Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-04-21 / 16. szám

S 16-ik szám. N Y I R V I D É K 1907. április 21. szőlőtermelőinket Fokozottabb permetezésre fogják indítani, súlyosan nehezül szőlőtermelőink vállaira. De hozzájárul ehhez még azon körülmény is, hogy , a rézgáliez árának emelkedése valószínűleg a hamisítás | térfoglalásával fog együtt járni. Már évek óta halljuk a panaszt, hogy egyes vidékeken sok olyan anyag jön rézgáliez néven forgalomba, mely anilinnal festett vasgálicectal van leverve. Az ily keverék természetesen olcsóbb áron adható, mint a tiszta kékkő, de természetszerűleg hatása nem lehet tökéletes. Kötelességünknek ismerjük az ily irányú hamisításokat a lehetőségig megakadályozni, miért is felhívjuk különösen nagyobb termelőinket, hogy kékköszükségletiiket csak feltétlenül megbízható helyekről szerezzék he, vagy mielőtt nagyobb rézgáliez szállítmányt átvennének. azt legyilcy vizsqáltass'ik nte/. A kisebb termelők, kik ily körülményes eljárásra hajlandóságot nem éreznek és szükségleteiket rendesen utolsó perezben szerzik be. — maguk is meggyőződhetnek arról, hogy nem-e hamisitványnyal van dolguk olyformán, hogy oldatot készítve valami tiszta késpengét, szöget vagy más, rozsdamentes vasdarabot mártsanak a rézgálicz'vizes oldatba, melytől az illető vasdarab rövid idő alatt, — ha rézgáliez tiszta volt, — rézvörös bevonatot kap Vasgálicz oldata ilyen b>-vonatot nem okoz és különben is az anilin festék az oldalban külön válik s igy könnyeri felismerhető. Ha a termelő ily hamisítás tudatára jönne, kérjük azt közérdekből egyesületünknél azonnal bejelenteni. .1/ kir földmivelésügyi ministter. 12891.-VIII.-2. szám. Körrendelet az állami vándorpinczemestereknek a szőlőbirtokosok részéről való igénybevétele tárgyában. A budafoki m. kir. pinczeinesteri tanfolyamnak 1901-ben történt létesítése óta ezen tanfolyamnál vándorpinczemesterek vannak alkalmazva, a kiknek az a feladata, hogy c szőlősgazdák kívánságára az illetőkhöz kiszálljanak, nekik boraik kezelésére nézve a szükséges útbaigazításokat megadják, sőt a szükséges borkezelési munkálatokat a termelők pinczéjében végre is hajtsák, vagy saját felügyeletük alatt végrehajtassák s a szőlőbirtokosok vinczellérjeit vagy más alkalmazottjait a szükséges borkezelési munkálatok helyes végzésére, ott a helyszínén, gyakorlatilag beoktassák. Ez idő szerint öt ily vándorpinczemester van alkalmazva a budafoki m. kir pinczemesteri tanfolyamnál. Eddig a vándorpinczemester napi bérén és ellátási költségén felül még a vándorpinczemester utazási költségeit is az illető szőlőbirtokosok tartoztak viselni. Minthogy az okszerű borkezelés terjesztésére különös súlyt helyezek, igen kívánatosnak tartom, hogy szőlőbirtokosaink e czélból minél többen és minél gyakrabban vegyék igénybe az állami vándorpinczemestereket. Ennek megkönnyítése végett az eddigi feltételeket oda módosítom, hogy ezen rendeletem keltének napjától kezdve a vándorpinezeinesterek kiszállása alkalmával az útiköltségeket a rendeltetési hely vasúti állomásáig és onnan vissza az államkincstár fogja viselni s a szőlőbirtokosnak a vándorpinczemesterl csak az ottani vasúti állomástól kell saját költségén vagy saját logatán a rendeltetési helyig és vissza az ottani vasúti állomásig szállíttatnia. Ezenkívül köteles az illető szőlőbirtokos a vándorpinczemesternek ottléte ideje alatt lakást és élelmezést adni. továbbá a Budafokról való elindulás napjától a visszaérkezés napjáig bezárólag 3 K. azaz három korona napi bért fizetni. Azoknak a