Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-13 / 2. szám

XXVIII. évfolyam. "1 2. szám. Nyíregyháza, 1907. évi január hó 13. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. oo® Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. oo.fi> Előfizetési feltételeit: Egész évre 8 korona. Fél évre .... l * ti Negyed évre 2 Egyes szára ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A szocialista kérdés, A szocialista kérdéseket kisajátító szociáldemokrácia maga is egyik sürgős szociális kérdése lett nemzeti életünknek. Azzá lett nemcsak nálunk, hanem mindenütt, ahol erőre kapott. Erőszakos fellépése, a tömegek forrongásba vitele, harcmodora mindenütt arra kényszeríttette a nemzeti társadalmakat, hogy védekezzenek, romboló hatását ellensúlyozzák. A szociáldemokrácia elleni védelem természetes. Egy párt ellen, mely nyiltan hirdeti a mai társadalmi rend elpusztításának szükségességét, mely nyiltan támadja a mai társadalmi rend minden alapvető eszméjét, intézményét : a védelem nemcsak szükséges, hanem kötelességszerű. A szociális kérdések megoldása elől, a munkásnép helyzetének javitása elől, egyetlen nemzet sem zárkózott el. Még a reakcionárius orosz kormány is hozzáfogott a uép helyzeténeií szanálásához. Rájöttek azonban a nemzetek arra, hogy a szociális kérdések békés megoldásának éppen a szociáldemokrácia nagy akadálya, mert elveti a fokozatosságot, megakadályozza a társadalmi osztályok, a termelés tényezőinek békés megegyezését és egyáltalán nincs tekintettel a nemzetek sajátos viszonyaira A szociáldemokrácia lehetetlenné teszi a szociális kérdések megoldásának, a szociálpolitikának azon célját, hogy a nép elégedett legyen. Ez a taktika csak következménye a szociáldemokrácia alapvető tanainak, hogy t, i. a mai társadalmi rend keretein belül a munkásnép helyzete teljesen nem javítható. De az állandó elégedetlenségre szüksége van a szociáldemokráciának léte szempontjából is, amennyiben csak az elégedetlen nép követi őt. így lesz a szociáldemokrácia szociális kérdéssé. Veszedelme nem abban rejlik, hogy 99 U Minek beszélsz? . . . Minek beszélsz a boldogokról ? Nem ért meg a boldogtalan. Minek beszélsz a boldogokról? Boldogtalan vagyok magam. Minek beszélsz a boldogokról, Kiket öröm, vígság fogad ? Minek beszélsz a boldogokról ? Minek megásni síromat ? Fejem lehajtom . . . Fejem lehajtom asztalomra : Kedélyemet bánat lenyomja. Rég mult időknek pusztaságán Ődöng, bolyong a lelkem árván. Fejem lehajtom asztalomra . . . Olyan rövid még földi pályám, S az álmok országát bejárám Hallgatva sokszor majd dalolva . . . Fejem lehajtom asztalomra . . . Óh hány remény, óh, mennyi bálvány Dőlt össze rengeteg hatomba E gyönge szív kálváriáján! . . . Fejem lehajtom asztalomra . . . De most egem derültre válván, Ragyog felém a szép szivárvány : Tűnj hát, szívemnek búja, gondja! — Fejem lehajtom asztalomra. És álmodom — s az álom szárnyán Fölém repülsz te, szép leánykám — Jövőm reménye, szép valója ! . . . Fejem lehajtom asztalomra . . . a nép bajait felszínre veti. A szociáldemokrácia méregfoga a mai társadalmi rend elleni izgatásában, a romboló harcmodorban van. Nemzeti veszedelme ott rejlik, hogy elidegeníti a népet a nemzeti törekvésektől, lerombolja a tekintélyt, állandó harcra ösztönzi és veszélyezteti a fokozatos fejlődést, mert folytonos rázkódtatásnak teszi ki. Főtörekvése az érdekellentétek felidézése, a munkásosztálynak elidegenítése és szembeállítása