Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-05-19 / 20. szám

19-ik szám. N Y I R V I D É K lányok állottak sorfalat. Gróf Vay Gábornét Hahnel Ferencné, a bátori vörös kereszt egylet elnöknője üdvözölte röviden, szíves szavakkal, közben átnyújtva nékie a bátori úrhölgyek gyönyörűséges tulipán-csokrát. A község nevében Nemes Béla főjegyző fogadta a főispánt és a Védő-Egyesület elnökeit ; igéretel tett, hogy Nyírbátor közönsége a most oda átvitt, ott elültetendő gyökérszálat ápolni, gondozni fogja. A beszéd hatása alatt felhangzott éljenzés lecsillapulta után gróf Vay Gábor néhány szóval köszönetet mondott a szíves fogadtatásért s azután megkezdődött a bevonulás végeszakadni nem akaró hosszú kocsisorban, zászlódiszbe öltözött utcán át a Takács vendéglőig, hol a nagy hőségtől lankadni kezdő társaság magát felfrissítette. Onnan ment át az alakuló közgyűlés helyére, az állami elemi népiskolába. Maga az iskola és annak udvara zsúfolásig megtelt, amikor ti órakor Farkas Bertalan kir. járásbíró felkérésére Vay Gábor gróf az alakító közgyűlést rövidebb beszéddel megnyitotta. A magyar ipar fejlesztésének, pártolásának szükségességét hangoztatva, elmondta, hogy ennek gyengesége, oka, nemcsak népünk vágyát szitja kifelé, hanem egyúttal megölője nemzeti szabadságunknak, nemzeti függetlenségünknek. A gazdasági élet terén a külföld által ránk rakott rabláncnak letörését, papiralkotmányunk valóságra váltását tűzte ki célul a Magyarvédő Tulipán Egyesület. Ebben való közreműködésre kéri fel Nyírbátor és vidékének minden rendű és rangú hazafias közönségét. Megnyitva az alakuló közgyűlést, gróf Vay Gáborné szül. Zichy Márta grófnő, talán az előbbieknél is szebben, megkapóbban jellemezve a Védő-Egyesület céljait, az egész terjedelmében itt közölt gyönyörű beszédet mondotta el: Sokszor hallottam, hogy a férfi ténykedésének rugója az agy működése, t. i. a higgadt megfontoláson alapuló munka; mig a nőé — az érzelem világa— szív! Részemről elfogadom ezen állítás, igazságát s nem is azért jöttem ide, hogy egyesületünk céljait és jövendő ténykedését Önök előtt szakszerüleg megvilágosítsam, s azzal a férfiak hatáskörébe avatkozzam, hanem eljöttem azért, mert egyesületünk egyaránt felöleli a férfi és a női társadalmat, miután céljai elérésénél, szüksége van a megfontolt, higgadt, szakszerű munkásságára, és az érzelemvilág kut foirására — a szívre — egyaránt. Hogy mi vezetett ide, és mi készlet arra, hogy Nyírbátor város, fiók egyesületének a megalakuló közgyűlésén felszólaljak, legjobban és legrövidebben megértethetem Önökkel, ha női szivem megnyilatkozásával keresem az utat az Önök szivéhez — ha egyébbel nem is — mint egy képletlel, melyet az érzelmek világából veszek s melyet igazán megérteni első sorban mi nők vagyunk hivatva. Füstös, kis szoba áll előttünk : — Az asztalon leégett faggyúgyertya mellett, egy sovány vacsora maradékai — fekete kenyérhaj ! Kint a szabadban, sivit a szél, és hideg van a szobában is. Nem volt kinek száraz galyat szedegetni, mert a férfi munkában volt, hogy megkeresse a mindennapi sovány kenyeret, a szoba sarkában kuporgó 4 apró gyermek pedig — nem mehetett ki a zord időben, mert nem telt lábbelire, az asszony, ki csak éppen pár nap előtt szülte meg az „ötödik" gyermeket, ott f< kszik a kemény szalmazsákon oldalán a Jó Isten legutóbbi áldásával. A férfi egy nap barnított gazdasági munkás. Mereven néz — a faggyugyertya halvány pislogó világába — azután nagy sokára szerető