szőlőbirtokosoknak, akik az állami pinczemestereket igénybe kívánják venni, ez iránt közvetlenül a budafoki in. kir. pinczemesteri tanfolyam igazgatóságához Budafokra kell fordulniok. A pinczemesterek a megkeresések beérkezésének sorrendjében fognak kiszállani. Hogy a vándorpinczemestereket minél több szőlősgazda vehesse igénybe, egy vándorpinczemester egy szőlőbirtokosnál egyfolytában li napnál hosszabb ideig csakis abban az esetben maradhat, ha ugyanakkor más szőlőbirtokosnak nincs rá szüksége. A törvényhatóságokat, gazdasági-, szőlészeti- és borászati- egyesületeket és szövetkezeteket felkérem, hogy szíveskedjenek jelen rendeletemet minél szélesebb körben a gazdaközönség tudomására hozni és a amguk részéről is oda hatni, hogy szőlősgazdáink — saját érdekük! en — az állami pinczemestereket minél többen és minél gyakrabban vegyék igénybe A i». kir. vinczellér iskolák igazgatóságait s a szőlészeti és borászati felügyelőket és gyakornokokat pedig utasítom, hogy ezen körrendeletem 'tartalmáról a kerületükben lévő szőlőbirtokosokat behatóan tájékoztassák és saját hatáskörükben minden igyekezetükkel szintén hassanak oda, hogy a hazai szőlőbirtokosok körében az okszerű borkezelés, az állami pinczemestereknek minél gyakoribb igénybevételével is. minél inkább tért foglaljon. Budapesten, 1907. évi márczius hó 16-án. Darányi s. k. Szabolcsmegye selyemtenyésztése 1906-ban.*) Szabolcsvármegyében több községben volt selyemtermelés az idén, mint 1905-ben. Söt a tenyésztő családok száma is szaporodott 62-vel. Ellenben sajnálattal tapasztaljuk, hogy a tenyésztők átlagos keresete 2 koronával volt kevesebb, mint tavaly, ámbár az idei majdnem 20 korona átlagos kereset még nem mondható rossznak. De viszont nagy megnyugvásul és biztatóul szolgálhat jövőre a tenyésztőknek az, hogy daczára a kedvezőtlen időjárásnak, a jó kezelés mellett ezen vármegyékben egyesek igen szép jövedelemhez jutottak a selyemtermelés révén. Igv például : Nyirbogdány községben Bénák György 99 korona 80 fillért: Kisvárda községben Bodő Barabás Bő korona 08 fillért és Nyírbátor községben Szűcs Gyula 63 korona 22 fillért kapott a gubóért. Ezen jelenségből biztosan következtetünk arra. hogy Szabolcsvármegyében is bekövetkezik majd azon idő, hogy egyes selyemtenyésztök 336 koronát kaphatnak a termelt gubóért, mint kapott az idén Bán János Tolna megyében Bölcske községben. Azok

, a kik ismerik a selyemtenyésztés természe*) A selyemtenyésztési felügyelőség évi jelentésébúi. tét, könnyen rájönnek, hogy a kedvezőbb eredmény karöltve jár a létező nagyobb szederfa mennyiséggel Sajnos az ország nagy részében, kivált Bihar, Jász-Nagy-Kun-Szolnok, Szabolcs, Szatmár, Szilágy és több vármegyékben a rendesen kiosztani szokott hernyómennyiségnek csak felét, vagy harmadrészét oszthatjuk ki azért, mivel hiányzik a szükséges szederfaállomány. Igen természetes, hogy ennélfogva az illetők csak fél vagy harmadrész jövedelemben részesülhetnek azon tenyésztőkhöz képest, a kik több szederfalevéllel rendelkeznek. Melegen kérjük tehát a főszolgabírói hivatalokat, hogy a selyemtenyésztéssel foglalkozó számos szegényeink érdekében, ugy mint általános nemzetgazdasági érdekből szíveskedjenek továbbra is eddigi hálára kötelező hazafiúi jóindulattal felkarolni a vármegye szederfatenvésztését. Hassanak oda, hogy a községek mentől több szederfát ültessenek és ezeket ápolják, gondozzák. Kiváltképpen ajánlom a szederfasövények létesítését, mert bebizonyosodott tény, hogy a szederfasövények jelentékenyen rövidebb idő alatt használhatók