azokkal, akikkel békében nemcsak megférne, hanem boldogullatna is. A szociálizmus terjedésének és a mezőgazdasági munkásság soraiban való hódításának főoka kétségtelenül az, hogy a középosztály kiejtette az áthidaló fonalat. A nemzetközi szocialisták annak idején csak ámultak és bámultak, mikor a pártjukból kizárt Várkonyi István rövid idő alatt oly nagy agrárszociálista pártot toborzott. Ilyen lehetőségre ők nem is gondoltak. Ösmerték a külföldi szociálisták mozgalmait és látták, hogy a mezőgazdasági munkásság szervezése kemény dió. Sem a német, sem a, francia szocialista párt nem tudott e téren jelentékenyebb eredményt elérni. Csakhamar megvigasztalódtak. A Várkonyi íéle véres lázadás megnyugtatta őket. A földmivelő nép — mondták —akkoriban még nem érett a szociálizmusra. Várkonyi mozgalma egyszerű parasztfogdosás, ilyenbe ők belemenni nem akartak E-. csak vigasz volt, mert tényleg idejük nem volt a vidékkel foglalkozni, mert a fővárosi munkásság nagyrészben szervezetlen volt. Még az 1901. év végén csak 10,000 ipari munkás volt szervezve, az egész ipari munkásság '2 százaléka. Az ipari munkásság között óriási volt a meghódítandó tér. A párt tehát akkoriban minden erejét az ipari munkásság szervezésére bocsájtotta. Várkonyi pártja hamarosan letűnt és vagy két évig teljes csend volt a vidéken. Erdőn. Mig ott a városban csengettyűs szánkék verik fel az utca csendjét, s a zajongó élet magával sodor boldogot, boldogtalant, oly édes örömmel jövök ki ide, messze mindentől, távol mindenkitől, mint szívesen megy a hivő az Úr templomába. Szeretem az erdőt nyáron, amikor madárdalos, üdezöld bokraival, koronájával szembe! ünően varázsolja elém az élet szépségeit, e szépségeknek kifogyhatatlan bőségét, a mindenről gondoskodó végtelen bölcseség áldást osztó jósá.át. De kedves nékem az erdő télen is, amikor méltóságos, néma csendjét csak néha zavarja meg egy-egy felszálló varjúcsapat károgása, amikor köröskörül minden olyan kopárnak, olyan kihaltnak látszik. — Dehogy is kopár, dehogy is kihalt! Az élet csirája ott rejtőzik a hólepel alatt. Alszik most még; ám ha eljön a tavasz és napsugaras csókjaival áttöri a hideg takarót, — felébred újra, újra kihajt! . . . Be fenséges, be mindennél szebb gondolat is a feltámadás! * * * Itt vagyok hát; itt sétálgatok a hóval borított utakon. Csupa feh rség mindenütt a föld is — egy végtelen, megőszült avar, amely csillámokat szór a tükröző nap fényében. Zöld lomb helyett a fák is hókoronával ékesek, melyen át a szinek minden változata sugárzik felém. Micsoda tündéri, tündöklő káprázat ez! Szemem elvakul a fénylői; a lelkem pedig száll fel, fel, oda a magas régiókba, a mindenség urához, hogy hálát adjon annak, aki ilyen pazar pompával ráházza fel az alvó természetet. Alvó erdő, amelyre nyájasan mosolyog a napsugaras kiterjesztett erősség: a gyönyörű téli égboltozat. . . . Édes bűbáj, amely varázsával lebilincsel, végtelenségével megfélemlít, — közelségével felmagasztal. Ide jöjjetek, hitetlenek, kik nem tudtok imádkozni — itt bizonyára megtanultok. . . . Nincs olyan kérges szív, amely itt el ne lágyuljon: nincs olyan éles elme, amely eléggé erős volna ahhoz, hogy behatoljon e szépségeknek titkaiba. Csak nézheted Ekk,>r aztán Mezőfi Vilmos indította meg Csongrádmegyében az agrárszociálista mozgalmat. Teljes cseudben, Várkonyi eorsán okulva óvatosan szervezkedett. A nemzetközi szociálisták nem fektettek nagy súlyt a mezőgazdasági népre. Mezőfi verseny