Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-04-07 / 14. szám

5-ik szám. N Y I R V I D É K 1907. március 31. 6 lyek bámulatára jár a közönség és ma egy Budapesten felépült hasonló, világvárosi modern divatház megnyitásáról számolunk be. Húsvéthétfőn nyitotta meg ünnepélyesen Ilolzer Simon Kossuth Lajos-u. 9 sz. alatt újonnan átépített es megnagyobbított divatházát. A női divatcikkek terén i Holzer cég már évtized'k óla vezető szerepet visz. i869-ben alapították a céget., mely becsületes igyekezetével az ország legnagyobb cégei közé küzdötte fel magát s rna már a Holzer névnek nemcsak az országban, de a kü'földön is hirneve van. Régi helyiségét megnagyobbította, helyesebben megnégyszerezte Holzer. A földszint n, az első és második emeleten vannak az elárusító helyiségek, az utóbbi emeleten a nagybani elárusitás történik, a harmadik, negyedik és ötödik emelet pedig' a műhelyek céljaira s/olgál. Az elárusító csarnokok s az irodák p izar fényűzéssel vannak berendezve ; a műhely k lágasak, világosok, mindenben m gfelelnek az ejíé-zségi követelményeknek. — Aki belép a Holzer divatházába, azt káprázatos fény veszi körül. Ilitalmas velencei lüwök alalt sürög-forog a vásárló közönség s az alkalmazoltak serege. Holzer divatházában 120 kereskedelmi alkalmazott és 400 munkás dolgozik. Kd márvány lépcsőház vezet a felső helyisé ekbe. Esle IG villamos ívlámpa és 400 izzólámpa terjeszti fényét a munka s elegancia csarnokaira. A vevőközönség szóiakoztatásárt pazarul berendezett olvasóterem all rendelkezésre s igy Holzernél még várakozni is kellemes. De mindezeknél nagyobb érdeklődésre számithat a nöi divatcikkeké, k az a sokasága, változatossága és szépsége, amely a divaiházban fel v.in halmozva. Ami szépet, jót és ujat produkál a dival, amit a legr.iffináltalib iztes e téren megkíván, Holzernél m 'gKaptntó. — Nincs az a női divatcikk, mely óriási választékban itt feltálalható nem lem.e. — A hölgykó/.önség kör.'ben a gyönyörű, tágas piobalermek is feltűnést fognak H eni. Holzer neve rég ismert a m 'gyar közönség előtt, ízlése, tudása, sok evlizedes munkássága s a közönség bizalma a magyar nagy ip>rosok elsői közé emallék őt s most, midőn eleiu munkassag.inak eredményét; ezt a gyönyörű divatházat felavatta, .a kö/.becsülésnek örvendő térfiu sikerétől örömn el vesz tudomást ujy a szakma mini a nagy nyilvánosság. Az uj divatház impozáns ünnepség keretében nyílt meg. A hatalmas epület előcsarnokában a főváros ipari és keresk idelnii előkelőségei adlak egymásnak lalilkozót. 7—800-ri teli tő a megjelentek száma. D?lelő'.t 11 órakor Holzer Sánd >r, a cé„' főnöke rövid beszédben köszönte meg, hogy ily nagy számbin gyűllek össze a főváros kereskede ménele es iparának vezető f i fiai, valamint vevői és üzletfelei, akiket aztán felkért hogy tkinls k meg a divatházat. Tlié. E ídre szólalt meg ezután a meleg elis.m rés hangján aposztrofálván Ilolzer s'crgalmit, igvekezelét és érdemeit a magyar ipar fellendítése terén. Th.'k beszc'de után hatalmas éljenzés hangzott fel, azután a divatház megtekintésére indult a közönség, melynek körében ott láttuk a főváros tanácsa képviseleted n Bódy Tivadar tanácsost, a kereskedelmi és ipirlamara kéd iseletében Thék Endre elnököt, az O.M.K E. képviseletében marótht Fürst Bertalan udvari tanácsosi, az Orsz. Iperegyesület képviseletében Gelléii Mor kir. lanácsost, Pes'i és Gor< czky kerületi e'őljárókat, továbbá a szakmabeii egyesületek és társulatok vezető f ér fiait, a Mössiner, Gir>rdi, Ungár, Berényí, stb, stb. cég főnökeit. A hatalmas divatház valósággal elragadta a közönségei, mely nem győzőit az érdekes látnivalókkal betelni. A második emeleten felállított buffében folyta* i odolt az Ünneplés. Holzer Sáinlor köszön'qite fel ven dégiit, utána az alkalmazottak neveben Steinberg® Féltette a főnököt és más számos felköszönlő hanzott el. Egy arckép. 