selyemtenyésztési czélra, mint az ugyanegy időben kiültetett fák. Különben példaképpen felhozzuk Békésvár megye Köröstarcsa községét, a hol a faiskolát és egyéb köztereket körülültették szederfa sövénynyel és úgyszólván az egész község selyemtenyésztői ezen sövényeket használják, miután a kiültetett fiatal szederfák még nem alkalmasak lombszedésre. Nézetem szerint alig van egy másik módja annak, a melyiyel gyorsabban és biztosabban meghonosíthatnák a selyemtenyésztést valamely községben, mintha élö szederfasöv nyt létesítenek az erre alkalmas helyeken. Melegen kérjük tehát a főszolgabíró urakat, miszerint ismert nagy befolyásukat szíveskedjenek érvényesíteni, hogy a községek minél több helyen létesítsenek élő szederfasö vényt. amelyhez a szükséges 2—3 éves szederfacsemetéket az országos selyemtenyésztési felügyelőség ingyen adja. Nyomatékkal ismételjük továbbá azon benső kérelmünket, hogy a szederfatenyésztést illetőleg kegyeskedjenek teljes szigo ral érvényt szerezni az 1894. évi Xll-ik törvénycikk rendelkezéseinek. Ugyanis ezen törvény határozottan kimondja, hogy ott; ahol alkalmasak a talajviszonyok és meghonosítható a selyemtenyésztés, ott nagy suly fektetendő a szeder'atenyésztésre és az utcákra, közte ekre első sorban szederlák ültetendők. Végre még két kéréssel fordulunk a főszolgabíró urakhoz és pedig először arra kérjük, miszerint a szederfa pusztításokkal és kivágásokkal szemben teljes szigorral szíveskedjenek eljárni és ne méltóztassanak azt hinni, hogy a szederfa kivágása és elpusztítása által okozott kárt olyan könnyen lehessen pótolni ujabb szederfák kiültetésével. Hiszen tudjuk, hogy mennyi bajjal és viszontagsággal jár a fiatal fák felnevelése és hogy mínó veszteség [a tenyésztőkre nézve, hogy a fiatal fák kellő fejlődéséig meg lettek fosztva a régi fák használatától. Ezzel kapcsolatban nem hallgathatjuk el azon megdöbbentő tapasztalatot, hogy a községek milyen enyhén bírálják el a szederfakivágásokat. Nem egy esetet tudnánk felhozni, hogy a kiszabott bünletés egy. tized részét sem tette annak az értéknek, amire becsülték a kivágott fát. Ilyen eljárás természetesen nem gátolja meg a szederfa kivágásokat. A másik kérdésünk pedig a lombszedés biztosítása iránti szives intézkedés. Igaz, hogy most már kevesebb az eset, hogy egyes községekben gátolják a selyemtenyésztőket a közhelyeken álló szederfák szabad használatában. De azért mégis fordulnak elö esetek, hogy többen azért nem vállalnak hernyókat, mert tartanak a lombszedés gátlásokkal járó kellemetlenségektől Különösen veszedelmes súrlódások keletkeznek abból, hogy egyes községekben pálinkafőzésre akarják felhasználni a köztereken álló szederfák gyümölcsét. Ezzel úgyszólván lehetetlenné teszik a selyemtenyésztést, holott ez a legjobban virulhatna a szederfa bősége mellett. A köztereken álló szederfák közvagyont képezvén, rendeltetésének legmegfelelőbben ugy használható ki ezen közvagyon, ha ezt azoknak juttatjuk, akik a legszegényebbek és egyúttal a legszámosabbak és akik leginkább utalva vannak a selyemtenyésztésre. Azzal, hogy a köztereken álló szederfák gyümölcséből a jobb módúak pálinkát főznek, úgyszólván kiveszik a szegény ember szájából a kenyeret. Szegény selyeintenyésztöink érdekében tehát melegen kérjük a hatóságokat, miszerint erélyesen szíveskedjenek intézkedni, hogy az utcákon, köztereken és közutak mentén álló szederfákat elsősorban és háboritlanul azok használják. A lombszedés biztosítására legjobbnak bizonyult némely községnek azon intézkedése, hogy mindjárt