pillantással simítja végig az apróságát, s tekintete az anya és legifjabb gyermekén pillán meg! Agyában aggasztó gondolatok keringenek. Hogy fogja megkereshetni az „ölödiknek* is a mindennapi kenyeret, mikor a gazdasági munkabér, s a termények silány ára mellett a „négynek' eltartására sem volt elegendő; tuhára meg csizmára pedig eddig sem telt — mert hiszen ami ipari termék, az méreg drága! És — ha mégis sikerülne, erejének legnagyobb megfeszítésével — nyomorogva felnevelni gyermekeit, hogy fognak megélhetni bicsülettel később, ha majd „öten" fognak osztozni a keserves atyai kenyéren?? Végsőt lobban a faggyügyet tya világa —- és kialszik. Füslje, lassan felszáll a kis seoba gerendái felé, betölti annak minden zugát, mig végre a napbarnított magyar munkás feje fölött összeolvad és ködképekel fest, melyben a végtelen tengert látja, egy óriás hajóval, melyen ezer magyar testvér költözik a messze idegenbe, talán a boldogulásra, talán a — halálba ! Szomorú kép ez mélyen tisztelt hölgyeim, de még szomorúbb annak valósága. Egy fekély, mely osztrák érdekbe irányított gazdasági életünk betegségének eredménye. A Tulipán szövetség Magyar Védő Egyetülot férfi tagjainak feladata, megtalálni e betegség gyógyítására az orvosságot, de a mi feladatunk a szeretet erejével megkeresni az orvosság készítéséhez való gyógyfüvet! Ehhez pedig három dolog szükséges: 1. Jóakarat. 2. Kitartás és 3. Egy nagyon csekély önfeláldozás. Azért jegyeztem meg, hogy „egy nagyon csekély önfeláldozás", mert hiszen nagyszabású önmegtagadásról nem is lehet szó ! Abból a megszokott kényelemből kell mindössze egy parányit feláldozni, hogy vele a magyar munkásnak adjunk megélhetést első sorban, mert hiszen ha másért nem, hát a testvériség jogánál fogva őt illeti meg mindenkép az elsőség. Vannak szövet gyáraink, selyem gyárunk, papir gyáraink, gyufa gyáraink, vas , kos-, játék gyáraink, miért járunk mégis angol szöveiü ruhában, miért írunk német papiroson, miért használunk osztrák és svéd gyufát, miért lepjük meg gyermekeinket francia játékokkal és miért huzzuk ki a magyar munkás tenyeréből az utolsó falat kenyeret, miért nyomjuk a vándorbotot a markába és taszítjuk ki az idegenbe ? Megvagyok győződve m. t. hölgyeim, hogy széles e hazái an nem lesz egy nő sem, aki belátva ezen kérdés fontosságát, ne volna kész feláldozni minden kényelmét, hogy változtasson eddigi szokásain. De sajnos a baj nem jó akaraton múlik, hanem a hitetlenségen! A politikai békével, azt hiszik, hogy megszűnt a veszedelem, pedig éppen ebben csalódnak. Évről-évre mindjobban befészkeli magát az idegen szellem társas és kereskedelmi életünkbe, elannyira, hogy 1907. május 12. 3 mélt án kérdezhetjük, van-e m 'g itthon téí-gyökeres magyar társas élet, vun-e egyáltu án migyar kereskedelem ? Tul a Lajián izzik a gyűlöl i, idehaza pedig folyik az aknamunka és szaporodik a kivándorlók szám i, akiknek nincsen munkája. A béke ideje pedig lassan lejár, anélkül, hogy azt észszerű erőgyűjtésre felhasználtuk volna s akár véres lesz Í.Z ujabb Inrc, akár vértől,M; ha csak pénzzel, geppel, bigával, iparcikkel s a gazdasági elet egyébb fegyverével log is folyni: — Győzelemre csak Ugy van reményünk, ha a béke idejel jól félhasznátluk. De ene megint az a felelet, hogy áldozzunk egy parányit a megszokott kényelmünkből es ahol tehetjük pártoljuk a magyar munkál és fogyasszuk a magyar ipar termékeit. N.'künk, ív knek divattá kell tenni a tuigy.ir ipart — divattá, — melyet követni — erény ! Emeljük az ipar pártolását a váltási fogalom magaslatáig; az is propogandával, rendíthetetlen hittel, a szép és nemes eszmék önerejével tudott az emberi szivekre hatni. Szeressük és szerellessük meg a magyar emberrel a magyar ember munkáját!! Birjuk reá, szorítsuk reá a kereskedőket — jó példával, hogy a szükségleteket a mennyire c-ak lehet — itihon szerezzék be. Óriási munkakör nyílik ilt mindenkinek — első sorban a nőknek. Mindegyik faját otthonából, családi tűzhelyét el nem hagyva, — csendes munkával szolgáihalja a nagy nemzeti ügyet!! A háztartási cikkek és mindennapi szükségletek beszerzésénél, a keze ügye al.i eső minden legcsekélyebb tárgynál — uj alkalmi nyílik, hazafias kötelességének teijesitésére. Ehhez azonban egyAzersmindenkorra félre kell tenni az indolenciát — és azt a bizonyos kényelem szeretetet — melynek megtagadása — mindannyiunk hazafias kötele.-sége. Ne riadjanak vissza — ezen feladattól — mélyen tisztelt hölgyeim, de virágoztossák továbbra is a tulipán eszméjét, mert az az élő magyar öntudat, az az erejében bizó magyar nemzet jelképe! Nyilt bevallása annaü, hogy nemzetünk jövőjében hisznek — felvirágzását akarják, s hogy azért áldozni is készek, de egyszersmind intőjel arra is, hogy a tulipán eszméje — az a bizonyos orvosló gyógyfű, mely elősrgili azt, hogy a magyar munkás jó kedvvel és bizodalommal ragadhassa meg újra az eke szarvát s a kasza nyelét — nap lemente után pedig családja körében a teritett asztal mellett fiaihoz ekkép szólhasson: Tudjátok-e mi a haza? Mindnyájunknak szent bölcsője Őseinknek pihente ő Szép virágos terretője Mindnyájunknak idesanyja. — Beszédére mintegy varázsütésre tört ki százak ajakán a lelkesedés, szűnni nem akaró éljenzéssel jutalmazva előadót a nyújtott lelki élvezetért. Vietórisz István dr. egyesületi jegyző ismertelte még röviden az alapszabályokat. Ennek megtörténtével elnök közfelkiáltásra az alosztályt megalakultnak kimondotta s indítványozta a tisztikar megválasztását. Egyhangúlag megválasztott tisztviselők és választmányi tagok lettek: I. Elnök: Mandel Dezső. Társelnökök: Balogh Ferencné, özv. Boldizsár lmréné, Farkas Bertalanná, Farkas Bertalan, Hahnel Ferencné, Hahnel Ferenc. Hitler Lajos, Konkoly Barna, dr. Kulcsár Barnáné, dr. Leövey Elekné, dr. Leövey Elek, Mandel Dezsőné, Maiidéi Józsefné, Mandel József, Nemts Bélané, Simák János, Szabó Lajosné, Szabó Lajos. Díszelnökök: Bogáthy Józsefné, Bogáthy József, Gencsy Albertné, Gencsy Albert, gróf Károlyi lmréné, gróf Károlyi Imre, Urav Miklósné, Uray Miklós, gróf Vay Ádámné. gróf Vay Ádám, Vay István, Zubriczky Tivadar. II. Ügyvezető igazgató : Dr. Kulcsár Barna. III. Titkárok: Dr. Kubassy Béla, Nemes Béla. IV. Jegyzők: Nagymáté M. rton. Urecxky Sándor. V. Jogíanác-osok : Dr. Buday Gyula. Dr. Mandel Károly. VI. Pénztáros: Goldmann Ármin. VII. Ellenőrök: Gaál Sándor. Vass Imre. VIII Számvizsgáló bizottság: Fehér Adolf, Gyenge Sámuel, Zsindely János. — Választmányi tagok: Adorján Gyuláné, Almássy Lászlóné, Bakonyi Istvánné, Gsiky Elekné, Gaál Sándomé, Goldmann Árminné, Mandel Béláné, dr. Mandel Károlyné, Mandel Ödönné, özv. Máikus Antalne, Mikolay Györgyné, Pető Mnrné, Rác Emiiné, Reim Ivánné, dr. Roth Izsóné, özv. Szalkay Emiiné, özv. Vay B lané, Almássy László, Bákonyi István, Balogh Ferenc, Bertók Kálmán, Bodnár Imre, Boldizsár Imre, Gsiky Elek, Deme Ignác, Fried Márlon, Hadhá/y István, Zrínyi Csaba, Kovács Pál, dr. Lőrincy Józsi f, B. Makray István, Mikolay