3uy de Maupassant. Nézd csak, ez a Milial! szólt valaki mellettem Jól szemügyre vettem a férfit, akire mutálták, mert már régóla szerettem volna megismerni ezt a Don Jüant Nem volt már fiatal. Felig ős/.be csavarodolt haja egy kissé hasonlított ama prémsapkakhoz, melyekel Éj-zik lakói hordanak és finom, eleg hosszú, mellig érő szakálla szinten a prémhez volt hasonló. Egy nő felé hajolva, halkan beszélgetett, gyöngéd tekintettel nézett reá tele hódolattal és becézgető dédelgetessel. Ismertem életét, vagy legalább annyit belőle, amennyiről a világ beszélt. Nem egyszer őrülten szerették, s nem egy drámában szeiept neve. Ugy beszéltek róla, mint valami csábító, majdnem ellenállhatatlan férfiról. Mikor megkérdeztem a nőket, kik leginkább hirdetlek dicsőségét, hogy honnan van ez az ellenállhatatlan hatalma, egy kissé habozva, többnyire azt válaszolták: — Nem tudom ... ez valóságos bűvészet. Annyi bizonyos, hogy nem volt angyalszépségü. Semmi sem volt rajta abból az eleganciából, amit a nőszívek hódítóinál okvetlenül keresünk. Kíváncsian kérdeztem hát, miben is rejlik csábító művészete ? Szellemességében ? De hiszen sohasem ismetellék előttem szálló igéit, sem eszét nem magasztalták. Tekintetében? Meglehet. V.?gy hangjában? Nemely ember hangjanak valami ellenállhatatlan érzéki baja van; olyan, mint a finoman elkészített ételek ize. Valóságosan éhezünk reá és hangjuk csengése Olyan jól esik, mint val tmi nyalánkság. Egyik barátom haladt el mellettem. Azt kérdeztem tölt': — Ismered-e Milial urat ? — Ismerem ! — Mulass be hát neki, Egy pillanattal később már kezel szorítottunk és bizalmasan beszélgettünk. Az. amit beszélt, igaz volt, kellemes, de nem vallott valami szellemi ('elsőbbségre. Hangja valóban szép, lágy, behízelgő, kellemes csengésű volt; de én már sok megvesztegetőbb, izgatóbb hangot is hallottam életemben. Az ember szívesen hallgatta, mint a milyen szívesen nézzük az üde forrás csörgedezését. Nem volt szükség elménket m gfesziteni, hogy követhessük gondolatmenetéi, semmi hurkolt célzással nem ébresztette föl kíváncsiságunkat, semmi várakoztatással nem élénkítette érdeklődésünket. Társalgása inkább megnyugtató volt és nem gerjesztett sem élénk vágyat a válaszolásra, vagy ellenmondásra, sem a zajos helyeslésre. Egyébbiránt épen olyan könnyű volt neki ellentmondani, mint meghallgatni beszédét. A felelet önkénytelenül jött az ember ajakára, mihelyt befejezte beszédét és a frázisok ugy repültek feléje, mintha a legtermészetesebben az ő mondása hívta volna azokat az ember ajakára. De valamit észrevettem, a mi csakhamar meglepett. Alig ismertem egy negyedórája s már is megtetszett, mintha egyik ré,-i barátom volna, mintha már régóta ismerném egészen: alakját, mozdulatait, hangját, gondolatai'. Hirtelen, néhány percnyi tarsalgás utan, mintha lelkem bizalmába fészkelte volna magát be. Lelkem minden kapuja kinyílt előtte és, ha kívánja, elmondom vala magamról mindazokat a bizalm ískodásokat, miket rendesen csak a legbizalmasabb pajtásainkkal kö/Jünk. Bizoi yos, hogy