nélkül állott. Nemzeti szociálismust hirdetett és programmját az összes pártok programmjából állította ös>ze, ugy hogy a népnek olyan kívánsága nem lehetett, melyet Mezőfi programmjában meg nem talált volna. Az agrárszociálízmus alapjait, annak jelszavait ő vitte a nép közé. Közben a uemzetközi szociálisták mozgalma mindjobban erősödött. A szakegyletek országos szövetségekké alakultak és a vidéki városokban rohamosan alakultak a különböző szakmák fiókjai. Ezeknek hatása csakhamar érezhető lett. Egy-egy nagyobb vidéki városban több fiókszakegylet alakulván, ezek politikai akciókat is kezdeményeztek. Tartottak gyűléseket és átmentek a szomszéd községekbe agitálni. Az ipari mozgalom szédületes megerősödését mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy mig 1901-ben 10,000, addig 190á. év végén már 71,173 tagja volt a párthoz tartozó szakszervezeteknek. És ezen szakszervezetek mult évi bevétele 1.131,987 korona volt. Ez a siker aztáu önként a mezőgazdasági munkások szervezésére vitte a pártot. A szociális eszméktói teleitatott ipari munkásság a vidéken hintette a mételyt. A gjakori sztrájkok alkalmával sok ipari munkás vidékre szorult és ott esténkint „oktatta" a népet. így teljes csendben 3 év leforgása alatt a nemzetközi szociálizmus a szervezett ipari munkásság segítségével sok helyen vert gyökeret. Mindezek a mozgalmak azonban nem voltak veszedelmesek, sem állandók, mert a mezőgazdasigi népet úgyszólván semmi sem fűzte a központhoz. Az állandó összeköttetés úgyszólván semmi sem fűzte a központhoz. Az azt, gyarló ember, de megfejteni nem fogod soha 1 Jöjj ide, s itt vagy hinni fogsz, — vagy kétségbe esel és kárhozatba. . . . * * * Magam vagyok. Boldog lehetnék; hisz amit szivemben érzek, a hit, egymaga is képes boldogítani. És mégis ugy fáj valami itt belől; ugy zaklat, ugy éget, hogy nem tudom zavartalanul élvezni a hit által nyújtott örömet. Miért kisérsz, miért üldözöl minden utamon? Miért nem hagysz nyugton csak bár egy pillanatra? Miért áll mindig előttem a kép, amit elérni vágyom, amit elérni nem fogok soha! Azt hittem, ha ide menekülök előled, nem ér utói halalmad. Azt hittem, az erdő szépsége felejteti majd velem a keserűséget, melyet szüntelenül okozol. A te képed az, fájó szerelmem; a te korbácsod az, mely hullámokat ver nyugalmam csendes tavának szinén. Miért gyötörsz? Mit vétettem én, hogy ilyen borzasztó legyen büuhődésem . . . Ne fesd elém a boldogságot ; ne mutass nékem égi képeket; ne ébreszd újra kiránságomat! Jól tudom én azt, hogy nem szeret a leány. Szemének mosolya léli napfény, melyből fény árad csak reám, hogy elkábítson, de nem melegség is, hogy életet adjon. Elégeld meg már játékodat; ne akard tőlem még hitemet is elrabolni! Pedig szeretem őt most is. Ez a szerelmem lesz a végzetem . . . Ha ő szeretne ! . . . Eh! nincs már reményem. Volt, de meghalt — megölte a csalódás hidege . . . Vagy reményem is csak alszik, mint a természet a hótakaró alatt? és újra éled, ha eltűnik a hó ? . . . Óh adj, adj hitet, édes jó Istenem! Zörren az ág. * * * Megdermedett kis madar esett elem. Felveszlek, ártatlan csöpp teremtési felmelengetlek, hogy újra élj. De igérd meg nekem, hogy elmégysz oda, ahhoz a kis lányhoz, s megmondod neki, hogy tanuja voltál égő bánatomnak . . . • 1 '1

1 Nem áll, hogy Nyíregyházán húsdrágaság van, mert ifj, PALIT Z PAL-níl ISKOLA-U. 6. sz, ' 60 krajcárért is lehet első osztályú marhából való ieveshust kapni. mar 48—4 — 1