a tenyésztés kezdetén kiosztják a szederfákat a tenyésztők között és minden tenyésztő csak a részére kijelölt fákról szedhet levelet. Hogy az ilyen üdvös intézkedés nem jár lehetetlenséggel, ezt igazolja az. hogy Szabolcsvármegyében Nyíregyháza városban van gyakorlatban a szederfák kiosztása, amint ezt kimutatjuk a VII. számú táblázatban. Igy hát nem lesz szerénytelen azon kérésünk, miszerint ismert befolyásukat méltóztatnának olykép érvényesíteni, hogy a szederfák kiosztását és a lombszedás ellenőrzését minden selyemtenyésztő községben léptessék éleibe. A selyemtenyésztésről szólva, minden alkalommal azt hangoztattam és azt fogom hangsúlyozni ezentúl is hogy ha Magyarországon sikerült megvetni legalább alapját a selyemtenyésztésnek, ugy azl elsősorban és leginkább a törvényhatóságok hazafias támogatásának köszönhetjük. De viszont egyancsak a törvényhatóságoknak fogják betudni azt is, ha egyes vidékeken a selyemtenyésztés még mindig nem érte el a fejlődés azon fokát, a melyet a kedvező éghajlati és talajviszonyok mellett biztosan várhattunk, mert nem tulajdonítottak az ügynek olyan nagy fontosságot, a milyent az határozottan és méltán megérdemel. Ezen jelentésem keretében a selyemfonó iparra vonatkozólag a következőket van szerencsém még előadni : Mielőtt piacra kerülnek a tenyésztőtől beváltott gubók. szükséges ezeknek külön megválogatása és pedig minőségük és értékük szerint. Ezen müvelet igen nagy fontossággal bír. Mert ha a gubók megválogatása nem történik igazságosan és pontosan és a jóminőségü gubók a kevésbé jó minőségűek közt hagyatnak, vagy megfordítva, a kevésbbé jó minőségű gubók közé első rendűek keverednek, ugy ennek folytán vagy az intézet, mint eladó károsodik, vagy pedig károsodik a vevő. Ennek pedig az üzleti összeköttetéseink érdekében nem szabad megtörténni. A válogatás nem csekély munka és szabályszerű keresztülvitele igen nagy feladat, ha elgondoljuk, hogy kerekszámban 2 millió kilogramm gubóról van szó és egy kilogrammban 600—700 gubó van és ezeket a válogatónő darabonként kénytelen kézbe venni. Hogy a válogátást helyesen eszközölhessük, szükséges, lio^v mindég ugyanazon munkásnők alkalmaztassanak, mert hetekig és hónapokig tart, mig a munkásnő ezen munkát tökéletesen elsajátítja. A válogatási munka helyes keresztülvitele érdekében az egész válogatást 190G-ban hét raktárban eszközöltettük és pedig a tolnai, eszéki, pancsovai, újvidéki, verbászi, szabadkai és békéscsabai raktárban. Á dolog fontosságánál fogva a raktárakban külön termeket rendeztünk be a válogatáshoz. A válogatásnál öszszesen 350 munkásnőt alkalmaztunk. Ezen tüzetes válogatás bizonyít a legjobban, hogy az intézet a gubók beváltásánál és megvételénél a tenyésztőkkel szemben a méltányosság legmesszebb menő követelményeinek is eleget tesz, amennyiben ugy a mull években, mint 1906-ban is az intézet a gubóknak nagy részét, vagyis 11 százalékát fizette első osztályú gyanánt, a melyek ezen utólagos válogatásnál csak Il-od rendű gubóknak bizonyultak. Az intézet nemcsak éber figyelemmel kiséri a selyemtenyésztés és selyemipar terén a külföldön mutatkozó ujabb technikai vívmányokat, hanem ezen célból legalább minden két évben tanulmányútra küldi szakközegeit. Ennek következménye, hogy 1905-ben próbakép alkalmaztunk néhány gubóraktárban egy ujabb szerkezetű fojtókészüléket, mely ugyanazon időben aránytalanul nagyobb mennyiségű gubóban öli meg a bábot a nélkül, hogy ez a selyem anyagára nézve legcsekélyebb befolyással volna. Sőt egyidejűleg annyira megszárítja a gubót, hogy