valami titokszerüség rejleH benne. Azok a korlátok, amelyek mindi n lényt elzárnak egymástól és amelyek csak bizonyos idő mullán hullnak le egymásután, amikor a rokonszenv, a közös ízlés, ugyanazon értelmi müvelts-g és állandó eszmekör lassanként lerombolta őket, ugy tetszett, mintha nem állanának fenn köztem cs közötte és bizonyára közötte és azon férfiak és nők között sem, akiket a veletlen útjába vezetett. Egy félóra múlva elváltunk egymástól azzal az Ígérettel, hogy ezentúl gyakran találkozunk. Átadta névjegyét és meghívott harmadnapra, hogy együtt reggelizzünk. A reggeli óráját elfeledtem, nagyon korán érkeztem meg ; Miliál még nem jött haza. Egy hallgatag szolga kifogástalan öltözeiben nyitotta ki előttem a szép, kissé homályos, b zalmas, elmélyedésre késztető salont. Olyan jól találtam magam benne, mintha otlhon In nek. Hányszor tapasztaltam a la.ás befolyását a jellemre és lélekre. Vannak szobák, melyekben az ember mindig ostobanak érzi magát, másokban meg mindig költői ihlettel van (ele. Némelyek szomorúvá tesznek, ámbár világosak, fehérek és aranyosak; mások ellenben derült hangulatba ringatnak, noha sötét szőnyegekkel vannak beborítva. Szemünkben épenugy, mini szivünkben gyűlölet és szerelet lakozik, melyről gyakran bálvány sejtelmünk sincs s am^ly titokban, alattomosan hangulatunkba lopja magát. A bútorok, a falak harmóniája, az egész lakás s'ilusa rögtön hatnak felfogásunkra, miként az erdő, a tenger, vagy a hegyek levegője megváltoztatja fizikai lényünket. Leültem a párnakkai borított dívánra és hirtelen éreztem, mint tart fenn, mint támogat, mint simogat körül ez a selyemmel boritoll kis tollpárna, mint hogyha testem alakj i és helye már előre ki volt volna jelölve ezen a bútordarabon. Aztán körülneztem. Semmi fellünő sem volt ebben a szobában, mindenütt szép, de szerény tárgyak, egyszerű, de ritka bútorok, keleti függönyök, melyek, mintha mm a Louvreból, hanem vaLmelyik háremből származnának, us végül velem szemben egy női arckép. Középnagyságú k p volt. mellkép, kézben tartott könyvv I. Fia'aí nő volt, hajadon fővel, sima szaligok szorították le haját, egy kissé szomorúan mosolygott ajka. Talán ez az egyszerű hajdisz, vas;y annyira természetes magatartása miatt, soha még női arckép annyira otthonosnak nem tetszeti, mini ép m ez Valamennyi női arckép :n, amit csak ismerek, volt val irni feliünk, részint mert ezek a hölgyek, vagy díszruhába öltöztek, vagy hajállásuk volt diszes, hozzájok illő, vagy olyan volt tartásuk és arckifejezésök, hogy látszott, nagyon is jól tudják, hogy először a fedőnek állanak ki, azután pedig mindazoknak, kik képöket látni fogják; vagy feltűnők voltak, részint meit nagyon is keresett pongyolában könnyed állásban mutatkoztak. Némelyikök egyenesen, fenségesen, teljes szépségben állán ik előttünk, kevély arccal, melyet a hétköznapi életben nem tarthatnak meg hosszasan. Misok kacérkodnak a mozdulatlan vásznon; de mindeniküknek van valami virága, egy ékszer, egy ruharedő, va?y ajkán egy ránc, vagy valami semmiség, melyről észrevehelni, hogy a festő hatni akart vele Hordjanak bár kalapot, vagy csipkét a fejökön, vagy minden disz nélkül csupán csak hajukat : mindi< találni rajtuk vala mit, ami nem természetes. Mi a ? Az emb r nem tudja, mert nem ismertük őket, de mégis érezzük ezt a valamit. Ugy tetszik, mintha ezek a nők látogatóban vol nának valakinél, talan olyannál, akinek tetszeni szeretnének s akinek legelőnyösebb módon