időkig. Egyszer aztán elment; szemeit lezárván, Itt hagyta kis népét tanácstalan, árván. Természetesen nem a nyilt erőszak propagandáját hirdstjük, de igenis helytelenítjük azon általános törekvést, hogy a szász, román, szerb stb. nyelvű polgártárs, ha az államhatalom fünktionáriusaival jön hivatalos érintkezésbe, az ő anyanyelvével egészen otthonosan érezze és tudja magát. Mert pl. az igaz.,ág szolgáltatásnál, a nemzetiségi vidékekre rendszerint oly bírák neveztetnek ki, akik az illető nemzetiség nyelvét ismerik, még pedig azon indokolással, hogy az igazságszolgáltatás nem politika. Nohát ez az érv nem állhat fenn, mert az igaz, hogy az igazságszolgáltatás nem politika — de csak az egyénnel szemben nem az, mig a társadalommal, illetve annak rétegeivel szemben első és utolsó sorban csakis az. Kérdés azonban, vájjon az igazságszolgáltatásra tényleg oly hátrányos volna az, mindenkor a magyar nyelv terjesztéséuek nagyfontosságú kérdését szem előtt tartva, ha az alsó bíróságoknál a bírák nem ismernők az illető nemzetiség nyelvét? A fontosabb ügyekben, melyekben nagyobb érdekek forognak kockán, a fél, legtöbb esetben egyszerű ember lévén, nem maga védi érdekeit, a kisebb ügyekben pedig a hites tolmács is eléggé megbízható. A birónak tehát nem kell idegen nyelven beszélnie és elélhető, az igazságszolgáltatás csorbitása nélkül, hogy a nemzetiségi honfitárs idegennek érezze magát anyanyelvével. — Ép igy vagyún,

1, a közigazgatásnál, a pénzügynél stb. Talán a m. áll. vasutak képezik az egyetlen kivételt; az mindenütt magyar és csakis magyar. A nélkül, hogy a magyar nyelv nem tudásának hátrányát sértően éreztetnők, ezt-r mód és alkalommal bir az államhatalom, ennek a hátránynak a kidomboritására és csakis az államhatalom bir azzal, mert az átlag egyén, az egyéni érdekeit nem áldozhatja fel nemzetkulturális érdekért. A magyar nyelv általános isnerete azoubau nemcsak tisztán a nemzeti egység érdekében fontos, hanem kereskedelmi és ipari szempontból teÁmde ha elment is, maradt három fia. Népének nem kellett nagyon búsulnia. Derék volt, jó is a legnagyobb királyfi. Manóknak mar jobbat nem lehet kívánni. Az öreg királyt hát szépen eltemették, S helyébe a fiát királyukká tették, Megházasitják majd a jövő tavasszal . . . De szól az új király : Várhatunk még azzal ! Mert hogy a dologgal sorban, rendén bánjak : Nem kellett feleség a manókirálynak. Ajánlottak néki sok szép, helyes lánykit, Hej, nem gyújthatták fel szíve forró lángját. — Ez se kell, az se kell, egyikse kell nékem. Egy leány lehet csak az én feleségem. Akinek a csókját lelkem úgy kívánja: A tündér királynak legkisebb leánya ! Manó-országtanács összenéz ijedten : Urunk és királyunk hisz ez lehetetlen ! Jól tudod azt te is, hogy tündérek, manók Nem voltak, nem lesznek egyamásnak \alók. De ha volnának is, ha adnák is, még ha . . . Nem, nerp ! sohasem volt ily esetre példa. Válassz mást magadnak nyugaton, keleten . . . Szól a király : Mást nem! mert csak őt szeretem 1 Lehajtott bús fővel indul a követség. Hogy a tündérkirályt szépen megkövessék : Adná ide legszebb lányát feleségül . . . A tündérkirálynak szeme elsötétül. Menydörgés a hangja; esküvel .ogadja. Leányát a manókirálynak nem adja. Majd meg fel is kacag veszett nagy dühében: Hiszen ezt vártam csak ! erre vártam épen ! Azt üzenem szóval a manókirálynak, Hogy tűndérkirálvlányt ki sose dobálnak. De