Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1907-05-12 / 19. szám
4 2 0-ik szám. dereka, mintha már terhére volna ennek a szoczialisztikus társadalomnak. Mintha ez a nemzet megunta volna már önmagát. Ériem, ha kivált a falusi gazdán erőt vesz a megriadás érzése amiatt, hogy úgyszólván teljesen elvesztette a kontaktust az uralkodó társadalmi irányzatokkal, hogy a közeletnek reményteljes hajtásai megtagadják az öreg anyatc átől való eredetüket és sietnek ehelyett beleilleszkedni valamely ujabb szoczialisztikus keretbe, hogy rövid idő múlva idegen szemmel nézzék a« elhagyott tereket. Értem, ha egyes gondolkozó pa-da hervadó hangulatba esik, mint a divatból kiment nyári kalap. Ilogy azonban ez a hangulat lemondással végződjék, azt se nem értem, se nem méltányolom. Vén asszonyhoz illő gyengeségnek tartanám elfogadni az újdonsült szocziálista divat altal való háttérbe nyomatás szerepét. Feladni a poz czióját a gazdának a mai viszonyok között annyit tesz. mint feladni az életét. Ha a gazda ma nem fajsulyát megillető tényező, ebből esak az következhetik, hogy azzá kell lennie. Teszem azt, volna a gazdák országos egyesületé nek csak t zezer tagja, venne részt fontos gyűléséin két tuczat ember helyett néhány száz, mindjárt másként alakulnának a viszonyok. Ma döntő tereken tiz egyetértő emberünket se lehet együtt találni. Kesergünk és babrálgatunk. Pedig ma csak a tömeg és az erő imponál. A „kisemberének se Volt annyi udvailója. mig szétforgácsolva, gyámoltalanul állott a világban. De a mint szervezeti erőre tett szert és tömegeket mozgósított, legott észrevették, felkarolták, jobbról-balra legyezgetik. A magyar gazdát irgalmatlanul le fogják főzni, ha duzzogva és keserűen félrevonul ahelyett, hogy egyszer már igazában szervezkedésre fogná a dclgo*. Propper Sámuel jubileuma. A szabolcsvármegyei gazdatársadalom egyik kiváló, nagy intelligenciájú tagja: Propper Sámuel turai nagybirtokos érdekes jubileumot ült meg a napokban Budapesten, hol állandó lakása van. Huszonöt esztendeje ugyanis annak, hogy Propper Sámuel a Sack-fél<* angol mezőgazdasági gyárnak s a híres Sack-féle hármas ekéknek Magyarországon való nagy elterjedése s ezeknek az ekéknek mai kitűnő volta az ő nevéhez fűződik Ennek a nevezetes alkalomnak szólott az ünneplés, amelyben Szabolcsvármegye közönsége annál nagyobb örömmel osztozik, mert Propper Sámuelt mi nem csak ugy ismerjük, mint kiváló gazdát, de ismerjük és megbecsüljük őt, mint vármegyei közéletünknek egyik buzgó s nagytudásu munkását, ki évek hosszú sora óta vesz tevékeny részt a vármegye tanácskozásaiban és aki minden nemes és jótékony eszme előmozdításának szóval és tettel is, ha kellett áldozatkészséggel munkássá és előmozdítója volt a múltban s lesz a jövőben is bizonyára. Ezért e helyütt is örömmel üdvözöljük őt ez alkalommal, kívánva neki, hogy tudását, munkásságát s nagy energiáját még sokáig értékesíthesse vármegyéje s a köz javára * * * Propper .Sámuel 25 éves jubileuma alkalmából a „Köztelek", az orsz. magyar gazdasági egyesület hivatalos közlönye legutóbb megjelent számában a követk ?ket írja : Május 1-én ünnepelte meg Propper Samu a Sackféle ekék és egyéb mezőgazdasági gépek közvetítése és elterjesztésének 25 esztendős jubileumát. Néhány évvel ezelőtt ugyanezen helyen parentáltam el az öreg Sack Rudolfot, a világszerte ismert Sackeke megteremtőjét. Akkor a kegyelet adóját róttam le-, mint a magyar mezőgazdasági gépészet egyik napszámosa, azon nagy férfiúnak, ki lángeszével, törhetlen munkásságával megteremtette a legszükségesebb földmivelő eszköznek, az ekének ideális alakját s azzal megajándékozta úgyszólván az egész világ gazdaközön ségét. Ma a jóleső öröm érzete adja kezembe a tollat, hogy megköszönjem az egész magyar gazdaközönség nevében Propper Samunak azt csüggedést nem ismerő, törhetlen, igaz becsületességgel és határtalan lelkesedéssel végzett munkát, melylyel ő huszonöt éven át a világ legjobb