György, Mandel Ödön, Oláh Béla, Pajer Géza, Papp Ferenc, Reim Iván, Reszler László, Reszler József, dr. Szende Emil, Sztruhár István, id. Tóth István, Vadász Pál, Vidovich László. A tisztikar megalakulása után Mandel Dezső elnök az elnöki széket átvette köszönetét fejezte ki az osztályelnököknek fáradozásukért s a közgyűlést 12 órakor berekesztette. Délben 1 órakor a Takács-féle vendéglő nagytermében díszebéd volt, amelyen igen szép számmal vett részt Nyírbátornak és környékének hölgyközönsége is. Az első felköszöntői Bogáthy József földbirtokos tartotta, aki S/.abolcsvármegye legeUő asszonyára és büszkeségére gróf Vay Gáboméra emelte poharát. Farkas Bertalan járásbiró szép szavakban a főispánt eltette. Ssabó Lajos ev. ref lelkész magvas pohárköszöntőjeben a magyar ipar előmozdítóira és a Tulipán Szövetség, lelkes terjesztőire ürítette poharát. Dr. Jósa András az igazi magyar asszonyokra. Konkoly Barna rk. esperes szintén a magyar hölgyekre ürítette poharát. Dr. Kubassy Béla tb. főszolgabíró poharát a vármegye első választott tisztviselőjére, Mikecz Dezső alispánra emelte. Mandel Dezső a nyírbátori Tulipán Szövetség uj elnöke Vay Gáborné grófnőt köszöntötte fel. Kéky László a vármegyei jegyzők nevében, mint akik a Tulipán szövetségnek lelkes hivei, kívánja, hogy mindenkor olyan főispánja legyen a megvének mint gróf Vay Gábor, aki főispáni székfoglalójában azt mondta magáról, hogy ő első sorban szülelelt magyar és c?ak azután főispán. Az u egészségére ürítette poharát. Dr. Fiikor Lajos poharát Jósa András ny. főorvosra emelte. Dr. Jósa András humoros felköszöntgőjében azt mondta, hogy legközelebb arra fogja kérni a császárt, hogy engedje tenyerére rajzolni krétával a kétfejű sast és amelyik asszony nem magvar érzelmű és külföldi ruhában jár annak a hátára nyomhassa tenyerét. Bakonyi István főbíró az elöljáróság és a polgárság nevében poharát a vendegekre emeli. Dr. Szabó László, a mi kiváló szónokunk és jeles poétánk gyönyörű szép beszédét. — dacára az idő előrehaladottságának, — a 1 'gnagyobb csendben hallgatták meg Poharát a lelkészekre, jegyzőkre és a községi tlöljáróságokra emelte. Végül dr. Mamlel Károly ügyvéd a magyar iparosokat éltette. Színház. Csupa elevenség volt az elmúlt színházi hét, s a Zilahy igyekezetéi honorálja is közönségünk; minden este megtölti a színházat. Igaz, hogy néha-néha (inkább gyakrabban, mint ritkán) egy kicsit kényelmetlenül érzik magukat a leányok, mégis dicséröleg kell nyilatkoznunk arról, hogy színészeink lehetőleg igyekeznek a sorok közé rejteni, amit csak annak kell megérteni, aki akarja. Sajnos, a mult számunkban általánosságban tett megjegyzéseinket különösen a karra és a díszletekre, egész terjedelmükben fenn kell tartanunk. Szombaton este a már ismerős Gül-baba ment közepes előadásban. Zilahyné olyan szépen énekelte a Gábor diákot, hogy szinte sajnáljuk ide iktatni, hogy mégis van ellene egy kifogásunk. Temperamentumosabb lehetett volna. Inkább szerelmes nő volt, mint lángoló szívű diák. Zsigmondi Anna Leilája is tetszett. De Boda Ferencz a Kucsuk Ali szerepében . . . ?! krkosy Gülbabája pedig tele volt helyi szellemeskedéssel. Más szerepében talán inkább elfogadható volna ilyesmi. Vasárnap délután és este is volt előadás. Délután a vén „A vén bakkancsos és fia huszár", este a ,Milliárdos kisasszony" került sorra. Mindkettő friss, temperamentumos előadásban. Utóbbiban Lányai Piroskát (Harmat Évi), Zsigmondi Annát (Btsy) és Polgárt (Turteltaub) emeljük