ezt mindjárt zsakokba tehetjük. Ennek természetesen az a további nagy előnye, hogy raktárainkban még egyszer annyi gubót helyezhetünk el, mivel ezeket a fojtás után nem kell szárítgatni külön rácsokon, a melyek sok helyet foglalnak el. Ezen ujabb szerkezetű gubófojtó készülékekből 1906-ban 13 volt használatban. A készülékeket eddig Olaszországból szereztük be, de miután meggyőződtünk arról, hogy ezen gépek ugy minőségre, mint az előllitási költségekre nézve ép oly előnyösen előállíthatók Magyarországon. mint Olaszországban, az intézet mintegy 30,000 koronát fizetett az olaszországi szabadalom bír tokossának azért, hogy ezen készülékeket, illetve gépeket Budapesten készíttethesse el és ezzel az illető honi iparosnak már mintegy 100,000 korona jövedelmei juttatott. A selyemfonodákra vonatkozólag előadhatom, hogy ezen év elején a mohácsi 120 orsóra berendezett fonodát vettük üzembe és ezt saját kezelésünkben addig fogjuk üzembe tartani, mig azt E. Amphou.v olaszországi selyemgyáros cégnek át nem adhatjuk. Ez pedig 1907. év folyamán fog történni, amikor a fonoda számára szükséges mintegy 350 munkásnő teljesen ki lesz képezve. Ugy mint a többi fonodáknál, a mohácsi fonodánál is némi nehézségekkel járt, nem annyira a munkásnők kiképzése, hanem inkább az, hogy az eddig csakis mezei munkákkal foglalkozó népet, a gyári munkára szoktassuk. És a selyemipar meghonosításán úgyszólván az egyetlen nehézséget ebben a körülményben látom. A népet, amely edd

:g kizárólag mezei munkával foglalkozott, nagyon nehéz gyári iparra szoktatni és vele a gyári ipart megkedveltetni. Ez annál nehezebb, mert bizony sok időbe kerül, ha ezt reálisán akarjuk keresztül vinni. Az erre szükséges időt pedig sem pénzzel, sem egyébb intézkedésekkel pótolni nem lehet. Itt örömmel mondom el, hogy a selyemgyári munkásnők érdekében igen üdvös intézkedések történtek az 1906. év folyamán. Különösen pedig örvendetes az, hogy ezen intézkedéseket nem az intézet kezdeményezte, és igy nem erőszakoltuk azokat bérlőinkre, hanem ezek saját elhatározásukból cselekedtek, i Igy például egyes helyeken, a hol ez megokolfnak látszott, felemeltetett a munkásnők napszámbére. Az összes fonodákban pedig az eddigi 11 órai munkaidől leszállították 10 órára. Végül azon munkásnők, a kik — igazolt eseteket kivéve — egész éven át nem maradtak el a munkából, félhavi napszámbért kapták jutalmul az év végén. Nagyméltóságod kegyes volt hozzájárulni, hogy Torontálvármegye északi részében, — ahol egy fonoda felállítása nagyon indokolt, — Törökkanizsán létesítsünk egyel 1907-ben. Ezen kívül Békésmegye Békéscsaba községben állítunk fel selyemfonodát, mely különösen rendeltetve van egy selyemfonoda felállítására, nemcsak azon nagy előzékenységnél fogva, melvlyel a lakosság egy ilyen gyár felállítása iránt viseltetik, hanem azérl is. mivel Békéscsaba mindinkább f'ontosabb központja lesz a magyar Alföldnek és igy hivatva van egyik gócpontjává lenni az Alföldön is meghonosítandó selyemtenyésztésnek és selyemfonó iparnak. A lefolyt 1906. év végével üzemben volt 7 selyemfonoda, és pedig: Győrben, Komáromban, Lúgoson, Mohácson, Fancsován, Tolnán és Újvidéken. Ezen fonodákban összesen 1.320,000 kgr. nyers gubót dolgoztak fel, melyből 110,000 kgr. selyem nyeretett. A selye;n értéke 5.200,000 koronát tesz ki s a fonodákban alkalmazott 1800 munkásnőnek keresete 495,000 koronára rúgott. , Ezek után Nagyméltóságod kegyes engedelmével megemlékezem azokról, kik az elmúlt esztendőben sem vonták meg jóakaratú támogatásukat az ügytől.