ekéjét, a Sack-ekét hazánkban elterjesz tette. Az ő pihenést és fáradságot nem ismerő munkássága, valóságos agitálása tette ismeitté nálunk a Sack ekét. Az ö munkásságának eredménye ösztönözte a mezőgazdasági gépgyárosokat a Sack-rendszerü eke gyártására és az ő munkásságának eredménye az a több százezer Sack-rendszerü eke, melylyel ma a ma gyár földet művelik Propper a szabolcsmegyei turai birtokára mint szenvedélyes gazda 1874-ben hozatott egy Sack-ekét, kultivátort és egy vetőgépet. Ezeket birtokán lelkiismeretes próba alá vette s mikor kétségbevonhatlanul be bizonyítva látta, hogy Sack talajművelő eszközei jobbak, célszerűbbek, mint az akkoriban nálunk használt hazai és más külföldi hasonló eszközök, mindig több és több eszközt hozatott Sacktól. Állandóan levelezésben állott Sack-kal, közölte vele tapasztalatait, ajánlott különböző változtatásokat, javításokat, melyeket az öreg Sack, k maga is gazda volt, sokszor megköszönt "és meg is csinált. Az 1870-es évek végén és az 18S0-as évek elején Magyarországon nagyon kezdtek elterjedni a hármas ekék. Ezek azonban oly nagy vonóerőt igénveitek, hogv Propper, ki szintén dolgoztatott ily ekével, irt Sacknak, értesítvén öt a hármas ekék közkedveltségéről, de egy úttal arról is, hogy nagyon nehezek s ezért felszólította őt egy könnyebb hármas eke szerkesztésére. Sack ágvanezen időben már foglalkozott a hármas eke meg NYIRVIDÉK szerkesztésével és csakhamar niegkiildötte Proppernek 1 az eke vázlatát azon kéréssel, hogz az első ily ekéjét I elküldhesse kipróbálás végett Propperhez, kinek véle- | ményét az előzmények után elsősorban tartotta mérv- | adónak. Az eke 1881 augusztus havában meg is érke- | zett. Propper azt kipróbálva tarlóban és ugaron, any- , nyira meg volt lepetve az eke jó munkájától, hogy a Szabolcsmegyei Gazdásági Egyesület egyik választmányi I gyűlésén megkérte Dessewlfy Aurél grófot, a Szabolcs- \ megvei Gazdasági Egyesület akkori elnökét, hogy nyújt- | son alkalmat egy kitűnő uj 3-as ekének bemuta- , tására. A gazdasági egyesület Dessewffy gróf indítványára I Nyíregyháza közelében a Dessewffy Miklós gróf-féle | nvirjesi gazdaságában ekebemutatást rendezett, melyre nagyszámú gazdaközönség sereglett össze. A bemutatott Sack-féle hármas eke annyira megnyerte a gazdaközönség tetszését, hogy ott a helyszínén sokan felkérték Proppert, szerezzen be számukra is ilyen ekét. E kérésnek természetesen Propper készséggel eleget tett és 80 darab hármas ekét rendelt meg. Mikor aztán Sack számlája megjött s abban ki volt tüntetve, hogy neki mily jutalék számoltatott fel a közvetítésért, Propper ezt nem fogadta el, hanem a megrendelt ekék ennyivel olcsóbban lettek a megrendelőknek számítva. Ezen idő óta mind sűrűbb lett az érintkezés Propper és Sack közt s Sack többször felkérte Proppert, vállalná el gyárának képviseletét. Miután szomszédos gazdatársai is mind gyakrabban vették igénybe közvetítését, 1881 október 2-án elfogadta Sack Rudolf képviseletét és 1882. május 1-én Budapesten a Váczi-köruton, mai üzletével szemben egy szerény kis helyiségben kezdte meg a Sack gyártmányok áru-itását. Ez a története annak, hogy kerültek össze Propper és a Sack-eke. Huszonöt, év mull el azóta. Százezernél több a Sack-féle eszközök és szerelvények száma, melyek Propper kezén át jutottak a magyar meződazdaság körébe. Hogy mily testet-lelket fárasztó munkát végzett Propper a huszonöt év alatt, azt mi tudjuk csak igazán, akik láttuk s látjuk öt dolgozni, akik munkatársai voltunk s vagyunk. Hogy mi tette ennyire eredményessé Propper működését, annak a titkát is elárulom. Elsősorban az, hogy Propper soha más eszközt vagy gépet nem ajánlott, csak olyat, melyet ö előzetesen a sajál gazdaságában néha lulságig vitt lelkiismeretességgel kipróbált és jónak talált. Ha Propper valami gépet ajánlott, azt nem a kereskedő, de a gazda meggyőződésével ajánlotta s ezért nem került ki még Propper üzletéből rossz gép. Másik