kidobom inkább oda a szemetre, Ha manókirályné lenni volna kedve! kintve is első rangú kérdés. A nemzeti egység szempontjából tekintve, az egyenlő nyelven beszélők, még nem egyenlő szívből érzők, amint, azt a nemzetiségi agitátoroknál láthatjuk, akik kivétel nélkül kifogástalauul beszélnek magyarul. Sőt, mikor a nemzetiségi képviselők klubjukat megalakították, kitűnt, hogy csak egy nyelv vau, melyet kivétel nélkül mindegyikük ismer és ez a magyar s igy kénytelenek voltak azt a nyelvet tenni tárgyalási uyelvvé. melynek állítólagos uralma ellen küzdem k és minő fanatikus és gyűlöletes módon. Ken skedelem és ipar szempontjából azonban kiszámitbatlau jelentőségű az egységes nemzeti nyelv. Gyakran találkozhatunk hírlapjainkban ama szemrehányással, hogy kereskedőink és iparosaiuk nem hazafiasok és terjesztői, valamint, legerősebb oszlopai a német nyelvnek. Üres beszéd. A kereskedő olyan, a milyeu a közönsége. A kereskedő nem politikus, nem in várható tőle, hogy az legyen, hanem üzletember, aki vásárt akar csinálni, mert az a kenyere. Ha tehát egy magyar nagykereskedő vagy iparos egy román, szerb vagy szász félnek árjegyzéket vagy számlát küld, akkor nem koc áztathatja vevőjének haragját és hogy esetleg elveszítve azt, annál kevésbé, mert gyakran az illető evő mindjárt az egész magyar kereskedelem vagy iparra nézve elveszett, mert egyszerűen Bécsbe megy. Ugyanazou okokból kifolyólag a hatalmas ipari és kereskedelmi részvénytársaságok is kénytelenek a viszonyok előtt meghajolni. Ha önálló vámterületünk volna, a szónak mindnyájunk által értett értelmében, ugy a kereskedők és iparosok elleu némiképen emelhető volna a hazatiatlauság vádja, de igy nem. A nemzetiségi iskolákba a magyar nyelvet nem tudjuk oly intenzive tanitatni, amint, azt kívánjuk. Itt fel kell említenünk egy folyton ismétlődő sajátságos jelenséget. A nemzetiségiek a szükséges vagyon hiányában, kulturális intézményeiket csak igen szerényen tudják ellátni, S hogy szavának erősb légyen foganatja, Egyben a parancsot azonnal kiadja : Hívjátok be őt is, mondja meg ő maga, Elmegy-e? nem megy-é ? mi az ő szándoka? És jött a leányka. Hosszú, ráncos leple Messze nyúlt utána — lépését köv«tve, — Ő maga az égből földre szállott angyal. Apja kérdésére így szólt csendes hanggal: Ne haragudj én rám, édes apám, lelkem ! Jó voltál én hozzám, mégis el kell mennem , Nélküle szomorú, puszta az életem — Apám, a kérőmet szívemből szeretem ! Hah ! hát te is ?! Apám, hallgass végig engem ! Ha tetszik, ölj meg, de ne gyalázd szerelmem. Egyszer láttam őt csak kerítésen által. Jaj, azóta nem bir a szívem a vágygval : Azóta imámat csak érette mondom ; Azóta volt annyi mérhetetlen gondom ; Azóta lelkemet bánat marja, tépi . . . Én édes jó apám ! adj engemet néki ! Nagy, sötét felhő ül király homlokára ; Nagy, sötét átokra nyílik már a szája: Visszafojtja mégis, bár meglátszik rajta. Hogy a féket esze igen gyengén tartja. Köszörüli torkát, zöldúl-kékűl arca, Kiül a szemébe lelke dúló harca — Aztán a kérésre kitör a felelet : Nyomorúlt ! megcsaltál ! börtönben a helyed ! A királykisasszony elsáppad. elájul. A manókövetek kiosonnak hátúi; Viszik a gyászos hírt, viszik nagy sietve. Hátha még a bajon segitni lehetne ! Szeretnék már ők is — mi tagadás benne Ha a tündérleány királynőjük lenne ; NAGY ELEK okleveles mérnök Nyiregyháza, KiíHói-iiteza 27. szám. (Saját ház.)