ki. Hétfőn láttuk a Herczeg Ferencz bájos színjátékát a ,Déryné ifiasszonyt." — Ez a darab az, amely a mi színpadunkon egyáltalában nem érvényesülhet- Első sorban színpad kellene hozzá, másodsorban sok minden, ami belőle hiányzott s a mivel nem is rendelkezhetik a mi színházunk, a mi directorunk. Sokkal élvezetesebb hát olvasni, mint látni, bár az előadás ellen nem lehet kifogásunk. Kedden ,,Az ördög", a fővárosi közönség dédelgetett kedvence szerepelt nálunk. — A mipdenttudó, a mindent céljának megfelelően irányító, a szellemességtől sziporkázó ördög. Szalon darab. Annyiban t. i., hogy semmi olyas nincs benne megjelenítve, ami miatt báfki is elpirulhatna; de viszont a lépten-nyomon előtörő kétértelműségek a sorok közt — néha bennünk is — egy kissé bizarrá teszik a darabot. Az előadás kitűnő volt. Zilahy a címszerepben olyan alakítást produkált, hogy megbámultuk. Hogy meg nem tapsoltuk, annak oka." hogy az ördög — ördög. Nem mertük tapsolni. Csen'es este volt. Csupán Hahnel Arankát tapsolták ki. máskor pihentek a kezek. Csáder Irén a bankámé szerepében jól játszott. — Általában az egész előadásban nem volt kifogásolni való. A „Víg özvegy" másodszor ment szerdán. Tudja Isten ! Mintha nem is tudnánk megérteni, hogy ezt a darabot Budapesten kétszázszor, Bécsben már ötszázszor adták. Hogy pedig nem értjük, annak nem a darab az oka, hanem a kiállítás, az összjáték hiánya. — Jót csak Zilahiméról mondhatunk, bár ő is egy kicsit szenvedő »vig özvegy«. Ligeti Lajos találta még el a Nyegus alakját. Ternyei nem egészen volt helyén, Boda Ferenczről pedig nem is szólunk. Zsigmondi temperamentumos, ügyes és fess, nagyon fess alakítást nyújtott. Megemlékezünk még a Berezel nővérek gyönyörű táncáról. „A Mádi Zsidó" egy bolond, tárgytalan, se népszínmű, se operette — életképnek nevezett valami. A mi színpadunkon nem is kellene adni, mert hatása csak fényes kiállítással lehet, — a szemre. A helyzeteknek, megható jeleneteknek rögtönzése alig valami gyenge összefüggéssel. A mádi zsidó szerepéién Polgár elég jé>l szolgálta helyét, Lányai Piroska ennivaló É.vike volt, Bay (Sóvágó) túlzó. Rónai (Suhajda) hideg. Az Arkosy Kubacsekje egyike volt az est legjobb alakításainak. Annál jobb volt a péntek esti darab és előadás. A »Tökéletes Feleség* tökéletes, sima, összevágó előadásban igazi élvezetet nyújtott, Szabó Irma okosan, nagyon sok ízléssel, valóságos művészettel játszotta Nina szerepét. Az élet volt ez a művésznő a szerencsétlen meggyötört, megalázott, neineslelkü asszony bemutatásában. Azt a sok tapsot, azt az igazi szeretettel nyújtott tapsot nagyon megérdemelte. A tapsból különben kijutott Békésnek is, ki sok intelligentiával és közvetlenséggel játszott. Jók voltak Rózsahegyi Ilona, Tállián, Ardai Ida és Csáder Irén is. Kérdezzük Ternyeitöl, hogv miért kell neki minden jó alakítását elrontani örökös és épen nem művészies arcjátékával? Ne szaladjunk a mesterséges színjátszás után, inkább a természetes embert, természetes mozgásával állítsuk a néző elé. Műsor: Vasárnap 19-én délután: Asszonyregement. Énekes bohózat. — Este: Smólen Tóni. Életkép. Újdonság. Hétfő 20-án délután: Mádi zsidó. Népszínmű. — Este: Víg özveqy. Operette. Kedd 21-én: Ördög. Vígjáték. (Páros.) Szerda 22-én: Tökéletes feleség. Színmű. (Páratlan.) Csütörtök 23-án : Serlok Holmes kalandjai. Detektív történet. Újdonság. (Páros.) Péntek 24-én: Gül-baba. Operette. (Páratlan,) Szombat 25-én: A korbács. Bohózat. Újdonság. (Páros.J