titka eredménydus működésének az a szigorú puritán üzleti becsületesség, mely nemcsak üzletfeleit köti hozzá hosszú évek során át állhatatosan, hanem legerősebb versenytársaiban is kivétel nélkül általános tiszteletet és becsülést keltett iránta. Harmadik titka pedig az az igazi, nem anyagi, hanem az általános mezőgazdasági közelönyökért küzdő lelkesedés, mely egyik alapvonása Propper munkásságának. Személyesen voltam tanuja annak a bensőséges és kölcsönös, tisztéleten alajwló viszonynak, melv az öreg Sack és az öreg Propper között • fennállott. Az ekekirály sok értékes tanácsot kapott Proppertöl és ha Propper nem fejti ki az öreg Sack előtt a mi specziális magyar viszonyainkhoz feltétlenül megkívánt magasított ekefőt, az aezélöntésü ekefő szükségességét, az egyetemes ekegrubber, exstirpator stb. szerelvényeihez szükséges szállító-szerkezetet, az eketaliga kerékagy pormentes védőjének szükségességét és előnyét, a Sack-eke ma nem volna olyan tökéletes,' mint amilyen. És amilyen lelkesen dolgozott Propper a Sack-eke elterjesztésében, épp oly lelkesen dolgozik a köziig vek terén is. Megyéjében nincs olyan mozgalom, amely! eu Propper ki nem venné a maga részét, még pedig sokszor nagyon aktiv részét. Az OMGK. minden mozgalmának részese, mint lelkes gazda minden gazdasági szak- és közkérdésben agilis résztvevő. Csinált czementáru gyárat Nyíregyházán, hol bebizonyította hogy a .,homok aranyat rejt'" és útját nyitotta ezzel egy eddig nálunk leljesen ismeretlen mezőgazdasági mellékiparágnak. Épített vasutat, mostanában nyílik meg egy nagyszabású pamutszövö gyár, melynek létesítésében az övé a vezető szerep. Számos választmányi és bizottsági tagsági teendői lelkiismeretes végzése mellett nem szűnt meg lelkes gazdának maradni. Mi magyar gazdák köszönjük neki a Sack-ekét és kívánjuk, hogy nehéz, fáradságos, becsületes, lelkes munkássága után még sokáig élvezhesse otthonában, szép családja körében a becsületes munka legszebb gyümölcsét, az általános tiszteletet és elismerést. Hogy mint ember milyen ő, azt legélénkebben mutatja üzleti alkalmazottjainak és mezőgazdasági cselédeinek ragaszkodása és ^szeretete. Túrán nem ismerik a munkás- és cselédsztrájkot, üzletében csak régi alkalmazottak vannak, öt alantasaihoz és azokat ő hozzá á kölcsönös szeretet és megbecsülés köti. Életrajza: Szül. 1840-ben Túrán, Szabolcsmegyében; középiskolai tanulmányainak végeztével hazamerit gazdálkodni. Attól kezdve! — dolgozott és dolgozik! Debreczen, lí)07. miájus 1. ifj. Sporzon Pál 1907. május 1 9. Giardinettó. E?y nagy testületnek egy kimagasló alakjára ráfo ct.k, hogy megharagudott az°rt, m°rt egy közös ebfdre szóló ivet több, a rangsor szerint hátrább levő hivataltánsa, előbb irta alá mint ő. Az^rt mondom, hogy ez csak íálogás, mert ott az illető, ha csakugyan megharagudott volna, akkor fogott volna egy iv pipirost, kibocsájtotta volna a második ivet s azon oly magasan irta volna a nevét, hogy a többi aláíró, csakugyan az ő neve alá írók lettek volna Farkas Bérli járásbiró versben köszöntölte fel M.gyery Gézát. Valaki kérdezte tőle, hogy nehéz volt-e megirni a verset. Hát bizony — felelte az öreg ur eszembe julott diákságon^, mikor faragtam a verset. Csakhogy akkor a tanár, most meg a szivem muszájilott írni. Gondolat volt, mert nincs az a jó, a mit nem kívánnék az elnökömnek. Csak a rím, a rim ment nehezen. Először a végét csináltam in"g : mindnyájan kívánjuk hat, Az Isten sokáig éltesse Megyery Gézát ! I-*y azután rakosgattam felibe a többi sorokat, míg végre csakugyan formája is lett. Kállay Tamás erősen lehurogott beszédében a nyugalmit ajánlotta az ünnepeltnek Vay Péter nyomban tiltakozott ellene. Pedig hát aki 40 évig megszokta a munkát, nem tudja az azt elhagyni. De szépen kikerekedik az egészből az, hogy mindenki csak jot akar Megyery Gézának s öröm volt nézni, hogy versengett mindenki szeretetét kifejezni. Sokszor hallottam mondani, hogy dr. Vadász