kívánnának mutatkozni : ezért tanulmányozták majd szerény, majd büszke magatartásukat. De mit mondjak erről az arcképről ? Ez itthon volt és egyedül. Igen, egyedül volt; mert mosolygott, mint mosilyog az ember, mikor magunkban valami szomorú, vagy kedves dologra gondolunk s amini nem mosolyog az, akire valaki tekint. Annyira egyedül volt és otthon, hogy nélküle ez a nagy lakás üres, egészen üres lenne. Azonban igy ő lakott benne, ő töltötte be, ő élénkítette meg ; nagy tarsasag léphetett a lakásb i és ez a nagytársaság beszélgethetett, sőt énekelhetett vo'ni, mégis ez a nő egyedül maradt volna mindig, magányos mosolyával és maga, egyedül élővé változtatta volna bűvös nézésével. És olyan páratlan volt ez a tekintet Is ! Egyenesen reám esett, hízelegve, m^rőn, anélnül, hogy engem nézn^. Minden arckép tudja, hogy nézik és szemökkel válaszolnak, szemökkel, melyek Iáinak, gondolkoznak, amelyek kö-elnek anélkül, hogy elhagynának attól a pill mattól fogva, hogy lakásukba lépünk egész addig a p. rcig, mig távozunk onnan. De ez a szem nem látott engem, nem látott semmit, hár tekintete reám volt szegezve egyenesen. Eszembe jutott Baudelaire gyönyörű verse: „Mint valami kéoé, esábitó a szemed." Es valóban ez a szem valami ellenállhatatlan erővel vonzott, valami homályos, különös, hatalmas és szokatlan felindulást gerjesztett bennem, ez a festett szem, mely élt, vagy talán még él. Oh milyen végtelen báj, csábító, mint a lenge szellő, elandalító, mint a lila, rózsaszínbe és kékbe olvado ég, naphunytakor, egy kissé mélabús, mint a beálló éj, sugárzott ki ebből a sötét rámából és kifürkészhetetlen szeméből! E szemekben, e pár ecsetvonással alkotott szemekben rejtőzött titkos rejtélye annak, ami valónak látszik és még sem létezik, mind az, a mi a nő tekintetében sugározni látszik, mind az, ami bennünk a szerelem érzését ébreszti föl. Az ajtó kinyi t. Milial lépett be. Bocsanatot kéri késedelmeskedéseért. én meg azért mentegetőztem, hogy korán jöttem. — Nem veszi-e szerénytelenségnek — szóltam — kérdésemet, ki ez a nő? — Anyám — válaszolt, aki nagyon fiatalon halt m g ! És most megértettem, honn in van ennek az embernek ellenállhatatlan esábitó ereje! KÖZGAZDASAG. A triesti általános biztosító társaság (Assieurazioni Generáli) f. é. március hó 21-én tartott 75-ik közgyűlésén terjesztettek be az 1906. évi mérlegek. Abból a ritka alkalomból, hogy az intézet ezúttal fennállásának 75 éves fordulóját ünnepli, a társaság központi igazgatósága sok ovációban részesüli, melyek a világ minden részéből a legszívélyesebb formában megnyilvánultak. Az előttünk fekvő jelentésből látjuk, hogy az 1906. december 31-én érvényben volt életbiztositási tökeöszszegek 849.570,242 korona és 52 fillért tettek ki, és az év folyamán bevett dijak 38.862,847 korona és 74 fillérre rúgtak. Az életbiztositási osztály díjtartaléka 23.657,486 korona 07 fillérrel 232.734,149 korona 05 fillérre emelkedett. A tüzbiztositási ágban, beleértve a betöréses- és tükörüveg-biztositást a díjbevétel 15.386.704,734 korona biztosítási összeg után 25.505,395 korona 14 fillér voll, miből 9.306,044 korona 45 fillér viszontbiztosításra fordíttatott, ugy. hogy a tiszta díjbevétel 16.199,350 korona 69 fillérre rúgott, mely ősszegből 11.538,632 korona 29 fillér mint díjtartalék minden tehertől menten jövő évre vitetett át. A jövő években esedékessé váló dijkötelezvények összege 103.743,787 korona 95 fillér. A szállítmánybiztosítási ágban a díjbevétel kitett 3 916,243 korona 47 fillért, mely a viszontbiztosítások levonása után 1.676,243 korona 96 fillérre rúgott. Károkért a társaság 1906-ban 34 650,665 korona 27 fillért folyósított. Ehhez hozzáadva az előbbi években teljesített kárfizetéseket, a társaság alapítása óta károk fejében 861.570,345 korona és 95 lillérnyi igen tekintélyes összeget fizetett ki. A nyereség tartalékok közül, melyek összesen 25-014,452 korona 75 fillérre rúgnak, különösen kiemelendők: az alapszabály szerint nyereségtartalék, mely 5 250,000 koronát tesz ki, az értékpapírok árfolyamingadozására alakított tartalék, mely a 3.729,624 korona 17 fillér külön tartalékkal együtt 17.013,704 korona 7.1 fillérre emelkedett, továbbá felemlítendő a 160.001) koronára rugó kétes követelések tartaléka és az ingatlan tartalék, mely az idei átutalással 1.119,637 korona 54 fillért tesz ki Ezeken kivül fennáll még egy 1-471,110 korona 50 fillért kitevő tartalék, melynek az i rendeltetése, hogy az életbiztositási osztályban a kamatláb esetleges csökkenését kiegyenlítse. A társaság összes tartalékjai és alapjai, ' melyek elsörangu értékekben vannak elhelyezve, az idei átutai lások folytán 270.052,078 korona t>4 fillérről 292 979,592 I korona 76 fillérre emelkedtek, melyek következőképen | vannak elhelyezve : | 1. Ingatlanok és jelzálog követelések .... 51.530,990 korona 74 fillér | 2. Életbiztositási kötvényekre adott kölcsönök . . 22.590,292 „ 99 „ 3. L,etéteményezett értékpapírokra adott kölcsönök 2.228,403 4. Értékpapírok .... 201.268,234 Tárca váltók .... 664,4^1 A részvényesek biztosított adóslevelei .... 7.350,000 Bankoknál levő rendelkezésre álló követelések, készpénz és az intézet követelései, a hitelezők követeléseinek levonásával 7.347,189 SO 28 84 14 öss

zesen 292.979,592 korona 76lilléi . Ezen értékekből 60.5 millió korona magyar értékekre esik. A tavaszi szőló'munkákról. — II. A fiatal tőkék kezelése a nyitásnál. — Mult közleményem után több gazda kérdezte tőlem, hogy nyitás után miért fedetem el nyakig a fiatal tőkéket, az ő vincellérje kinyitja és azt mondja: ugy kell azt hagyni, ugy jó annak. — A feleletem erre annyira közérdekű, hogy érdemes lesz bővebben kifejteni Hát azt jól teszi a vincellér, ha a fialal oltvány nyakától is eltisztitja a földet, mert abban igaza van, hogy a nap lesüti arról a téli penészt, edzi az oltási slb. De azt nem mondja meg a vincellér, hogy miért hagyja ugy nyitva tovább is azt a tőkét? Megmondom tehát én! Azért hagyja úgy, meri akkor a nap úgy megszárítja a tőke nyakát, hogy nyáron at nem hajt harmatgyökereket, kevesebb bajlódást okoz a tisztántartása. Hiszen ez akkor jó dolog ugyebár? Jó a vincellérnek egy kicsit, de bezzeg árt ám a gazdának de nem kicsit! Mert a jóságos napsugár nem nézi ám, hogy eme erősebb tőke, az meg gyengébb, — egyformán süt mindenikre. Ebből aztán az következik, hogy sok gyenge tőke szenved, sok pedig bele is pusziul az edzésbe — Napégetést kap. Ezt aztán nem kell többet gyökerezni csakugyan ! Potolhatja a gazda ! Mindezekből az következik, hogy egy, két-három éves tőkéket nyitáskor szellőztessük ki, de egy-két nap muha fedessük el az oltás helyéig, csirkéztessúk be! Egy kissé több dolgot ad, de megmentjük vele a tőke életét. Azt is megtanulhatja ebből a gazda, hogy ha nem kell gyökerezni nyáron át a fiatal szőlőt : akkor az rosszul volt kezelve s ha a kővetkező években sokat kell pótolni: ime es volt az oka ! Vatlay József.