milyen jó szónok s örvendtem, hogy csütörtökön én is meghatom. Na ettől az élvezettől elestem. Ugylálszik dr. Vadász már annyira tudja, hogy általánosan elismert jó szónok, hogy bizony nem a nagy közönséghez szólott ő, hanem az előtte levő 15—20 embernek. A túlsó oldalba hiába próbáltuk meghallani, nem lehetett. Azl mondták, hogy most kíméli a hingjat, mert közeledik a megyegvülés. Husz fillér. A törvény, törvény. Még 20 fillér erejéig is törvény. Amint azt a,hivatalos lap egyik szában megjelent következő felhívás bizonyítja : „A beregszászi kir. törvényszék mint büntető bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó Makó Imre, legutóbb beregszászi lakost felhívja, hogy a részére 12081907. B. számú végzéssel kiutalt 20 fillér átvétele végett ezen hirdetménynek közzétételétől számítandó egy éven belül a beregszászi kir. adóhivatalnál személyesen vagy meghatalmazott által jelentkezzék, mert ellenkező esetben a 20 fillér az állampénztár javára fog beutaltatni." Megjegyzendő, hogy e hirdetés közzététele a hivatalos lapban hat koronánál többe kerül. Kávéházi jelenet. A történet színhelye egyik kávéház. Idő : éjjeli tizenegy úra. Személyek : egy ur a feleségével s néhány ismerősével. Egy alacsony férfi lép be a helyiségbe ; odamegy az asztalhoz s ráförmed a férjre : — Hallja maga mikor fizeti már meg a nálam csináltatott fogakat ? Általános elkepédés. A férj piros lesz, az asszony elsápad a szégyentől, a barátok és ismerősök finoman mosolyognak. A fogorvos pedig folytatja : — Ép hat hónapja tartozik. Ha a pénzemet kérem, a fülebubját sem mozgatja. Elvégre az ön szémtelenségének is lehetne határa, mi ? Ezzel a megtámadott felugrik, széket ragad g nekiront a fogorvosnak, aki szintén nem rest egy másik széket ragadni s erre elkezdik alaposan döngetni egymást. A pinczérek odarohannak s a hadviselő feleket nagynehezen elválasztják egymástól. Fáradtan lihegnek s tehetetlen dühükben a fogukat vicsorgatják. Egyszerre csak felszisszen a fogorvos. Majdnem sírva ordít ellenfelére: — Fuj, üiir-soda jellemtelenség! V'csoritja rám a saját fogaimat ! A kaUság és a nép. Az is baj, ha a hatóság nagyon erélyes, az is baj. ha nem az. Megesett az eset. X. járási főszolgabíró a hernyóirtást oly szigorúan vette, hogy a falu valamennyi gazdáját rendre bírságolta, mivel a hernyófészkeket nem pusztították. Egy atyafit már kétszer megbírságolt s harmadszor is maga elé rendelt. — Nem megmondtam kendnek, hogy a hernyófészkeket leszedje kend a fáiról? Kétszer megbírságoltam kendet; most harmadszor husz korona' pénzbírsággal sújtom kendet. A falusi atyafi a kebelébe nyul s a kék kendőbe csavart pénzeszacskóját előhúzza és leolvassa a főszolgabíró elé a husz korona pénzbírságot. - Itt a husz korona, tekintetes uram. Ez lesz az utolsó. — No. ugy-e, hogy ezután majd rendesen pusztítja kend a hernyókat? — Nem én. tekintetes uram ; hanem ma vágtam ki az utolsó gyümölcsfámat, hogy egy se legyen. Csalódások. I. Táncoltatás. (Egy férj farsang után neje s lányaihoz.) Bál hogy ha volt s ruha kellett Kgy váltóra mindjárt adlak; Én fáradtam, én kínlódtam És titeket táncoltattak. Bál hogy. elmúlt s fizetni kell S prolongálást, hogy nem adnak: Én küzködöm, én fáradok, S mégis engem táncoltatnak II. Kiábrándulás. Csak álom volt; oh igen az. Egy parányi röpke álom ; Megtört a hit, a:bizalom S eltűnt minden boldogságom. A kisded derű után már jött A borulat lassan, lomhán, S most sirhatok, búsonghatok Reményeim szétdűlt romján. A törvény előtt. E. (tanúhoz): Honnan tudja, hogy a sértett tulajdona az a disznó, amit a vádlottnál találtak? Tanú : Megismerem a szürke szőréről. E.: Na ez még nem elég. Tanti •• Arról is. hogy a balfülét ón hasítottam be. E : Nagyon sok olyan disznó van, amelyiknek a füle be van hasítva, mondjon valami más körülményt, amire vallomását alapítja Tanú : Hát ... én 18 évig yoltam disznók közt. most is azok között vagyok, hát csak ismerem a disznót.
